stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



FARKAS PÉTER
PARTITÚRA
(GÓLEM)
(Részlet)
 

A Gólem 1997 februárja óta "folyamatosan és nyilvánosan íródik az interneten." Módszere a hipertext, vagyis a szöveg térbeli hálózatként épül, amelynek - legalábbis elvben - minden egyes tetszőleges pontja a szövegtest/textúra minden más pontjával összeköthető. Természetes közege - technikai szempontból - minden olyan felület, amely lehetővé teszi az író és az olvasó számára a hálózaton belüli szabad mozgást. (Tehát minden hiperlinket értelmezni tudó számítógépes program.) Műfaja pedig a regényesszé, avagy - miként a Gólem alcímében olvasható -: "hiperiodikus közelítések". A szöveg elérhetősége az interneten:
http://www.interment.de/golem/index.htm

A Partitúra a Gólem tervezett printváltozata. Felépítése a szöveg mechanikus kapcsolási rendszerét grafikusan ábrázololó Kapcsolási rajz szerkezetét követi. A Gólem hiper- és printváltozata közötti összefüggés/különbség hozzávetőleg megfelel a zenemű és a partítúra közötti összefüggésnek/különbségnek ("belső hallás"). Az itt olvasható, redukált Partitúra részlet a Módszer kapcsoló szó (link) mögötti szövegtér néhány gondolati nyomvonalát követi, illetve jeleníti meg "lineárisan", nyomtatható formában. Az aláhúzott szavak a hiperváltozat kapcsoló szavai (link). A folyamatos aláhúzás a mostani közlésben megjelenő gondolati nyomvonalak kapcsoló szavai. A passzusok előtti, szögletes zárójelben lévő fogalomsor a passzushoz vezető gondolati nyomvonalat követi a linkek alapján. Ha a sort csillag zárja le (*), a passzus nem rendelkezik kapcsoló szóval.

(19)MÓDSZER => (44)KIFEJEZHETETLENSÉG => (45)EGYAZON(ÁLLAPOTÁT) => (54)FORMÁBAN-(56)MAG => (58)KOMPUTER-TECHNOLÓGIA-(66)MEGVÁLTOZTATJA => (71)EXOTERIKUSSÁG-(97)KATAKOMBÁK KORÁBAN

19[módszer]

(19) Amikor azt írtam, mintegy (tudattalanul) negatív invokációként a Hálózat legeslegelső mondatában: Tulajdonképpen hallgatnom kellene, az állapot, a lét-állapot(20) kifejezhetetlenségének(44) tényét és e tény elfogadását szegeztem a magam és az olvasó szeme elé, mondhatni figyelmeztető intésként. Majd több ezer mondaton keresztül mégiscsak a lét-állapotról próbáltam elmondani valamit. De ahogy a Hálózat végén írtam: A lineáris vonal(167) véget ért... Ehhez az asztalhoz(213) nem ülök vissza többé. Nem a vágy munkálkodik bennem, inkább a kíváncsiság, a kérdés: Hogyan lehet kifejezni a létben történő mozgást, vagyis a történetet a regény után? Az epika, a linearitás után? Mi a kifejezés új módszere, miközben a lét-mozgás (lét-történet) módszere állandó? Naivság lenne azt gondolni, hogy a lét-mozgás mint olyan, az egyik módszerrel teljesebben megragadható, mint bármelyik másikkal. A tibeti ismeretlen elbeszélő ugyanannyit mond, mint Homérosz, Apuleius, Flaubert vagy Valéry. A módszer a kor megragadásának kulcsa. Homérosz tollával nem lehet írni a 18. századról, Flaubert tollával a 20.. századról. A hiba ott kezdődik, ha valaki elhatároza, hogy vakkeretet és vásznat vásárol. Beuys mondata nem a művészetre, hanem a korra válaszolt. Mi a kulcs a következő évszázadokhoz? Mi a módszer(224)? Mi a művészet?(232)Vagyis: A művészet?

44[(19)módszer => kifejezhetetlenség]

(44) Naiv ostobaság (avagy infantilis tudatlanság) azt képzelni, hogy létezik szerszám (eszköz - milyen tágas fogalom erre: das Zeug), módszer, amellyel közelíthetünk bizonyos válaszokhoz, kérdésekhez. (A "hogyan" változása a szellemi mozgékonyság lekötése?) Az emberi szellem megnyilvánulásai egyazon, változtathatlan tényről tanúskodnak, a szellemi megnyilvánulás képességének ébredésétől. A szellemtörténet az emberi szellemnek egyazon(45) állapotát tükrözi, és ez az állapot az emberi szellem immanens és változtathatatlan sajátja. Az érinthetetlenség természetén tűnődni, a puszta ténymegállapításon kívül, ugyanakkor meddő okoskodás. Ennek mozgatórugója éppen úgy lehet az ostobaság, miként a naivság, rendszerint azonban az önteltség. Ez a metafizika(112) abszurditása, és a mélyben, magának a gondolkodásnak abszurditása. Mert mindezek ellenére újra és újra csalunk és megcsalatkozunk, azonosítjuk a lényeg keresését magával a lényeggel. Nem a kérdések hibásak vagy hiábavalók, hanem maga a kérdezés(113). Hiszen miként lehetséges gondolkodni az elgondolhatatlanról? A misztérium(139) és a valóságos tabu(141) ebben az értelemben rokon fogalmak. A szellemi lét tehát pusztán pszichózis(103), enélkül azonban képtelen megnyilvánulni. A megszólalás igénye(143) valójában nem a "megvilágosodás", a "behatolás", "isten elérése" stb. Valószínűleg pusztán fizikai jellegű létszükségletek kielégítéséről van szó. Sajátos túlélési technikáról(166).

45[(19)módszer => (44)kifejezhetetlenség => egyazon (állapotát)]

(45) A szellemtörténet egyazon(46) állapotnak (tudásnak avagy nemtudásnak) milliószoros alakban [formában(54)] megjelenő változata. Amit újnak észlelünk: a médium (eszköz, szerszám stb.) és/vagy a módszer. A machináció(109). [Másképpen: A szellem mindig egyként nyilvánul meg, pusztán dialektusai(110), idiomái, "stílusvariációi"(111) vannak.]

54[(19)módszer => (44)kifejezhetetlenség => (45)egyazon (állapotát) => formában]

(54) Minden csak forma(55). A szellemtörténet, tartalmi szempontból, ugyanaz. Folyamatos hiány. E tény tapasztalása és félreértése(103) - ugyanis, hogy föl lehet oldani - készteti a szellem embereit alkotásra.

55[(19)módszer => (44)kifejezhetetlenség => (45)egyazon (állapotát) => (54)formában => forma]

(55) A civilizáció története az öltözködés története. Csupán a burok változik; a test, a mag(56) ugyanaz. Így a szellemi lény [tegyünk különbséget a szellemi ember (cselekvésirányultság) és a szellemi lény (állapot) között] alapállásának és közérzétének (Befindlichkeit) mélyrétege változatlan(98) és változtathatatlan. A tömegember közérzetét viszont (kizárólag) a forma határozza meg(99). A tömegember észlelése és érzékelése eleve nem teszi lehetővé a szellemi lénynél kialakuló mélyréteg lerakódását. A szellemi lény közérzete annyiban függvénye a formának, amennyiben minden ember tömegember, és amennyiben ez meghatározó jelleggel befolyásolja az ő recepcióját is.

56[(19)módszer => (44)kifejezhetetlenség => (45)egyazon (állapotát) => (54)formában => (55)forma => mag]

(56) A formai változások nem hatolnak át a mag burkán(57) (héján). Értelemszerűen a formai változások nem befolyásolják a lényeg állapotát, tehát értelmetlenek azok a kérdések, amelyek a formai változások lényegre kifejtett vélt hatásaira vonatkoznak. Ugyanez vonatkozik a triviális és kényszerűen pongyola kifejezéssel élve komputer-technológia(58) (forma) és a lényeg viszonyára.

58[(19)módszer => (44)kifejezhetetlenség => (45)egyazon (állapotát) => (54)formában => (55)forma => (56)mag => komputer-technológia]

(58) A komputer-technológia megjelenése gyökeresen átalakítja a formarendszer egészét. Ezt az átalakulást tehát bármelyik tudományos diszciplina szempontjából vizsgálhatjuk, és természetesen a maga komplexitásában, összefüggés- és hatásrendszerében. Az én vizsgálódásaim ("közelítéseim") a saját írói alapállásom szempontjából lényeges kérdések (alkalmi) tisztázására vonatkoznak. Pl. mi az összefüggés az eszköz (szerszám) és a gondolat eltömegesedése(59) között? A módszer és a tudás között? A nyílt szöveg(68) és a nyitottság [exoterikusság(71)] között? Stb.

59[(19)módszer => (44)kifejezhetetlenség => (45)egyazon (állapotát) => (54)formában => (55)forma => (56)mag => (58)komputer-technológia => eltömegesedés]

(59) A szellemi eltömegesedés, legkésőbb, az írás feltalálásával kezdődött meg. Azóta, az eltömegesedés egyik közvetlen következményeként, hatványsorszerűen gyorsul a szellemi elsekélyesedés(60). Ezzel egyidejűleg egyre gyorsabbak a közlekedési lehetőségek az ugyancsak rohamosan táguló felszínen. [Szellemi elsekélyesedés, táguló felszín, a felszíni közlekedés gyorsulása ("A víz színén az ember sokkal gyorsabban úszik, mint a víz alatt") közötti kauzalitás, viszony- és hatásrendszer vizsgálata.] Az ember kerge vízipókként rohangál a szellemi felszín óceánnyi, csalóka tükrén(67). A szellemi csürhe nagysága azonban nem kizárólag és nem elsősorban a potenciális tömegeszközök (szerszámok) megjelenésének hatására növekszik, hanem a tömegeszközök hozzáférhetőségét biztosító társadalmi feltételek következményeként. A szellemi eltömegesedés (elsekélyesedés, eliszaposodás) tehát végsősoron nem művészeti, de még nem is filozófiai kérdés, hanem társadalomtudományi (szociológiai).

60[(19)módszer => (44)kifejezhetetlenség => (45)egyazon (állapotát) => (54)formában => (55)forma => (56)mag => (58)komputer-technológia => (59)eltömegesedés => elsekélyesedés]

(60) A történelem két fél versengésével, majd ellenségeskedésével kezdődik. A versengés, acsarkodás és háborúskodás kifulladását követően mindig egy harmadik, a barbár kerekedik felül. Akármennyit képezze is magát, ugyanaz a barbár marad, egy fejlettebb hatalom álarcában. Újabb vetélkedés, harc, újabb kifulladás, és a következő, törvényszerűen(61) még barbárabb hatalomra kerülése stb. A folyamatos hanyatlás(62), az elbarbárosodás, vagyis a civilizáció története ez.

61[(19)módszer => (44)kifejezhetetlenség => (45)egyazon (állapotát) => (54)formában => (55)forma => (56)mag => (58)komputer-technológia => (59)eltömegesedés => (60)elsekélyesedés => törvényszerűen*]

(61) Éppen ennyire törvényszerű és végzetszerű a társadalmi ember alávetettsége is. Sohasem szabadulhat föl, mert mindig rabszolgák, jobbágyok, cselédek hozzák a megújulást, és az ő vérükben már ott lappang a szolgaság. Hiába szabadítják föl magukat, cselédek maradnak, és szolgalelkűségüket a vérükkel örökítik tovább. Az ember az első szolgasággal végérvényesen elveszítette szabadságát.

62[(19)módszer => (44)kifejezhetetlenség => (45)egyazon (állapotát) => (54)formában => (55)forma => (56)mag => (58)komputer-technológia => (59)eltömegesedés => (60)elsekélyesedés => hanyatlás]

(62) A hanyatlás, a szellemi elsekélyesedés története a médiumok története, mivel sajátos ellentmondásként, de kétségtelenül logikusan éppen a médiumok közvetítik a legpontosabban a szellemi elsekélyesedést. A cybermédiumok fölbukkanásakor újra közkedvelt kirakós játék a már bináris kultúra előtt is rég bomlásnak indult vagy fölbomlott értékek nosztalgikus, duzzogó, tárgyilagos, úgy kell nekik tipusú leltárba vétele. Az oralitás, az elmélyült írás és a kontemplatív olvasás eltűnésével(63), fölszívódásával szemben a multi- és hipermédiális ábrázolás kápráztató gazdagságát, sokféleségét(64), és a gondolatmozgások megjelenítésének mámorító sebességét szokták fölemlegetni. Joggal és a tényszerű valóságnak megfelelően. Jelenleg tehát pontosan ugyanaz játszódik le, ami a civilizációnak nevezett történeti folyamat első pillanatától kezdve újra és újra megkavarta a világot. Egy újabb ábrázolási(430)avagy formai(55) forradalom. Banális, ebben a kultúrkörben mégis nyomasztó és a legcifrább félelmeket gerjesztő tény: a multimédia, mint az emberiség eddigi legmodernebb és legösszetettebb ábrázolási eszköze, sem enged közelebb azokhoz a kérdésekhez (pontasabban fogalmaznánk, ha távol tartásról beszélnénk), amelyeknek fölvetése ugyan hiábavaló(65), másról viszont nem érdemes gondolkodni.

63[(19)módszer => (44)kifejezhetetlenség => (45)egyazon (állapotát) => (54)formában => (55)forma => (56)mag => (58)komputer-technológia => (59)eltömegesedés => (60)elsekélyesedés => (62)hanyatlás => eltűnésével]

(63) Kontemplativitás, katarzis(297), a tisztán orális hang által keltett belső rezgés [(tremor! => "Minden ember rendelkezik egy kizárólag rá jellemző, egyedi szervi rezgéssel" (Organ-Vibration)] => a nyelvi dekonstrukció által eljutni a szellemi és fizikai összhangig => egyetlen hangon fölcsendülő akkord). Helyette izgágaság, belső szárazság, zörej. ("...a hangok zöreje" - "Mivel a görögök, oh király, csak bemutatásra alkalmas üres beszéddel rendelkeznek, s valójában ebből áll minden filozófiájuk, a hangok zörejéből").

64[(19)módszer => (44)kifejezhetetlenség => (45)egyazon (állapotát) => (54)formában => (55)forma => (56)mag => (58)komputer-technológia => (59)eltömegesedés => (60)elsekélyesedés => (62)hanyatlás => sokféleségét*]

(64) A médiumhalmozás veszélye: minél több médiumon (közegen) halad át a szellem, és minél kisebb a médiumok áteresztő képessége, annál végzetesebb a rendszerint irreverzibilis veszteség. Az egyik legtermészetesebb, és folyamatában a legegyszerűbben követhető példa az álomtranszformálás. Miképpen esik össze, bomlik el, avagy sorvad, torzul az álom a kezdeti tudatosulás különböző fokozatain, majd az emlékezés, felidézés és esetleg a megjelenítés által. Mindez persze nem zárja ki a médiumhalmozás - legalábbis mennyiségileg - ellentétes hatását, amikor az áthaladáskor nem veszteség történik, hanem újabb és újabb rétegek föltapadása a szellemre. Nem csupán a rárakódás minősége perdöntő, hanem a kérdés is: mit fed el a rárakódás, és képesek-e szabadon lélegezni a le-, elfedett rétegek?

65[(19)módszer => (44)kifejezhetetlenség => (45)egyazon (állapotát) => (54)formában => (55)forma => (56)mag => (58)komputer-technológia => (59)eltömegesedés => (60)elsekélyesedés => (62)hanyatlás => hiábavaló]

(65) A hiábavalóság és az ismétlési kényszer kedvenc analógiasorát folytatva: Természetes, hogy ez a formai (ábrázolási) forradalom is alapvetően átrendezi a pályát, megváltoztatja(66) a fölállást, miként az is természetes, hogy teljességgel mindegy, hányan, mivel, milyen szabályok és taktikai lelemények szerint játszanak, ha úgy sem lőhetnek gólt. Ettől azonban még örülhetnek magának a játéknak (út). És eközben újra eltűnődhetnek a kérdésen: van-e kapu, labda, van-e egyáltalán lábuk? Pusztán a felpöffedt szöveg- és kultúrkörnyezet pirít rá a favicc mesélőre. Az ember nem ereget finom társaságban. Nem elsősorban azért, mert büdös, hanem mert alkalmatlan környezetben és pillanatban idézi föl a hús és a föld közelségét.

66[(19)módszer => (44)kifejezhetetlenség => (45)egyazon (állapotát) => (54)formában => (55)forma => (56)mag => (58)komputer-technológia => (59)eltömegesedés => (60)elsekélyesedés => (62)hanyatlás => (65)hiábavaló => megváltoztatja*]

(66) A digitalizált bináris kódrendszer hasonlóan fergeteges hatással lesz az emberiség történetére, miként néhány ezer éve az alfanumerikus írás feltalálása. Áhitat, rajongás, káprázat, félelem, melankólia. Az én azonban ugyanott kuporog majd a multimédiális-galaxis eloszlásakor, ahol gubbaszt a Gutenberg-galaxis alkonyán, vagy lebegett az orális kultúrák végnapjain. Ha gazdája fölpillant, és tekintete surlódás és akadály mentes mezőbe siklik, rettegni kezd. Sajátos természet.

71[(19)módszer => (44)kifejezhetetlenség => (45)egyazon (állapotát) => (54)formában => (55)forma => (56)mag => (58)komputer-technológia => exoterikusság]

(71) A nyitottság-zártság (exoterikusság és ezoterikusság) viszonya, püthagoraszi értelemben (ezoterikusok: akiket a házban tanít a mester, exoterikusok, akiket az udvarban), a szellemi lét sarkalatos, ha nem a leglényegesebb kérdése. Az erre a kérdésre adott helyes válasz a szellemi lénység alapvető feltétele. A szellemi embernek a szellemi lénnyé válás felé vezető úton a szellemi lénység egészét érintő összefüggés-, viszonyrendszert kell megvizsgálnia. E rendszer mindahány páros eleme [szellemiség és tudás, tudás és kultúra, kultúra és művészet, kultúra és kor (idő), kultúra és tömeg, művészet és alkotás (mint folyamat) stb.] a szellem és kultúra(72) viszonypár vonzásában áll.

72[(19)módszer => (44)kifejezhetetlenség => (45)egyazon (állapotát) => (54)formában => (55)forma => (56)mag => (58)komputer-technológia => (71)exoterikusság => szellem és kultúra]

(72) A szellem és kultúra két alapkérdése két alapviszonyban fejezhető ki. Az egyik: a szellem-lényeg-tudás-kifejezhetőség, a másik a kultúra és a kor viszonyrendszerében. Az előbbi az időn kívül áll, az utóbbi az időben, és ezáltal - részben - az idő függvényében, továbbá nincs hatással az első alapviszonyra. A kor fogalma újra és újra tisztázandó a szövegösszefüggés változásával. Ha azt állítom például, hogy korunk - hatását tekintve - leglényegesebb jellemzője a tömeg, akkor értelemszerűen fölmerül a kérdés: mikor kezdődött el ez a kor, illetve melyik szakaszára gondolok. [A szempontok megkülönböztetéséről nem szólok, mert nyilvánvaló, hogy mindvégig a szellemi ember, a szellemi lény szempontjai felől közelítek a kérdésekhez és válasz-szekvensekhez (fázisok, variánsok)]. A tömegkorszak kezdetét - az éppen zajló gondolat-momentumban -, az írás gépi sokszorosításának feltalálásához kötöm. A szellemiek eltömegesedésének paradigmájában, legalábbis a folyamat sebességét illetően, alapvető változás történt ekkor. Megteremtődött ugyanis a 20. századi tömegkultúra(73) egyik ágazatának technikai alapja. E kultúrágazat meghatározó embertipusa az autópályákon és adatsztrádákon(91) hömpölygő turistaember (« mintha ember »). Adekvát válasz erre a kultúrára az elkülönülés, a visszahúzódás a házba, a katakombákba(92).

73[(19)módszer => (44)kifejezhetetlenség => (45)egyazon (állapotát) => (54)formában => (55)forma => (56)mag => (58)komputer-technológia => (71)exoterikusság => (72)szellem és kultúra => kultúra]

(73) A kultúra fogalmát nem a civilizáció értelmében használom. Ugyanakkor miként a kultúra tömegkultúra(74), ugyanígy a civilizáció tömegcivilizáció. E korszak [« mészkor »(75)] legjellegzetesebb (negatív) szimbóluma: a testi és szellemi hulladékot magába fogadó tömegsír. Embertipusa: a menekülő ember (száműzött, turista, révülő stb.). Mindannyiuk tápláléka a moslék. Tápmoslék, szellemi moslék, vegyi moslék.

74[(19)módszer => (44)kifejezhetetlenség => (45)egyazon (állapotát) => (54)formában => (55)forma => (56)mag => (58)komputer-technológia => (71)exoterikusság => (72)szellem és kultúra => (73)kultúra => tömegkultúra*]

(74) Ami egykor az ezotériából az exotériába való átlépés volt (i. .e. 6.-5. sz.), vagyis a kilépés a Házból; ugyanolyan tipusú hanyatlás zajlik le a kultúrából tömegkultúrába való átmenetkor (a 16. századtól).

75[(19)módszer => (44)kifejezhetetlenség => (45)egyazon (állapotát) => (54)formában => (55)forma => (56)mag => (58)komputer-technológia => (71)exoterikusság => (72)szellem és kultúra => (73)kultúra => mészkor]

(75) "Mészégetők kora. Bugrisok országlása, a vadak, a zsoldosok, a pojácák és a kalmárok után. A kedélyes, rendes emberek eldorádója." (Átjáró) E korszak emberének két végzetes tendenciája: az önbecsülés elveszítése és az elérzéketlenedés(76). Sajátos helyzet: Az alantas ember tudatában van (lehet) saját alantasságának, de mivel nincs negatív visszajelzés, sőt: az őt körülvevő közegben éppen az alantasság a (kulturális) norma, se nem védekezik, se nem szégyenkezik. Olyan, mint akiből bolondot csináltak a piactéren. Nem érti pontosan, mi és miért történik vele és körülötte, de együtt vigyorog a ceremóniamesterrel és a publikummal [a ceremóniamester (animátor)/publikum szerkezeti tagolás alapvetően és általános érvénnyel jellemzi a tömegkultúra társadalmát], átveszi és alakítja a szerepét, beilleszkedik a játék, az összjáték összefüggésrendszerébe, vagyis már puszta jelenlétével részt vesz(78) egymás és önmaga megalázásában. Az önbecsülés(88) elveszítésének további oka: A másik ember eltárgyiasulása az észlelő tudatában. (Köznapi kifejezéssel élve: semmibe vétele.) Ez a magatartás, tulajdonság, részben, közvetlenül visszaható, másrészt visszaháramlik a Másikról. A történeti, kultúrtörténeti aberrációk hatása. Pl. a partikularitások(89) irracionalizálódása, fanatizálódása (nemzet, ideológia stb.), vagy bizonyos filozófiai (méginkább erkölcsi) alapfogalmak jelentésének el-, kifordulása [autonómia, szabadság stb.(90)].

76[(19)módszer => (44)kifejezhetetlenség => (45)egyazon (állapotát) => (54)formában => (55)forma => (56)mag => (58)komputer-technológia => (71)exoterikusság => (72)szellem és kultúra => (73)kultúra => (75)mészkor => elérzéketlenedés]

(76) Az elérzéketlendés a szellemi elsivárosodás törvényszerű velejárója (az elsivárosodás nem egyenlő a szó szoros értelmében vett tudatlansággal, balgasággal és különösképpen nem az úgynevezett "műveletlenséggel"). Mind pszichikai, mind pedig fiziológiai szempontból sajátos helyzet, hogy miközben a külső ingerek(77) mennyisége és az agy észlelési képessége ugrásszerűen nő, a tudat szinte ezzel fordított arányban tompul és csúszik bele az egyéni és társadalmi "Wachkoma" állapotába ("mintha-ember").

77[(19)módszer => (44)kifejezhetetlenség => (45)egyazon (állapotát) => (54)formában => (55)forma => (56)mag => (58)komputer-technológia => (71)exoterikusság => (72)szellem és kultúra => (73)kultúra => (75)mészkor => (76)elérzéketlenedés => külső ingerek*]

(77) A külső ingerek növekedésével egyidejűleg kápráztató iramban formálódik egy párhuzamos, konkrét és valóságos világot akár felszámolni is képes virtuális világ. Az impériumok harcának talán éppen ez lesz az új fajtája? A virtuális világok harca a konkrét világok ellen? Bizarr, de nem föltétlenül fantasztikus elképzelés. A virtuális valóság kiépülése mindenesetre először ad lehetőséget és esélyt arra, hogy az ember akár társadalmi szinten is maradéktalanul kivonhassa magát az objektívnek nevezett, hagyományos értelemben vett valóságból, és ezáltal - adott esetben - teljesen védtelenné és önvédelemre képtelenné váljon, föladva magát a fizikai pusztulás legbanálisabb formáinak.

78[(19)módszer => (44)kifejezhetetlenség => (45)egyazon (állapotát) => (54)formában => (55)forma => (56)mag => (58)komputer-technológia => (71)exoterikusság => (72)szellem és kultúra => (73)kultúra => (75)mészkor => részt vesz]

(78) Ebben a kategóriában meghatározó élmény volt egy kétségtelenül zseniális (lásd Musil "zseniális versenylovát") német "enterténer" néhány évvel ezelőtti föllépése. A hatást fokozta a televíziós követítés, elsősorban a képkivágások váltakozása. A karikírozottan bárgyú bohóc-énekes a triviális mulattatás és a "Verarschen" (hülyét csinálni valakiből), vagyis a közönség "lealázása" közötti keskeny sávon egyensúlyozott parádés maskarájában. Bizarr jelmezben és smink-maszkban, gyengeelméjű vigyorral, nagyzenekari kísérettel énekelte: "Katzenklo, Katzenklo macht die Katzen froh" (Cicakló, cicakló, a cicáknak nagyon jó). Az előadás egy klasszikus dekorációjú, bársonyszékes, páholyos színházteremben zajlott. Az ápolt közönség választékos, tradícionálisan színházi öltözetben feszített a zsúfolt zsöllyékben. Mindez még abszurdabbá tette a helyzetet. És ahogy az ütemesen tapsoló, a refrént üdvözült arccal éneklő tömeget bámultam, nyilvánvalóvá vált, hogy ez az a massza, amelyik mindenre képes, és e massza kovásza az alantasság és a trivialitás [tömegkultúra(79) = triviálkultúra(82)]. Ha egy ilyen alaphelyzet szerencsétlen arányban vagy összetételben keveredik a kizárólag emberi aberráltsággal, menten elszabadul a zombi. És maga a zombi alakíthatatlan(84). Vagy félreállsz(87), vagy ölsz.

79[(19)módszer => (44)kifejezhetetlenség => (45)egyazon (állapotát) => (54)formában => (55)forma => (56)mag => (58)komputer-technológia => (71)exoterikusság => (72)szellem és kultúra => (73)kultúra => (75)mészkor => (78)részt vesz => tömegkultúra]

(79) A tömegkultúrának(80) törvényszerűen kultúraellenesnek kell lennie, mert a soknak el kell lehetetlenítenie a keveset, mivel a sok piaci értéke(81) magasabb, mint a kevésé. A kultúra viszont mindig kevés és a kevesek tápláléka.

80[(19)módszer => (44)kifejezhetetlenség => (45)egyazon (állapotát) => (54)formában => (55)forma => (56)mag => (58)komputer-technológia => (71)exoterikusság => (72)szellem és kultúra => (73)kultúra => (75)mészkor => (78)részt vesz => (79)tömegkultúra => tömegkultúrának*]

(80) Az úgynevezett tömegkultúra, triviálkultúra nem a nyugati kultúra hanyatlásánának, züllésének következménye, hanem e kultúra szerves része. Ugyanez vonatkozik a nyugati kultúra alkonyát leíró, karakterizáló jelenségek többségére is. Tanúságul elég föllapozni e kultúrkör legbecsesebb emlékeit: a szent könyvektől kezdve az ércbe öntött klasszikusokig. Csupán az ostoba elvakultság vagy a fondorlatos öncsalás nem látja: Az aberráció és a betegesség nem a degeneráció, hanem a degeneráltság következménye. (Ez, ugyanakkor, nem árul el semmit magáról az ember őseredeti állapotáról.) Ebből a szempontból tehát egy kicsit elnézőbben és kevésbé acsarkodón tekinthetünk a korra, a korunkra. Ami elkülöníthető és mérhető: nem az, ami volt és ma már nincs, pusztán a fokozatok. Ahogyan volt egykor, és ahogyan van most. A Gólem írásakor többször is elvetett "dokumontázs" [mint módszer (#Földi Horoszkóp)] tehát pusztán helyzetjelentés, vagy amolyan (szenny)vízállásjelentés lehetett volna csak. Az adott "korszint" jelölése, egy strigula a falon: ekkor és ekkor éppen eddig ért a szenny.

81[(19)módszer => (44)kifejezhetetlenség => (45)egyazon (állapotát) => (54)formában => (55)forma => (56)mag => (58)komputer-technológia => (71)exoterikusság => (72)szellem és kultúra => (73)kultúra => (75)mészkor => (78)részt vesz => (79)tömegkultúra => piaci értéke*]

(81) A piaci érték emlegetése ne fedje el a szemünk elől azt a tényt, hogy a tömegkultúra (mint szolgáltatás - vagy már maga a szolgáltatás a kultúra?) diadalát a kalmárok, a politikusok és a művészek szövetsége tette lehetővé. Míg a kalmárok és a politikusok érdekei nyilvánvalók, jelentősebb hangsúllyal vetődik föl a kérdés: Mi késztette és készteti a művészeket a szövetségre? Némelykor duzzognak az, úgymond, "írástudók újabb árulásán". Miközben az árulás már évszázadok óta nem esemény, hanem folyamatos történés.

82[(19)módszer => (44)kifejezhetetlenség => (45)egyazon (állapotát) => (54)formában => (55)forma => (56)mag => (58)komputer-technológia => (71)exoterikusság => (72)szellem és kultúra => (73)kultúra => (75)mészkor => (78)részt vesz => triviálkultúra]

(82) Ebben a közegben nem léteznek Történetek. A (lineáris) történet halála tehát csak látszólag technikai, módszertani kérdés. Valójában mentális. N.-nel folytatott egyik beszélgetés alapján: Nincsenek történetek, mert nincsenek karakterek(83). Hiányzik az "erzÄhlerische Haltung". Az elmélyültség, ahonnét föl lehetne hozni a történeteket. Hiányzik a kontemplativitás, a szellemi tágasság, a tér és az idő, amelyben fölépülhetnek a történetek. Légzési zavarok. (Asztmatikus légzéssel nem lehet nagyáriát énekelni.) A jelentős formátumok eltűnése; jelentéktelenségek zsibvására; álságosság; "mintha ember", "mintha" érzelmekkel, "mintha szenvedélyekkel", "mintha gondolatokkal", gesztusokkal.

83[(19)módszer => (44)kifejezhetetlenség => (45)egyazon (állapotát) => (54)formában => (55)forma => (56)mag => (58)komputer-technológia => (71)exoterikusság => (72)szellem és kultúra => (73)kultúra => (75)mészkor => (78)részt vesz => (82)triviálkultúra => karakterek*]

(83) A karakter konfliktusokban formálódik. Konfliktusok a Lét, a Halál és az Isten fogalmak mentén teremtődnek. A "mintha ember" viszont nem ismeri ezeket a fogalmakat, nem találkozik velük.

84[(19)módszer => (44)kifejezhetetlenség => (45)egyazon (állapotát) => (54)formában => (55)forma => (56)mag => (58)komputer-technológia => (71)exoterikusság => (72)szellem és kultúra => (73)kultúra => (75)mészkor => (78)részt vesz => alakíthatatlan]

(84) A társadalmi ember útja a történelem kezdete óta kényszerpályán(85) mozog. Ez nem a mindenkori "Nyugat alkonya". Spengler eposza is csak egy utánlövés volt. Szegény S. "semlegesítése" azért fontos, mert évtizedek óta minden komorabb kultúrkritikát vele bunkóznak agyon, Berlintől New Yorkig. Álláspontom nem az apokaliptikus feeling egy újabb nedvkiválasztása és lecsapódása, hanem egy antropológiai tény közlése. Az erkölcsi és szellemi integritás próbája ebben a helyzetben: Az ember ugyan folyamatos, külső katasztrófa szituációban él - ha úgy tetszik, folyamatosan működő apokalipszisban (a krízis nem jelenség, hanem állapot) -, mégsem lesz sem más, sem önmaga gyilkosa.

85[(19)módszer => (44)kifejezhetetlenség => (45)egyazon (állapotát) => (54)formában => (55)forma => (56)mag => (58)komputer-technológia => (71)exoterikusság => (72)szellem és kultúra => (73)kultúra => (75)mészkor => (78)részt vesz => (84)alakíthatatlan => kényszerpályán]

(85) "Évezredek óta folyamatos, előre megfontolt szándékkal elkövetett kútmérgezés. Folyamatos apokalipszis. Irányváltoztatásra nincs lehetőség, pályamódosításra egyre ritkábban. A vezetőknek nem áll érdekében, a vezetettek nem értenék a módosítás okát. A végső és totális katasztrófa elkerülésének egyetlen módja a reset(86) kapcsoló működtetése lehetne. Hatvanezer év talán elég lenne..."

86[(19)módszer => (44)kifejezhetetlenség => (45)egyazon (állapotát) => (54)formában => (55)forma => (56)mag => (58)komputer-technológia => (71)exoterikusság => (72)szellem és kultúra => (73)kultúra => (75)mészkor => (78)részt vesz => (84)alakíthatatlan => (85)kényszerpályán => reset*]

(86) Hollywood és génarcheológia. A történelem előtti ember klónozása, csontba rovátkolt vonalkódból. A valóság éppen annyira lapos történet, mint bármely kiagyalt história. A különbség: a történet egydimenziós. A történelem "lenullázható", ha nincs aki számon tartsa. Vajon mi késztethetné a cromagnoni embert, hogy föltöltse emlékezetét az elmúlt két és fél millió év ballasztjával? Mert nem kétséges, hogy mint a rossz papírmasé mesékben, bamba bömböléssel loccsantja majd szét az orra előtt mindeféle eszközökkel hadonászó rémült törpéket. A "reset" gombra éppen úgy rátenyerelhet a cromagnoni, mint a szintetikus ember. Emlékezetre, történelemre, történetre egyiknek sem lesz föltétlenül szüksége. Miért lenne ez rosszabb megoldás a folyamatos fajírtásnál? Mindegy, hogy az óraművesek műhelyéből, vagy a vegyi kohókból jön a váltás. Mindkét irány végsőkig következetes. A nekrofil társadalmak következetessége.

87[(19)módszer => (44)kifejezhetetlenség => (45)egyazon (állapotát) => (54)formában => (55)forma => (56)mag => (58)komputer-technológia => (71)exoterikusság => (72)szellem és kultúra => (73)kultúra => (75)mészkor => (78)részt vesz => félreállsz*]

(87) Félreállás az uralkodó, működő mechanizmusoktól. A félreállást, kilépést, elkülönülést többnyire a világtól való elvonulással azonosítják, mivel magát a világot az éppen uralkodó mechanizmussal azonosítják. A félreállás a regionális civilizációkhoz, látszatvilágokhoz képest viszont valójában nem a világtól való elkülönülés, hanem éppen az ellenkezője. Egy lépés a Világ felé. (Lásd: Ház, katakomba stb.)

