stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Thomas von Steinaecker
Wallner repülni kezd

Günter Wallner repülni kezd. Recés gumitalpai immár nem pihennek a lábtámaszon. Előrelökődik, akárcsak a többi utas. A férfinak, aki mellette ült, a vagon belső falából kiszakadt darab tőből levágta a jobb karját. A két lány egyike, akik Günter Wallner előtt ültek, beakadt a lábtámaszba, arca az asztalnak csapódott, a másik lány a mennyezet alatt vágódik neki az utazótáskák egyikének, amelyek feketén, pirosan, zölden zuhannak ki a poggyásztartókból. Egy sárga hátizsákon az Adidas szó olvasható. A zúgás Günter Wallner fülében hangosabb, mint a recsegés és az üvöltések. Egy pillanatra női parfümöt érez az orrában, édes illat, bodza. Előtte a részleg üveg választófala, az öntapadós címke a piros vonallal áthúzott cigarettával, így hunyja le a szemét.

Stefan Wallner irodájában három Klatovyba szánt traktor szállítási költségeit hasonlítja össze - vasúton vagy teherautóval. Beckné felhívta az előszobából, a tejüvegen át láthatja az asztalnál ülő titkárnő alakját. Két rendőr akar beszélni vele, mondja Beckné. Wallner hátán végigfut a hideg. A rendőrök biztosan azok miatt a CLAAS-abroncsok miatt jönnek, amelyek két éve érkeztek Gdanskból, és nem lettek elkönyvelve. Amint a rendőrök elmennek, Wallner fel fogja hívni Ulrich Wigetet, hogy megtárgyalja vele, mi a jobb: ha a Wiget irodájában lévő aktákat, az összes bizonyítékot eltüntetik, sőt megsemmisítik, vagy kapcsolatba lépnek egy ügyvéddel, ecsetelik neki az esetet, megtudakolják tőle a lehetséges jogi konzekvenciákat, és mérlegelnek. Az ügyvédet persze titoktartásra köteleznék.
Belép a két rendőr. ICE-szerencsétlenség történt, mondják, és feltételezik, hogy Wallner apja is a halottak között van, találtak egy tetemet Günter Wallner névre kiállított útlevéllel, sajnálják. Csend támad.
Wallner végigmegy a folyosón, és lemegy a lépcsőn az első emeletre, ahol Wiget irodája van. Odakint ragyogó idő van, a napfény harsányan süt be az ablakokon. Itt volt a rendőrség, mondja Wallner, apja életét vesztette egy ICE-szerencsétlenségben, az apja, igen, halott.
Wiget feláll, és azt kérdezi: - Az apád?
Wallner a fekete szakáll mögött nem tudja pontosan kivenni Wiget arckifejezését.
Csend támad.
- Minden oké? - kérdi Wiget.
Wallner azt szeretné, ha Wiget átölelné.
- Nem is tudom -, feleli Wallner, a hangja eközben remeg, mára befejezi a munkát, majd Uli helyettesíti a halaszthatatlan megbeszéléseken.
Wiget átöleli Wallnert. Wallner Wiget jobb vállára hajtja a fejét, Wiget ráteszi a kezét, Wallner sír.
Wallner a felesége, Ana irodájába megy, a folyosón köszön Bräuernénak a könyvelésről. Közli Anával, hogy az apja halálos szerencsétlenség áldozata lett, kisiklott egy vonat, egy ICE, de most már minden rendben, ő haza akar menni, Ana viszont nyugodtan itt maradhat, őmiatta nem kell aggódnia. Ana felállt, a szája elé tette a jobb kezét. Ana most majd át akarja ölelni Wallnert. Amikor Ana megindul Wallner felé, hogy átölelje, Wallner hátrál egy lépést, és azt mondja, hogy minden rendben, csak nyugalomra van szüksége, de tényleg minden rendben.
Odahaza, a konyhában Wallner kivesz a hűtőszekrényből két szelet szendvicskenyeret, ementálit és pulykaszeletet tesz rájuk. A lépcső felől lépéseket hall, a behajtott konyhaajtó kinyílik. Costin a román labdarúgóválogatott mezét viseli, nyilván meghallotta Wallnert.
- Daddy? Te meg mit csinálsz itt? - kérdezi Costin.
- Hát te? Te mit csinálsz itt? - kérdezi Wallner.
- Mennem kell Regensburgba - mondja Costin, és a vállán lógó fehér sporttáskára mutat.
- A miatt a táncizé miatt? - kérdezi Wallner. 
- A miatt a táncizé miatt - mondja Costin, és bólint.
A tányér fölé hajol, felkapja az egyik szendvicset, és egy falásra a szájába tömi. Amikor Costin sarkon fordul, és megjátszottan sietős mozdulatokkal eltűnik az előszobában, Wallner, akinek eszébe sem jut utána menni, háton veregeti. A mez hátán a vastagon nyomott fekete nyolcas felett egy név áll, amelyet Wallner még soha nem hallott, Pesencu.
Az elintézendők halogatásának könnyen meglehetnek a következményei. Minden megbosszulja magát. Wallner kinyitja címjegyzékét a W-vel keződő családnevek oldalán, és kikeresi az unokahúga telefonszámát. Már hallja is a hangját, amint azt mondja: "Wallner-Lloyd“, meg a sajátját is, amelyik azt mondja: "Stefan“. Wallner inkább mégsem hívja fel az unokahúgát. Dolgozószobájában beírja e-mail fiókja keresőjébe, hogy "Wallner-Lloyd“, és válaszként a körlevélre, amelyet unokahúga mások mellett neki is minden karácsonykor elküld, megírja, hogy az apja halálos szerencsétlenség áldozata lett, de arra kéri, hogy egyelőre ne hívja fel - Wallner kitörli, amit eddig írt, és azt írja, hogy az apja halálos szerencsétlenség áldozata lett, de arra kéri, hogy egyelőre ne hívja fel -.
Wallner látja, amint unokahúga a szociális hivatalban lévő irodájában - amelyet nem ismer, ezért úgy képzeli el, mint Ana irodáját - kinyitja az e-mailt, és szája elé fogja a jobb kezét, hogy elfojtsa a zokogását.
Nem.
Elképzeli, hogy unokahúga kinyitja az e-mailt, fontos telefonhívást kap, és azt mondja: "Visszahívhatom? Éppen egy fontos megbeszélésen vagyok“, s közben elfojtja a zokogását.

         ADAMIK LAJOS FORDÍTÁSA



Lettre, 2008 tavaszi, 68. szám 


Kérjük, küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu



 

 
stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret