stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



 
Aletta Vid
Bellarmini tere

1. jelenet

Bellarmini: Tudod, hogy meg kell ölnünk.

VIII. Kelemen: Tudom.

Bellarmini: Tehát – mikor?

VIII. Kelemen: Unlak. Untat a gőgöd.

Bellarmini: Elküldhetsz.

VIII. Kelemen:  Túl komor
és túl makacs fejed van.

Bellarmini: Bruno még él.

VIII. Kelemen:  S a börtön...

Bellarmini: Nem elég, hisz tanát
már mindenütt a földön
hallhatod, és csak egy perc,
s a gondolat szabad:
eldöntik, mi a jobb, szebb,
s ki végtelent mutat
kedvessé válik majd 
előttük, és lehet, 
el kell engednünk innen...
A honi kötelek
s a pápai ököl –
ez az ököl, atyám,
mellyel bűnöst –

VIII. Kelemen:  Ökör.

Bellarmini: Hogyan?

VIII. Kelemen:  Menj el. Azonnal.
Elég volt! Nem hallod? Menj!
Ami belőled böffen,
csatornalé, a sok szenny
a termemet koszolja,
s nincs kedvem trágyaszagban
gondolni üdvre, jóra –
Mire vársz még? Nyomás!
Oh, mennyire –

Hang1:  „Kotász!”
 

2. jelenet

Bruno: A végtelen világot –

Hang2: Felejtsd el, marha, szökj el!

Bruno: A végtelen természet –

Hang2: Benned csak véges, tökfej!

Bruno: A végtelen bölcsesség –

Hang2: Nos, most nagyon vigyázz,
rádomlik röhögtében
a fal, a kő –

Hang1:  „Kotász!
Doktor Kotász!”

Bruno:  Mi ez?

Hang2: Folytasd.

Bruno:  Mi volt ez?

Hang2: Hóhérért küldenek.
Ne félj, vagy mégis: félj, félj,
hiszen még nem neked.

Bruno: Hóhér...

Hang2: Mondd: végtelen.

Bruno: Elfáradtam bele.

Hang2: Te is? Milyen kicsiny...

Bruno: Más még?

Hang2:  Ki bírja e
széles ország felett
a hatalmat, megroggyant,
megbuggyant és öreg.

Bruno: És nekem mi közöm van 
a pápai nyomorhoz?

Hang2: Nincs semmi közöd hozzá,
csak épp halálhoz drótoz.

Bruno: Nem ölhet meg. S megölhet,
de hírnevem megóv.

Hang2: Biztos vagy benne.

Bruno: Biztos.

Hang2: Jaj, ne felejtsd a szót!,
Brunóm, el kell meséljem:
megfulladtak az árban
sok ezren és a dúlt szél
rendezkedett szobádban,
és árvíz pusztított, és madárinfluenza,
bezártak hotelek, iskolák és a menza;
nem tálal a Kelet, nem fogyaszt a Nyugat,
kifelé vágysz? kimennél?

Bruno: Hagyj!

Hang2:  Hullahegy fogad.

Bruno: Mért győzködsz, mire bírnál?
Mért gondolod, hogy végleg
itt fogok megrohadni,
vagy papíron a bélyeg:
leköpnek és lenyomnak –
mért gondolod, hogy nincs más,
hogy nem lehet betörni
oda, ahol ma birkás
tömegek járnak csak még;
bízz bennem!

Hang2:  Végtelen
az ostobaságod is, 
Philippo Bruno. 
 

3. jelenet

Hang1:  „Óm,
mani padmé húm”
 

4. jelenet
építik a máglyát

Munkás1: Emeld, lökd fel, vidáman,
ma sört iszunk s korán
itt ácsorog majd körben
holnap száz kormorán;
jósolták, hogyha egyszer
egy Bruno nevű férfit
a máglyára pakol fel
az országszerte tévhit,
úgy Virágok terén majd
tizenkét óra hosszan
csak madarak köröznek,
feketeszárnyú –

Munkás2:  Bosszant,
hogy szétdumálod újra
az időnket! 

Munkás3:  Kötél!

Munkás2: (odadobja Munkás1-nek) Akasszad fel magad!

Munkás3: Dobd már!

Munkás2: Gyerünk!
 

5. jelenet

Bruno:   Kötél...
A büdös kurva életbe,
bassza meg, bassza meg, bassza meg!

Hang2: Romantikázol?

Bruno:  Bassza meg! 

Hang2: Sírj.

Bruno: Anyád kapacitáld!

Hang2: Sírj, no, kérlek, kérlek!

Bruno: A véresen kihányt, 
az erőszakos, a szuttyadt...

Hang2:  Mint elcserélt beteg:
nem ellenkezhetsz most már.

