stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



 
Jorgosz Szkambardonisz
Rönkfa a Beleszből
(Aknamező)

Korán indultunk Alexandrúpoliból, a deltavidékre, Gyaur Adára tartottunk.
Peplosznál Dimitrisz, az unokatestvérem, aki százados a gyalogságiaknál, jobbra, a folyó felé kanyarodik. Tíz méterrel az őrség előtt megáll a Toyotával, mert a két görög szolgálatos határőr igencsak szúrós szemmel néz bennünket, és fegyverüket lövésre készen tartva értésünkre adják, hogy ne menjünk közelebb. Egy harmadiknak a vállán lóg a géppisztolya, jobb kezében pedig hosszú szíjon egy feketepofájú németjuhászt tart, mely szemmel láthatóan nagyon türelmetlen.
-- Várj, majd én beszélek velük.
Dimitrisz civilben van. Kiszáll, felmutatja a görög katonai igazolványát, valamit mond nekik; halkan váltanak néhány szót egymással.
Már dél elmúlt, ferdén tűz a nap. Október van.
Miközben beszélnek, én előveszem a fényképezőgépet, és titokban lefényképezem őket a szélvédőn keresztül; jobbra szemben, az Evrosz túlpartját övező fák között a török őrbódé úgy ágaskodik felfelé, mint az acélhegyű lándzsa. Csúcsán a félholdas vörös lobogó.
Dimitrisz visszajön, és int, hogy szálljak ki.
A fényképezőgépet beteszem az ülés alá, kiszállok, közelebb megyek. Üdvözlöm a két görög határőrt. Kinézetre értelmes, jó arcú fiatalember mind a kettő, értelmiségi kerek szemüveget viselnek. Szemük fürkésző, éber, jól képzett. Kitartóan, alaposan végigmérnek bennünket.
Lejjebb megyünk, rátérünk egy földútra. Mezőkön, vízmosta gödrökön és egy kis hídon is átkelünk, aztán átvágunk egy bekerített terület mellett, melyen a dróthálóra erősített piros halálfejes tábla is figyelmeztet:
Aknamező.
Aztán megint mező.
Jobbra fordulunk; megállunk a folyó, az Evrosz mellett. A lábunk előtt kígyózik, mint egy hatalmas állat; mint egy nyugodt, alattomos, bivalyerős szörnyeteg.
Szemben a török oldalon a lapos partszakaszon két hosszú csővel szivattyúzzák a vizet a folyóból, nyilván azzal öntözik odafent a sárgadinnyét.
Az innenső oldal egyenes, mintha egy kettévágott futballpálya volna.
A százados jobbra, a nyílt mező felé mutat:
- Mozgósításkor kicsit arrább, a folyó előtt táboroztunk. Hány éve is már... majdnem harminc. Ott, azon a részen, kicsit alacsonyabban van a túlpart. Első nap semmi mozgás szemben; egy teremtett lélek se, egy-két falusi talán. Még aznap éjjel megjelent legalább száz török tank odaát. M-48-as, M-47-es és AMH-3O-as - a semmiből bukkantak elő. Felállnak, lövegük felénk fordítva, kibiztosítva; ráteszik a reflektort, a világítást, a mennyezeti infravörös világítást, és amilyen erővel csak tudnak, megindulnak egyszerre. Tudod, mit jelent az, amikor egyszerre száz tank megy, egész éjszaka? Némelyik álló helyzetben képes manőverezni, nagy pontossággal tud irányt változtatni, fenyegetően visszafordul; fülsértő hangon csikorognak a lánctalpak, látjuk, ahogy reflektoraik a sötétet pásztázzák. Akár egy rémálom; hogy aludtunk volna? Hajnaltájban aztán hirtelen eltűntek. Másnap este, mihelyt besötétedett, megint kezdődött elölről; harmadnap reggel jöttünk rá, hogy a föld alatt állomásozik a lövészalakulatuk, minden a föld alá van beásva. Fentről semmi se látszik; csak a szárazságtűrő sárgadinnye-ültetvény, amit időnként meglocsolgatott egy-egy falubeli. Úgy, ahogy most is látod, ott szemben.
Átnézek, szemben török parasztok; ráérősen locsolgatnak. Legalábbis úgy látszik.
Visszamegyünk, hogy folytatjuk utunkat Gyaur Ada felé. Dimitrisz egyik kezével sebességbe teszi az autót, a másikkal meggyújtja a cigarettáját; megszólalok:
- Egy héttel ezelőtt azt mondja a feleségem, október van, hozhatnál néhány zsák fát a fűrésztelepről, hogy legyen mivel begyújtanunk majd a kandallóba. Kocsiba ülök, elmegyek a fűrésztelepre, pár kilométerre tőlünk, Thermitől valamivel távolabb. Jó nagy, körbekerített terület, rengeteg a fűrészelt fa, a legkülönfélébb helyeken, a legtöbb bádog féltető alatt. Jobb kéz felől két mérleg. Az egyik, a bal kéz felőli mellett a fűrész. Leparkolok, kiszállok, és mondom, hogy miért jöttem. Az egyik férfi a telepen, aki a főnök is, megtölt nekem egy jókora zsákot fával, aztán indulunk a mérleghez lemérni; a másik, a beosztott, öles rönkfát aprít a szalagfűrészen, tőlünk úgy ötméternyire... Abban a pillanatban éles köszörülés, aztán egy reccsenés, és már repül is a kettétörött, acélfogas szalagfűrész, akár a lándzsa, kis híján lekaszabolja a munkást; bárhol is találja el, neki azonnal vége. Aztán még sokáig tekereg a földön, akár az eleven kígyó, melyet kettévágtak.
A főnök, aki berakta nekem a fát, elengedi a zsákot, és rémülten szalad megnézni, hogy mi történt.
Én is közelebb megyek.
A főnök lehajol, és figyelmesen vizsgálgatja a kettéfűrészelt farönköt. Megfordítja, majd egy hosszúkás, eléggé rozsdás vasdarabkára mutat. Én is közelebb lépek, a rönk fölé hajolok, és látom, hogy máshol is tele van ilyen apró, hosszúkás vasdarabkákkal. A férfi megszólal: -- Tegnapelőtt hozták, jó vastag, nehéz fa. A Belesz-hegységből való. Ott vágták ki. Több mint hetvenéves fák voltak. A bandaháború óta bennük vannak ezek a golyók - így mondta, szó szerint, nem úgy, hogy a polgárháború óta. A golyókban elakadt a fűrész, aztán elszakadt; közben mutatja is a hosszúkás, rozsdás, kissé ferde golyót, miközben a két ujja között tartja, és közelről, öthüvelyknyi távolságból is figyelmesen szemügyre veszi.
Jobbra fordulok, és az unokatestvéremet, a századost kérdezem, aki vezetés közben figyelmesen az útra mered:
- Mit szólsz?
Dimitrisz ingatja a fejét, lassan lehúzza maga felől az ablakot, és fújja kifelé a füstöt.

          PÁVAI PATAK MÁRTA FORDÍTÁSA
 



Lettre, 80. szám 


Kérjük, küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu



 

stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret