Új Forrás - Tartalomjegyzék - - 1995. 2.sz.
 Az österbergi kertben
 
 
mindig úgy hallják, hogy valaki jön
aztán kiderül, csak a madarak
egy madár szökdel a nyári avarban
a sikló elől - amit odafönt
mi levegőben olykor a sassal csinálunk
mérjük fölülről, sikongunk, elbizonytalanítjuk
ráröpüléseinkkel, s most, e nem-alattomos
jövést a homályban hogy vettem észre
lélek-zajomban e síma közeledést, amíg én
hámló mag után ásom az avart
csíra, lárva után, s futok ösztönösen
már sejtve, a hüllőt ez érdekli egyáltalán
nem e csöpp lábam, nem fekete szárnyam
ez a hüllő odatart, ahova a nap süt, s a sas majd
                                         fölszedi