|
Z. Németh István
Elég(p)ia
Négy üres pohár az asztalon,
morzsakupac, ételmaradék.
A hamutartót elvitték épp.
Italt még hoznak ... vigasztalom
magamban a szomjas bánatot
józanság s mámor határán.
Hogy melyik van most a halálán,
csak tétován találgathatok.
Egy lány csábosan nézett ma rám,
egy másikat megcsaltam orvul
képzeletem tágas udvarán.
Négy üres perc. Utánam fordul
a pincérnő. Nem is nő, még lány.
Igya meg! Záróra... rám mordul.
|
|