Aranyozás
Az ősz is megjön pontosan -
ökörnyál sodródik és füstszag.
S míg oszcillál az árfolyam,
te sárga őszi fény, velünk vagy.
Aranyozod a rothadást.
- Ah, mely szenvelgő hang ez!
Túlélni: az csak sorscsapás.
Nem is megy, csak ha van szesz!
A nyelv virul csak egyedül.
Miként mindig, adja a blattot.
Mi hazudunk is emberül;
maszkot váltanak a maszkok.
És stichet kap a gondolat,
mint pincemélyi mustok.
...Nyári hars tervek, hús, fogak,
lám csak, mivé fakultok!...
Fa vetkezik, föld öltözik;
ég levelez a földdel...
De kívül ki nem ütközik
a tályog sem, a görcs sem.
Szép hát e méla koraősz
; nem érhet senki tetten.
Bágyadt, butító fény esőz.
Virul a szó a nyelvben.
Óda/dal a cheese ióról
Most az ezredvég rikkancsoktól hangos -
mikrochip, new age, giccsek, tőzsdék,
pártok
és egyenlelkek, egyenkéjre vágyók
- szép kor ez végre!
Szentimentális vén hülye akar mást;
hogy régi mérték regnáljon itt újra:
kultura, szellem, minőség igénye
- Móricka képzelg!
Győzött a jobbik; lefutott meccs ez már.
Persze, ki vesztes, fanyalogni tud csak;
csapszékbe menjen, ha van annyi pénze,
ósdi lateiner!
Van drogfogyasztás, háboruk is vannak;
de mikor nem volt a Föld arca szeplős?!
Kevesebb fényt rá! no meg egy kis púdert!
"Cheese!" Mosolyogni!
Észrevételeit, megjegyzéseit
kérjük küldje el a következő címre:
lettre@c3.hu
Tartalomjegyzék [Lettre 28. szám (1998. Tavasz)] Kezdőlap
| stílus 1 (fehér) | stílus 2 (fekete) | stílus 3 (epa) |