stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Andrzej Stasiuk
Nagyobb lettél, Európa
 

Nagy dolgok történnek keleten. Ukrajna a talpára állt. Ezekben az utolsó zimankós-havas novemberi napokban Európa szíve ott dobog Kijevben, a - nomen est omen - Függetlenség téren. Kijevben folyik a harc az európai alapértékekért, amelyeket nyugaton olyan magától értetődőnek, egyszer s mindenkorra adottnak tekintenek. Eszükbe jut-e egyáltalán, Uraim, hogy a szabadságért, a demokráciáért, a polgári társadalomért, általában a törvények tiszteletéért harcolni kell? Például napokon és éjszakákon át állni hóban-fagyban? És korántsem több szabadságról, több demokráciáról, valakik jogainak a kiszélesítéséről van itt szó, hanem csupán e szavak alapjelentéséről. Uramisten, gondolom magamban, nincs még veszve Európa, ha valaki fagyoskodni akar az alapértékei nevében, nincs még veszve Európa, ha valaki harcolni akar érte. Igen, kedves európaiak, Ukrajna a talpára állt, és próbál kilépni Oroszország hosszú, súlyos árnyékából, próbál kikecmeregni a posztszovjet lét komor, ijesztő sötétjéből, próbál kitörni a kvázi-független államok ördögi köréből.
Több százezer egyszerű ember vonult a kijevi utcákra, hogy megmutassa, övé Ukrajna, több százezer egyszerű ember jött, hogy követelje az országot, amelyet elraboltak tőle. Ezek a teljesen egyszerű, átfagyott, elcsigázott emberek ez alatt a pár koratéli, hideg nap alatt polgárokká váltak.
Én pedig pár napja óránként meghallgatom a rádióban a híreket. Ezzel kezdem és fejezem be a napot, mivel biztosan tudom: nagy dolgok történnek keleten, amelyek alapvetően meghatározzák azt, hogy hogyan fog kinézni a kontinensünk. Most Kijev ad számunkra bizonyságot arról, hogy azért, ami nekünk olyan magától értetődő, valóban érdemes áldozatot hozni. És csak ők Kijevben voltak tisztában azzal, hogy mi várhat rájuk. Hiszen a főváros felé masírozott a hadsereg, fokozott készültségben volt a rendőrség és a biztonsági szolgálat, a városban látták az orosz Szpecnazt, vagyis a különleges egységeket, és éjjel-nappal a Kreml kísértete lebegett a látóhatáron. Egyszóval nem a hideggel és a kialvatlansággal folytattak küzdelmet az emberek, hanem a félelemmel és annak emlékével, hogy errefelé a gyengébb, azaz a polgár mindig alulmaradt a hatalommal, azaz a nyers erőszakkal szemben.
Múlt időben írok, pedig az egész még javában tart, és senki sem lehet biztos a végkifejletben. Ma állítólag elállt a havazás, kitisztult az ég, de éjszaka erősebben fog fagyni. Putyin KGB alezredes szerint Kijev utcáin szélsőséges csoportok randalíroznak. Igen, Európa, "randalíroznak" ezek a "szélsőséges csoportok", mivel ugyanazokban az értékekben hisznek, mint Te. Sőt azt is mondhatnánk, szép és hősies módon védelmezik ezeket. Anélkül kezdték el, hogy bárkitől számíthattak volna segítségre. Valóban magányos harc ez.
Mi ezt Lengyelországban a saját bőrünkön tapasztaltuk meg. Ha az embernek Oroszország a szomszédja, kétszeresen is magányos. Talán ezért repült Kijevbe volt köztársasági elnökünk, Wałęsa, és üdvözölték ott úgy, mint valami Garibaldit. Szerintem mindenkinek oda kellene utaznia. Schrödernek is, Blairnek is, Chiracnak is. Sajnos nem fognak. Ők csak Moszkvába utaznak, mivel "Oroszország a demokratikus átalakulás élén halad", ahogy a francia elnök nemrégiben bölcsen megjegyezte. Szóval nem repülnek, hogy ne ingereljék a KGB alezredest, aki már gratulált is Janukovicsnak a választási győzelemhez. Akit mellesleg még a szovjet időkben köztörvényes bűnökért elítéltek. Akkor, amikor Putyin közönséges kém volt az NDK-ban.
Igen, az utóbbi három-négy napban és éjszakán Ukrajna sokkal inkább része Európának, mint maga Európa, és a szívem Kijevben, Lembergben, Ivano-Frankivszkban, Kolomijában van. Két hónappal ezelőtt egy vasárnap reggelen elindultam Lembergből. Amikor kiértem a városból, megállítottak a rendőrök: kövér képű, komor fickók abban a bizonyos repülőgép-anyahajóra emlékeztető posztszovjet rendőrsapkában. 50 dollár kenőpénzt gomboltak le rólam. Odaadtam a pénzt, és dühösen elhajtottam. Vigyétek, gondoltam, fulladjatok meg, és maradjatok örökre ebben a nyavalyás országban, ahol a világ legtermészetesebb dolga, hogy a hatalom azt tehet az emberrel, amit akar. Még egy ilyen szomorú, reménytelen hatalom is, a posztszovjet sapkájában. Szeretem ezt az országot, és szívből gyűlölöm - ezt éreztem Lemberg határában. Szeretem, mert ott él egy barátom, mert ukrán nevem van. Gyűlölöm a borzalmas szovjet öröksége miatt, amely megfosztja az embereket a méltóságuktól, a józan eszüktől, a szépségüktől. Ezt gondoltam akkor. Nem sejtettem, hogy két hónap múlva bekövetkezik a csoda, hogy ez az elkínzott, elgyötört ország a talpára áll. Igen, Európa, mától fogva nagyobb vagy.

Bibliográfia

STASIUK, Andrzej
Galíciai történetek
JAK Világirodalmi Sorozat, 2002

Fehér holló
Európa, 2003

Hogyan lettem író?
Mágus, 2003

Dukla
Magvető, 2004

(Jurij Andruhoviccsal)
Az én Európám
JAK-Kijárat, 2005

"Marie-ikon"
Kalligram, 1994. 12.

"Wladek"
Nagyvilág, 2000. 9.

"Karácsonyi történet"
Nagyvilág, 2001. 12.

"Emlékezet"
Kafka, 2001. 2.

"A hely"
Magyar Lettre Internationale, 42

"Hajónapló"
Magyar Lettre Internationale, 44

"Hogyan lettem író?"
Magyar Lettre Internationale, 48

"A kontinens módszere a fennmaradásra a paródia"
Magyar Lettre Internationale, 54
 


Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu



stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret