stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



JOS VERSTEEGEN


Roi au miel
 

Kiket a gaz nyakig benőtt,
hol donganak nagyétkü méhek,
a légi kastélykert előtt
szótlan lakájok döngicsélnek.

Míg uruk bársonyköntösét
öntestéről lehántja lassan,
s üvegmedencéjébe lép
a darázsvirágos lugasban.

Néhány tempó, a nép csak áll,
szemük láttára lesz a döbbent
csendben aranymézzé a nektár.

És - az udvar kicsit biceg bár,
s kicsit bolond - kristályködökben
lebeg a meztelen király.
 
 

Nyári nap
 

A nap kiszívta képemet,
ráfolyt kezekre, gesztusokra,
s kócos hajamba füstjefosztva
egy sárga csíkot égetett.

Szemeimből a semmi néz,
két kioltott, fekete lámpa
belelobog az éjszakába,
hol névtelen lapít a vész.

A gyermekingen átlebeg
valami fény, a földre csobban,
s a kék rózsákra huppan ott.

Arcképem körül elveszett
virágok. "cska dobozokban
nyíló halálra bukkanok.
 
 

Anyaméh
 

Földből gyúrt fal karolja föl,
hol gomba, dudva egyre nő,
a telt tavat * iszap-nyelő
és átburjánzott szemgödör.

Szél támad: moccan most a rozsda,
mely a tóra hártyát vetett,
egy viharzás, és megreped,
ahogy a víz a partra mossa.

Aztán vérlepke-raj pereg
a bőrön, míg szétnyitja öklét
s kikecmereg a két gyerek.

Mert a parton, a szárazon
eszméletbe vált az öröklét,
s légszomjat olt a fájdalom.


Észrevételeit, megjegyzéseit kérjük küldje el a következő címre: lettre@c3.hu


     

Tartalomjegyzék [Lettre 26. szám (1997. Ősz)] Kezdőlap

stílus 1 (fehér) stílus 2 (fekete) stílus 3 (epa)

+ betűméret | - betűméret