Bruno: Tévedés? Nincs itt se-

Hang2: De milyen! 

Bruno:  Meglehet,
hogy annak látod! Én –

Hang2: Te benne ülsz, öreg.
És nincs oly költemény,
nincs olyan új ajándék,
felajánlott remekmű, 
mely megmentené élted –

Bruno: Az „éltem”!? Hah! – de könnyű
neked lírát papolni! Milyen, jaj, egyszerű!
S mint inda, kacs, tömeg, vagy –

Hang2: Mondd szépen: keszkenő...

Bruno: Mint forgalmas csomópont
közepén félvak férfi,
ki tervez még, és tervét
látja...

Hang2: A máglyán halni térni –

Bruno: Megdögleni, barátom, megdögleni,
mondd úgy!

Hang2:  Diktálj!

Bruno:   Kérd ki,
kérd az irattárból perek egész sorát;
a visszavonás itt most hiba!

Hang2:   De legalább...

Bruno: S nem engednének el. 
Azért sem. Már kevés. 
Példát kell statuálni. 
Mindenképpen.

Hang2:  Te félsz.
 

6. jelenet

Bellarmini: (próbál, pózol) Látjátok feleim szümtükkel a bűnöst,
látjátok feleim szümtükkel – sosem,
látjátok feleim, a gyermeket a tűzhöz
látjátok feleim, ne hozzátok közel.
Látjátok, feleim, nem ordít ez még most sem,
látjátok, viccelt szűznemzésen, és
látjátok, kétség szavával tisztelte,
látjátok – mindegy nekünk, vagy: kevés;
csak szórakozás lesz ez, ígérjük, közvetítjük,
megnézzük, ahogy ordít, lángoljuk, körbesütjük,
s alaposan megviccelt delikvensünk sikolthat... (elfordul a tükörtől)
jöjjön egy filmes stáb! Most!

Operatőr1:   Hol lesz...?

Bellarmini:   Önök majd oldalt
helyezkedhetnek el. És két kameraállást
biztosítunk, hogy ne mulasszon semmit a hálás.

(a két stáb elfoglalja a helyét)

Igen, igen, remek! 
A statisztákat is! Most! 
Te nem kellesz! Te meg 
csámpás vagy, majd egy másik 
alkalomhoz kikérünk. 
Gyerünk, mi van még hátra?
Sminkest! Öltözzetek!
(kitereli a statisztákat)
 

7. jelenet

Bellarmini: Nincs velünk, ellenünk van,
nem olasz az ilyen...
 

8. jelenet

(inkvizíciós vallatás, Bruno a kínzóeszközön)
Bruno: Csak lógok a szeren,
roppantul kínos így..

Hang2: Roppan a csont, a forgók
rosszul tűrik a heccet.

Bruno: (vigyorog) Ruhámra kockát vetnek...

Hang2: Még egy-két megidézett, 
és itthagylak.

Bruno:  Valóban?

Hang2: Csak... történelmet játszol.

Bruno: Veled? Nélküled? 

Hang2:   Hosszan.

Bruno: A pátoszt tőled lestem.

Hang2: Nagyon hű a tanítvány.

Hang1: „Óm, mani padmé húm.”

Bruno: Nem tudod, ez a zúgás
honnan jön? Mit jelent?
(elájul)

(bevonul VIII. Kelemen, megáll Bruno előtt, figyeli)
hóhér (súgva segédjének): VIII. Kelemen!
 

9. jelenet

VIII. Kelemen: Nem bírja már sokáig.
(ordítás hallatszik)

Bellarmini: Tökös gyerek. Még bírja.

VIII. Kelemen: A teste vékony élén 
gyönyörködők manírja
egészen jól leköt,
mondhatni: szórakoztat.

Bellarmini: Még faraghatunk rajta.
Megsajnáltad.

VIII. Kelemen: Tudod,
bozótharcos vagyok,
a giccset, a szagot
elviselem, megszoktam...

Bellarmini: Bontsuk le, ami épült?

VIII. Kelemen: Gyere ide. Lehelj rám.
Ölelj meg.

Bellarmini odamegy egészen közel VIII. Kelemenhez, kezével annak ajkához ér

10. jelenet

üvöltő tömeg, a statiszták külön egy csoportban bénán és látnivalóan kényelmetlenül, feszengve állnak, hátul lobogva ég a máglya, kivetítőn közelről látható Giordano Bruno az oszlophoz kötve, lángok között 
belép egy tibeti szerzetesi öltözetben lévő figura, leveti a ruháját, hátramegy, felmászik a máglyára, ráteríti Brunóra az öltözetét, persze ettől semmi nem változik, aztán
teljes sötét


Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu



 
stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret