Balaskó Ákos
Drachten, kereszteződés
Végig az úton,
a szürkület izzadt teste
tarkónak, tüdőnek feszül.
Egy idegen, fegyverrel.
Végig az úton
egy elhasznált ég felhúzva tartja
kormos felhőablakát.
Végig az úton
a lámpák, a mészcsigolyák átütik
a betont, a kérges, sárga bőrt.
Végig az úton
záróvonal, beláthatatlan,
az elsőbbség kötelez.
Aztán egy kereszteződés,
semmi előjel, felfestetlenül,
a táblák, elterelés hiányán
előbújnak a régi biccentések,
a bízó, bizalmas figyelem,
el-, át-, megengedés,
visszahívódás a közegbe.
Szabadulás egy damil alól.
És elered.
Perem
Előtte vágta meg a száját
egy csorba pohárral.
Ilyenkor mindig tükörhöz
kell rohanni, ahogy emberek
teremnek egy gázolás köré.
Döbbenten állt sokáig,
borostára szikkadt a vér.
Hogy megváltozik egy arc
két tükörbenézés között.
Hogy az idő szálanként,
és hátrálni nincs hová.
Foltokban bújik elő a fakuló szőr,
mint a felismert megalkuvások.
Akkor döntötte el, hogy nem
jön haza többé.
Utóhatás
Azon a hétágú vasárnapon
ráncokat szórt a szél a víztükörre.
Aznap szétszóródott a fájdalom.
Matracok, labdák, homokvár-halom.
Csillámló só csapódása a bőrre.
Azon a hétágú vasárnapon
a tajtékszilánkok sok kis karom,
gyűjtögetett, majd valamit belőle.
Aznap szétszóródott a fájdalom,
besiklott egy halászhajó, bevont
vásznat, vele vont kis jövő időt be
azon a hétágú vasárnapon.
Szórták a hamvakat. Bizonytalan
mozdulattal kapott a szél a füstbe.
Aznap szétszóródott a fájdalom.
A halál szép nyom egy fülbevalón.
Tapintatot von a halál a nőre.
Azon a hétágú vasárnapon,
aznap szétszóródott a fájdalom.
Lettre, 86. szám
Kérjük, küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu
|