Gillian Clarke
Szülés
A nyár legforróbb, legnyomottabb napján
Borjú született egy legelőn
Pant-y-Centris mellett. Két keringő
Ölyv mérte ki az ég térfogatát;
A hegyeken szinte túlcsordult a beköszöntő
Este. A magas fűben láttuk a tehenet,
Ahogy lüktetett a teste, és nyugtalanságot
Sugárzott a tökéletes csendben,
Ahogy megtörte nyöszögésével.
A fény elfolyt, tiszta eget és csillagokat hagyott
Maga után. A kicsi forrón és nyálkásan
Világra jött, a tehén felállt, két hűvös
Horpasza két fehér virág a sötétben.
Vártunk, míg a borjú remegő lábaira
Áll, meghatódva, mintha először
Látnánk ilyet. Szinte éreztem az újszülött
Erőtlen szopását, a böködő gyönyörűséget
A átalakulás fájdalmában, éreztem, hogy
Indul a tej, és az örömöt,
Ami tiszta, fehér lepedőként vett körül.
Birkanyírás
Könnyen rájuk lelünk. Bégetésüket
a galagonyával és gyermekláncfűvel
szegélyezett út mentén sodorja a szél.
Mint havat hányó ásó, a penge
áttöri a piszkos gyapjút
a marcipán-fehér bőrig,
és kifordítja a gyapjú ezüstjét, szétterül
a piszkos ólban, egyben, szélesen,
akár egy kétszemélyes paplan.
A gyümölcsösben gyászol a nyáj.
Meleg szél tereli őket össze,
gyógyítgatja meztelenségüket.
Egy juhászkutya ezüst szemmel
hallgatja a bégetést és a csendet
a csüngő villanydrótok alatt.
Uzsonnára megpihenünk. A gyapjú illata olyan,
mint az iskolából hazatartó ázott kabátoké,
akik megálltak az erdőben pecázni.
Szünet két tevékenység között, amelyben
elvész valami és amelyben hallod, hogy
idegen léptek követnek egész úton haza.
És ártatlanul, hogy Nannának segítsek,
teát töltök a vékony, sötét férfi csészéjébe,
aki kék overállban ül, és tovább megyek,
előveszem a fényképezőt, hogy lekapjam
a birkanyírást, Hywelt, Nannát,
és a segítőket a szomszéd farmokról.
Még a gépemben volt a mosolytalan arc
másnap, mikor a férfi otthon felkötötte magát,
holdszemű kutyáját Hywelre hagyta.
A szél felerősödött és hűvösebb lett,
pedig a gyapjú még az utakon sodródott,
összeláncolta a farmokat.
Birkakoponyák
A papírvékony koponyacsont
Árnyékot zár magába.
Az álmok elpárologtak a meleg folyóparton,
Ahol csordákat hajtanak
Capel Cynonba.
Úgy kerestük a koponyákat, mint a gombát,
(Messziről bizonytalan fehér foltok,
Birkák, nyulak, madarak koponyái,
Gyönyörűek, mint egy száraz levél
Erezete, vagy egy üres kagyló.)
Ott, ahol a birkák kőházban alszanak,
Tisztára legelik a padlót, és kibámulnak
Az ablak helyén. Szabad ég alatt
Hullanak el, hollók és ölyvek tisztítják meg
Testüket, mint gyászoló asszonyok.
A koponya rései titokzatosak.
A repedezett csont néha áttetsző,
Mint a pergamen, néha csipkéssé
Töredezett, nem harangozza a szív
Lüktetését a méhben növekvő báránynak.
Selymes pókháló vonja
Fény-szövet burokba.
Egy rozsdaszín fatálon
Hever, tükörképe dísz a vázán,
Amelyben búzaszárak állnak.
Vasárnap
Vasárnap reggel korán felkelek,
de őket aludni hagyom, nyugtot akarok,
az ebéd illata erős, az ablakot kinyitom
és beárad a cyncoedi rigódal.
Az árokból csillogó seregélyek jönnek
a magokért. Beengedem a macskákat,
bundájuk fénylik és meleg a márciustól.
Behozom a tejet, az újságot, leülök az ablak elé,
hogy lássam az anyáknapi misére menőket.
Egy fiú a vállán viszi a kórusi karinget.
A macskák a párkányra ugranak és
megfeszülnek a madarak láttán. Mint iszapos víz,
a napfény lassan betölti a hosszú, barna szobát.
Kinyitom az újságot és egy kiéhezett arc
néz a szemembe. Egy háborús kiáltás
megnevezhetetlen üzenetet hoz.
Macskabagoly
A bagoly egyszerű éneke
holdfény a vadászat
keresztforma árnyai között.
Megint énekel,
most közelebb
a platánok között,
repte csendesebb,
mint a viharos tenger
mélyén a sodrás,
hiánya sötétebb
a lomb szentélyének
magányánál.
Kompletórium. Vigilia.
A sötét kálváriája.
Olajon lebegő tűz
ég borostyánsárga szemében.
Vállnélküli árny
őrzi az éjjelt.
Kyrie. Kyrie.
Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu
http://www.c3.hu/scripta
http://lettre.c3.hu