88(19)módszer => (44)kifejezhetetlenség => (45)egyazon (állapotát) => (54)formában => (55)forma => (56)mag => (58)komputer-technológia => (71)exoterikusság => (72)szellem és kultúra => (73)kultúra => (75)mészkor => önbecsülés*]

(88) Az önbecsülését elveszített társadalmi ember életképtelen, mert nem képes megvédeni magát társadalmi szinten. A társadalmi ember önvédelméhez nem elegendő az egyénben munkálkodó, animális önvédelmi ösztön.

89(19)módszer => (44)kifejezhetetlenség => (45)egyazon (állapotát) => (54)formában => (55)forma => (56)mag => (58)komputer-technológia => (71)exoterikusság => (72)szellem és kultúra => (73)kultúra => (75)mészkor => partikularitások*]

(89) A partikularizálódás végletesen eltávolította az embert az Ember fogalmától és helyzetétől. Amíg az ember kizárólag egymástól elszigetelt partikularitásokban képes gondolkodni és látni önmagát  - nem ember. Az ember ott kezdődik, ahol érvénytelen a partikularitások fundamentalista értelmezése. "Nincs olyan valami a világon, hogy ember", mondja kissé ingerült gúnnyal Joseph de Maistre, és ez a felkiáltás az ember ellehetetlenülését, "univerzalisztikus megragadottságának" végét jelzi, a legalapvetőbb és létfontosságú összefüggési rendszer bomlását. Nincs olyan, hogy Ember, mert nem látja, mert nem látom; mert vak vagyok, mert megvakultam. (Más szempontból egyébként az Ember is csupán partikularitás.)

90(19)módszer => (44)kifejezhetetlenség => (45)egyazon (állapotát) => (54)formában => (55)forma => (56)mag => (58)komputer-technológia => (71)exoterikusság => (72)szellem és kultúra => (73)kultúra => (75)mészkor => autonómia/szabadság*]

(90) Autonómia = önös, tetszés szerint cserélhető érdekek gátlástalan érvényesítése. Szabadság = minden fajta függőség elvetése; a függőség létfenntartó elvének dogmatikus tagadása, miközben egy totális, az élet szinte minden területét behálózó természet- és szükségletellenes függőségi rendszer szabadságként való megélése és dicsőítése történik.

91[(19)módszer => (44)kifejezhetetlenség => (45)egyazon (állapotát) => (54)formában => (55)forma => (56)mag => (58)komputer-technológia => (71)exoterikusság => (72)szellem és kultúra => adatsztráda*]

(91) Az úgynevezett "információs társadalom" mint a klinikai értelemben és a szó szoros értelmében vett elme-baj újabb és minden eddiginél ajzottabb megnyilvánulása. A szellem mint abszolút abszurditás - az abszurd mint abszolútum. (A háló mint globális csapda... Stb.)

92[(19)módszer => (44)kifejezhetetlenség => (45)egyazon (állapotát) => (54)formában => (55)forma => (56)mag => (58)komputer-technológia => (71)exoterikusság => (72)szellem és kultúra => katakomba]

(92) A szellemi értékek megőrzésének lehetősége szempontjából már évezredek óta(93) a katakombák(97) korában élünk. (Éppen így - tradícionalista terminológiával - az apokalipszis korában is, mert az apokalipszis nem robbanás, hanem sorvadás). A "társadalmi ember" érintése ellehetetleníti az értéket. Az elmúlt évtizedekben soha nem látott mértékben fölhatalmasodott tömegkultúra (mint a jelenleg egyetlen működőképes kultúra), és e kultúrkort benépesítő kultúrcsürhe tápláléka a szellemi moslék. (Batuz találó kifejezésével élve, olyan ez, mint a lakodalmas kutya hányadéka. Mindenből van benne valami.) A kizárólag tömegember képtelen más egyéb megemésztésére. Az értéket tehát vagy kiköpi, vagy moslékká alakítja át. (Többnyire jószándékkal, animális automatizmussal, hiszen nincs képzete az értékről, "ízlelő bimbói" csupán az íz szokatlanságát, idegenségét érzékelik, és erre természetes válasz a hárítás). Ugyanígy természetes önvédelmi reflexe a szellemi embernek az elkülönülés, a visszahúzódás vágya a katakombákba, az értékmentés hősi mítoszának színhelyeire.

93[(19)módszer => (44)kifejezhetetlenség => (45)egyazon (állapotát) => (54)formában => (55)forma => (56)mag => (58)komputer-technológia => (71)exoterikusság => (72)szellem és kultúra => (92)katakomba => évezredek óta]

(93) A szellemi ellehetetlenülés évezredes folyamat. Indokolatlan föltételezés tehát, hogy a komputer megjelenése lényegében megváltoztathatja, bármilyen irányban, a társadalmi ember és az érték viszonyát. Ahogy nem növekedett és nem csökkent az analfabetizmus Gutenberg óta, ugyanígy nem változik az analfabéták száma a bináris korban sem. A szellemiség, szellemi lénység magva nem a tudás ("az út máshová vezet, mint a tudás vagy a nem-tudás"), a megértés(94), és különösképpen nem az ismeret, hanem egy fajta magatartás, "szellemi minőség", és ennek nem bizonyos anyagi jelek ismerete az alapja, hanem a transzformáció, a fordítás. Képes-e az agy lefordítani, átfordítani a felé és benne áramló szellemi energiákat(95).

94[(19)módszer => (44)kifejezhetetlenség => (45)egyazon (állapotát) => (54)formában => (55)forma => (56)mag =>
(58)komputer-technológia => (71)exoterikusság => (72)szellem és kultúra => (92)katakomba => (93)évezredek óta => megértés*]

(94) A tudó és az értő magatartással szembeni gyanakvás, ingerültség. ("Felingerelnek a mesék. Nem tudok bízni a történeteikben. Mintha tudnának valamit, miközben én semmit sem tudok...") Az út ugyan kétségtelenül máshová vezet, mint a tudás vagy a nem-tudás. A valamit tudás és a valamit megértés gesztusa mégis segítő, "jószándékú" eszköz lehet, ha nem tapad le a racionalizmusban, az iparos logikában, ha nem dugaszolja el a gőg vagy a nyafogó gügyeség. A leghitelesebb, hétköznapi ésszel felérhető tudás ma is a kézművesé. Ismeri a szerszámok fogását, az anyagok természetét, az illeszthetőség törvényeit. A világot azonban nem a fúróval, a deszkával vagy a csapokkal magyarázza. A semmit sem tudás (kérkedő) ripacskodása éppen annyira nyugati póz, miként Szent Ágoston szánalomraméltó, évszázadok szellemi nedvkeringésében keveredő-elegyedő-áramló dicsekvése: Minden szót megértett, amit olvasott. Ha sikerül, ha lehetséges, elegendő egyetlen szót megérteni. Anélkül, hogy érteném a megértés lényegét, jelentését. Számomra ilyen mondatok beszélnek (micsoda esendőség!) a megértésről: "Lehatolni, ahol nincs stílus, ahol a mondat nem tapasztalat és képzelet, hanem zsiger dolga." Vagy a Gyémánt Szutra jelentéséről szóló miniatűr parafrázis:
 

Jángmudzsé császár megkérte Budeszát, a kiváló tanítót, hogy magyarázza el a Gyémánt(vágó) Szútrát. A  kiváló tanító felült a szónoki székbe, megrázta az asztalt egyszer, majd leszállt a székből. Jángmudzsé császár megdöbbent.- Felséged érti? - kérdezte Dzsi Gáng mester.- Nem, nem értem - válaszolt a császár.- Budeszá, a kiváló tanító befejezte a szútra magyarázatát - mondta Dzsi Gáng mester. Jángmudzsé császár megkérte Budeszát, a kiváló tanítót, hogy magyarázza el a Gyémánt(vágó) Szútrát. A  kiváló tanító felült a szónoki székbe, megrázta az asztalt egyszer, majd leszállt a székből. Jángmudzsé császár megdöbbent.- Felséged érti? - kérdezte Dzsi Gáng mester.- Nem, nem értem - válaszolt a császár.- Jángmudzsé, a [fenséges] császár [ezzel] befejezte a szútra magyarázatát - mondta Budeszá, a kiváló tanító.

Ezért szeretem az őrült Nizsinszkij angyali mondatát: Gondolkodik, ezért esik nehezére a megértés...

95[(19)módszer => (44)kifejezhetetlenség => (45)egyazon (állapotát) => (54)formában => (55)forma => (56)mag => (58)komputer-technológia => (71)exoterikusság => (72)szellem és kultúra => (92)katakomba => (93)évezredek óta => energiák]

(95) A szellemiség, gondolatiság energiamozgásokban(96) lényegül meg, vagyis: történik. A jelek csupán utalhatnak e történésre (misztérium), esetleg közvetíthetik, a folyamat azonban nem bennük zajlik le. A történésnek nem feltétele a megnevezés, a megnevezés (jellé válás) viszont kiválthatja, katalizálhatja a történést, ha a jeleket körülvevő vagy bennük lévő virtuális mezőben keletkező rezgés, az adott pillanatban, összhangba kerül a receptor rezgéshullámaival.

96[(19)módszer => (44)kifejezhetetlenség => (45)egyazon (állapotát) => (54)formában => (55)forma => (56)mag => (58)komputer-technológia => (71)exoterikusság => (72)szellem és kultúra => (92)katakomba => (93)évezredek óta => (95)energiák => energiamozgás*]

(96) Az anyag-energia, energia-gondolat, gondolat-jel kapcsolatának vizsgálata. Dr. Gyökössy Endre gondolatmenete alapján: A természettudósok mondják, az elméleti matematika eddigi eredménye szerint az anyag végül is gondolat (a gondolat=energia). Az üveglapra szórt homokot a hangzó szó rezgései szabályos geometriai ábrákká rendezik. Vannak tudósok, akik azt állítják: ezek az akusztikus ábrák lehetnek az élet alapformái. A világteremtő Logoszé! (Miként a kifújt, kilélegzett levegő hatására szabályos alakzatba rendeződnek a homokszemcsék, ugyanígy a helyes beszéd - és a helyes írás is -: légzéstechnika.) A hangzó szó és az élet alapformái. A kifújt levegő (pneuma!) általi teremtés. Ezzel szemben: az ázsiai mandalaépítők feszült, rezzenéstelen csendje. A rezgő levegő, amely összezavarja a szemcséket, az ábrákat. A kétféle manadalaépítő. Az egyik beszél, a másik hallgat. Az egyik kifújja a levegőt, a másik visszatartja. Az egyikben világteremtő a logosz, a másikban mindent összezavaró.

97[(19)módszer => (44)kifejezhetetlenség => (45)egyazon (állapotát) => (54)formában => (55)forma => (56)mag => (58)komputer-technológia => (71)exoterikusság => (72)szellem és kultúra => (92)katakomba => katakombák (korában)*]

(97) Rejtőzködni és rejteni. Valóban szükséges-e (és indokolt) a rejtőzködés, a rejtés, az el- és visszahúzódás a Házba? Vagy csupán a személyes közérzet, a Befindlichkeit védelme? Hiszen a Lényeg/ Titok/ Érték/ Aranykor (stb.), legalábbis az, amit a szavaink homályában inkább remélni, mintsem látni vélünk, génjeink szövedékében, kémiánkban lappang. És amíg ember reprodukál embert, in vagy ex vitro, természetes vagy mesterséges úton, génjeinek lenyomatát továbbadja. Ha nem a spermával, hasadó petesejttel, akkor a steril gumikesztyűn is átütő ujjlenyomatával. Lehetséges, hogy a paradigma "végén" egykor a "mesterséges ember által reprodukált mesterséges ember áll" majd. És? Mi dolgom vele? Milyen jogon közösítem ki már most, éppen én? Nem értem a riadalmat, a hirtelen földagadt etikát, a gyanús fajvédelmet. Én az első láncszem kovácsának arcába szeretnék tekinteni. Ha ember volt, tudnia kellett Auschwitzról. Én készségesen átadom a helyem a műembernek. Avagy, Teremtőm sugallatának engedelmeskedve, egy másik műembernek.
 

Bibliográfia

FARKAS Péter
Törlesztés
Kivezetés a Gólemből
Magvető, 2004
 


Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu



stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret