stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Lena Andersson
Minden rendben?
(Var det bra sa?)

Nixon
Ide a tisztásra, a középkori templom köré építjük őket. A házak magasan és hosszan terülnek el, hogy minél több ember beférjen. Gyorsan megy majd. Vége a szűkös lakásviszonyoknak, a megaláztatások ideje lejárt. Törődünk az emberekkel.
A házak között lesz egy óvoda is. Alacsony épület, sok ablakkal. Idilli hely a gyermek számára, közel az otthonához, sok napfénnyel, autók nélkül.
Az óvoda egyik ablakában Lotta Svensson áll, és a mamájának integet. Mézeskalácsszívet készített, cukormázzal bevonva.A sütemény darabokra törik, miközben integet. A padló tele lesz morzsával, keze tiszta maszat. Anya haragos és fáradt. Lerántja a kabátját az akasztóról, majd fel és alá járkál.A himbálózó bevásárlószatyor feszülő tőgy Lotta fölött, aki a padlón fekszik és a cipőjét köti.
A rövid utat gyalog teszik meg hazáig. Fel a lépcsőkön, el a villamos erőmű előtt, át az udvaron. Egy négyéves udvar és egy négyéves kislány. Az udvar fülledt, fasírt, égett zsír, kukorica, curry, hagyma és kömény szagú. Undorító. Megállt a levegő. De hamarosan jön az ősz, és könnyebb lesz majd lélegezni.
Lotta mond valamit, de anya nem reagál. Megismétli.
- Elég ezekből a torokhangokból - fortyan fel anya.
Rángatja, cibálja Lotta kezét. De Lotta nem hagyja abba. Tovább gurgulázik. Ahmed Bakir tanította neki ezt a két szót. Tetszik neki Ahmed. Anya kijelenti, beszélni fog az óvónőkkel, figyeljenek oda, hogy a gyerek a napközi otthonban svédül tanuljon meg, ne arabul. Már majdnem az ajtajuknál vannak. Amikor belépnek az előszobába, apát izgatottan találják ott. Nixon lemondott, és a helyébe egy nála is nagyobb idióta lép majd.
Lotta, ahogy szokta, lefekszik a padlóra az előszobában, a kavicsszerű padlóra, aminek olyan izgalmas a szaga. Azt játssza, hogy berregő kukásautó. Anya és apa a konyhában beszélgetnek. Anya azt mondja, ki kell dobni a tejet és a májpástétomot, pedig még csak tegnapelőtt vette.
Rothadás, augusztusi enyészet. A hűtő egy csapódással bezárul. Apa jön, és felemeli Lottát.
  - Anya és én elválunk - mondja.
  - Úgy, mint ?sa anyukája és apukája - mondja anya fejhangon, és kikukkant a konyhából.
Mosolyog. Vagy grimaszol.
  - Elköltözöm innen, folytatja apa.  - De ettől még gyakran találkozhatunk.
 Lotta alaposan szemügyre vesz egy kavicsdarabot a padlóból. Újra megismétli azt a két arab szót. Apa leguggol.
  - Jó az oviban?
 A kislány bólogat. A szemetesautó most kitátja száját, és apróra örli a szemetet. Lotta ?sa kedves apukájára gondol, aki kukás ember, és éppen most költözött el ?sától és az anyukájától. Lotta várja a holnapot, amikor is találkozhat ?sával és Ahmeddel, és az ujjukkal festenek, és gőzőlgő  ennivalót esznek, amit kartondobozokból vesznek elő, és a tűzhelyen melegítik fel az óvoda konyhájában. Holnap ráírják az ablakokra, hogy "Isten hozott", mindegyikre más nyelven. A kis óvodában pont elég az ablak hozzá.
  - Nem baj, hogy elköltözöl - mondja Lotta.
  - Nem?
  - Neem, mert én és ?sa az oviba költözünk.
Apa nevet. Kicsit szomorkásan.
Tévébe illő szökőkút
Anna Gabrielsson és Mustafa Haddad a központ felé tartanak, egy szökőkút felavatására. Aszfaltváros második helyezést ért el egy művészek között rendezett, "A külváros ékesítése" versenyen. Anna hallotta, hogy a tévé is kijön majd. A szökőkutat a pakisztáni zöldségesstand mellé helyezték el. A víz boltíves sugárban folyik két madár csőréből, akik olyan földgolyón állnak, ahol Svédország egészen a Földközi-tengerig kiterjed.
 - Milyen furán néz ki ez a térkép - jegyzi meg Anna, és a kamerát keresi.
 Mustafa mögötte áll. Ujjával végigszánt a lány haján. 18 órája járnak, és még pontosan 72 órát lesznek együtt. A fiú Annához préseli magát. A városi zeneiskola tanulói játszanak, és olyan dalokat énekelnek, amelyek szövegében benne van a víz.
 Mustafa előrehajol. Beleszagol Anna nyakába.
 - Hagyd már abba, ciki vagy - szól rá Anna.
 A fiú a zenekar irányába mutat.
 - Az ott hátul úgy néz ki, mint Jocke Karlsson. Biztos, hogy valami nevetséges hangszeren is játszik.
Az emberek tapsolnak, a madarak spriccelnek. A tévé visszavonul a városba, közben a madarak fejét lerúgják, a nyakukból ömlik ki a víz. Anna hazamegy, és megeszik egy félig olvadt hamburgert, és megnézi az összes esti híradót.

- Talán nem álltál elég közel a kúthoz - mondja Lotta.
Az íróasztalnál ül, és csak a kagylót kellett felemelnie, amikor megszólalt a telefon. Hagyta kettőt csörögni. Lotta kapott saját telefont, Jonas egy új magnót, ez a legújabb reform a családnál.
- De egy csomó ronda embert felvettek, Micke kövér anyját például. Hogy tehetik be őt a tévébe?
- Hát igen, én nem tudom, mit gondolnak ezek - válaszol Lotta.
- Csinálunk valamit?
- Mosunk.
- Mikor lesztek kész?
- Talán egy óra múlva.
  - Nem tudja az anyukád megcsinálni?
  - Nincs itt.
   - Hol van?
 Lotta habozik.
    - Angolon.
    - Na teatyaúristen, hogy képes önszántából angolra járni. Ez már aztán beteges.
    - Tudom. Anyu kicsit kattant.
    - Nem csinálhatnánk akkor valamit, amikor végeztél a mosodában? A nyári szünet utsó napján nem lehet valaki végig mosással elfoglalva.
    - Mi van Mustafával?
    - Edzése van.
    - Hát, idejöhetsz és hívogathatsz bárkit a telefonomról.
    - Ajándékba kaptad? Atyám, micsoda fárasztó ajándék!
    - De ez nem volt közvetlenül az, amúgy is megkaptam volna. Csak véletlenül jött meg pont a szülinapomon.
 Anna egy pár perc elteltével át is jön. Megeszik az epertorta maradékát. Később hideg kakaót isznak, és vajas rozskenyeret esznek. Anna arca a rágás ütemében mozog. Az orra kicsi, de a bőréhez képest, ami megfeszül rajta, még mindig nagy. Szempillái függönyszerűek, szája lilás. A fény úgy esik, hogy fekete haján fehér korona keletkezik. Haja ellepi a vállát, majd egy kanyart leírva a karjára esik. Vékony karja van, vékonyabb Lottáénál. Egy kulcscsont kiemelkedik a testéből, majdnem áthatol a bőrén. Anna kihúzza a pulóverét, hogy az testére simuljon. A szvetter a másik irányban ferdén áll, kilátszik a melltartó pántja. Anna kis energikus harapásokkal rág.
  - Kaphatok még egy vajas kenyeret?
  - Amennyit csak akarsz.
  - Ma már tornáztam, úgyhogy nem számít.
 

A FŐSZERKESZTŐ
A dolgozat már a padokra van készítve, amikor bejönnek. A fizikatanár azt mondja, csak neki kell kezdeni. Senki sem kezd neki. Belesüppednek a székeikbe, és nem látnak semmit, nem mondanak semmit. A tanár megkérdezi, mi történt, miért néznek ki ilyen furcsán? Miért nem ordibálnak, dobálják meg egymást ezzel-azzal? Miért nem fognak hozzá a vizsgához? Nem válaszolnak. Rá se néznek. Arcizmuk se rándul. A tanár most kijelenti, hogy lassan már öt perc is eltelt és, hogy neki kell látniuk a vizsgának, ha a végére akarnak jutni, mert aztán semmiféle ráadás időről nem lehet szó.
 Lotta a tollával a padján egy karcolást rajzol körbe. Az előtte levő pad üres. Az Leyla padja. A lány szórakozottan belelapoz a dolgozatba. Egy csillag sokáig világíthat még azután, hogy kialszik. Magyarázd meg miért, a lap hátoldalára is írhatsz. Tejút, csillagöv, szekerek, medvék. Lotta Svensson a lap hátoldalára ír, a következőképpen:
 "A főszerkesztő részére. Olvastam a cikkeit Leyla Melikről. Nem írnának erről is az újságjukban. Hogy pont most volt svédünk. Hogy a szófajokat ismételtük. Hogy Mustafa azt mondta, hogy a sárga bizonyára főnév, mivel a sárga közvetlenül az a  után jön az a sárga nap összetételben. Hogy Memed, Yilmaz bátyja ránknyitotta az ajtót. Babba, a haverja őrködött, aki egész csomag nyalánkságot megevett, amíg ott állt. Hogy Memed odament Gunilla Hulthhoz és megragadta a nyakát úgy, hogy majdnem megfojtotta, nem engedte el, egyre csak rázta. A homlokán kidagadt az ér. Hogy Yilmaznak ezen az órán záróvizsgája volt svédből és nem jött el. Hogy Mustafa pletykált, valami történt Gunilla Hulthtal és, hogy Memednek van karateöve. Nem tudom milyen színű öve van. Csak azt szeretném ha tudná, hogy Memed kicsi és szögletes és addig szorongatta Gunilla Hulthot a két kezével, amíg a lány teljesen elkékült. Azt hittem, meghal. De akkor Memed elengedte őt és Gunilla összerogyott a földön. Sírt? Igen, persze, hogy sírt. Memed kifelé menet megragadta Mustafa tarkóját és beleverte az arcát a padba. A pad csupa piros lett a vértől. Vér csöpögött Mustafa orrából egész úton lefelé a szekrényekhez. Mert akkor lementünk a szekrényekhez. Még nem csöngettek ki, de mi mégis lementünk a szekrényekhez. Gunilla ült tovább a helyén és üresen bámult maga elé. Nem törődtünk vele, most nem láttunk semmit, nem hallottunk semmit. Önnek igaza van: jó Leylának, hogy szabadon választhat iskolát. Ki nem akar szabad lenni. Megszabadulni olyanoktól, mint Memed. Szabadnak lenni, hogy az ember elkerülje azokat, akik hátráltatják a haladásban. Az olyanokat, mint mi itt az aszfaltvárosi iskolában. Tudja ön, hogy a fák itt nem virágoznak, hanem elszáradnak a terméketlen föld mesterségesen kialakított négyszögeiben egy vézna karónak támaszkodva, acélhuzallal odakötözve, amely az évek haladtával egyre mélyebben és mélyebben hasít bele a kérgükbe. És tudja ön, hogy tegnap szétverték a kapunkat. Hogy mindig pisiszag van a liftben. A maga liftjében is büdös van? Tudja, hogy itt az ég belehasít a házakba? És tudja, hogy Aszfaltváros mindenhol megtalálható Európában? Láttam képeken, olyan szép helyeken, mint Róma vagy Párizs; hasonlóan néz ki. Talán nincs Indiában, azt nem tudom, de ott azoknak, akiknek a legkevesebb pénzük van, még egyformán apró fürdőszobáik sincsenek, nincsenek hasonló derékszögű műanyaglécekkel szegélyezett konyháik, és nincsenek ugyanolyan gyenge műanyagajtóik, amelyek elkopnak és tönkremennek csak azért mert az ember nem hagyhatja kint a biciklijét egy óráig se anélkül, hogy meg ne fújnák, hanem fel kell cipelni a lakásba, hogy minden fekete lesz az olajtól és a gumiabroncstól. Ezenkívül olvastam még valamit az újságjában, az iskolai könyvtárban. Azt olvastam, hogy itt Aszfaltvárosban van valami, ami számos más helyen nem található meg Svédországban. Ezt hívják sokféleségnek. Ennek ellentéte az egyhangúság, írta a cikk szerzője. A stílusa nagyon eleven volt. Itt van erő, jókedv, közösség, az újságíró szerint. Itt járt és vett egy nagy narancsot a központban. Akkor mi nincs rendben Leyla Melikkel és családjával akik nem értékelték ezt az erőt, jókedvet és közösséget? Nem kifogásolható-e ez? Elmondok önnek valamit, amiről nem tud. A Tejútról szól a dolog, mondhatnánk, mivel most épp dolgozat van, dolgozat, amit én nem írok, mert önnek írok helyette. Elmesélem magának, hogy ha a világegyetemre narancshéjként tekintünk, akkor a Föld egy mag benne. Nem, egyáltalán nem így van. De ha a világmindenség dinnye, akkor a Föld narancs. Nem, így se jó. Azonban a világegyetem egy osztályterem, és az osztályteremben rossz a levegő. Van benne egy gyümölcsöstál. Ez a Föld. Az összes friss gyümölcs; ragyogó almák, banánok, papayák, datolyák alatt rohadt, sustorgó fügeként helyezkedik el Aszfaltváros. Ha nem vesszük ki ezt a fügét rövid időn belül, hamarosan az egész tál rohadt és sustorgó lesz, bűzleni fog. Érti, miről beszélek? A fügét nem távolítjuk el azzal, hogy Leyla iskolát vált. Nem erről van szó."
 Mind közül Lotta nyújtja be először a dolgozatát és elmegy. Azonban nem állnak ott válaszok a kérdésekre, így a tanár nem tehet mást, minthogy nulla pontot ad a tesztre. Lotta a kezét nézi, amikor kiosztják a dolgozatot. Egy körme letört, a többi viszonylag hosszú és rendes.
 - Ja , te Lotta - szól a tanár. - Nem is tudom, mit mondjak. Kár érte.
Igazából hármast kellett volna adnia, mivel a nulla pont komoly baki az ellenőrzőben, de nem nem volt hozzá szíve. Azelőtt Lotta olyan jókat írt. Biztos valami rövidzárlat. Így csak egy jegyet csúszik le, négyesre.

                SZALKAI RÉKA FORDÍTÁSA


Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu



stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret