stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Furcsa Paradicsom

Jim Jarmusch 1984-ben készült Stranger than Paradise (Florida, a Paradicsom) című filmjének kezdő képsoraiban a rokoni látogatásra Amerikába érkezett Eva jelenik meg, amint a reptéri kifutópálya szélén, magányosan álldogál csomagjaival a senki földjén. A lány lassan a kamera (néző) felé halad, majd balra kilép a képből. Egy pillanatra csak az elnéptelenedett repteret látni. 
 Surányi Miklós fotósorozataiban (Makro, Gazdátlan játékok) a szereplők már régen kiléptek / elmentek a helyszínről. Jarmuschnak a megérkezés kétségekkel teli kietlen és melankolikus repterével Surányi képein egy gyárépület (Stand Still sorozat), egy raktár deszkával elkerített bekamerázott bejárata vagy egy parkoló (Abandoned Toys sorozat) állítható analógiába. Elhagyatott, a magány furcsa időtlenségét árasztó helyszínek ezek, melyek Marc Augé terminusát alkalmazva szimbolikus tartalmaktól mentes tranzit állomások. Úgynevezett "nem-helyek" (non-lieu), melyek éles ellentétben állnak a személyes emlékezettel terhelt helyekkel. Surányi képein azonban ezek az átmeneti helyek, a "nem-helyek" elsősorban topográfiai kategóriák. Dokumentált helyszínei az (egykori) emberi használat során különössé, szokatlanná, szinte abszurddá váltak. Különösen igaz ez azokra a furcsa vizuális helyzeteket megörökítő munkákra, ahol minden logikát nélkülöző emberi kéznyom (időnként "mekmesteres" épületbarkácsolás) teremt érdekes szituációt (pl: emberi beavatkozást régóta nélkülöző, buja zöld terület egyik fájára felszögelt deszkán a következő felirat olvasható: "Rendőrségi eljárás folyamatban van"). 
 Surányi fotótémáiban kiemelt szerepet kap a város, az ipari táj vagy az a vidéki környezet, ahol a városlakó kivonul az érintetlen zöldbe, és sajátos ízlése szerint alakítja át a természetet. A nosztalgikus atmoszférájú képetűdöket ironikus hangvételű szomorúság hatja át. Funkciójukat vesztett, vagy "kényszerszabadságukat töltő" épületegységeket látunk a képeken (Makro), melyek Surányi érzékenységének köszönhetően műtárgyakká formálódtak. Az (el)használt városi tér, az urbánus környezet szövetében burjánzó "sebek" a kamerán keresztül absztrahálódnak és megszépülnek. Városi képabsztrakciók, egyediségükben autentikusak és különlegességükben fikciószerűek.  A ráérős beállítások és a stabil képkompozíciók hallgatag és magányos (anti)hősei házak, benzinkutak, fűnyírók, teherautók. Kiiktatódik az időaspektus, időtlenné válik a megörökített pillanat, a néző kódolhatatlan értelmezésének engedve teret. Az átmenetek ideiglenes helyeit látjuk, vagy a kimerevített időtlenség megörökítésének vagyunk szemtanúi? Csak találgatni tudunk, hogy a markológép munkába áll-e másnap reggel, vagy már jó ideje mozdulatlanul áll egy régen félbemaradt építkezésen. 
Surányi munkamódszerére az a kutató-sétáló attitűd jellemző, melyben a flaneur és a dérive gyakorlata összekapcsolódik. Míg flaneurként az utcákat járó, feljegyzéseket készítő "hivatásos" csatangoló, addig a szituacionistákhoz hasonlóan, a város életszerűségét keresi pszichogeográfiai felfedezőútjai során. A két sétáló-metódust egyesíti: kutatásmódjában a flaneur, témaválasztásánál a dérive szemlélete érvényesül.
 A város tudatalattijának kutatása számos kortárs képzőművészt foglalkoztat (Alec Soth, Tim Davis, Jeff Brouws), akik jelentős városi tájképfotózási hagyományokat is integrálnak munkájuk során (például a 70-es évek New Topographers irányzatához tartozó amerikai Robert Adam és Lewis Baltz, vagy német kortársaik Bernd és Hilla Becher az ipari táj drasztikus átformálásával, a civilizáció és az ősi táj diszfunkcionális kapcsolatával foglalkoztak). 
Surányi manufaktúrált tájképei esetében nem elsődleges szempont a kritikai hangvétel, inkább játékos hozzáállással keresi, elemzi témáit. "Az elkapott helyzetek totálisan véletlenek, és ezt a véletlen szituációt úgy kell újra felidézni, hogy a néző is azt érezze, hogy egy pillanatképet lát." Keres, rátalál, megvizsgál, majd precízen és alaposan dokumentál. Többször visszatér a kiválasztott témához, megkeresi a legideálisabb napszakot, a tökéletes fényviszonyt, elrendezést. Folyamatosan bővülő sorozatait újrarendezi, időnként átnevezi. Stand Still sorozatában az időszakos közösségteremtés és a talált urbánus táj tematikáinak ötvözése érdekelte.
Olyan városi funkcióktól, élettől megfosztott területeket (gyártelepeket) választott a fotózás helyszinének, ahol az épületek az hétköznapoktól eltávolodva, az emlékek szövevényével terhelten maradtak magukra. Mini turistacsoportokat hívott el ezekre a területekre, olyan embereket, akik korábban még nem találkoztak egymással, és az adott helyet sem ismerték. A megrendezett turistafotókon a vendégek az instrukciókat követve "olvadtak bele“ az ipari tájképbe.  
Jelenleg egy komplexebb terepmunkát igénylő konceptuális dokumentarista sorozaton dolgozik.  Azonos elnevezésű vidéki városrészeket (Fekete-hegy, Robinson domb, Jereván, Dózsaváros) keres azzal a céllal, hogy összegyűjtse és kihangsúlyozza a hasonló karakterjegyeket.
Surányi Miklós képei - mozgóképes referenciával élve - olyanok, mint a log-line-ok. A filmes szaknyelvben ismert kifejezés, terminus technicusa, általában egymondatos összefoglalása egy történetnek. "A log-line olyan »hívószó«, amelynek elhangzásakor vagy elolvasásakor egy kész film, vagy képek sorozata pereg le a néző/olvasó szeme előtt“- írja Surányi egy általa szervezett képzőművészeti videóprogramhoz készült leírásban. Surányi képei is ilyen tömörített mondatok. A szabadság elérésére való törekvésünk és a tökéletességhez való vonzódásunk olykor sete-suta, de szerethető próbálkozásait, a személyes koordináták közé szorított édenkeresést dokumentálja. 
A keresett, vagy szerencsés esetben megtalált helyszínek, helyzetek talán egy kivülálló számára,  - Jarmusch filmcímének tükörfordítását alkalmazva - az elképzelt "Paradicsomnál egy sokkal furcsább“ megoldást kínálnak. A szokatlan elemek azonban olyan megnyugtató harmóniát sugallva rendeződnek egységbe, hogy egy pillantra mi is elhihetjük, hogy megtaláltuk azt, amit keresünk. 

Lázár Eszter



Lettre, 2008 tavaszi, 68. szám 


Kérjük, küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu



 

 
stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret