stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Jurij Andruhovics
Geopoétikai tér a Balti-tengertől a Fekete-tengerig
(Potyah76)

LETTRE: Ukrajna mindeddig messzemenően ki volt felejtve a Nyugat-Európában folyó Európa-vitákból. Az Ön könyve "Das letzte Territorium" ebben a tekintetben áttörést jelent. Néhány hónapja jelent meg az egyik legtekintélyesebb német kiadónál, és mértékadó német napilapok oldalain méltatták. A magyar Lettre-ben már számos írása megjelent jóval a németországi "felfedezése" előtt. Mondana mégis néhány szót erről a könyvről?

JURIJ ANDRUHOVICS: A "Das letzte Territorium" című kötet olyan esszéket tartalmaz, amelyeket az elmúlt tíz évben leginkább különböző lengyel folyóiratoknak írtam.
Néhány szöveg, pl. a "Sevchenko is OK" nem is jelent meg Ukrajnában, mert kifejezetten nem-ukrán olvasók számára készült, és sok olyan információ van benne, ami az ukrán olvasóknak nem újság. A könyv kísérlet egy fiktív országismeret megalkotására, hogy Ukrajnát úgy lehessen ábrázolni, hogy ez az ország egy külföldi olvasó előtt vonzónak tűnjön fel. Ezért aztán nem tudományos esszéket írtam, hanem szépirodalmi formát választottam. Igyekeztem a megértéshez egyéni és bensőséges utakat találni minden lehetséges határon innen és túlról.

L: A könyve révén Ukrajna, amely mindeddig fehér folt volt Európa térképén, először jutott el a nyugati olvasók tudatáig. Vajon miért mindig a német fordítás segíti hozzá a kelet-európai szerzőket az áttöréshez, és szolgál ugródeszkául a világba? Miért nem az angol vagy a francia a felfedezés nyelve?
 
A: Németország minden nyugat-európai ország közül - mert szerintem mégiscsak létezik még olyan, hogy Nyugat-Európa - a leginkább nyitott a Kelet-Európából jövő irodalmakra. Ellenpélda lehetne mondjuk Franciaország: egy francia irodalmi ügynöknő egy kelet-európai írókkal rendezett találkozón elmondta, miért nem válhat szerinte egy kelet-európai szerző Nyugaton népszerűvé. Először is a kelet-európai íróknak többnyire hosszú és idegenes csengésű nevük van, sokszor még mellékjelekkel is ellátva, ami miatt nehéz a nevüket kiolvasni, ha megjelenik egy könyvborítón. Első lépésként tehát nevet kell változtatnunk. Másodszor hasonló okokból nyelvet is kéne változtatnunk, és egy világnyelven, lehetőleg franciául kéne írnunk. Egy írónő a résztvevők közül erre gúnyosan azt mondta, hogy harmadszor azt kéne megpróbálnunk, hogy ne azok legyünk, akik vagyunk, változtassuk meg a természetünket, hogy könnyebb legyen minket megérteni. Ilyen megnyilvánulásokkal Németországban sosem találkoztam. Németország mint ország és mint nyelv kulcsszerepet játszik a kelet-közép-európai íróknál, mert itt mindig megértésre találunk.
Másrészt talán egyszerűen a földrajzi közelségen múlik a dolog, vagy azon a tényen, hogy sok kelet-európai író beszéli ezt a nyelvet, mert történetileg inkább otthon van Közép- és Kelet-Európában, mint az angol vagy a francia, mert annak idején ez működött közös nyelvként, stb.

 L: Sok írása először lengyel fordításban jelenik meg. A pódiumvitában azt mondta: míg általában a német "kulcsnyelv" a kelet-európai írók számára, az Ön számára speciálisan a lengyel ez a közvetítőnyelv.

A: Azt hiszem, Lengyelország az egykori keleti blokk egyik olyan országa, amely fokozatosan centrális szerepet vállal a világnak ebben a részében.  Bár gazdasági téren kétes ez a fejlődésirány, Lengyelország új pozíciójának körvonalai intellektuális értelemben szerintem egyre jobban kirajzolódnak. Még ma is foglalkoztat a "geopoétikai balti-fekete-tengeri eszme", és Lengyelországot itt mindig a centrumban látom, amolyan regionális vezető szerepet tölt itt be. Lengyelország mindenekelőtt nyitottabb mindenki másra, elsősorban a kultúrára gondolok. Más kelet-európai szerzők szövegeit például sokszor csak lengyel fordításból ismerem.

L: Beszéltünk írásainak a német és lengyel recepciójáról. Hogyan fogadják a műveit odahaza, Ukrajnában?

A: Ukrajnában van egy állandó, tízezer fős olvasótáborom. Ez eléggé megosztott olvasóközönség: a Kritika című folyóirat olvasói, aki majdnem csak esszéistaként ismernek. aztán vannak olyan olvasóim, akik többre tartják a regényeimet, és vannak olyanok is, akik elsősorban a verseimet szeretik. Ukrajnában persze jóval nagyobb a hatása van az írásaimnak, mint külföldön. Normálisnak számít, hogy  500-800 ember is eljön a felolvasásaimra, főként fiatalok. De elég sok a negatív tapasztalatom is: az írótársaim, különösen az idősebb nemzedékből, azt gondolják rólam, hogy olyan író vagyok, aki csak a PR-jával foglalkozik, hogy minél több fogyjon a könyveiből. És állandóan vannak botrányok: például a legutóbbi regényem kapcsán, ami nagyon meglepett. A regény az ukrán irodalom egy legendás íróalakjának, Bohdan Ihor Antonicsnak a fiktív életrajza. Alternatív életutat írtam neki, úgy mutattam be, mint egy rosszfiút, mint afféle Jim Morrisont a 30-as évekből. Ezt nagyon rossznéven vették tőlem, olyannyira, hogy a könyvemet bizonyos lvivi könyvesboltokban tilos árulni. A közönségem tehát nagyon polarizált: egyesek számára majdhogynem nemzeti próféta vagyok, amibe belegondolni is szörnyű, másoknak meg olyan vagyok, aki a saját fészkébe piszkít.
 
L: Ukrajna azt jelenti: "határvidék". Azt írja egyik esszéjében, hogy a 20. század elején nem lett volna szüksége vízumra ahhoz, hogy Rilkével találkozhasson. Ha 2004-ben Ukrajna minden nyugati szomszédja belép az EU-ba, ez valószínűleg új helyzetet teremt kulturális értelemben az Ön hazájában, Nyugat-Ukrajnában. Fennáll-e véleménye szerint a veszély, hogy az EU új határán második vasfüggöny
jelenjen meg?

A: Egy héttel ezelőtt Németországból Lengyelországba repültem, és érvényes vízumom dacára kellemetlenségeim voltak a repülőtéren a lengyel határőrökkel. Ezekre a tisztekre úgy hat egy ukrán útlevél, mint valami riasztócsengő. Politikai síkon vita folyik arról, hogy Ukrajnát az EU-nak másképp kellene kezelnie, mint Oroszországot vagy Kazahsztánt, de ez a vita még nem jutott el a határőrökig. Ha Ukrajnát 2004 után hosszú időre hermetikusan elzárják Európától, akkor ezért Ukrajna mostani politikai klánjainak orosz orientációjú politikája lesz a felelős. Az ország politikai kilátásai ezzel szemben egészen pozitívak is lehetnének, ha az európai orientációjú ellenzéket választanák meg.
A 2004-es év Ukrajnában véleményem szerint hihetetlenül drámai, szenvedélyes és véres lesz. Eddig is sok embert öltek meg Ukrajnában, például ellenzéki újságírókat is.  Oroszország nem akarja kiengedni ezt az országot az érdekszférájából, és Ukrajna európai orientáltságú irányzatai Brüsszelből sajnos alig támogatást. Paradox módon több megértésre találunk az USA, mint az EU részéről. Az amerikaiak állnak ki azért, hogy ne lehessen Ukrajnában meghamisítani a választásokat. Brüsszelből többnyire homályos megfogalmazások érkeznek, és a Szomszédság Politikája véleményem szerint nem valódi válasz az ukrán társadalom igényeire. De talán ez még alakul a közeljövőben. A viszony Ukrajna és az EU között az elmúlt tíz évben sokat változott.

L.: Az EU igyekszik új tagországaiban is egy multikulturális társadalmi modellt érvényre juttatni, hogy egy közös európai kulturális tér jöjjön létre, de ugyanakkor megőrződjék az egyes régiók, nyelvek és kultúrák sokfélesége. Számos nyugat-európai országban viszont egyfajta érdektelenség tapasztalható a kelet-európai kultúrák iránt, ami végül mégiscsak a homogenizálódáshoz vezethet.

A.: Én ezeket az lehetséges fejlődésirányokat pozitívnak látom. A szappanoperák az ukrán televízióban, amelyek korábban sokszor a latin-amerikai országokból valók voltak, most mind Oroszországból jönnek, a fiatalok orosz popzenét hallgatnak. Az orosz kulturális hatás ma olyan mindenütt jelenlevő Ukrajnában, hogy ennek ellenpólusaként egy esetleges nyugati kulturális invázió nem is ártana. A globalizálás megment minket az eloroszosodástól.

 L: Következő könyve jelképes időpontban, 2004 májusában jelenik meg Németországban, a címe: "Az én Európám". Andrzej Stasiuk lengyel íróval közös könyvük ez, aki 30 "földrajzi" kilométernyire, politikailag azonban sokkal nagyobb távolságra él Ivano-Frankivszktól, a határ másik felén ugyanis. A német irodalomkritika azt írja Stasiukról és Önről, hogy a legizgalmasabb irodalom nem véletlenül jön Európa peremvidékéről.

A.: "Az én Európám" két hosszabb esszét foglal magában Andrzejtől és tőlem, amelyek összetartoznak, mert valamiképpen rájátszanak egymásra. Az indíttatás közös kiadónktól, Andrzej feleségétől, Monika Sznajdermantól jött. Ő javasolta, hogy mindketten írjunk egy szöveget a helyről, ahol élünk, és a szöveg ugyanakkor tartalmazza Európára vonatkozó elképzeléseinket is. Egyszerre írtuk a szövegeket, két utazás lett belőle. Az enyém inkább utazás az időben, Andrzej esszéje normális térbeli utazás a mai Lengyelország keleti részein, Románián és Ukrajnán át. Én megpróbáltam
leírni apámnak egy európai útját a második világháború végéről.

L.: Indított egy új internetes folyóiratot is a "76-os vonat" címen. Mi rejlik a cím mögött?

A.: A "76-os vonat" olyan közlekedési eszköz, amely segít átkelni a határokon és tiltott zónákba beutazni. Az utazóközönség állhat olyan Nagy-Britanniából, Kolumbiából vagy az USA-ból jövő emberekből, akik csatlakoznak ehhez a vonatozó kompániához, tehát írói vagy olvasói ennek a folyóiratnak. Ez egészen új folyóirat, egyelőre csak ukránul jelenik meg, de már dolgozunk egy lengyel és egy angol nyelvű kiadáson is, amely nem esik majd teljesen egybe az ukrán változattal. A lengyel változat szerkesztője Marcin Hamkalo, igen érdekes költő és jól ismert publicista, aki a Tin című internetes folyóiratot adta ki. A folyóirat egy valódi vonatról kapta a nevét, amely ma az ukrajnai Czernowitz és a lengyelországi Przemysl között jár, de valójában hosszabb vasútvonal töredéke, amely a második világháború előtt, majd még a 60-as 70-es években is összekötötte Litvániát Albániával, a Keleti-tengert a Fekete-tengerrel. A folyóirat tehát egy igazi európai közlekedési eszközre nyúlik vissza. Keressék fel bátran: www.potyah76.org.ua.

(A beszélgetést a frankfurti könyvvásáron 2003. október 10-én a Lettre tudósítójaként Gönczy Gabriella készítette.)


Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu


C3 Alapítványc3.hu/scripta/

stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret