stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Kemény István
Kemény István vagyok

1961-ben születtem. Anyám tanítónő, apám szobrász volt, de nem lett hivatásos. Sokat betegeskedett, sok mindennel foglalkozott, sok mindent hagyott félbe. Két éve halt meg.
 Mi a húgommal az ő szobrai közt nőttünk föl, általa épített, félkész házakban. Először Érdligeten laktunk, húsz kilométerre Budapesttől. A kertünk valaha jobb napokat látott: két kő virágtartó és elvadult díszcserjék között lépcsősor vitt le a terasz aljáig. A kert fölött szovjet légihíd vezetett, ötpercenként zúgtak el fölöttünk a vadász-kötelékek. Egyszer láttam felrobbanni egy lőszerszállító gépet két utcára tőlünk. Dombon laktunk, de az orgonabokraink fölé csapott fel a láng. Egy napig ropogva égett. Esténként feljárt hozzánk Csuka Zoltán, aki élete során több mint száz kötet délszláv irodalmat fordított le, köztük Ivo Andrics Híd a Drinán című regényét is, ami – a legenda szerint – úgy lett Nobel-díjas, hogy Zoltán bácsi magyar fordítására felfigyelt egy német kiadó.
 A következő házunk egy tanyasi iskola volt, olyan, amilyenből akkor (1970-ben) már csak tíz volt az országban. Egyetlen tanterem, nyolc osztály, huszonöt gyerek. Olajos fapadló, patkányrágta küszöb. Negyven kilométerre Budapesttől, egy évvel a holdraszállás után. Analfabéták, idegbeteg telepvezető. Háborús lövedéket találtunk a gyerekekkel, behoztuk a konyhánkba, megnézte a család, aztán ottmaradt a sarokban. Ott is hagytuk hetvenkettőben, amikor elköltöztünk.
 Budaörsön egy rozsdás buszban laktunk egy szőlőskertben. Később építkeztünk itt is. Itt lettem gátlásos, szemüveges, kiváló úttörő, és felnőtt is. Itt nyertem meg a járási történelemversenyt nyolcadikban.
 Természetesen én is tudtam, hogy a világ szélsebesen válik modernné, de azt láttam, hogy körülöttem ország, tárgy, kert, család csak pusztul, és nem jön a helyére semmi. Apám mutatott nekem először ufót, ő ajánlotta mindig azokat a könyveket, amiket még csak félig értettem.
 A versek sokáig idegesítettek: a régieket untam, a moderneket nem értettem. Humorista akartam lenni, de nem volt elég humorom. Ady Endre volt az első költőm. Tizenhét éves koromban egy verspályázaton harmadik lettem.
 Budapesten élek. Tíz könyvem van, kaptam díjakat is. Távolról jól mutatnak a polcon. Bölcsészkart végeztem, de elfelejtettem. Legszívesebben elkezdeném újra, és végre becsületesen tanulnék.


Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu


C3 Alapítványc3.hu/scripta/

stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret