stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



LEON DE WINTER

A FURCSA KÜLÖNBSÉG


Szomorkás idő volt Frankfurtban. A reggeli csúcsforgalom autóáradatán nyirkos köd ült, mely áthatolhatatlan takarót terített a tetők fölé. A kocsikerekek cuppogó zaja, ahogy a nedves úton gördültek, szakadatlanul susogott a hosszú utcákon. A város kelletlenül éledezett.

Ezen a módon, a fenti szavakkal kezdődhet a Frankfurti Könyvvásár megtekintésének leírása. Bár az én névmás egyik mondatban sem fordul elő, igen szubjektív leírása ez egy reggeli frankfurti utcaképnek. A fenti mondatok írója (aki én magam vagyok) inkább saját kedélyállapotát szándékozik kifejezni, semmint képeket visszaadni, melyek azon a bizonyos reggelen a recehártyájára vetültek.

Egy esős csütörtöki reggel a Frankfurti Vásárváros felé tartottam egy zsúfolt Volkswagenben, hogy megnézzem a tömegeket vonzó Könyvvásárt.

Ez egy másik nyitás lehetne, amelyben előfordul ugyan az egyes szám első személy, hangneme és tartalma mégis tényszerűbbnek tűnik. De mi az, hogy tényszerű? Az olvasónak el kell fogadnia, hogy az egyes szám első személy egy csütörtöki napon Frankfurtban volt, hogy másokkal együtt egy Volkswagenben ült, és hogy tömeg volt a Könyvvásáron. A Könyvvásár létezésében nem szükséges kételkednie az olvasónak; más forrásokból is megtudhatja, hogy október közepe táján a nyugatnémet Frankfurtban (mert az NDK-ban is van egy Frankfurt) óriási könyvvásárt tartanak, mely világhírű, s ezért látogatóknak egész özönét fogadja. De esett-e azon a csütörtökön, melyről az egyes szám első személy azt állítja, hogy Frankfurtban tartózkodott? És hogy áll a dolog azzal a túlzsúfolt Volkswagennel? Miért volt tútlzsúfolt? És az egyes szám első személy maga vezetett, vagy egy volt csupán az utasok közül?

1981. október 15-én, csütörtök délután, a harmincegyedik Frankfurti Könyvvásár ideje alatt, körülbelül fél háromkor a számos férfivécé egyikében, melyekről a kiállítók gondoskodtak a létfontosságú megkönnyebbülés érdekében, nagy meglepetésemre Bertolt Brecht állt mellettem. Nana, állj, gondolja az olvasó, Brecht? Bertolt Brecht? Hisz ő 1956. augusztus 14-én meghalt Berlinben! És most 1981-ben a Könyvvásáron? Az egyes szám első személy hazudik, csak kitalálta, mindezt a kisujjából szopta, egyes szám első személy közönséges hazudozó! Természetesen; az egyes szám első személy (aki én magam vagyok) egy pletykás vénasszony, aki soha nem vizelhetett együtt Brechttel a Frankfurti Könyvvásár férfivécéjében. De hogy is van ez egy olyan olvasóval, aki nem tartja fejben az összes közép-európai író halálozási évszámát? Ez az olvasó azt gondolja: úgy? Bertolt Brecht? A Könyvvásáron? Igen, bizonyára több író is előfordul ott. Elég furcsa is volna, ha a halálozási dátumok iránt érdeklődő olvasó a legkisebb mértékben is hinne Brecht megjelenésében, ha ez a mondat egy irodalmi folyóiratban vagy egy elbeszéléskötetben megjelenő szöveg nyitómondata lenne.

1981. október 15-én, csütörtök délután a harmincegyedik Frankfurti Könyvvásár idején a számos férfivécé egyikében, melyekről a kiállítók a létfontosságú megkönnyebbülés érdekében gondoskodtak, nagy meglepetésemre Bertolt Brecht állt mellettem. Bár azonnal megpróbáltam emlékezetem mélyéről előhalászni halálának időpontját, egy pillanatig sem kételkedtem az alacsony, ősz férfi profiljához tartozó névben. Figyelmesen nézett lefelé, úgy tűnt, csodálkozik azon a sok folyadékon, mely testét elhagyja. Bár nem volt mit kieresztenem, de maradtam, hogy szemügyre vegyem a férfi arcát. Lágy, húsos orca, rövidre nyírt, szalmaszín tincsek, nagy, rózsás fülek, egy öreg, szelíd, mediterrán asszony arca. A fehér csempés helyiségben gyorsan megnéztem a többiek arcát, de úgy látszott, senki nem ismerte fel a mellettem álló férfit. A tükörből ránéztem az öregember hátára. Itt áll Bertolt Brecht, és kicsöpögi magát egy frankfurti klotyóban. Attól tartottam, megőrültem. Brecht feltámadott poraiból.

Ha az ember belép a Könyvvásár hatalmas területére, rajtaüt a nem megválaszolható kérdés: mik is azok a könyvek, mit lehet velük csinálni, mi a funkciójuk? A háztartási áruk vására sokkal egyszerűbben megragadható. A hűtőszekrények, citromprések, konzervnyitók, gyümölcscentrifugák már nevükkel utalnak értelmükre. Egy autóvásáron sem keletkezik zavar: a csillogó, ló nélküli, gumikerekű kocsik szállításra szolgálnak, A.-ból B.-be utazhat velük az ember.

Ami a Könyvvásáron feltűnik, az a fiction/non-fiction elkülönítés. Megkülönböztetnek könyveket, melyekben szerepet játszik a képzelet, s könyveket, melyek tényeket látszanak tárgyalni. Azok körül a kiadók körül, melyek non-fictiont árulnak, nagy tömeg van, míg a szigorú értelemben vett irodalmi kiadók standjai csöndbe burkolóznak. A non-fiction szemmel láthatólag jobb üzlet, mint az irodalom, a non-fictionre valószínűleg nagyobb az igény.

A non-fiction könyvek funkciója sokkal egyszerűbben körülírható, mint amazoké. A non-fiction könyvek a valóság leírását nyújtják, s hozzá gyakran valami útmutatót is, hogy hogyan lehet a valóságba beavatkozni. Mint például egy könyv az 1100-as Simcáról, ami pontosan leírja, miből áll az autó, s utasításokat ad, mit kell tennie az embernek, ha a kocsi nem hajlandó elindulni vagy furcsa hangokat produkál. Vagy mint egy a kutyák viselkedéséről szóló könyv, tanácsokkal etetésükre és szoktatásukra vonatkozólag.

A non-fiction általában nem teszi vita tárgyává a valóságot. Egy helyzet, tárgy vagy esemény leírása abszolút terminusokkal történik. A non-fiction közvetlenül a valóságra utal. Ha egy, az 1100-as Simcáról szóló könyvben kormányról esik szó, akkor ezen az olvasó 1100-as Simcájának a kormánya értetik. A non-fiction megelőzi a cselekvést. A Hogyan mondjuk... előkészület idegenbeli vakációs beszélgetésekhez. Egy finommmechanikai könyv egy meghatározott tárgy előállítására készít fel, és legalább bepillantást nyújt a gyártás folyamatába.

Kételynek a non-fictionben helye nincs. Miért kéne tétováznunk, hogy elfogadjuk a különböző Simca-modellek gyújtásértékeinek listáját vagy a motortípusok kompresszióviszonyaiét?

A non-fictiont csupán két veszély fenyegeti: az idő és a nyomdahibák. Mert az idő régi tényeket újakkal helyettesíthet, ilyenkor a könyv "elavult", a valóság megváltozik az új tények által, és a régi leírás immár nem kielégítő. A nyomdahibák zavart okoznak az útmutatások elolvasását követő cselekvésben. Az autópályán egyszerre az ember kezében marad a Simca kormánya, a puli hirtelen gazdája torkának ugrik.

Az irodalom soha nem fog ilyen nehézségeket előidézni. Mire szolgál az irodalom? A valóságot írja le? Számít ez valamit? Marquez Száz év magány című regénye egy nem létező kis városkában játszódik, Maconban, mely az olvasás során valóságosabb, mint Meppel vagy Wolvega (két kisváros, ahol soha nem voltam, s számomra csupán úgy létznek, mint két pont a térképen). Mi az a több, amit a Száz év magány elolvasása után tudok? Többet tudok a magányról, ahogy többet megtudhatok egy Simca 1100-ról, ha elolvasok egy könyvet erről a kocsiról? Nehéz ilyen kérdésre pozitív választ adni, az mindenesetre biztos, hogy az irodalom nem avul el.

Ha az irodalomban tényekről van szó, akkor ezek csupán a könyv fedelén belül bírnak érvénnyel. Már kevés kerekes gőzös hajózik, de az irodalmi műben minden egyes alkalommal kerekes gőzös úszik a tiszta vízen, ahogy olvas az ember. Egy ilyen könyv nem lesz elavult attól a tudattól, hogy ma majdnem kizárólag hajtócsavaros hajókat használnak. És a nyomdahibák csak zavarnak, de nem vezetnek olyan esetleges katasztrofális következményekhez, mint a non-fictionben tehetik.

A hivatalos Könyvvásár mellett egy másik rendezvény is helyet kapott Frankfurtban, ezt Ellenvásárnak hívták. Az Ellenvásáron alternatív kiadók gyűltek össze, nagyrészt olyan könyveket mutattak be, melyeket nem tudtam hova tenni. Nem tartoztak sem az irodalomhoz, sem a non-fictionhöz. Ezek a könyvek a valóságot vagy annak egy aspektusát óhajtották leírni, ugyanakkor azonban vita tárgyává is tették a valóságot. A brosúráknak, röplapoknak, pamfleteknek, melyekbe belenéztem, semmi közük nincs a valósághoz, tudatosodott bennem, mintha a Citromprés cím alatt a kávédaráló leírását olvastam volna.

Az Ellenvásáron nem tettek különbséget képzelet és valóság között. Az Ellenvásáron összekötötték a képzeletet és a valóságot, s ez a Disneylandre emlékeztetett. Ahogy az igazi Vásár non-fiction része, az Ellenvásár is a tettre irányult: cselekedni kellett, beavatkozni. De az Ellenvásáron nem tényszerű leírás előzte meg a tettet, hanem fikció. Itt minden lehetséges volt, az Ellenvásár vécéjében akár az elhunyt Brechttel is találkozhatna az ember.

A non-fiction bizalom kérdése, jöttem rá hirtelen, miközben a tudományos kiadású könyvek ezrei mellett lépkedtem. Ezen könyvek minden olvasója elhiszi, hogy a könyvben leírt valóság a körülöttünk lévő világ kifogástalan visszaadása.

Ez a bizalom az alapja annak, hogy az ember ragaszkodik egy ilyen non-fiction könyv megszerzéséhez. Az is világos lett, miből ered az a nyugalom, melyet gyakran tapasztalok, ha non-fictiont vásárolok. Egy ilyen könyv birtokában uralmam alatt van a valóságnak az az aspektusa, mellyel a könyv foglalkozik. Hatalmat vásároltam a Simca 1100-as fölött, a puli fölött. A non-fiction megadja nekem azt az illúziót, hogy uralom a világot.

A tükörből átnéztem az elszíntelenedett ballonkabátra Brecht vállán. A koszos gallér gyűrötten vette körül a nyakát. Láttam, kicsit csóválja a fejét, rugózik egyet, amikor fölhúzza a nadrágján a cipzárt, s megfordul. Mellém állt kezet mosni. A tükörben egymásra néztünk. Sie sind...? mondtam száraz ajakkal. Aprót bólintott, s nehézkesen sikálta kezét a vízsugár alatt. Aber Sie sind doch...? Megint bólintott. Macht nichts, hallottam könnyed hangját, s kihúzott egy papírtörölközőt a tartóból, ich bin da wenn Sie mich brauchen.

Nos, bármikor megidézhetem Brechtet, ha szükségem van rá. Ahogy a diktatórikus országokról szóló riportokban mindig taxisofőr a kísérő. Ahogy úgy tehetek, mintha a Könyvvásáron lettem volna, ha valamit a fikcióról és a non-fictionről akarok állítani. Van valami jelentősége ezen elbeszélésre nézve annak, hogy 1981. október 15-én, csütörtökön Frankfurtban voltam? Biztosíthatom az olvasót, hogy esett, egész nap. Reggel egy zsúfolt Volkswagenben ültem mint utas, s a Vásárra mentem. Hinnie kell nekem. Hinnie kell a szavamban. 


Észrevételeit, megjegyzéseit kérjük küldje el a következő címre: lettre@c3.hu


     

stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret