Silvester Lavrik
Aztán egyszer csak - bumm! Nyelvtörvény!
A nyelv politikum, ezért nem szabad megengednünk a politikusoknak, hogy
a nyelvet elkopott zakójuk megfoltozására használják.
"Semmi sem szabadíthatja fel úgy ezen írástudatlan népet a téves
eszmék hatása alól, és a több százezer szlovákot a teljes tudatlanságból,
mint a Ąudevít ©túr által mérsékelt és jó szellemben szerkesztett lap,
amely a szétszóródott szlovákok millióit győzné meg a kormány jószándékáról
(...) Maradva legmélyebb alázattal és odaadással, engedelmes szolgája Ferstl
sk., Bécs, 1844. december 27."
A múltunk
Az irodalmi szlovák nyelv alapját nyelvjárás alkotja, nem az entellektüellek
nyelve (Bernolák-féle irodalmi nyelv), és nem is a vallási szertartások
nyelve (a biblia fordítás nyelve), ahogy több más európai nép esetében.
A politika nyelvén mondva - nem volt meg rá a politikai akarat.
Ehhez képest a turóci nyelvjárás elismerését célzó, bécsi udvarnak
címzett kérvényt negyvenhat turóci földbirtokos írta alá. Ąudovít ©túr
az udvarnál is biztosítani tudta a befolyásos klérus és a laikusok támogatását.
Sőt, ahogy az idézetből kitűnik, még a titkosrendőrség kedvező bírálatát
is.
Annak ellenére, hogy egyes versei ma megmosolyogtató verselésnek tűnhetnek,
©túrról, mint a politikai stratégia szerzőjéről elismeréssel kell szólnunk.
És csodálattal. Elérte, amit akart, és sokat tett a szlovákokért, főként
a politika terén. Tette mindezt a nyelv által, pedig igazából nem is a
nyelvről volt szó. Szinte egyátalán nem. Ám ahhoz, hogy a szlovák politikai
nemzet létrejöhessen, először kulturálisan egységes közösségként kellett
megalakulnia. Ki kellett válnia a magyar nemzetből. A történelmi, kulturális
és politikai magyar nemzetből. Ezt végérvényesen magunk mögött tudhatjuk.
Pilsudski lengyel tábornagy azt mondta: "Aki a múltját nem becsüli, a jelenét
nem érdemli és nincs joga a jövőhöz." Legyen bármilyen is a múltunk, ez
van. Ha preparálni fogjuk, a jelenünk is csak olyan - kasztrált lesz. És
hallott már valaki arról, hogy a kasztráltak természetes úton tudnának
szaporodni?
A turóci nyelvjárás már legyőzte népi eredetének hátrányait. A világirodalmi
örökség szinte minden fontos művét lefordították, illetve átköltötték szlovákra,
ehhez társulnak a modern és kortárs irodalmi művek teljes értékű fordításai?
az eredeti szlovák irodalmi művek a legkülönfélébb formai és műfaji sokszínűséget
mutatják, az egyes társadalmi rétegeknek megvan a maguk szociolektusa,
az adott generációval együtt születik és hal meg a szleng (ami a hetvenes
években betál volt, ma kúl és brutál).
A szlovák nyelv túlélte a kominterneket, a hozraszcsotokat és egyéb
kolhozokat, amelyeket a társadalom és a nyelv irányításának bolsevik módszereivel
együtt rákényszerítettek a nyelvre. Anélkül, hogy alapjaiban kárt tenne,
a nyelv képes folyamatosan és rugalmasan reagálni a technológiai, társadalmi
és politikai fejlődésre (a nyelvben megtalálható a számítógép és a pécé,
valamint a negociátor és a közvetítő megnevezés, vagy a sertésinfluenza
körüli elnevezési vita), aztán egyszer csak - bumm! Nyelvtörvény!
Az akarat ellenében
A nyelv politikum. Azonban az szörnyű, hogy az egyetlen dolog, amire
a kormánypárti káderek képesek, egy törvényes norma, amely a szlovák nyelv
ellen vétők büntetését definiálja. Az ilyesféle gondolkodás a legdurvább
kulturális barbárság példája. Ez nem öngól, hanem a törölköző bedobása!
Hisz a szlovák nyelv nincs végveszélyben. Ha abban lenne, egy restrikciós
törvény nem mentené meg, a nyelven ugyanis nem így szokás segíteni. Emlékezzenek
csak vissza a helyesírási kivételekre, a tollbamondásra vagy a kötelező
olvasmányokra. Ezek azok a momentumok, amelyek miatt szívesen olvassuk
Válek, Rúfus, Vilikovský, Tatarka műveit? A represszív nyelvtörvény csak
ezek megkoronázása. Apropó - ha az csúcspolitikusok közül valaki tudja,
hogy ki a következő versek szerzője: "démon kýs ąkaredý/ chvost vlečúc
po zemi/ ko mne sa priplazil/ do ucha ąepce mi," ("démon mily sötét/farkát
földön húzva/hozzám csúszott/fülembe súgja"), az előtt mélyen meghajolok.
Ha akad egyvalaki azok közül a csúnya démonok közül, visszaadom a szlovák
szakos tanári dipolmámat.
A nyelv politikum. A politikusok jól tudják. Itt lenne az ideje, hogy
mi, a nyelv használói is tudatosítsuk. Főként azok, akik a nyelvvel dolgoznak
a nyelvben. A szépírók, az újságírók, a tanárok. A tanárok főleg. Nem arról
van szó, hogy hegedűzik helyett csak hegedül alalkot használjunk. Még csak
arról sem, hogy a szomjas polgártárs ne nyelvjárással rendelje meg a sörét,
csak azért mert a Branisko-hegy túloldaláról származik.
Az összes közül az egyik legkedvesebb emlékem Muzsay végzős csatár
nyelvbotlása, amint a parancsnokkal megosztja a hazai kolbász készítésének
titkát - "de vigyázat, parancsnok, hideg vesszőn kell azt füstölni," hangsúlyozta
a legvégén. Ech, micsoda kétértelműség! Látják, milyen jól megy a szlováknak?
Sokszor a használója akarata ellenében is.
A nyelv politikum. Meg kell különböztetni a szituációkat, és a szituációnak
megfelelő nyelvi megjelenést. A szlovák nyelv olyan stádiumába érkezett,
hogy van "irodalmi nyelv" és "beszélt nyelv". A valóságban. A kodifikációs
folyamat még tart. Ez egy folyamat, és nem valaki akarata, beleértve az
intézményeket is. Megvannak a nyelvjárásai, a szlengja, a zsargonja, az
argója. Nem szabad megengednünk a politikusoknak, hogy a nyelvet politrukoktól
és más agitátoroktól örökölt, kikopott zakójuk foltozására használják.
Gondoskodó odafigyelésük mellett a ma oly gazdag szlovák nyelv ugató halandzsa
nyelvvé zsugorodna, amely kiválóan alkalmas a dühös nyál szétköpködésére
mindazok irányába, akik sejtetni merik, hogy a király nemhogy meztelen,
hanem aljas. Mert ha megengedjük, hogy egy formális tekintéllyel rendelkező
személy ujjal mutogathat a bűnösre és nyelvi szabálysértés miatt megbüntetheti,
akkor mi lesz a következő lépés? A gimnáziumok a felvételi során előnyben
fogják részesíteni a szlovák névvel rendelkező diákokat? Ki fogja elkészíteni
ezeknek a neveknek a listáját? A belügyminisztérium különleges osztálya?
Később előnyben részesítik majd az etnikailag tiszta házasságokat? Hányad
íziglen fogják vizsgálni a családfát? És hol lesz ennek vége? Lemásoljuk
a nürnbergi törvényeket?
Alkalmas eszköz
A császár, és a jelenlegi koalíciós vicispánok sem altruizmusból vagy
nemzetszeretből cselekdetek és cselekednek. Ąudovít ©túr - aki "műveltségével,
nyelvtudásával, népszerűségével, erkölcsi útmutatásával, főként azonban
az állami aparátus iránti odaadó gondolkodásmódjával a szlovák nyelvű lapok
kiadására megfelelő mértékű és teljeskörű képesítéssel rendelkezik, ezáltal
okkal elvárható, hogy értékelni tudja a legmagasabb kegyet, amellyel engedélyt
adományozni méltóztatik..." - alkalmas eszköznek tűnt a császári hatalom
szemében. Bécs be akarta magát biztosítani Budapest és a "népek börtönében"
élő pánszláv kedvtelések ellenében.
Szomorú, hogy másfél évszázad múltán kormányunk arra sem képes, hogy
végre a szlovák nyelvvel és Szlovákiával foglalkozzon, ne pedig Budapesttel.
Kínos, hogy hallgatásunkkal megengedjük, hogy ezt tegyék.
(SME, 2009. 8. 8.)
GARAJSZKI MARGIT FORDÍTÁSA
Lettre, 79. szám
Kérjük, küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu
|