Turkka Hautala
Milyenek a finnek?
(Kansalliskirja)

A síugrósánc
Ha egy településen síugrósánc is van, az embernek először mindig ez jut az eszébe, ha rágondol. Lahti. Jyväskylä. Kuopio. Elképzeli a sok pirosarcú háziasszonyt, akik épp most veszik ki a frissen sült briósokat a sütőből, és csomagolják be elemózsiának az edzésre. Melegítőbe öltözött férfiak drukkolnak a pálya szélén kolbásszal a kezükben. Komolyan veszik a dolgukat.
Minden síugrósáncos településen hasonló képeslapokat gyártanak. A lapon három vagy négy rossz minőségű, keretezett kis kép látható, melyek közül az egyik a sáncot ábrázolja. Az ember tekintetét ez ragadja meg. A lapot pedig az ivócimborák helyett végül inkább a nagyinak vagy a keresztgyerekének küldi el. A hátára néhány kedves sort ír üdvözletképpen.
Ősszel a síugrósánc mintegy erőt gyűjt. Ott áll az erdő közepén magányosan, de nem elfeledve – gombaszedés közben, vagy az ablakból rá-rá pillantunk, de a közelébe nem megyünk. A városba érkező cserediák bérlakása konyhájának ablakából elnézi a szürke, eső áztatta tornyot, és úgy saccolja, pár éven belül összedől. Nem ismeri az erejét. Egy decemberi vasárnap azután a másnapos diák széthúzza a függönyt, és leesik az álla: a színültig telt sáncon a színek karneválja szikrázik. Forró szörppel telt poharak gőzölögnek, az elképzelhetetlenül kék ég előtt habcsókszínű ruhás, vakmerő suhancok repkednek.
Telente a síugrósánc az, ami, nyaranta azonban a szerelmesek színpadává változik. Egyik friss pár a másik után mássza meg a megszámlálhatatlan lépcsőfokot, hogy egy pillanatra megpihenjen a világ tetején. Odafönt némán bámulják a tavat. Kedvük lenne eljegyezni egymást, de valami máshoz még inkább. Nem sok olyan síugrósánc közelében lakó srác akad, akinek a keze ne tapogatott volna egy lány ruhája alatt legalább egyszer a sánc tetején.
A gyerekek számára a sánc a felnőtt világ legnagyobb teljesítményeit testesíti meg. Számukra ebből sosem elég. Lógnak, függeszkednek, másznak és bukfenceznek az építményeken, mint az őserdőben szabadon engedett cerkófmajmok, az alkonyat beálltával gatyaféken ereszkednek le az érkezési zónában, és hazaszökdécselnek.
Hét évvel később ugyanezek a srácok egy karton sörrel térnek vissza, és a sáncasztal felületébe egy termetes faszt karcolnak. Másik városba költöznek, megtanulnak nevetni a síugráson, a sánc pedig már csak a legmagányosabb pillanataikban jut az eszükbe.

Az első nyári nap
Az első melegebb napon a városokat fura népség özönli el. Tampere hirtelen mindenféle vásári komédiással és óriási külföldi társaságokkal telik meg. Rovaniemiben romantikus vígjátékot forgatnak. Turkuban megnyitják a samppalinnai barlangot. Több mint kétezer különféle korú szépség sétál, szalad, biciklizik és görkorcsolyázik ki a szabadba. Az utcákat, parkokat és folyópartokat lesült, lágyan mozgó végtagok lepik el.
Bent a lakásban megfeledkezel magadról, meglepett képpel bámulsz ki az ablakon. Egy kövér darázs döngicsél, ügyetlenül bukdácsol, mintha álomból ébredt volna. A kerítés túloldalán az emberek a tegnapinál lassabban járják a száraz utcákat, a szomszéd is úgy néz szét maga körül, mintha idegen tájra tévedt volna.
Az embernek nincs mersze azonnal kimenni: hátha a jó idő nem is old meg mindent. A nap beképzeltnek tűnik, mint a legszebb csaj a faluban, akit mindenkinek csodálni kell és körberajongani. A második csésze kávé közben jön az ihlet: Igen! Menjünk el táncolni!
Jobb behúzni a függönyt, és bebújni a takaró alá. De a kávé nem hagyja nyugodni a hólyagodat. A szemed is kipattan, mikor odakintről sikkantásokat hallasz. A mezőn futkosó lányok jutnak róla eszedbe. Fel kell kelni, megkeresni a napszemüveget. A poros lencsékben felvillanó arckép kicsit megijeszti az embert: egész télen így néztem ki?
Odakint a levegő bágyadtan jár ég és föld között. Gördeszka szeli az aszfaltot, az első néhány mosolytól pedig szinte megijedsz. Olyan érzésed támad, mintha a központban várnának rád, de sietned azért még nem kéne. A következő utcasarkon eszedbe jut, hogy a télből már szinte semmire sem emlékszel, de nemsokára ezt a gondolatot is elfelejted.
 

Riippinen második listája
Jouni!
Írtam egy listát a dolgokról, amiket egy férfinak jó tudni, hogy boldoguljon az életben. Azért írtam, mer aszonták, hogy a tüdőmben van ez az izé. Beteszem a végrendeletbe, úgy majd odaggyák neked. A falra azért ne tedd ki, nem fehérnépnek való. Íme a lista:

• Mindig figyelj oda, mikor a gyakorlati dolgokat magyarázzák, és elsőre jegyezd meg!
• Minden nap nézd vagy hallgasd meg a híreket!
• Olyan nőt vegyél el, aki ért a gyerekekhez! Meg a természethez
• elég fiatalon állapodj meg! De előbb azért próbálj ki néhány csajt, különben bánni fogod. Ehhez pár tanács:
- bebaszva jobb, ha meg se próbálod
- ne csak mindig alaphelyzet legyen, de egy alkalommal háromnál több se, mert akkor trükközésbe megy át. Ne feledd az elején, meg közbe se, megcsókolni meg simogatni, még akkor se, ha szíved szerint már rég bevágnál neki
- Glitoris = az a gomb ott a tető alatt
• Fiatakislon lehet néha bunyózni, de öregebb korba már ne csináld! Max. ha a családod fenyegetik. Nőre sose emelj kezet, akármilyen jólesne is.
• Ne igyál annyit hétköznap, mint ünnepnap! Se egyedül
• Szavazz a JobbKözépre! Szurkolj az Ilvesnek!
• menj el katonának! Nekem ez annyira nem számít, de nagyapád
• Olyan munkád legyen, amiből megélsz! A hobbi, az más, meg a szórakozás
• tán tudod, hogy egy jó sífutót akartam, de mán az se olyan izé.
• Tartsd meg, amit ígérsz! Fizess ugyanannyi rundot, amennyit neked fizetnek
• Ne használj olyan túl úrias szavakat! Meg hogy „csodás”, meg ilyenek. Kislányoknak + elcseszett sznoboknak való az ilyesmi
• Ha nincs kedved, ne nevess! Ha sírhatnékod van, sírjál! Csak akkor beszélj, ha van rá okod! Na jó, azt máskor is lehet, ha nem pofázol folyton
• a haveroknak MINDIG segíts, ha kérik + a rokonoknak
• építkezz magad, ha majd elköltözöl. A nyaralót sose add el
• Vigyázz mindig anyádra! Megvolt rá az oka, hogy elhagyott engem 
• halottak napján azért gyere ki apád sírjához, rendben? És vegyél rendes gyertyát! Azok a szar  mécsesek egyből elalszanak, ha kicsit is feltámad a szél

A kínai szomszéd
Ha a szomszédba egy kínai költözik, a feladat adott: leitatni. A kínait nehéz megközelíteni: zokniban lopódzik el a lépcsőházban, majd eltűnik lakása szójaillatú homályában. Ám ha véletlenül sikerül összefutnod vele, arcán széles mosoly terül el, és nem mer nemet mondani.
A buliba a kínai mellett a három legjobb ivócimborádat is meghívod. A számítógépes konzollal hokit játszotok. A kínai a sarokkanapén bólogat, és mindent többször megköszön.
Mire a szauna felmelegszik, a kínai már becsiccsentett. Utolsóként lép be a szaunába, törölközőbe csavarva. A törölközőt letépitek róla, és középre ültetitek. Töménnyel itatjátok, ő pedig fellelkesül, és életében először mesél külföldieknek a Sanghajban töltött fiatalságáról.
A szauna után a kínai sápadtan bebotorkál a konyhába, és kidobja a taccsot a mosogatóba, amiért hátbaveregetés a jutalma.
A svéd szomszédot nem szokás meghívni sehova. A svéd szomszéd barnára sült nők és különleges élelmiszerek társaságában mászkál a lépcsőházban. Jókedélyűen üdvözöl, és megpróbál szóba elegyedni. Nyári estéken, ha vidám beszélgetés hangja szűrődik be az udvarra néző ablakon, hát a svéd szomszéd ül ott a barátaival, és ha kénytelen vagy elmenni mellette, téged is meghív, hogy csatlakozz a társasághoz. A kezében sohasem látsz jól megpakolt bevásárlószatyrokat, és persze a házibulijába sem mész el, hiába hív, egy jókedélyű csevegésre törökülésben.
Egy finn számára egy ausztrál a tökéletes szomszéd. Az ausztrál káromkodik, mint egy matróz, mosolyog, mint részeg jóidőben, és semmiből sem csinál nagy ügyet. Még ki sem nyitod a szádat, és máris az ausztrál mellett találod magad a kanapén, bősz viccelődés közepette. Az ausztrál olyan jóképű, mint egy svéd, mégis úgy viselkedik, mint aki ronda.
Egy év múlva kihirdeted eljegyzésed az ausztrál húgával. A kínai a padlón ücsörögve jégkorongos játékot játszik egy „Köszönöm” feliratú pólóban, hozzá Karjala sört iszik. Oldalra nézel, és megpillantod az ablakpárkánynak támaszkodó svédet. Az az átkozott valahogy a te bizalmadba is beférkőzött.
 

                  PANKA ZSÓKA FORDÍTÁSA

© Permission granted by Stilton Literary Agency, Finland, 
published with the support of FILI
 



Lettre, 90. szám 


Kérjük, küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu