Balaskó Ákos 

Drachten, kereszteződés

Végig az úton,
a szürkület izzadt teste
tarkónak, tüdőnek feszül.
Egy idegen, fegyverrel.

Végig az úton
egy elhasznált ég felhúzva tartja
kormos felhőablakát.

Végig az úton
a lámpák, a mészcsigolyák átütik
a betont, a kérges, sárga bőrt.

Végig az úton
záróvonal, beláthatatlan,
az elsőbbség kötelez.

Aztán egy kereszteződés,
semmi előjel, felfestetlenül,
a táblák, elterelés hiányán
előbújnak a régi biccentések,
a bízó, bizalmas figyelem,
el-, át-, megengedés,
visszahívódás a közegbe.
Szabadulás egy damil alól.
És elered.
 

Perem

Előtte vágta meg a száját
egy csorba pohárral.
Ilyenkor mindig tükörhöz
kell rohanni, ahogy emberek
teremnek egy gázolás köré.

Döbbenten állt sokáig,
borostára szikkadt a vér.
Hogy megváltozik egy arc
két tükörbenézés között.
Hogy az idő szálanként,
és hátrálni nincs hová.
Foltokban bújik elő a fakuló szőr,
mint a felismert megalkuvások.

Akkor döntötte el, hogy nem
jön haza többé.
 

Utóhatás

Azon a hétágú vasárnapon
ráncokat szórt a szél a víztükörre.
Aznap szétszóródott a fájdalom.

Matracok, labdák, homokvár-halom.
Csillámló só csapódása a bőrre.
Azon a hétágú vasárnapon

a tajtékszilánkok sok kis karom,
gyűjtögetett, majd valamit belőle.
Aznap szétszóródott a fájdalom,

besiklott egy halászhajó, bevont
vásznat, vele vont kis jövő időt be
azon a hétágú vasárnapon.

Szórták a hamvakat. Bizonytalan
mozdulattal kapott a szél a füstbe.
Aznap szétszóródott a fájdalom.

A halál szép nyom egy fülbevalón.
Tapintatot von a halál a nőre.
Azon a hétágú vasárnapon,
aznap szétszóródott a fájdalom.
 



Lettre, 86. szám 


Kérjük, küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu