stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Henriette E. M?ller
Jelne

Rózsaszín ruhájában ül a radiátornak dőlve és a babájának suttog. Jenny az, hétéves. Este van, már rég ágyban lenne a helye. A babájának suttog, táncoltatja a földön, a zöld szőnyegpadlón. Ez a legjobb hely a szobában, az ablak alatt, az állólámpa mellett.  Játszik, de közben arra gondol, mikor jön már haza anya, már rég itt kellene lennie. A vacsoráját egyedül is megtalálta, kivette az előző napi fasírtot a jégszekrényből, levágott belőle egy darabot, és megette rozskenyéren, de most már tényleg hamar haza kellene jönnie anyának, hogy ágyba küldje. Ki nem állhatja, ha egyedül kell lennie bent a szobában. Lefekteti a babát a földre, feláll. Már egészen sötét este van, mindjárt tíz óra. Körbejárja a házat, benéz a szekrénybe és a fiókokba a hálószobában, pedig van egy fiók, amibe nem lenne szabad belenéznie, anya odarejti a neki szánt ajándékokat. Kihúzza a fiókot, mintha azzal siettetné, hogy anya hazaérjen. De nem segít. Kimegy a konyhába, előveszi a dobozt a nyalánkságokkal. Kinyitja, s noha nem kívánja, eszik belőle, a keze tele van gumimacikkal. Ez sem segít, még mindig nem hallja a kocsit a felhajtó úton. Bemegy hát, és lefekszik a radiátor elé. A babával a kezében álomba zuhan.
 Arra ébred, hogy egy kéz simogatja a fejét, azt hiszi, anya az. Felül. Nem anya. Jane az, a fogadóból. Jenny a szemét dörzsöli, kérdezi, hol van anya.
 Jane: Szia Jenny. Hát itt alszol a földön? Hű, de szép babád van.
 Jenny: Hol van anya?
 Jane: Jenny, anya nem jön haza ma este. Jobb lesz, ha ma nálunk alszol.
 Jenny: De én anyut akarom. Hol van?
Jane: Alhatsz Daniel szobájában. Gyere. Akarod hozni a babádat is? Milyen szép ruha van rajtad. És ez a diadém, nahát, nem akarod, hogy újra feltűzzem? Milyen gyönyörű. Gyere.
Jenny: És mi lesz, ha anya hazajön? Nem fogja tudni, hol vagyok.
Jane: Tudja, hogy ma odaát alszol nálunk. Gyere, kimegyünk a kocsihoz. Eloltod a lámpát?
Jenny: Álmos vagyok. Daniel alszik már?
Jane: Nem, még ébren van. Ülj be, menjünk.
  

Jane kézen fogja Jennyt amíg a kocsitól beérnek a fogadóba. Bemennek a portára, Karsten az ajtó mellett ül egy széken, rájuk néz; mi az, sír, vagy mi? Jenny és Jane felmegy a lakásba. Jane egyfolytában csacsog Jennyhez, a ruhájáról, a babájáról, Danielről, a konyhába mennek. Sigurd a konyhaasztalnál ül. Amikor meglátja őket feláll, Jenny elé guggol, és a fejét simogatja. Kicsi lánynak szólítja, aztán gyorsan újra feláll. Jane azt kérdezi Jennytől, kér-e szörpöt.
 Jenny: Hol van Daniel?
Jane: Benn van a szobában. Leülnél egy kicsit? Sigurd és én beszélni akarunk veled. 
Jenny: Utána játszhatok Daniellel?
Jane: Igen, játszhatsz. Ülj le.
Jane: Sigurd, lennél szíves?
Sigurd háttal áll. A háta rázkódik, a feje is rázkódik, és égnek emeli a kezét, mintha fohászkodna, hogy egy pillanatig hagyják nyugton. Jenny szörpöt iszik, Jane-t nézi.
Jane: Hallgass rám Jenny. A mamádat vezetés közben baleste érte. Kórházban van.
Jenny: Meghalt?
Jane: Igen. De tudnod kell, hogy mi itt vagyunk neked, Jenny. Vigyázunk rád.
Jenny: De igazából, teljesen meghalt?
Jane: Igen. 
Jenny: Akkor ki fog rám vigyázni? Ki küld iskolába reggel?
Jane: Reggel nem mégy iskolába. Majd elkérünk. Felkelés után eljössz velünk, hogy megnézd a mamát. El kell búcsúznod tőle.
Jenny: Dehát nem halt meg?
Jane: De igen. Mégis azt hiszem, el kell jönnöd, hogy elbúcsúzz tőle. A kórházban van.
Jenny: Jó de akkor nem megyek iskolába? Tényleg meghalt?
Jane: Igen. De mi vigyázunk rád. Sigurd és én. És Daniel is itt van. És Karsten, Henrik, Martin meg Simon.
Jenny: De hol fogok lakni?
Jane: Alhatsz Daniel szobájában.
Jenny: De anyu tudja, hogy itt vagyok?
Jane: Igen, tudja, hogy mi vigyázunk rád. Kérsz még szörpöt?
Jenny: Azt hiszem, most már szívesen lefeküdnék.
Jane: Jó. Akkor bemegyünk Danielhez. Alhatsz az ágyában. Daniel majd melletted alszik a pilleágyon.
Jane kézen fogva elindul Jennyvel, diadémmel a fején és rózsaszín ruhájában. Jenny felnéz Jane-re, amikor kinyitja Daniel szobájának ajtaját.
Jenny: Igazán meghalt?
Jane: (leguggol Jenny elé): Igen. De mi vigyázunk rád.
Jenny: De akkor nekem nincs anyukám.
Jane: Nincs, most már nincs.
Jenny: Akkor egyedül vagyok.
Jane: Itt vagyunk neked mi. És a nagyapád. Holnap eljön a nagyapád is.
Jenny: De nem is ismerem. Inkább anyukámat akarom.
Jane: Igen, megértelek. Én is szeretném, ha anyukád itt lenne velünk. Akarsz inkább a mi szobánkban aludni a pilleágyon?
Jenny: Muszáj?
Jane: Igen.
  
Jenny a hátsó ülésen ül rózsaszín ruhájában. Nem hozott magával másik ruhát otthonról, és Jane nem akar visszamenni az üres házba. Ülnek az autóban, Sigurd, Jane és Jenny, nem szólnak egy szót sem. Jenny, ölében a babával, annak suttog. Jane néha hátrafordul, és Jennyt nézi. Mit mond az ember egy kislánynak, aki elveszítette az édesanyját? 1985 szeptemberének egyik utolsó napja volt, és Jenny magára maradt. Ma már nem is nagyon emlékszik erre a napra. A ruhájára emlékszik, és arra, mennyire örült, hogy újra felveheti. És emlékszik a meleg kakaóval teli műanyag csészére, amit Sigurd vett neki az automatából. A forró kakaó csaknem sütött a csészén át. Jenny megégette vele a nyelvét. Emlékszik, hogy Jane és Sigurd sírt. Emlékszik anya ágyára, a fehér takaróra, amely a testét takarta, anyáét, aki nem ébred fel, nem szól hozzá, hiába beszélteti Jenny a babát hozzá, arra sem ébred fel. Jenny megkeresi anya kezét a takaró alatt, és megdermed, amikor érzi, milyen hideg. Megfordul, Sigurdra néz, aki csöndben áll és sír, a hétéves Jenny, Jenny a rózsaszín ruhájában, Sigurdra néz, és azt kérdezi, vajon anya nem fázik-e. Szerintem, fázik, Sigurd, mondja Jenny, Sigurd lehajol és megöleli, Sigurd, akiből dől a dohányszag, Jenny elejti a babát, és csodálkozik, hogy Sigurd annyira reszket. Bejön Jane, látja, hogy Sigurd Jennyt öleli, látja Sigurd lehunyt szemét, és látja a meglepett Jennyt, aki ki akar szabadulni Sigurd öleléséből, hogy felvehesse a babáját a földről. Jane szól Sigurdnak, hogy engedje el a kislányt, és kéri Jennyt, hogy adjon búcsúpuszit anyának. Jenny felveszi a babát a földről, Jane pedig felemeli Jennyt. Jenny ajka, amint megpuszilja anyja arcát, a száraz és hideg arcot, anya, aki nem ébred fel a puszitól, Jenny, aki kiabálni kezd, hogy most már ébredjen fel anya, anyát követeli.  

     KERTÉSZ JUDIT FORDÍTÁSA



Lettre, 2008 tavaszi, 68. szám 


Kérjük, küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu



 

 
stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret