stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Seamus Heaney

NEM ADOD FEL
Hughnak
 

Te vagy a messzeföldről jött dudás,
Meszelőecset lóg az övedről,
Himbálózik, a konyhaszéket
Hozod a válladon, úgy teszel,
Mintha könyököd dudán játszana,
Ragyogó szemed, arcod szinte robban
A nevetéstől, búgsz, mint a duda, 
Végtelenül, csak néha veszel levegőt.

x

A meszelőecset. A régi rongyos
Eszköz az istállóajtón várta a napot,
Hogy a tavasz vödörben hozza a meszet
Fakanállal, és a vízbe keverje.
A szagától könnyeztünk, beszívtuk
A maró gőzt, mint kénkövek bűzét.
Tocsogott, ahogy nagy lendülettel
Kentük a falra a híg szürke levet,
És egyre fehérebb lett, ahogy száradt,
Mintha csodától változna a színe.
Honnan jöhettünk, milyen királyság
Fogadott vissza? Árnyékaink
Táncoltak a falon. Fénylő fekete 
Szurokhatár vette körbe a házat,
Mint friss bűztől párolgó várárok.

x

Húgytócsa a falnál. Egybegyűlnek
Sorban a holtak. Sötétben a nők,
Lekuporodnak lefekvés előtt,
Amikor felszabadul végre a lélek,
Amikor megnyugszik végre a test
Az Úr szeme előtt.
   Írós tej és húgy,
Kamra, istálló, hallgatózó hálószoba.
Mind itt voltunk együtt az ősidőkben,
Olyan tudással, ami talán nem is érthető
Azokon a szeles éjjeleken túl,
Lehet, meg sem történt. Trágya és agyag
Szaga. Amikor a tövisfát kivágtuk,
Eltört a karod. Együtt rettegtünk, ha
Egy idegen madár napokig ült a tetőn.

x

A jelenet, ahol Macbethet rémálom 
kínozza, és a boszorkányokkal
Újra találkozik, szellemeket lát,
Az aztán igazán ismerős.
Tűzhely, gőz, huhogás, az arcba lógó
Füstös haj. „Ne barátkozz rossz fiúkkal
Az új iskolában, értesz engem?
Érted amit mondok? El ne felejtsd!”
A kásával rotyog a fakanál,
Gőzkorona kavarog, egy villanásra
Ijesztő és otthonos minden,
Majd elhalványul és újra eltűnik.

x

Mintha vérrel pötyözött szürke kása 
Spriccelt volna szét a vakolaton.
A feje helyén tiszta folt,
Minden összefolyt a falon, 
Amelynek dőlt, mint minden reggel,
Kezében szatyor. Tartalékos volt.
Lassan gurult egy autó, megállt,
Továbbjött, lelassult, majd pont előtte
Újra fékezett, pedig nem érte jött.
Látta, hogy kinéz egy egyszerű arc,
Látta a pisztolyt a saját arca előtt.
Behajtott térde előremeredt,
Talpa a falon, ahogy tétlenül állt,
Meg sem mozdult, de teste 
Egész súlyával megfeszült,
Eldőlt, ráesett a szurokhatárra,
És a vére a csatornába folyt.

x

Kedves bátyám, te mindent kibírsz.
Nem menekülsz el a dolgok elől. 
Nagy traktorodról mindenkit üdvözölsz,
Túlkiabálod a motort, nevetsz,
Új útakra térsz, hogy a régin elférjenek.
Az ecsetből a dudás dísze lett,
Végigmasíroztál minket a konyhán,
A holtakat vissza mégsem hozhatod,
Mindenhol rendet, igazat nem tehetsz.
Néha ingerülten fejed a tőgyeket,
Látom, alig tartod magad,
Két tehén közt szinte összeesel,
Majd a trágyaszagtól magadhoz térsz,
És eltöprengsz: csak ennyi lenne,
Ez volt, van, most már mindig ez lesz?
Megdörgölöd a szemedet, meglátod
A meszelőecsetet, és nem adod fel.  
 

         GEREVICH ANDRÁS FORDÍTÁSA 
  



Lettre, 2009 tél, 75. szám 


Kérjük, küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu



 

stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret