Turkka Hautala
Milyenek a finnek?
(Kansalliskirja)
A síugrósánc
Ha egy településen síugrósánc is van, az embernek először mindig ez
jut az eszébe, ha rágondol. Lahti. Jyväskylä. Kuopio. Elképzeli a sok pirosarcú
háziasszonyt, akik épp most veszik ki a frissen sült briósokat a sütőből,
és csomagolják be elemózsiának az edzésre. Melegítőbe öltözött férfiak
drukkolnak a pálya szélén kolbásszal a kezükben. Komolyan veszik a dolgukat.
Minden síugrósáncos településen hasonló képeslapokat gyártanak. A lapon
három vagy négy rossz minőségű, keretezett kis kép látható, melyek közül
az egyik a sáncot ábrázolja. Az ember tekintetét ez ragadja meg. A lapot
pedig az ivócimborák helyett végül inkább a nagyinak vagy a keresztgyerekének
küldi el. A hátára néhány kedves sort ír üdvözletképpen.
Ősszel a síugrósánc mintegy erőt gyűjt. Ott áll az erdő közepén magányosan,
de nem elfeledve – gombaszedés közben, vagy az ablakból rá-rá pillantunk,
de a közelébe nem megyünk. A városba érkező cserediák bérlakása konyhájának
ablakából elnézi a szürke, eső áztatta tornyot, és úgy saccolja, pár éven
belül összedől. Nem ismeri az erejét. Egy decemberi vasárnap azután a másnapos
diák széthúzza a függönyt, és leesik az álla: a színültig telt sáncon a
színek karneválja szikrázik. Forró szörppel telt poharak gőzölögnek, az
elképzelhetetlenül kék ég előtt habcsókszínű ruhás, vakmerő suhancok repkednek.
Telente a síugrósánc az, ami, nyaranta azonban a szerelmesek színpadává
változik. Egyik friss pár a másik után mássza meg a megszámlálhatatlan
lépcsőfokot, hogy egy pillanatra megpihenjen a világ tetején. Odafönt némán
bámulják a tavat. Kedvük lenne eljegyezni egymást, de valami máshoz még
inkább. Nem sok olyan síugrósánc közelében lakó srác akad, akinek a keze
ne tapogatott volna egy lány ruhája alatt legalább egyszer a sánc tetején.
A gyerekek számára a sánc a felnőtt világ legnagyobb teljesítményeit
testesíti meg. Számukra ebből sosem elég. Lógnak, függeszkednek, másznak
és bukfenceznek az építményeken, mint az őserdőben szabadon engedett cerkófmajmok,
az alkonyat beálltával gatyaféken ereszkednek le az érkezési zónában, és
hazaszökdécselnek.
Hét évvel később ugyanezek a srácok egy karton sörrel térnek vissza,
és a sáncasztal felületébe egy termetes faszt karcolnak. Másik városba
költöznek, megtanulnak nevetni a síugráson, a sánc pedig már csak a legmagányosabb
pillanataikban jut az eszükbe.
Az első nyári nap
Az első melegebb napon a városokat fura népség özönli el. Tampere hirtelen
mindenféle vásári komédiással és óriási külföldi társaságokkal telik meg.
Rovaniemiben romantikus vígjátékot forgatnak. Turkuban megnyitják a samppalinnai
barlangot. Több mint kétezer különféle korú szépség sétál, szalad, biciklizik
és görkorcsolyázik ki a szabadba. Az utcákat, parkokat és folyópartokat
lesült, lágyan mozgó végtagok lepik el.
Bent a lakásban megfeledkezel magadról, meglepett képpel bámulsz ki
az ablakon. Egy kövér darázs döngicsél, ügyetlenül bukdácsol, mintha álomból
ébredt volna. A kerítés túloldalán az emberek a tegnapinál lassabban járják
a száraz utcákat, a szomszéd is úgy néz szét maga körül, mintha idegen
tájra tévedt volna.
Az embernek nincs mersze azonnal kimenni: hátha a jó idő nem is old
meg mindent. A nap beképzeltnek tűnik, mint a legszebb csaj a faluban,
akit mindenkinek csodálni kell és körberajongani. A második csésze kávé
közben jön az ihlet: Igen! Menjünk el táncolni!
Jobb behúzni a függönyt, és bebújni a takaró alá. De a kávé nem hagyja
nyugodni a hólyagodat. A szemed is kipattan, mikor odakintről sikkantásokat
hallasz. A mezőn futkosó lányok jutnak róla eszedbe. Fel kell kelni, megkeresni
a napszemüveget. A poros lencsékben felvillanó arckép kicsit megijeszti
az embert: egész télen így néztem ki?
Odakint a levegő bágyadtan jár ég és föld között. Gördeszka szeli az
aszfaltot, az első néhány mosolytól pedig szinte megijedsz. Olyan érzésed
támad, mintha a központban várnának rád, de sietned azért még nem kéne.
A következő utcasarkon eszedbe jut, hogy a télből már szinte semmire sem
emlékszel, de nemsokára ezt a gondolatot is elfelejted.
Riippinen második listája
Jouni!
Írtam egy listát a dolgokról, amiket egy férfinak jó tudni, hogy boldoguljon
az életben. Azért írtam, mer aszonták, hogy a tüdőmben van ez az izé. Beteszem
a végrendeletbe, úgy majd odaggyák neked. A falra azért ne tedd ki, nem
fehérnépnek való. Íme a lista:
• Mindig figyelj oda, mikor a gyakorlati dolgokat magyarázzák, és elsőre
jegyezd meg!
• Minden nap nézd vagy hallgasd meg a híreket!
• Olyan nőt vegyél el, aki ért a gyerekekhez! Meg a természethez
• elég fiatalon állapodj meg! De előbb azért próbálj ki néhány csajt,
különben bánni fogod. Ehhez pár tanács:
- bebaszva jobb, ha meg se próbálod
- ne csak mindig alaphelyzet legyen, de egy alkalommal háromnál több
se, mert akkor trükközésbe megy át. Ne feledd az elején, meg közbe se,
megcsókolni meg simogatni, még akkor se, ha szíved szerint már rég bevágnál
neki
- Glitoris = az a gomb ott a tető alatt
• Fiatakislon lehet néha bunyózni, de öregebb korba már ne csináld!
Max. ha a családod fenyegetik. Nőre sose emelj kezet, akármilyen jólesne
is.
• Ne igyál annyit hétköznap, mint ünnepnap! Se egyedül
• Szavazz a JobbKözépre! Szurkolj az Ilvesnek!
• menj el katonának! Nekem ez annyira nem számít, de nagyapád
• Olyan munkád legyen, amiből megélsz! A hobbi, az más, meg a szórakozás
• tán tudod, hogy egy jó sífutót akartam, de mán az se olyan izé.
• Tartsd meg, amit ígérsz! Fizess ugyanannyi rundot, amennyit neked
fizetnek
• Ne használj olyan túl úrias szavakat! Meg hogy „csodás”, meg ilyenek.
Kislányoknak + elcseszett sznoboknak való az ilyesmi
• Ha nincs kedved, ne nevess! Ha sírhatnékod van, sírjál! Csak akkor
beszélj, ha van rá okod! Na jó, azt máskor is lehet, ha nem pofázol folyton
• a haveroknak MINDIG segíts, ha kérik + a rokonoknak
• építkezz magad, ha majd elköltözöl. A nyaralót sose add el
• Vigyázz mindig anyádra! Megvolt rá az oka, hogy elhagyott engem
• halottak napján azért gyere ki apád sírjához, rendben? És vegyél
rendes gyertyát! Azok a szar mécsesek egyből elalszanak, ha kicsit
is feltámad a szél
A kínai szomszéd
Ha a szomszédba egy kínai költözik, a feladat adott: leitatni. A kínait
nehéz megközelíteni: zokniban lopódzik el a lépcsőházban, majd eltűnik
lakása szójaillatú homályában. Ám ha véletlenül sikerül összefutnod vele,
arcán széles mosoly terül el, és nem mer nemet mondani.
A buliba a kínai mellett a három legjobb ivócimborádat is meghívod.
A számítógépes konzollal hokit játszotok. A kínai a sarokkanapén bólogat,
és mindent többször megköszön.
Mire a szauna felmelegszik, a kínai már becsiccsentett. Utolsóként
lép be a szaunába, törölközőbe csavarva. A törölközőt letépitek róla, és
középre ültetitek. Töménnyel itatjátok, ő pedig fellelkesül, és életében
először mesél külföldieknek a Sanghajban töltött fiatalságáról.
A szauna után a kínai sápadtan bebotorkál a konyhába, és kidobja a
taccsot a mosogatóba, amiért hátbaveregetés a jutalma.
A svéd szomszédot nem szokás meghívni sehova. A svéd szomszéd barnára
sült nők és különleges élelmiszerek társaságában mászkál a lépcsőházban.
Jókedélyűen üdvözöl, és megpróbál szóba elegyedni. Nyári estéken, ha vidám
beszélgetés hangja szűrődik be az udvarra néző ablakon, hát a svéd szomszéd
ül ott a barátaival, és ha kénytelen vagy elmenni mellette, téged is meghív,
hogy csatlakozz a társasághoz. A kezében sohasem látsz jól megpakolt bevásárlószatyrokat,
és persze a házibulijába sem mész el, hiába hív, egy jókedélyű csevegésre
törökülésben.
Egy finn számára egy ausztrál a tökéletes szomszéd. Az ausztrál káromkodik,
mint egy matróz, mosolyog, mint részeg jóidőben, és semmiből sem csinál
nagy ügyet. Még ki sem nyitod a szádat, és máris az ausztrál mellett találod
magad a kanapén, bősz viccelődés közepette. Az ausztrál olyan jóképű, mint
egy svéd, mégis úgy viselkedik, mint aki ronda.
Egy év múlva kihirdeted eljegyzésed az ausztrál húgával. A kínai a
padlón ücsörögve jégkorongos játékot játszik egy „Köszönöm” feliratú pólóban,
hozzá Karjala sört iszik. Oldalra nézel, és megpillantod az ablakpárkánynak
támaszkodó svédet. Az az átkozott valahogy a te bizalmadba is beférkőzött.
PANKA ZSÓKA FORDÍTÁSA
© Permission granted by Stilton Literary Agency, Finland,
published with the support of FILI
Lettre, 90. szám
Kérjük, küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu
|