stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Jurij Andruhovics
Ukrán geopoétika
 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim,
mindenekelőtt egy meglehetősen személyes vízióval kezdeném. Egyik regényem hőse, Sztanyiszlav Perfeckij, nagyjából a következő szavakkal fordult nem kevésbé tekintélyes hallgatóságához: "Nehéz helyzetben vagyok, s nem minden ok nélkül aggódom, hogy sikerül-e tisztességgel megfelelnem a feladatnak. Nem mintha ne lenne miről beszélnem. Ellenkezőleg - annyi mindenről kellene szót ejtenem, hogy nemcsak a megszabott időkeret lenne kevés hozzá, de - biztosíthatom önöket - az összes hátralévő nappal és éjszaka is, amelyet a Gondviselés az emberiség számára rendelt." Mégis, hősömhöz hasonlóan, igyekszem legalább megemlíteni néhány dolgot
A dráma, amely Ukrajnában zajlik, sehogy sem illik bele a politikai szakértők által előre elkészített forgatókönyvekbe Ez nem az ukrán ajkú ukránok fellépése az orosz ajkúakkal szemben, még kevésbé az "Európa-barát" Nyugat-Ukrajna szembenállása az "oroszbarát" Kelettel, s még kevésbé pénzügyi csoportok, klánok egymás közti leszámolása. Az igazság kedvéért meg kell jegyeznem: mindezek a konfliktusok részben jelen vannak, ahogy mondani szokás, "közrejátszanak", az események szempontjából azonban nem ezek bírnak döntő fontossággal
Mindenekelőtt ugyanis egyetemes történelmi dráma zajlik: a jelentős részben - egyszersmind legaktívabb, legtudatosabb, legfelvilágosultabb részében - demokráciát, jólétet, jogállamot akaró társadalom konfrontációja a hatalommal, amely minden erejével igyekszik megőrizni a kormányzás autoriter-neototalitárius formáját, amelyet olyan sikeresen és cinikusan gyakorolnak a kommunista szovjetrendszer örökösei az egész posztszovjet térségben (a balti országok kivételével).
Vagyis végső soron ez az unalomig ismert kérdés: lehetséges-e a demokrácia? Azaz - ha megpróbáljuk alapelemeire bontani a kérdést - ki lehet-e törni az ördögi körből? Meg lehet-e menteni az "elátkozott országot"? Valóra válhat-e az emberek reménye? Győzedelmeskedhet-e a jó a gonosz fölött?
Minden más - ami a felszínen látszik, de kevésbé fontos - csupán politikai machináció, az ukrán társadalmon belüli nyelvi, vallási, mentális különbségekkel való játszadozás, "Moszkva keze", a "Janukovics" elnevezésű orosz geopolitikai projekt, amelynek lényege a nagy északkeleti szomszédunk legmagasabb állami méltóságai által nyíltan megfogalmazott alternatíva: "szakadás vagy polgárháború". Az elegáns megfogalmazás ellenére bízom benne: nem szerezzük meg a terv értelmi szerzőinek az örömöt, amit az első vagy a második változat megvalósulása jelentene.
Ennyi dezinformáció (kevésbé diplomatikusan fogalmazva: hazugság), ennyi megfélemlítés, fizikai erőszak, lelki terror és más dioxin, ami az ukrán társadalomra a választási kampány előtt és alatt zúdult - mindez együtt példátlan drámai tapasztalat, amely külön több tízezer oldalas Emlékezés Könyvét érdemelne, amelyben örökre rögzítenének minden állampolgári cselekedetet, minden apró, a világ számára láthatatlan gesztust, amelyet a megszámlálhatatlan ukrán "kisember" tett, aki - akárcsak a magyar "kisemberek" 56-ban, a cseh "kisemberek" 68-ban vagy a lengyel "kisemberek" 80-ban - felkelt a méltósága védelmében.
2004-ben csoda történt Ukrajnában: az a társadalom, amely egy egész évtizeden át közönyösnek, passzívnak, megosztottnak tűnt, hirtelen konszolidált, békés és csodálatraméltó tiltakozó akcióba fogott. Az ukrán "kisemberek" jóval nagyobbnak bizonyultak annál, amekkorának a hatalom - nemcsak az övék - képzelte őket. A banális geopolitikával a maguk kreatív geopoétikáját szegezték szembe. A narancssárga poétika igencsak hatásos érv a "szürke zónával" szemben, amelybe több mint egy évtizede próbálják belerángatni Ukrajnát kevéssé kompetens és kevéssé szimpatikus vezetői. Az ő szemük előtt egy érdektelen, arc nélküli, a világ számára láthatatlan ország képe lebegett. A saját képükre "konstruálták", a saját szürke fizimiskájuk és titkos szükségleteik szerint Nem véletlenül állítja