KARL SCHLÖGEL
Határátkelés
(Eydtkuhnen, avagy a vasfüggöny eredete)
A határátkelés mindenkinek különleges
esemény. Amíg mindenen túl van az ember, fokozott
koncentrálásra, nagyobb figyelemre van szükség.
Át kell állítani az órát. Az ember kiszáll
a vonatból, aláveti magát a poggyász- és
úti okmány ellenőrzésnek, majd átszáll
egy másik nyomtávú vonatra. Ettől kezdve egy
másik nyelvet beszélnek körülötte, az ember
másféle egyenruhákra számíthat.
Az Eydtkuhnen-pályaudvar neogótikus klinkertégla
épülete nem csak a porosz stílus jelképe az orosz
birodalom határon, de fel is van szerelve mindennel, amire a határátlépés
funkcionális lebonyolításához szükség
lehet. Két peron az eltérő nyomtávú
szerelvények számára, egy átjáró,
ahol az útleveleket ellenőrzik, nagy termek a poggyászvizsgálathoz,
végül első- másod- és harmadosztályú
várótermek, nem utolsósorban egy királyi terem
államközi látogatások és átutazó
magas méltóságok számára. Az építmény
közepén lévő előcsarnok felülről
kap megvilágítást. Az útlevél- és
vámtisztviselők a Wirballen / Versbolovo vagy Alekszandrovo
állomáson értenek németül vagy franciául,
legalábbis az első világháború kezdetéig.
Kérik az útleveleket az orosz birodalomban való tartózkodásra
jogosító vízummal, és csak akkor szolgáltatják
vissza, ha az utasok már elfoglalták helyüket az orosz
szerelvényben az orosz peronon.
A vámelőírások arra engednek következtetni,
hogy elég széleskörű utazóközönség
kelt át a határon mindkét irányban. "A határátlépéskor
vagy egy orosz kikötőbe érkezve - írja az 1897-es
Bedecker - többnyire felszínes, némelykor nagyon szigorú
vámvizsgálatra kerül sor az utasok jelenlétében...
Vámmentesek a már használt és az utazás
során nélkülözhetetlen tárgyak, hasonlóképpen
a művészi tevékenység, az orvosi, festői,
kézműves stb. hivatás gyakorlásához szükséges
eszközök vagy alkalmatosságok, de korlátozott mennyiségben:
pl. ruházati cikkek, ruhadarabok egy utazó szükséges
igényeit meg nem haladó mennyiségben; párna,
matrac, ágynemű stb. nagyon kis mennyiségben; szőrme,
muff stb. 1-1 db, arany és ezüst tárgyak 3 fontot meg
nem haladó súlyban; úti neszeszer személyenként
1 db; új kesztyű legfeljebb egy tucat; szivar legfeljebb 100
db; füstölni és szippantani való dohányáru
1-1 megkezdett csomaggal; élelmiszer csekély mennyiségben.
Aki lőfegyvert kíván magával vinni, ezt bejegyezteti
az útlevelébe... Borravaló adásától
kifejezetten óvakodjunk. Az ellenőrzésnél segédkező
alsóbb szintű személyzet kaphat 20-25 kopejkát.
A poggyász felesleges átkutatását elkerülendő
csomagolásához ne használjunk nyomtatott papírost.
Nagyobb összeg kivitelét rubel-bankjegyekben megvámolják
- a vámtételek aranyban fizethetők, rubel bankjegyekben
való fizetés esetén hozzászámítandó
az arany és papír fizetőeszköz közti különbség
(100 márka= 30,20 fémrubel)."
De nemcsak bürokratikus procedúráról
van szó, Eydtkuhnen a kulturális különbségek
megtapasztalását is jelenti. Nyikolaj Nabokov így
emlékszik vissza gyerekkori utazására: "Az utazó
számára ami a két helység /Eydtkuhnen és
Versibolovo/ között volt, maga volt a pokol. Kettős útlevélvizsgálat,
a német és az orosz vám, bömbölő
gyerekek, akik elvesztették a szüleiket, a legkülönbözőbb
nációkból és néposztályokból
való csürhe, de mindenekelőtt a különféle
poggyászokból összehordott hatalmas hegy, amelyet át
kellett rakodni. Ez a pokol Oroszország irányában
egy júniusi kora reggelen várt 1908-ban a három Nabokov-gyerekre
az elkínzott Karolina néni és a gyerekekkel foglalkozó
külföldi személyzet néhány bágyadt
tagjának kíséretében. Fáradtan és
piszkosan, de a várakozás örömével hagyták
el a gyerekek az oroszokkal teli hálókocsik szűk fülkéit
és folyosóit - és lelkes kiáltozásban
törtek ki megpillantván a cári orosz vasutak vagon-miksztjénél
szélesebb, tágasabb első-másodosztályú
vasúti kocsikat... Más szóval: Versbolovóban
kezdődött számomra Oroszország, és Oroszországgal
a bagázs, és ettől kezdve a bagázs vándoréletem
állandó és leghűségesebb kísérőjévé
vált."
Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu