Magzatkorra dobott bombák
remegtetik sejtmembránom,
idegek nyűtt hangszerével
szólongatom a világot.
De a világ most is süket,
érzéketlen ember, állat,
puszta létem szemrehányás:
idomított idomárnak.
Nincs helyem a temetőben,
átkoz aki kiátkozott,
mert az Írás kísértette
visszahoz és visszahozott.
Szégyenül sok "törzsökös"-*nek,
rovásomra mennyesültek.