esztétikai vallomásaiban Kucsma úr, hogy nem szereti a narancssárga színt, mondván, "nem ukrán". Valójában inkább Kucsma úr bizonyult "nem ukránnak". A narancssárga lett a szín, amely áttört minden lehetséges akadályon - az emberekben rejlő emberi kitörésének a színe. Az aktív tiltakozás tizenhat napja alatt a kijevi Függetlenség tér az ember győzelmét jelentette a hatalmi machináció fölött. Egyben Európa mint etikai érték győzelmét is. Lengyel barátom, Andrzej Stasiuk így ír erről remek esszéjében: "Nagy dolgok történnek keleten. Ukrajna a talpára állt. Ezekben az utolsó zimankós-havas novemberi napokban Európa szíve ott dobog Kijevben, a - nomen est omen - Függetlenség téren. Kijevben folyik a harc az európai alapértékekért, amelyeket nyugaton olyan magától értetődőnek, egyszer s mindenkorra adottnak tekintenek." Stasiuk a következő címet adta esszéjének: "Nagyobb lettél, Európa".
Európa azokkal a régiókkal bővült, ahol Viktor Juscsenko győzött. December 26-a után - nagyon bízom benne - egész Ukrajnával fog bővülni.
Azok az ukránok, akik Juscsenkóra szavaznak, valójában a szabadságra, a jogállamiságra, a toleranciára szavaznak, egy pillanatig sem töprengve azon, hogy ezek európai értékek-e, vagy sem - nekik elég, hogy ezek az ő saját értékeik, és készek értük éjjel-nappal állni a decemberi fagyban, vagy virággal a kezükben odamenni az állig felfegyverzett biztonságiakhoz. Ezekben az emberekben látom azt, amit Ukrajna európai jövőjének lehetne nevezni. És ez a jövő már elkezdődött.
De ha már kimondatott a felelősségteljes szó: "jövő", akkor mit várunk már most? Egyszerűbben fogalmazva: mit várunk "mi", ukránok, "önöktől"? Mindenekelőtt, tisztelt Hölgyeim és Uraim, világos cáfolatát annak, amit egy évtizede sulykol belénk Kucsma úr propagandája - hogy Európában, úgymond, senki sem vár bennünket. Annak cáfolatát, amire Janukovics úr az egész kampányát építette: hogy tudniillik Európában nem szeretnek és lenéznek minket, hogy idegenek vagyunk Európa szemében. Tisztelt Hölgyeim és Uraim, meggyőződésem, hogy Kucsma és Janukovics hazudott nekünk. Csupán író vagyok, úgyhogy mindenféle különös kívánságaim vannak. Szeretném, ha Európa világossá tenné, hogy Kucsma, Janukovics és szakértőik tévednek, hogy Európa vár minket, hogy nem létezhet nélkülünk, nem teljes Ukrajna nélkül.
Képzeletem, tisztelt euroképviselők, nem ismer határokat. Ezernyi tervem van, hogy miként működhetnénk együtt a kultúra területén, és ezernyi barátom szerte Európában, akikkel meg lehetne valósítani ezeket a terveket. Számtalan lépést fogunk tenni - remélem, az önök segítségével - a kölcsönös közeledés irányába, hogy feloldjuk az egyik Európát a másiktól elválasztó "vesztegzárat".
"Az én Európám" - ez a címe Andrzej Stasiukkal közösen írt poétográfiai könyvemnek. Végezetül engedjenek meg számomra egy poétográfiai metaforát, amely közvetlenül a földrajzi térképek nézegetéséből származik. Mindegyik térkép ugyanazt mutatja: egy csepp víz sincs Ukrajnában, amely ne az Atlanti-medencéhez tartozna. Ami azt jelenti: ez az ország minden ütőerével és hajszálerével Európához kötődik.
(elhangzott 2004. december 15-én az Európa Parlament ülésén)
 

           KÖRNER GÁBOR FORDÍTÁSA
 

Bibliográfia

ANDRUHOVICS, Jurij
Rekreáció
JAK Világirodalmi Sorozat - Osiris, 1999

Shevchenko is OK
Esszék Ukrajnáról
Ráció, 2004

(Andrzej Stasiukkal)
Az én Európám
JAK-Kijárat, 2005

"Carpathologia cosmophilica"
Magyar Lettre Internationale, 24

"Erc-herc-perc"
Magyar Lettre Internationale, 37

"Kis intim urbanisztika: Lemberg és Kijev"
Magyar Lettre Internationale, 39

"Az egységes Európa igaz története"
Magyar Lettre Internationale, 41

"Közép-keleti revízió"
Magyar Lettre Internationale, 42

"Shevchenko is OK"
Magyar Lettre Internationale, 46

"Románc a kozmosszal"
Magyar Lettre Internationale, 48

"Hajó-város"
Magyar Lettre Internationale, 49

"Csernobil, a maffia és én"
Magyar Lettre Internationale, 51


Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu



stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret