stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Panos Karnezis
Útvesztő
 

Másnap reggel a város hatalmas viharral fenyegető széllökésekre ébredt. Míg az emberek aludtak, a tengerről feltámadt a nyugati szél, előrevetítve a közelgő ítéletidőt. A városra zúduló sós levegő meszes kagylóhéjakat, tengeri szivacs-cafatokat és döglött tengeri csillagokat vagdosott a házakhoz, míg a lejtős háztetők lassan tengermélyi temetőre kezdtek emlékeztetni. Eljött az ideje, hogy a költözni rest madarak megkapják rendes évi büntetésüket; a varjak rémülten iszkoltak a keskeny ereszek alá. Hirtelen eleredt az eső, és érthetetlen haraggal, egyre vadabbul zuhogott. Az őszi szelek korbácsütései nyomában most megérkezett, hogy megadja a kegyelemdöfést a magatehetetlen tamariszkuszfáknak, és megfossza őket lombkoronájuk maradékaitól is.
A város vonaglott a víz súlya alatt. Cserepek potyogtak a tetőkről, a lefolyók eldugultak, a virágágyásokat elnyelte a sár - de a neheze még hátravolt. Ahogy a nap előbukkant a hegyek felett - épp csak egy pillanatra, mert a nehéz fellegek máris eltakarták - megáradt a kanális, és gyomorforgató ingovánnyá változtatta a Muzulmán Negyedet. A lakók a bűzös miazma elől menekülve elhagyták otthonaikat, és a magasabban fekvő főtéren kerestek menedéket. Ott álltak mezítláb, rongyosan, dideregve, és várták, hogy elvonuljon a vihar. A doktor a városháza legfelső emeletének egyik ablakából figyelte az esőben ázó, csendes, kísérteties alakokat.
- A hónap végéig - szólt a diagnózis, - jó részük meghal tüdőgyulladásban.
Aztán visszatért eredeti foglalatosságához. A szoba közepén ott ült a tizedes, hátrakötözött kézzel, a lábát nehéz lánc szorította a padlóhoz, a feje előrebukott, álla a mellkasára csuklott. Életben volt, de a fáradtság és éjszakai szökési kísérletének kudarca elvette a csillogást a tekintetéből. Az asztalon horpadt bádogdoboz, a fedelén kopott vörös kereszt. A doktor ollóval vágta el a kabát ujját, rögtön a rangjelzés felett. A vér és a genny megalvadt a seb körül, amely most úgy festett, mint valami ritka virág. Miután megtisztította a sebet, a doktor gyengéden felemelte a kart, és nagyítólencsével szemügyre vette a golyó ütötte sebet.
- Behatolási pont - mondta, mintha egy jegyzetelő asszisztens állna mögötte. Megfordította a kart. - Nem jött ki a golyó. Sérülés a tricepszen.
Végül megkönnyebbülten elmosolyodott. - Rosszabbul is járhatott volna. Beletúrt a vöröskeresztes ládába.
- A Nagy Houdinival ilyesmi sosem történt - mondta. - Maga még a sakkozásnál is kevésbé ért a szabadulás művészetéhez, tizedes. Ez csípni fog.
Fertőtlenítőt locsolt a sebre, és nézte, ahogy a sav sziszegve marja a halott szövetet. A középkori fájdalom magához térítette a tizedest.
- Doki! - kiáltotta összeszorított foggal. - Maga sosem bocsátotta meg nekem azt a pattot!
Sakkpartnere még egy kis fertőtlenítőt locsolt a sebre, noha nem volt rá szükség. A tizedes nyüszített.
- Köztudott, hogy az Angol Nyitás a gyáváknak való - mondta a doktor. - A játszmák fele pattal végződik.

       BART DÁNIEL FORDÍTÁSA


Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu



stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret