stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Erdős Virág
Madame Poe
A Morgue utcai gyilkosság

Gesler Lilinek

Szereplők:

SZOTI (anya, 45 éves)

LILI (a lánya, 25 éves)
 

19. századi párizsi, kispolgári szobabelső. A színpad rendező-bal oldalfalánál egy öltözőasztalka székkel. Az asztaltól balra, tehát a színpad rendező-bal oldalfalának felénk eső részén egy csukott ajtó. A színpad rendező-jobb oldali, elülső részén egy kis, kerek tonett-asztal székkel. A színpad hátsó falának első harmadában egy nyitott ablak, odakint a sötét, éjszakai égbolt. Előtte, kissé jobbra egy tükrös-paplannal és nagy, habos párnákkal megvetett egyszemélyes ágy. 

Lili a 19. század első felének kispolgári párizsi divatja szerinti utcai ruhában ül az öltözőasztalkánál, és miközben az utolsó simításokat végzi a toalettjén (parfüm, pirosító, rúzs, stb.) különféle szerepeket próbál a tükör előtt.  Eközben Szoti hosszú, fehér, hálóingnek is beillő otthoni ruhában a színpad másik végén álló kártyaasztalnál arccal felénk fordulva ül, és elmélyülten pasziánszozik. Nem vesznek tudomást egymásról, párhuzamosan beszélnek, halkan, maguk elé. Lili végig a tükör felé fordulva, Szoti pedig a kártyák fölé hajolva ül.

w

LILI (a tükörképének, affektálva, mintha szerepet próbálna) Excusez-moi, Monsieur,...bocsásson meg, hogy csak így ismeretlenül megszólítom, de...

SZOTI (nem reagál Lilire, elmélyülten pakolgatja a kártyáit) Na, nézzük csak... ezt ide, ...ezt ide...

LILI (ugyanúgy) ... tudja nem vagyok ismerős errefelé, megtenné, hogy ...

SZOTI (megörül a kártyának, amit húzott) Hohó, egy ász, micsoda szerencse! Akkor ezt most...

LILI (eljátssza, mintha valamilyen inzultus érte volna, felháborodva) ...na de kérem, mit képzel?! Mégiscsak hallatlan, azonnal engedjen el...

SZOTI (tovább pakolászik, elégedetten) Voila! Így is van. 

LILI (ugyanúgy, eljátssza, hogy meglepődik)...Apuka! Maga az? Nahát!

SZOTI (miközben új lapot húz) Hát akkor... lássuk a következőt!

LILI (másik szerepet próbál, más hangon, affektálva) Good evening, miss Usher, how do you do?

SZOTI (tovább, ugyanúgy) Igen, ...ez ide,...

LILI Anyámmal? (sajnálkozva, affektálva) Ó, my God! Későn érkezett! Tudja édesanyám sajnos néhány órával ezelőtt... 

SZOTI Ez meg ide, ...így...

LILI (túljátszva, affektálva) I'm so sorry! ... Fontos lett volna?

SZOTI (magában zsörtölődve) Na nézzenek oda! Miféle lapok ezek?!

LILI (újabb szerep, más hangon, komolyságot mímelve) Nem, felügyelő úr, fogalmam sincs, hogy történhetett, ... (elmerengve) ahogy aznap reggel gyanútlanul benyitottam a hálószobába, egyszercsak,...(ripacs módra túljátszva) még visszagondolni is rettenetes,...

SZOTI (miközben újabb lapot húz) Na vajon? (megnézi) Hopp! (csalódottan lefelé biggyeszti az ajkát)

LILI ...egyszercsak itt találtam szegény anyámat  (teátrálisan) ... szanaszét hajigált kispárnák,...feldúlt lepedők és... (nyomatékosan, drámaian) vértől pirosló paplanok között...

SZOTI (enyhe csalódással a hangjában) Nocsak, nocsak. Ez igazán különös...(teljesen belefeledkezve rakosgatja a lapokat, miközben magában énekelget) pámm-pá-rámm-pá-pámm-pá-pá...

LILI (ugyanúgy)...Még próbáltam, hogy hátha ... De szegénykém akkorra már...

SZOTI (szórakozottan dúdolva magában, az előbbi ritmusra) "most-a-nagy-ti-tok-le-jár"... 

LILI (hivatalosan, affektálva) Nos, ha nincs több kérdése, akkor én, ha megbocsát...

SZOTI (dúdolva) "Szólt a holló..."

LILI (negédesen, affektálva) ...excusez-moi, felügyelő úr...

SZOTI (miközben továbbra is elmélyülten pakolgat, önfeledten, belefeledkezve, prózában) Szólt a holló...

Hirtelen váltás

LILI (fennhangon, de továbbra is változatlan testtartásban a tükör előtt ülve, szigorúan, türelmetlenül, éles, bántó, lekezelő hangon) Anyuka!

SZOTI (fennhangon, de továbbra is a kártyaasztal fölé hajolva) Igen?

LILI (szigorúan, lekezelően) Tessék szépen lefeküdni!

SZOTI De én még...

LILI (hideg és kemény "anyai" rutinnal, már Szoti felé fordulva) Semmi de! Anyuka is nagyon jól tudja, hogy már régesrég aludnia kéne. Fogmosás? Megvolt? ... Pizsama?

SZOTI (felemeli a fejét, döbbenten) Pizsama?! Na de kislányom, csak nem gondolod, hogy pizsamában fogok befeküdni a... ?

LILI (ingerülten, pattogósan, szenvtelenül) Miért? Mi a baj a pizsamával? Büdös? Hm? Nem büdös. Most jött ki a pucerájból, tessék csak megnézni! Finom illatos.

SZOTI De én...

LILI (gúnyosan) Ja! Hogy anyuka inkább... 

SZOTI (felcsillan a szeme) ...a hosszú-fekete? Hm? Mit szólnál a hosszú, fekete tafthoz? Tudod! Amin az a huncut kis csipkeberakás van itt elöl!...

LILI (hüledezve) Csipkeberakás?! Te jó ég! Miket beszél, anyuka? ...Hát képtelen végre belátni, hogy...

SZOTI (zavartalanul folytatja, a kezével mutatja, hogyan képzeli, lelkesen) Őrületes dekoltázs, ... plusz egy hatalmas, mondén bárkakalap ... (bizalmasan) Te idefigyelj, arra gondoltam, hogy végülis egy leheletnyit fel lehetne szedetni az aljából, mit szólsz? (huncut, bizalmas hangon) Charlotte nénikédet megütné a guta, hm? Azokkal a szenzációsan ódivatú nézeteivel...

LILI (ingerülten) Hogy mit szólok? Há-há! Ez jó! ... Hogy mit? (nagy elánnal belekezd) Na idefigyeljen anyuka!...

SZOTI (újra belefojtja Lilibe a szót, zavartalanul, nagy átéléssel, túljátszott, drámai hangon vizionál) ... Gondold csak el! Fekszem ott egy könnyű, fekete taftban, ... némán, kiterítve, ... ha! (fülel) a zenekar tust húz (nyekergő hegedűszó, a gyászinduló első taktusai) ... mire megdördül az ég, ... (egyetlen nagy lendülettel)  s miközben tombol a vihar és Párizs egén villámok cikáznak, (huncut, ripacs hangon) aközben szegény agyalágyult Pierre bácsikádtól a Morgue utcai talpfoltozón át egészen a frissen kinevezett rendőrminiszterig egytől-egyig mind egy szálig ott szobroznak némán körülöttem ... 

LILI (elborzadva hallgatja, elege van) Na ne! Azért ez már mégiscsak...

SZOTI ...(teátrálisan) és egyre csak sírnak, ... és zokognak,... és jajveszékelnek, ... őrjöngő fájdalmukban már-már a (mutogat, mintha látná maga előtt) bukszust, ... meg a drapériát, ...  meg a gyöngyökkel kivert kereszthímzéses szemfedőmet tépik, ... hogy az embernek szinte kedve támad felpattanni és azon nyomban lefújni az egész buta hajcihőt, (felcsillanó szemmel) és akkor hopp...! 

LILI (szörnyülködve fogja a fejét) Olálá!

SZOTI (felemeli a mutatóujját, áhítattal) A krizantémok alól,  ... meg a La France rózsák, meg a ... Bourbon-liliomok gyászszalagocskákkal telitűzdelt roppant halmai alól egyszerre kivillan két hófehér kis formás bokacsont...! ... Hát nem gyönyörű? 

LILI (szörnyülködve) ?

SZOTI (átszellemülten, zavartalan hévvel) Mint valami jel! Mint egy végső, dacos kis toppantás, ...egy bíztató, szelíd intés ... az ittmaradókhoz, hogy...(különös átéléssel ejti ki) Au revoir! ... (visszazökken) Na? Mit szólsz? 

LILI (undorodva, halkan) Disgracieux.

SZOTI (zavartalanul) Nem is rossz, hm? (dolgavégezetten folytatja a pasziánszot) Hát akkor meg, minek úgy sietni, gyöngyöm? Majd holnap szépen odaszólunk annak a ronda, vastag Margónak, hogy legyen olyan kistündér és kapjon le a szoknyám aljából egy olyan két-három gyönge hüvelyknyit, elvégre...

LILI (felcsattan, gúnyos, ingerült hangon) Holnap?! ... Méghogy holnap! Megőrült anyuka? ...Vagy hülyének néz?

SZOTI (hízelegve, affektálva) Na de babukám! Lehetnél egy kicsikét empátikusabb! Hát képes lennél egy közönséges pizsamában bedugni a saját tulajdon édesanyádat a...

LILI (felpattan) Na most aztán elég a komédiából! Szót se többet, mert különben... (ellentmondást nem tűrő hangon) Egy-kettő, sipirc lefeküdni! 

SZOTI (hízelkedve) Te, drágám!

LILI (foghegyről) Igen?

SZOTI Tudod arra gondoltam...

LILI ?

SZOTI (csacsogva) Hogy ezt a partit még lejátszanám. Két dáma, nézd csak! Milyen érdekes! Ez ritka dolog ám! Hogy két dáma így egymás mellé kerül! Úgy ám! Ebből még kisülhet bármi! Hohó! Az is lehet teszemazt, hogy még a végén...

LILI (keményen, türelmetlenül) Már megbocsásson anyuka, de tudja maga egyáltalán, hogy hány óra van? Kilencet beszéltünk, vagy nem? Még egy perc, és befutnak a kuzinék a koszorúkkal, maga meg itt kukorékol egy szál bugyiban...! 

SZOTI (hökkenten tekint végig földig érő hálóruháján) ??

LILI (magából kikelve) És az esperes úrra nem gondol? Meg a Szent Mihály lovára? Hm? Meg azokra a rokonszenves temetőszolgákra, akik voltak olyan szívesek, és szinte ingyen, ... pusztán a szűkös anyagi helyzetünkre és nemmellesleg anyuska előrehaladott mentális állapotára való tekintettel... 

SZOTI (megszeppenve ül) ??

LILI... Na jó. Háromig számolok...

SZOTI (összeszedi a bátorságát, felcsattan) És a mese? Hm? ... Azt ígérted, mese is lesz! A tücsök meg a hangya, meg a róka meg a ... (jelentőségteljesen) holló! ... (lemondóan) Na persze!...

LILI (felkapja a fejét) Holló? Miféle holló?

SZOTI (duzzogva) ...Átverés volt. Tudtam én!

LILI Ne pimaszkodjon anyuka, mert kaphat egyet! Amindenit! Egyébként is, jut eszembe. Bizonyítvány? Megvan?

SZOTI Miféle bizonyítvány? Csak nem azt akarod mondani, hogy...(sértetten, affektálva) Quelle impertinence! (megbántva, duzzogó hangon) Össze-vissza bukdácsoltam világéletemben, tudod nagyon jól. És akkor? Minek ezt folyton fölhánytorgatni...

LILI (szigorúan, keményen, pattogósan) Hogy miféle bizonyítvány? Méghogy miféle! Tudja maga azt nagyon is jól! Most mit idétlenkedik? Világosan megmondták, hogy azt vinni kell. Anélkül nem megy. Vagy azt akarja, hogy a temető árkában kaparják el? Mi? Jól is néznénk ki! Mégilyet! ... Na, mit ül ott, még megfázik nekem.  (fenyegetően) Jöjjön szépen, mert esküszöm hogy... (elindul Szoti felé) 

SZOTI (fülel, mintha hallaná) Ha! (lovaskocsi csilingelése) Hallod? ... Megjött a kocsi! (a nézőtér fölé, a semmibe mered, mintha látná, elismeréssel) Hm, nem is rossz! ... Két pompás, fekete csődör, ...egy szimpatikus gyászhuszár ...

LILI (kipillant az ablakon, idegesen) Igen? Na, tessék. Hát ezt mondom! Nem ezt mondom? Na, jöjjön szépen, odakísérem. (odaszalad, felállítja Szotit a székről, és odakíséri az ágyhoz) Kapaszkodjon! (befekteti az ágyba és odaül az ágy szélére) Így, ni. (kedvesen, anyáskodva) Betakarom, rendben? Ne izéljen már édesanya, csak a derekát! Tetszik tudni! Muszáj! (játékos, rémisztgetős hangon) Azok a szörnyű, huzatos éjszakák, ... ahogy ki-bejár a bús, borongós őszi szél ... a Pére-Lachaise ódon falai között... (Szoti párnája alól előhúz egy könyvet) Hát ez? Na nézzenek oda! Mit olvas anyuka? (gyanútlanul) Csak nem...?

SZOTI (szórakozottan) Pardon? ... Ja! Poe. ... Szereted? 

LILI (felpattan, a könyvet visszadobja az ágyra, élénk színű, rikító, vörös kesztyűje közben leesik az ágy mellé, magából kikelve) Pú?... Fujj, de undorító! Nem szégyelli magát?! Felnőtt nő létére! Mégilyet! Ha ezt majd a jóistenke megtudja...! 

SZOTI (rémülten) Gondolod, hogy...

LILI (kárörvendően)Há-há!

SZOTI (szorongó, megfélemlített hangon) Maradsz egy picit??

LILI Én? Még mit nem! Eszembe sincs! Anyuka tudja nagyon jól, hogy én még... 

SZOTI Igen? (sértődötten) Hát, ahogy gondolod. Akkor tudod mit? ... Hozd ide a telefont! 

LILI A telefont? Minek? 

SZOTI (sértődött, szemrehányó hangon) Fel akarom hívni a dédit. Van itt egy-két momentum, amiről kötelességem őt tájékoztatni.

LILI Ilyenkor? ...Na idefigyeljen anyuka. Egy. A telefont még nem találták föl. (nagyképűen, cinikusan) Hm, ez van. Gőzmozdony, sztetoszkóp, dinamit, ... anyukának bármit, boldogan, tényleg, (gúnyosan, kárörvendően) de ez a telefon-dolog ez most nem fog összejönni. Kettő: csipkebokorvessző. Három: megbeszéltük ezerszer, hogy szegény drága dédike már...

SZOTI (felül az ágyban, őszinte ijedtséggel) Úristen! Ezt nem is mondtad!

LILI (fenyegetően) Ne tessék kezdeni a cirkuszt! Ne tessék, mert...

SZOTI (engedelmesen visszafekszik) Hát jó. ... De ha esetleg mégis hívna, mondd meg neki, légy szíves, hogy...

LILI Megmondom... Hát akkor én, ha megbocsát ....(elindul kifelé, mentében) Kisvillanyt? Úgy hagyjam?

SZOTI (elgondolkozva, szórakozottan) A kisvillanyt? Oui, c'est une bonne idée... (észbe kap, izgatottan felkiált) Á! 

Lili megtorpan

Szoti kitakarózik, majd kiugrik a paplan aló,l és a monológ végére kiül az ágy szélére

SZOTI ... Egy pillanat babukám, várj csak egy percet! Tudod, hogy én a világért sem akarnálak feltartóztatni, nem-nem, távol álljon tőlem, jamais de la vie, ha úgy érzed, menned kell, hát menj. Elvégre nagylány vagy már, ...valóságos ... (különös ízzel ejti ki a szót) lakli, ... igazán meglehetnek a saját privát pszichopatológiai passzióid,  ...csak tudod, (démonian, fenyegetően) most ahogy így hirtelen...

LILI (elbizonytalanodva) Hirtelen? 

SZOTI (még inkább démonian) ... ahogy így hirtelen az arcodra esett a fény, ...nézd csak! (Lili hitetlenkedve a tükörbe néz) Látod? Hm? Látod ott azt a halovány, sötét árnyékot elsuhanni a homlokod előtt? ...

LILI (tapogatja a homlokát) Erre gondol? Ó, az csak egy...(felkap az asztalkáról egy púderpárnácskát és egyetlen mozdulattal "eltünteti a foltot", vidáman)  Voila! (mutatja, hogy ennyi volt) 

SZOTI (ugyanazzal a vészjósló lendülettel folytatja) Huha, babukám! Huha! Nincs neked véletlenül valamilyen gyógyíthatatlan megbetegedésed? ... (teátrális hangon) Főfájás, hidegrázás, hónaljárok duzzanata? Hm? 

LILI Miket beszél??

SZOTI (ugyanúgy) Rien parail? Ajakszárazság, szívgyengeség, kurbunkulusok a fartájékon? (komoran) Te idefigyelj, ha ilyesmit tapasztalsz, ....akkor inkább el se indulj! Mert akkor az..., (fölényes okoskodással) ugye tudod? (sajnálkozva) Peste. 

LILI (hitetlenkedve, komolytalanul) Micsoda?!

SZOTI Bubópestis. Hát, igen. Patkányok terjesztik, mindenki tudja (ekkorra már kint ül az ágy szélén, most ijedten kapja föl a lábát) Á-á! (dühösen rúgkapál, mérgesen) Amindenit ezeknek a dögöknek! ...Egyébként elég gyakori! Főleg ilyen fiatal lányoknál! Látod! Pedig hogy könyörögtem, hogy ne állj szóba idegenekkel, nem? Most aztán kikaptad! (affektálva) Quelle malheur! Szegény kicsikém!

LILI (méltatlankodva) Jaj, anyuka...komolyan mondom, ez most már ... ez most már tényleg... (meglátja a vörös kesztyűt az ágy mellé esve)... hopp, a kesztyűm!

Lili visszaszalad a  kesztyűjéért

SZOTI (kihasználja az alkalmat) De ne aggódj! Itt vagyok, megoldjuk. Csak semmi pánik! Most az a lényeg, hogy ne veszítsük el a fejünket!

LILI (gúnyosan, gonoszan, lekezelően) Atyavilág! Most mit parádézik, nem látja, hogy... (nagy dérrel-durral elindul kifelé)

SZOTI (utánakiált) Nyugi babám! Van időnk! A szimptómák csak fokozatosan jelentkeznek! ...Per pillanat minden rendben, n' est ce pas? Az elméd tiszta, a testi-lelki kondícióid kifogástalanok, lótsz-futsz, jössz-mész, teszel-veszel, (Lili elgondolkozva megtorpan, majd megbabonázva hallgatja Szotit) könnyűnek érzed magad, szépnek, fiatalnak... Tipikus tünet! Mindig így kezdődik! Aztán egyszercsak puff, egy könnyű orrdugulás, egy óvatlanul elhullajtott takonydarabka, aztán mire odaszökkensz a szekreterhez, hogy előkotorászd a fiók mélyéről az élére vasalt batiszt zsebkendődet, addigra már dől is a szádon a forró, habos vér. Rettenetes látvány lesz, nekem elhiheted, ... de semmi baj! ... Majd félrenézek, rendben? ... (negédes diadallal) Na gyere babám, addig is, bújj ide mellém!

LILI (magához tér, fölényesen) Há-há! Még csak az kéne! Világosan megmondtam, hogy nekem most okvetlen el kell mennem. 

SZOTI (élesen) Nem tanácsolom! Jelen körülmények közt ez a lépés, már ne is haragudj, de  par excellence öngyilkosság!

szünet

LILI (terápiás nyugalommal, lassan, komolyan, halkan, jelentőségteljesen) Na idefigyeljen! Most minek ezt, hm? Anyuka! Hát maga is pontosan tudja, hogy várnak. Hát nem lenne egyszerűbb, ha most szépen bebújna a paplan alá, lehunyná a szemeit, és búcsúzóul megpróbálna valamilyen kedves, szolid emléket felidézni a múltból? A százéves háború?... Marat halála?... Marie-Antoinette lefejezése? ... (bizalmaskodó hangon, jelentőségteljesen) Az áprilisi őrült liezon? (közelebb hajol) Vagy az a titkos kis tengerentúli kiruccanás...(súgva) azzal a felejthetetlen normandiai partraszállással...hm? (hirtelen felcsattan) Hát nem lenne jobb? Minthogy parádézik itt nekem, ...lármákat rendez, és szcénát csinál... 

SZOTI (higgadtan, halkan) Várnak? ... És mégis kik várnak, ha szabad érdeklődnöm?

LILI (zavartan, ingerülten) Hogyhogy kik? ...(halvány női büszkeséggel a hangjában) Hát a himpellérek! 

SZOTI (őszinte csodálkozással) Himpellérek? Miféle himpellérek? 

LILI (mint aki kénytelen megadni magát, visszaroskad a székére, és mintha kéretné magát, alig titkolható élvezettel belekezd a mesélésbe) Jaj, anyuka, most mért csinál úgy, mintha nem tudná? Maga is volt fiatal, vagy nem?...(érzékletesen, teátrálisan) Vasárnap van, tombol a nyár, ... a külvárosokban érik a (fura nyomatékkal ejti a szót) tök, ... a Luxemburg-kertben virágzik a puszpáng,  .... A Grand bulváron alkonyattájt meggyújtják a ...(bumfordi nyomatékkal) bunzenégőket... A magamfajta fiatal lányok ilyenkor szépen fogják magukat, ... (megigazítja a kezén a vörös kesztyűt) kesztyűt húznak, ... lesétálnak a Szajna partjára és szóba elegyednek a himpellérekkel. 

SZOTI (finoman puhatolózva) Úgy érted, hogy   ... elbeszélgettek?

LILI Hát persze. Elbeszélgetünk. Olyanformán, hogy az egyikük így váratlanul mögém kerül, előkapja a rugós kését, mire én felsikoltok, megpróbálok elszaladni, de hiába, elbotlok az első kőben, hasravágódom és kész. 

SZOTI (ijedten) Kész? Hogyhogy kész?

LILI Hát, hogy innentől már nem nagyon beszélgetünk, esetleg néhány elejtett szó, hogy (felsikolt, meggyőződés nélkül) Ááááá!, vagy hogy Szűz-Mária-Szent-Antal, de ez akkor már csak afféle reflex conditionalis, ... ha érti anyuka, miről beszélek... mert ilyenkor az ember inkább már csak fekszik nyugton a fűben, és várja, hogy megtörténjen. 

SZOTIMegtörténjen? (összevont szemöldökkel Úristen, de mégis mi?

LILI (ártatlanul) Ja, semmi olyasmi, amire gondolni tetszik, nem, manapság már igazán nem jellemző, a legritkább esetben, ...picit mindig reménykedem benne, hogy hátha mégis, kivételesen, exceptionellement ...de nem. (természetesen, magától értetődően) Egyszerűen csak sutty, kitépi a fülemből a topázt, ... a nyakamból a zafírt, ... a ruhámról a brost, ... igaz is, a bros! (felkap az öltözőasztalkáról egy kitűzőt, és egyetlen mozdulattal kitűzi a ruhájára) ...aztán fogja a kését, és szíven szúr. 

SZOTI (különösebb megrendülés nélkül) Nafene.

LILI (egyre jobban belelendül, egyre lelkesebben) Hát igen, de innentől aztán pláne kaland, ugyanis a kollégája, egy másik himpellér, - úgy értve, hogy egy másik ilyen jóképű briganti - váratlanul odaugrik, egyetlen, gáláns mozdulattal a nyakamra hurkol egy hosszú, vastag kötelet egy (mutatja) ekkora, drabális kockakővel, aztán beeveznek velem a Szajna közepére, és zutty, belelöknek a vízbe. És ennyi. Eltelik egy hét, eltelik két hét, ... (élvezetesen túldramatizálva) én egyre csak ringok ott a meder alján, opál fényű, tágra nyílt szemekkel, ... a nyakamon kötél, a szívemben sötét, jeges űr ... 

SZOTI (kontrasztosan hétköznapi, praktikus, prózai hangütéssel) Jól van babukám, jól van, de azért nem maradj sokáig! Tudod, hogy másnap reggel mindig...

LILI (ugyanolyan hévvel zavartalanul folytatja tovább)... Mígnem aztán egyik éjjel, valamely titokzatos vízalatti incidens következtében a kötél szépen leoldozódik a nyakamról, miáltal a még mindig (keresi a szavakat) formás, mutatós és ... jól öltözött, ...ámbár kissé módosult állagú tetem szép lassacskán feligyekszi magát a víz tetejére, és huss: kisodródik a partra. Eltelik egy hét, eltelik két hét ... Előbb-utóbb arra járnak, megtalálják, ... összekanalazzák...

SZOTI (hüledezve) Össze-... (undorodva) júúúj...

LILI (folytatja) ... körbeülik, piszkálgatják, nézik, tanakodnak, ...ám hogyan, hogy nem, a párizsi kerületi rendőrhatóság a hamarjában összeverbuvált nemzetközi kórboncnoki konzílium legmerészebb tudományos tévelygéseinek dacára sem jut majd heteken át még a leges-leges-legcsekélyebb eredményre se. ... 

SZOTI (belefeledkezve) Ne mondd!

LILI ... (crescendo) A nyomozás megfeneklik, a testület tanácstalan, a rendőrkapitány bánatában kivándorol Francia-Polinéziába, Párizs forrong, az elégedetlen néptömegek elözönlik az Elysée-palotát, a belügyminiszter őrjöng, a lemondását fontolgatja, ráadásul szűk családi körben már-már öngyilkossággal fenyegetőzik ...(hirtelen nyugodt, vidám hangon) amikor végre színre lép Dupin: ... és mindent kiderít!...(ragyogva) Na? Mit szól? Hát nem csodálatos?

SZOTI (hirtelen feleszmél, értetlenkedve) Dupin? Ki ez a Dupin? És egyáltalán! Nem gondolod babukám, hogy...

LILI (felcsattan) Jaj, anyuka, mit tudom én, hogy ki ez a Dupin, hát nem mindegy magának, hogy ki ez a Dupin? ... Most az a lényeg, hogy mind a Le Mercure, mind a Le Soleil, mind pedig befolyásos Le Commerciel az ügy minden apró fejleményéről a legteljesebb pedantériával fog beszámolni, ... úgyhogy anyuka igazán megértheti, hogy a világért sem szeretném elmulasztani. Na. (türelmetlenül felpattan a székéről, odamegy Szoti ágyához, ingerülten) Anyukának már úgyis mindegy! Anyuka akkorra már...ugye? Úgy-úgy! Ahogy megbeszéltük! Mégiscsak ez a természet rendje, úgyhogy most már ne tessen itt nekem szembeszegülni a világmindenséggel, hanem inkább tessen szépen szót fogadni és ... (észreveszi, hogy Szoti kezében van valami) Hát ez meg? Mit szorongat a tenyerében, hm? Anyuka! Egy véres szőrcsomó?! Nahát, igazán egzotikus kabalái vannak anyukának, meg kell mondanom! ... Na, tessék szépen odaadni. Nem? Ne-em? Hát, úgy is jó. Végtére is mindegy. (gúnyosan) Ha így könnyebben jön álom a szemére... Egyébként ... alvóállatkát? Választott már? Bice-béka? Hm? Vagy nem kell? ... (próbál a kedvében járni, de Szoti közben már valami másra figyel) Most mit duzzog? Hm? Mondja! Jóéjt-puszi? ... Válium? ... Pohárka mélange?  

SZOTI (nyújtogatja a nyakát, fülel) Ha! Hallod ezt?

LILI Ha nem, hát nem. Akkor én megyek. 

SZOTI (megragadja Lili csuklóját) Nem hallod? 

LILI Mit kéne hallanom? Semmit se hallok. ... Hát akkor én...

SZOTI Hogyhogy nem hallod? ... (nyomatékosan, lekezelően) Mondd csak drágám, te süket vagy? Hallgasd csak! (Szoti a saját szívére vonja Lili kezét, drámaian)  Tátámm-tátámm-tátámm! ...Hallod?... (tragikus hangon)  Igen-igen! ...(jelentőségteljesen) Ez ő! 

LILI (elhúzza a kezét, megrökönyödve) Anyuka mégis kiről beszél? 

SZOTI (ripacsul túljátszott, bűnbánó hangon) Tudtam! Tudtam! ... Nem hallgathatok tovább. 

LILI Na de anyuka, mégis...?

SZOTI (tépelődő, tragikus hangon) Végülis ...várható volt, hogy egyszer beüt a mennykő, ...feltárulnak a múltnak kútjai és ... lehull a lepel...

LILI Hogyan?

SZOTI (magában bosszankodva)...De hogy éppen most! Micsoda banánhéj! ...(fitymálva ejtve ki a szavakat) "Az áruló szív"! Hát persze!

LILI (elveszíti a türelmét) Anyuka, én ezt ...(sarkon fordul, és nagy elánnal elindul kifelé) na viszlát. 

SZOTI (felemeli a hangját, hogy megállítsa Lilit) Kislányom! Egy vallomással tartozom! ...(Lili visszanéz) Én.. én... én ...megöltem az apádat!

LILI (hökkenten) Hoppá.

Egy pillanatra megáll a levegő, Lili döbbenten visszafordul

SZOTI (rávágja, mentegetőzve) Muszáj volt!

LILI (bután) Igen?

Lili önkéntelenül elindul vissza, leül Szoti mellé az ágyra, és  letaglózva bámul maga elé

SZOTI (kínosan feszengve) Tudod, ...ö-ö....volt benne valami halálosan idegesítő. (gyorsan magához tér, és egykettőre belelovallja magát a mondókájába, csevegősen, affektálva) Mindig csak a szex, ... meg a romantika, ... meg az intimitás! Egyik héten gyertyafényes vacsora a Montparnasse-on, másik héten kacsasültes piknik a hegyen, ... itt egy meglepi, ott egy meglepi, rózsacsokrok, fülönfüggők, kutyafüle, macskalába, ... rókaprém, boák...horrible! Igazán megértheted!... (méltatlankodva) Én egy egészséges montpelier-i polgárlány vagyok, engem nem lehet ezzel a gátlástalan militáris arroganciával megfélemlíteni! ... (hangot vált, huncut hangon, a mesélés élvezetével) Így aztán egyik éjjel fogtam magamat, belopóztam a hálószobájába, kezembe kaptam azt az óriási, antik, rézfoggantyús  ...akármicsodát, - tudod, amivel a magokat szoktuk törni karácsonykor, - azzal aztán odasettenkedtem az ágya mellé és puff, lecsaptam, mint egy mandulát. ... 

LILI (döbbenten, hüledezve) Mint egy ...?! (kislányosan, hápogva) Szegény, drága apuskát ...? Mint egy ...?

SZOTI (némiképp elbizonytalanodva) Végülis megérdemelte, nem? ... Így is van! Hát akkor meg? ... Most mit nézel így?

LILI (megszeppenve, bénultan) Én csak...

SZOTI (szemrehányóan) Na. (visszazökkenve) Aztán ahogy feküdt ott szegénykém a lábaim előtt,... csúnyán kiterülve, ... a saját, tulajdon koponyájának igazán intelligens kis romjai között, ... egyszeriben valahogy egészen különös asszociációm támadt, ...nem is értem, ...(affektálva) talán az a sok-sok együtt töltött év, a házasság szentsége, meg minden, ... szóval, ... most lehet, hogy némiképp szentimentálisnak fogsz tartani...

LILI (láthatólag teljesen összezavarodva) Hát én...

SZOTI (zavartalanul folytatja) ... de valahogy, ... szóval valahogy így  ... megsajnáltam, tudod, babukám? Tulajdonképp jó ember volt, (mániákus hévvel hadovál) igaz, hogy csak egy közönséges tartalékos pöti-generális, egy nyugalmazott főcsászári alhadtápparancsnok, és ráadásul apai ágról szegről-végről baszk, ami ugye rettenetes ómen, igyekeztünk nem is nagyon propagálni, viszont kaszinóba nem járt, kokottot nem tartott, a kifutófiúkkal nem kekeckedett... Egyébként meg... tudod mit mondott mindig? ... (átéléssel, ragyogva) Moserí! ...Ezt mondta mindig: moserí! ... (elérzékenyülve) Hm? Most mondd! Hát nem igaza volt?

LILI (tébolyult tekintettel) És aztán? ... Anyuka lecsapta apukát és aztán

SZOTI (méltatlankodva a sürgetés miatt) Aztán, aztán! ... (derűsen) Aztán kiszaladtam a konyhába, előkaptam a csontozókést és azzal így ...hát szóval így... de ne lepődj meg!... tudom, hogy elsőre hülyén fog hangzani, ... de tudod én...én akkor így ... (pajkosan, suttogva) kivágtam a szívét. ....(teljesen felvillanyozódva) És akkor az a guszta kis izé ott a tenyeremben, ahogy még szinte mozgott, ....(pajkosan, élvezettel) tátámm-tátámm ...(csacsogva) tudod milyen kis gourmand vagyok,...bohó, ...és mohó,... kísérletező kedvű és innovatív ...

LILI (döbbenten) Úristen! Csak nem...?!

SZOTI (sopánkodva) Jaj, kislányom, te mindig olyan szélsőségesen fogalmazol! ... (folytatja élvezetesen, pajkosan) Hát, igen, picit olyan fura íze volt, nem mondom, még talán leginkább a csigára emlékeztetett, "L'Escargot a la Provance" ahogy szegény avignoni nagyanyád készítette mindig ...

hirtelen hangos csöngetés odakintről

SZOTI (őszinte rémülettel) Jézusom! Ez ő lesz! ... 

LILI (furcsálkodva) Apuka? ... (apatikus zavarodottsággal) Dehiszen akkor...

Mindketten dermedten ülnek, mikor újra megszólal a csöngő

SZOTI (idegesen) Szaladj kislányom, mondd meg neki, hogy én már...(lázasan kutat a fejében valamilyen mentőötlet után)  hogy én már...hogy én már ...alszom. Hm?

Szünet, Lili magába zuhanva,  tanácstalanul ül

SZOTI (türelmetlenül) Na mi lesz már? Nem nyitod ki? Dehiszen csöngetnek, hallod! (kétségbeesett nyomatékkal) Most aztán igazán csöngetnek, nem mondhatod, hogy én csak...

LILI (elgondolkozva, zavarodott tekintettel, lelassult mozgással feláll, maga elé) Megyek. ... Igen-igen. Megyek és...

SZOTI (rávágja) De be ne engedd! Semmi esetre se! Küldd el! Mondd meg neki feketén-fehéren, hogy nincs itt semmi keresnivalója! 

Lili döbbent tekintettel ránéz az anyjára, aztán kimegy

SZOTI (magának, gőgösen, méltatlankodva) Ha huszonöt hosszú éven át egyszer sem jutott eszébe idedugni az orrát, akkor most már...

Mialatt Lili odakint van, Szoti előbb hallgatózni próbál, aztán megigazítja a frizuráját, a dekoltázsát, kijjebb rakja a melleit, aztán beül az ágyba, eligazgatja magán a takarót, mint aki feltétlenül szépnek akar mutatkozni a látogatója előtt

SZOTI (próbaképp, maga elé, mintha egy árnyhoz beszélne, teátrálisan, affektálva) Auguste! ...Maga itt? Je ne m'y attendais pas! Erre igazán nem számítottam! 

Lili visszajön

LILI (különös, fölényes hangsúllyal) Egy hölgy keresi anyukát.

SZOTI (felkapja a fejét, furcsálkodva) Egy hölgy? Miféle hölgy? 

LILI (kimérten) Lady ... Madeline. Azt mondja...

SZOTI (elgondolkozva ízlelgeti a szót) Madeline. Mintha emlékeztetne valamire...

LILI Azt mondja az Usher házból jött.

SZOTI Az Usher házból? ...(kutat az emlékezetében, felderül) Hát persze! Az itt van valahol a kisutca végén. ... (próbálja felidézni) Már a bordély után, ... de még a vágóhíd előtt, ...igen-igen...jártam már ott...Elég rosszhírű környék! 

LILI (szuggesztíven, kísértetiesen) Különös nőszemély! (próbálja félelmetesen "megjeleníteni") A tekintetében valami tébolyult, hideg tűz, ...a haja tépett, a neglizséje enyhén szólva zilált, ...a szeme alatt mindenféle gyanús eredetű foltok, ...(összehúzott szemekkel, félelmet keltő nyomatékkal) ráadásul azt állítja, hogy valamilyen sürgős és halaszthatatlan (jelentőségteljesen) konzultálnivalója lenne anyukával... 

SZOTI (csodálkozva) Velem?

LILI (improvizál) ... persze előzőleg erősen exkuzálta magát, hogy ilyen késői órán, (egyre drámaibb és kísértetiesebb hévvel) de hogy egyenesen a baltimori kiserdőből érkezett, (egy lendülettel, crescendo) ahol állítólag napokig feküdt a saját, tulajdon sírjában, ahová a drágalátós testvérbátyja, egy "utolsó jenki disznó", valamilyen titokzatos familiáris oppozíció következtében jónak látta elevenen eltemettetni...(hangot vált, diadalmas, félelmetes mosollyal) Horrible, n'est ce pas?

Hirtelen, zavarodott csönd

SZOTI (váratlanul felragyog az arca, kitörő örömmel) Ó! Hát miért nem ezzel kezdted babukám? Vezesd be gyorsan! Hát persze! Szeretettel látjuk! ... Micsoda kedves meglepetés!

Lili leforrázva áll, aztán hirtelen sarkon fordul, és kimegy. Szoti feszülten vár

szünet

Az ajtó már nyitva van, ennek ellenére valószínűtlenül hangos, kísérteties ajtónyikorgás. 

Lili fejére borított, hosszú, fekete fátyollal lassan, méltóságteljesen bevonul, mint Lady Madeline
SZOTI (kedélyesen, csacsogva, ügyesen puhatolózva, igyekvő rajongással) Bonsoir!... Lady Madeline of Usher, ha nem tévedek. Milyen nagyszerű! Már sok szépet hallottam magáról! Tudja a lányom épp az imént... Nahát, hogy maga milyen pompásan néz ki!...Már a körülményekhez képest, ugyebár... Na de miért álldogál? Foglaljon helyet, kedvesem! Jól utazott? Biztosan fáradt. Az a hosszú, kalandos út... meg azok a regénybe illő, rémes viszontagságok! Igaz is! Nem inna valamit? Mindjárt szólok a lányomnak, hogy... (kikiált) Szívecském!...(a vendéghez, negédesen) Pohárka champagne? Falatka croissant? ...Hm? ...(látva, hogy a vendég nem reagál, elbizonytalanodva) Parlez-vous francais? 

LILI (túlvilági hangon) Üzenetet hoztam.

SZOTI (furcsálkodva) Üzenetet? ... (felvillanyozódva) Amerikából? Ne mondja! (affektálva) Fantastique!

LILI (ugyanúgy) Várják magát.

SZOTI (megilletődve) Engem? ... (ragyog) Hát ez igazán kedves! (affektálva) Magnifique! Komolyan mondom...! (szabadkozva) Csakhát, ugye... őszintén szólva,... az én koromban már kissé nehezen szánja rá magát az ember, ... (súgva, bizalmasan) tudja pillanatnyilag épp lefekvéshez készülődöm ...(puhatolózva) De mondja csak, mon ami, mégis... kire gondol, amikor...? Úgy értve, hogy...kik várnak? Talán...(felderül a képe) csak nem? Maga az...elnök? (pajkosan) Hohó! Igaz, ami igaz, Abraham mindig is híres-nagy kujon volt...!

LILI (élesen, jelentőségteljesen, kegyetlenül) A férgek. 

SZOTI (elképedve, értetlenül) A férgek? ...Miféle férgek?  

LILI (rövid hatásszünet után, már pici elbátortalanodással a hangjában) Kisebbek, ...nagyobbak ...

SZOTI (egyszeriben felülkerekedik, hangot vált, fenyegetően) Igen?

LILI (már kibillentve a szerepéből, de még tovább próbálkozik, ijesztgetős hangon) kövérek, ... rondák, ... szőrösek...

SZOTI (hidegen, keményen, fölényesen) ...Vagy úgy. ... Szóval a ... férgek. ... (fenyegetően mozdul felé) Hát idefigyeljen kedves Lady... hogyishívják, tudja mit? (lekezelően, diadalmasan, dörgedelmesen) Igyon még egy pohárka pezsgőt, egyen még egy falatka (odaveti) párizsit, aztán menjen szépen haza, és mondja meg ezeknek a maga híres, republikánus férgeinek, hogy hiába is reklamálnak, nekem itt még... 

Lili a hosszú, fekete fátyol alatt hirtelen előrenyújtja mindkét kezét, és mint egy alvajáró kísértet fenyegetően Szoti felé lép

LILI (tragikus, túlvilági hangon) Soha már! ... 

Lili minden magánhangzót megnyújtva, szélsőségesen patetikus stíuisban szaval, miközben fenyegető testtartással, a fátyol alatt előrenyújtott kézzel,"sorról sorra" közelebb lép Szotihoz, aki hátrahőkölve, döbbenten figyeli, crescendo)

Hiába jő a tél,

a nyár, 

Hiába gyűl a könny, 

a nyál, 

Hiába sír a szív,

a máj,

(énekelve, az első jelenetből ismerős dallamra, némi gúnyos játékossággal) 

"most-a-nagy-titok-lejár":

(suttogva, nagy nyomatékkal) 

Terád az éjek éje vár! 

Lili ekkorra már Szoti közvetlen közelébe ért, Szoti orra alá nyújtott kezéről lecsúszik a fátyol és kivillan alóla árulkodó színű, jellegzetes, vörös kesztyűje

Zavarodott csönd

SZOTI (miután jelentőségteljes pillantást vetett Lili vörös kesztyűjére, felkapja a fejét, fülel) Ha! Nem magát keresik? Úgy hallom, mintha...

Hang odakintről: "Madeline!"

LILI (normál hangon, ijedten) Úristen! A bátyám! ... (odaugrik az ablakhoz, felkapaszkodik, megpróbál kimászni) Megengedi?

SZOTI (hidegen, gúnyosan, fölényesen) Tessék csak. Ahogy parancsolja. Mi itt Európában ugyan még tartjuk magunkat ahhoz a kétségkívül kissé konzervatívnak tűnő tradícióhoz, miszerint az ajtón, és nem az ablakon szoktunk ki-be rohangálni,... de persze ha maguknál ez már ...

Lili "kiugrik" az ablakon, fátyla fennakad a párkányon, felhangzó női sikoly. A fekete fátyol vége továbbra is ott lóg az ablakpárkányon 

SZOTI (hökkenten) Nocsak.

Lili hirtelen betoppan az ajtón, kezében végtelen hosszú, fekete fátyol, ugyanabból az anyagból, mint ami az ablakban lóg, az ajtón befelé húzza maga után

LILI (kezében a fátyol vége, komoly, ártatlan hangon) Jó hírem van anyuka. 

SZOTI (felkapja a fejét, közönyösen) Igen? ... (izgatottan) És a hulla?

LILI (értetlenül) A hulla? ... (kapcsol) Ja, a hulla elment.

SZOTI Igazán?

LILI (természetesen) Mire kiértem, már nem volt sehol. Még hallottam, ahogy szélsebesen lerohan a lépcsőn, de ahogy utánafutottam, már csak ezt a (mutatja) véres, fekete fátylat találtam a korlátgombon fennakadva. (mintha fennakadt volna a küszöbön, nagy nekiveselkedéssel ránt egyet a hosszú fátylon, ezzel egy időben az ablakból lógó fátyol egy rántással eltűnik) Fura, nem?

SZOTI (elgondolkozva) Ezek szerint...

LILI (az ablak felé mozdulva, készségesen) De ha sietünk, talán még utolérhetjük! ...Hm?  Utánaszaladjak?

SZOTI (ijedten rávágja) Ne! ... Isten ments! Talán... meggondolta magát. Visszamászott a föld alá, hogy...lepihenjen, nem igaz? Végtére is...

Lili közben visszafojtott indulattal, látványos, kataton mozdulatokkal, ráérős tempóban elkezdi felgombolyítani az ajtóból kígyózó, hosszú, fekete fátylat. 

SZOTI (csodálkozva) Te meg mit csinálsz?

LILIHogy? (erőltetett nyugalommal tovább gombolyít, a mártíromság önelégült pátoszával) ... Ja, úgy döntöttem, maradok.

SZOTI (ébredező nyugtalansággal) Hogyan?

Lili a szöveg ritmusa és dinamikája szerint olykor meg-megállva folyamatosan tovább gombolyítja a fátylat

LILI (komolykodó hangon) Tudja, anyuka, gondolkodtam a dolgon... és végülis arra jutottam, hogy... (hirtelen indulattal) Mégiscsak az anyám!...Igazán nem tehetem meg, hogy csak úgy egyszerűen fogom magamat és...

SZOTI (ijedt rosszallással) Na de babukám!

LILI (fájdalmas önsajnálattal) Legfeljebb ...

SZOTI Ezt nem gondolhatod komolyan ...

LILI (ugyanúgy, túljátszva) ...legfeljebb végérvényesen és visszavonhatatlanul lemondok az ... álmaimról...

SZOTI Na ne!

LILI ...meg az elveimről ...

SZOTI ... hiszen még...

LILI ... meg a (nyomatékkal) komplexusaimról,... (vállat rándít) na bumm.

SZOTI ...hiszen még előtted az élet, kislányom! Vár rád egy (rajongó, túljátszott optimizmussal) hosszú, fényes, napsütötte út, ... ez az ...(elbizonytalanodva)  izé például, (keresi a szót) ez a ...

LILI A Champs Elysées? Arra gondol anyuka? (okoskodva) Hát igen, ez kétségtelen, ...de voltaképp, ...ha jól meggondoljuk,  mégse csak csupa vég nélküli ... (fitymálva) "jövés-menésből", ... meg "sétafikálásból", ...meg "kirakatnézegetésből" áll az élet, az embernek végülis megvannak a maga természetes és elidegeníthetetlen ... fixa ideái,  ... (hadovál) a magántulajdon szentsége például, ... (lehelve) meg a szeretet...
SZOTI (felkapja a tekintetét) A mi?
LILI (zavartalanul folytatja) És anyuka aztán igazán megérdemli, hogy a kedvéért (drámaian, crescendo) egyszer s mindenkorra...
SZOTI (hevesen csóválja a fejét) Nem, nem!

LILI (fokozva a "drámai" hatást)...most és mindörökké...

SZOTI (elutasítóan) Azt már nem! Szó se lehet róla! 

LILI (teátrálisan) ... végérvényesen és jóvátehetetlenül ...

SZOTI Á-á!

LILI (hangot vált, tárgyilagosan) Sőt! Ha meggondolom, tulajdonképp ... (ebben a pillanatban elfogy az anyag, Lilinek sikerült felgombolyítani a fátylat) ez a minimum. ... (rendezgeti a gombolyagot) Úgyhogy én most megyek szépen, levetkőzöm, ...(jelentőségteljesen odabiccent) fogat mosok!...felhúzom a hálóingemet és...

SZOTI ( csípősen) Micsinálsz te?

LILI (maga elé emeli az esetlenül felgombolyított, fekete, hurkás fátyolgöngyöleget) ...magamhoz veszem az ... alvóállatkámat (gyengéden magához öleli)...(szomorú, üdvözült, lemondó mosollyal) és aztán...

SZOTI (megelégeli a dolgot, fenyegetően felemelkedik, dörgedelmesen) Na elég! (ellentmondást nem tűrő, erélyes hangon, egy szuszra) Most már aztán fogd be a pofádat kislányom, és takarodj innen, mert ha én doblak ki, azt megemlegeted! ... Hát mit képzeltél? (lekezelően, crescendo) Hogy eljátszhatod  nekem itt a kisjézuskát, meg a ... (keresi a szót) Szentjohannát, meg a ...Szantabarbarát? Hm? Hogy  a kedvedért majd kiugrok a ...papucsomból?  Meg a jó kis meleg, bebüdösített paplanom alól? Mi? (sátáni nevetéssel) Há-há! Na azt aztán már nem! (bebújik az ágyba) Most én szépen lefekszem, (állig magára húzza a paplant) így...(a szokásos fülelés) Ha! Bimm-bamm. (sietős harangütés hangja) Hallod? Ütött az óra. Még néhány röpke perc, és én már  ...alszom, mint a --... (gúnyosan, lesajnálóan) Te meg közben (gúnyos mosollyal billegeti magát)... Így is van! Bonne nuit, babukám!...

LILI (halkan, óvatosan) ... Biztos?

SZOTI ...Bonne nuit!

LILI (óvatosan puhatolózva) Egész biztos, hogy ... ezt szeretné anyuka?

SZOTI (fölényesen, pattogósan) Miért? Mit gondoltál? Hogy viccelek? Mi? Komolyan azt gondoltad? Há-há! Ez jó! Ez nagyon jó! (rendezgeti a paplant) ... (felemeli a fejét, mintha most venné észre Lilit, csodálkozást mímelve, szemrehányóan) Hát te? Mit keresel itt? (rosszallóan) Vagy még el se mentél? Igazán nem értelek, kislányom....!

LILI (bátortalanul) Hát akkor én, ... ha istenbizony ezt szeretné anyuka... (visszakozik) Mert ha nem, akkor én ... (készségesen) de tényleg! Nem probléma!

SZOTI (undokul) Menj már, na! Mit állsz ott még mindig? (a fejével türelmetlenül ide-oda helyezkedik, mintha bármit is látnia kéne) Nem látok tőled, nem veszed észre?

LILI (csillogó szemmel) Hát akkor én...(elérzékenyülve, hálás tekintettel) merci maman!

Lili ünnepélyes mozdulattal leteszi a fátyolgöngyöleget, lábujjhegyen és megilletődötten elindul kifelé

SZOTI (mellékesen) Ja, babukám, még egy apró kis semmiség, ha már úgyis ott vagy...

LILI (megáll) Hm?

SZOTI (lazán) ... legyél olyan aranyos, nézz már ki az ablakon és... 

LILI (gyanútlanul) Igen?

SZOTI (derűs izgalommal) És nézd meg nekem légyszíves, hogy jön-e már...

LILI (kipillant) Igen?

SZOTI Hogy jön-e már a-a...

LILI (türelmetlenül) A ki?

SZOTI Hát ez a...

LILI ??

SZOTI Hát ez a...

LILI (hirtelen felcsattan) Háteza-háteza?! (magából kikelve) Már megint kezdi? Anyuka! Hát mit akar még? (könyörögve, kiabálva) A jóistenkére kérem, hát tessen már végre ... ledögleni, aztán hadd menjek a dolgomra, mert ... (visszafojtott indulattal, a szeme villámokat szór) Tudja maga egyáltalán, hogy mások hogy csinálják? Eláruljam? (tajtékzó indulattal) Hát csak úgy, hogy alo mars! (affektálva, peckesen) "Csók, anyuka, pá-pá, hoppá!" (kiabálva, támadón, crescendo) Nem hogy pucc, meg gyászrevü, meg miserere, ... meg entyem-pentyem...!(élesen) Villany leó, azt jóccakát! (egy szuszra, szenvtelenül) Dies irae, dies illa, requiescant in pace, passz. Menjetek békével. ... (elgyengülve, sírósan) Én meg próbálom itt szépen, korrektül, ... kulturáltan, ... tapintatosan...

SZOTI (zavartalanul, nyugodtan, magától értetődően) ...Tudod! Az orángután.

LILI (visszazökken, csodálkozva, halkan) A micsoda?

SZOTI (derűsen, csacsogósan, érzékletesen) Az a vörhenyes szőrű, irdatlan testű, borneói orángután, tudod! Állítólag ma reggel érkezett egy máltai hajóval, egy öreg matróz hazavitte, bedugta a ládájába, rátette a lakatot és ... (hirtelen megváltozott hangon, sápadt rémülettel, a nézőtér felett a semmibe bámulva) de nézzenek oda! Elfelejtette ráfordítani a kulcsot! ... (védekezőn maga elé húzza a paplant, kétségbeesetten) Terrible!

Lili láthatólag egyre inkább Szoti víziójának a hatása alá kerül. Szoti mostantól a közönség feje fölött a semmibe bámulva beszél, mint aki képtelen levenni szemét a látomásról

LILI (halkan, bénultan) Mi történt?

SZOTI (szuggesztíven, crescendo) Kimászott a ládából, ... odasettenkedett a hátsó ajtóhoz, ... egyetlen vakmerő ugrással a néptelen, éjszakai utcán termett, és most...

LILI (rémülten) És most?

SZOTI (félelmetes nyomatékkal) És most elindul felénk! ...(szuggesztíven, crescendo) Végigszalad a Grand Boulevard-on,... keresztüloson a Mirebau hídon, ... (kísértetiesen) a Szent Mihály útján suhan nesztelen,... a Bon Marche-nál keletnek fordul,... a Sacre Coeur-nél nyugatnak fordul,... és máris...

LILI (az ablak mellett háttal a falhoz lapul, próbál óvatosan kilesni az ablakon) Máris? 

SZOTI (végletesen szuggesztíven, teátrálisan, vizionálva) Máris ott jár a Morgue utca végén! ... (izgalmában feltérdel az ágyra) De mi csillog ott a karmai közt, ...te úr isten! Csak nem? Egy cakkos nyelű, élesre fent pekingi borotva, amit még a ferdeszemű, hottentotta gazdájától zsákmányolt, azám! (kísértetiesen) Ahogy tébolyult, vad lendülettel ide-oda cikázik a sötéten lapító házfalak között...

LILI (már megbabonázva áll az ablaknál, és a nézőtérnek háttal "kifelé" bámul, hipnotikus állapotban, delejes hangon folytatja) ...a pengén mindannyiszor megcsillan a gázlámpák kénes, sárga fénye...

SZOTI (továbbra is a nézőtér felé fordulva a semmibe bámulva vizionál)...Nézd! ...Most mintha meglátott volna valamit! ...Egy kivilágított ablak, szentséges ég! 

Lili pánikszerűen behajtja az ablakot

SZOTIFújd el a gyertyát, gyorsan, kislányom, gyorsan ... (természetesen nincs gyertya)

LILI (meredten áll a csukott ablaknál, és kétségbeesetten kommentálja a "látottakat") Késő! Már odaugrott a villámhárítórúdhoz, ...még néhány elszánt mozdulat, és egykettőre idefenn terem... 

SZOTI Szentséges ég, vigyázz! Az ablak! 

Az ablak egyetlen vad lendülettel kivágódik, Lili rémülten hátrál, Szoti tágra meredt szemekkel ordibál

SZOTIOtt van! Ott, ott, a hátad mögött! 

Lili hirtelen felénk fordul, a közönség feje fölött a semmibe bámulva meredten áll

SZOTI (szörnyülködve) Micsoda undok bestia! (crescendo) A szőre égnek mered, az orrlyuka kitágul, a szemei vérben forognak, ... a pengével hadonász, ... vastag, ormótlan lábaival elrúgja magát, ... nekilendül... most, most! Vigyázz kislányom! Rád veti magát!

hirtelen kongó, üres csend

LILI (mereven néz előre, hirtelen támadt lélekjelenléttel, végig a nézőtér fölött a semmibe bámulva, halkan, szelíden, csengő hangon) Vagy mégse? ... Na lám! (játékosan) Nézze csak anyuka! Úgy látszik meggondolta magát. A borotvát a sarokba hajítja, ... horkant egyet, ... toppant egyet,... az ágy felé szalad... 

SZOTI (Szoti óvón húzza maga elé a paplant) Hogyan? 

LILI (magához ragadva a kezdeményezést, szuggesztíven vizionál) Nini! Ott lapul a ágytámla mögött! (szörnyülködve, még a játék élvezetével) Te jóságos ég! Azok a förtelmes, szőrös mancsok! Most a lepedőn kaparász, ... a párnák közt matat, ... hopp, most egy kéjes, undok mozdulattal a földre rántja a paplant, (már komolyan) jaj ne! (Szoti amennyire csak bír, igyekszik az ágy sarkába húzódni, döbbenten mered előre) Anyuka, ne! (őszinte kétségbeeséssel) Minden hiába! Felugrott az ágy sarkába és most...

SZOTI És most?

LILI (szuggesztíven, crescendo) Hosszú, szőrös karjaival átkarolja és... 

SZOTI ?

LILI Felnyalábolja és ...

SZOTI És? 

LILI És a hátára kapja anyukát! Uramisten! Micsoda rémes, pokoli teremtmény, már oson is roppant terhével a kandalló felé...de mi a csudát akarhat ott? ...Csak nem? 

SZOTI Csak nem?? 

LILI Te jó ég! (a szeme elé kapja a kezét) Nézni is iszonyat! ... Még egy perc és ...(az ujjai közt kukucskál) anyuka ott lóg fejjel lefelé, ... tetőtől talpig belegyömöszölve a ... kéménykürtőbe...  A haja kitépve, a szeme kitolva, az orra... (rátesz egy lapáttal) leharapva, ... hogy csak úgy dől a hideg kürtőből a ...(átsuhanó gúnyos mosoly az arcán) forró, habos vér, ... meg a korom... És lám...

SZOTI (megtörve, apatikus hangon) És lám?

LILI (enyhe kárörvendő gúnnyal a hangjában, megjátszott méltatlankodással)... A szégyentelen! ... Mint aki jól végezte dolgát, ....nagy peckesen befészkeli magát a sarokba,  ...(kiélvezve a diadalt, cinikusan, kíméletlenül) seggét vakarja, fülét piszkálja, hosszú, véres körmeivel ide-oda klimpírozik a padlón... (fülel, ahogy az anyja szokott) Ha! (rövid, gúnyos zongorafutam: dó-ré-mi-mi-ré-dó)

SZOTI (magához tér, felélénkül, belekezd) Aztán feláll...

LILI (önkéntelenül megismétli, ugyanazzal az intonációval) Aztán feláll...(észbe kap) Feláll?? 

SZOTI (felveszi a szálat, átveszi a kezdeményezést)...gondol egyet, ... hohó! na nézd csak! Észreveszi a pengét, lábra pattan, felkapja, hopp, ... (forgatja a szemeit) most vérgőzös, ádáz tekintettel körbekémlel a szobán, ... (jobbra-balra tekergeti a nyakát) ide néz, oda néz ... Vajon miben mesterkedik? (lázadó dühvel) Hát nem volt még elég...? Hát nem? ... Nem elég, hogy... (hirtelen hangot vált, őszinte rémülettel) Ó, jaj, babám! Vigyázz! Észrevett! Menekülj! Elindult feléd! (crescendo) Most egyetlen, irdatlan szökelléssel a hátad mögött terem, körbeugrál, eléd kerül, mellét veri, öklét rázza, fogát csattogtatja, úristen! Szaladj kislányom, fuss! (leveti magát az ágyra, felemeli Lili előtt a paplan szárnyát, hogy bebújhasson alá) Ide, hozzám! (Lili odaugrik az ágyhoz) Gyorsan, gyorsan!... Jaj! Hiába, hiába minden! ...Most, most! Rád ugrott! A dög! (ugyanebben a pillanatban berántja Lilit maga mellé, a fejére húzza a paplant, aztán a nézőtér felé fordulva tovább vizionál) Pusztulj innen, pokolfajzat! ... (kétségbeesetten) Istenem, a borotva! Ne! Előkapja és...segítség! Hé emberek! Ide! Ide! Au secour! Kislányom, vigyázz,... a nyakad! ...Jézus isten! Egyetlen vágás, ...jaj, ne! Horrible! (kimerülten) Egyetlen szörnyű vágással kettészelte azt a gyönyörű, hófehér nyakadat! (már a paplan alatt megbújó Lili felé) Nagyon fáj? ...(ölelgeti, simogatja a paplan alatt kuksoló Lilit) Ne sírj, ...ne sírj boldogságom, kincsem, mon ange, itt vagyok, ne sírj!... (simogatja) Ma jolie!... Ma pouce! ...Ma jolie! Ma pouce!  (félve emeli fel a fejét, a nézőtér felé fordulva, elborzadva mered a semmibe, mintha egy minden eddiginél szörnyűbb látomás tűnne fel a szemei előtt, komolyan, suttogva ) ... Úristen! Mit tett veled, babukám?... Nézd csak!... Hogy lifeg a fejed...! 

Szünet, Lili továbbra is mozdulatlanul a paplan alatt kuksol, Szoti rajta tartja a paplanon a kezét, majd kimerülten a párnára hanyatlik, csönd

SZOTI (lehunyt szemmel, fájdalmasan) Quelle tragedie!

hosszú szünet

LILI (kikandikál a paplan alól, derűsen, vidáman, csilingelő hangon, természetesen) Hahó, anyuka! ... Nézze csak! ... Elment.

SZOTI (felemeli a fejét, normális hangon) Biztos? ... Jól nézz körül! Az ágy alatt? Hm? 

LILI (a fejét lelógatva benéz az ágy alá, vidáman jelenti) Senki! 

Lili kikászálódik az ágyból, elrendezi a ruháját, feláll, hirtelen kínos csönd 

SZOTI (zavartan) Hát akkor, ö-ö... ezek szerint... minden rendben.  

Lili lassan magához térve az ágy végéhez lép, rendezgeti a frizuráját, újra kínos csönd

SZOTI Akkor te most már...

Lili tovább rendezkedik, de mintha húzná az időt

SZOTI (próbálja megtörni a kínos hallgatást, játékosan, de gyorsan kifulladó lelkesedéssel) Tudod, az előbb arra gondoltam, ha lenne kedved, akkor még esetleg... (a kártyaasztal felé kacsint) De most hirtelen,... most hirtelen valahogy úgy... elálmosodtam ... Hm. Fura, nem?

Lili mostantól a színpad elsötétüléséig mozdulatlanul áll Szoti ágya végénél

LILI (nem mozdul) Hát akkor én...

SZOTI Hát persze, menj csak. ... (kedvesen, kenetteljesen) que Dieux te protége, babukám.... (visszautalásként, erőltetett játékossággal) Pápá, hoppá!

Szünet, Lili csak áll

SZOTI (hangosan vívódva) Mondjuk van itt még valami, de nem számít, igazán, szóra sem érdemes, ... most már tényleg, semmi gond, majd én... elbánok vele. (Lili megrezzen, mintha  indulna) Persze ha...

LILI (azonnal rávágja) Igen?

SZOTI Persze ha esetleg megtennéd, hogy... Ha esetleg megpróbálnád valahogy elkergetni, ... (visszakozik) de nem, nem fontos, végülis...

LILI (komolyan) Mit?, anyuka. (kedvesen, megnyugtatóan, mint egy félős kisgyerekhez) Se "áruló szív", ... se "sétáló hulla", ... se "vérszomjas orángután"...

SZOTI Hát ezt a ... 

LILI ?

SZOTI (a fejével az ágya vége felé int, mintha látná) ...hollót. ...Látod? Ott ül az ágy végében, (elmélázva) pompás példány, nem mondom, a tolla mint az ében, a szeme mint két fényes, fekete kő ... (csacsogva) És tulajdonképp nincs is vele semmi probléma, ...(jelentőségteljesen) de ha te esetleg mégis... (hízelkedve) Tu me fais pour moi? ...Tudod ...sokat segítene...

szünet

LILI (rezzenéstelen tekintettel, mosolyogva, jelentőségteljesen)...Hess. Hm?

szünet

LILI (ugyanúgy) Hess-hess! 

Szoti megnyugodva hajtja le a párnára a fejét

szünet

LILI (nem mozdul) Oké? ....Hát akkor én... most már tényleg. ... Ajtót? Becsukjam? 

SZOTI (hirtelen picit felkapja a fejét, fülel) Ha!...(végérvényesen megnyugodva békés mosollyal visszafekszik) Semmi. ... (felénk fordulva, kényelmesen elhelyezkedve, nyitott szemmel, derűs nyugalommal) Hogy?

LILI(nem mozdul) Az ajtót.

szünet

SZOTI Ja, csak hajtsd be. 

szünet

LILI (nem mozdul) Ennyire? 

szünet

SZOTI (nyitott szemmel) Ennyire. 

Lili nem mozdul 

 

Elsötétül a szín

(Edgar Allan Poe A Morgue utcai gyilkosság, a Marie Roget titokzatos eltűnése, Az áruló szív, és Az Usher-ház vége című írásainak felhasználásával)



Lettre, 2008 nyári, 69. szám



Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu


stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret