stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



TAKÁCS ZSUZSA

ÖT VERS   


Ezer játék

Miért szeretnék cserélni veled? Tú
vagy a nehezén. Mi jöhetett még? A bonc-
segédek tréfái? Mondják, ezer játékot
kieszelnek, terepük a teljes, jeges,
csempézett terem. Miért kell szórakozásukat
végig gondolnom nekem? Előre? Miattad? Merev,
mondják, a test, de tűri a sértéseket.
Remélem, hallgatag. Legalább ennyit adj
nekik, Aki Vagy (talán). Hogy rettegésükben
farkasaikkal ne üvöltsenek együtt
a végső, végzetes asztalon. - De hiszen
nem érzékelnek semmit a halottak, mondják.
Félrevontak
Akkor már tizenegyedik napja feküdt a hátán
az intenzív osztályon a kijelzők, csövek
és kerekek alatt. -Valóságos ostromállapot van!-
harsogta a hüllőtekintetű főorvosnő, és ő
el akart menekülni onnan, azt hitte, kitört
a háború. Kikötötték. Amikor bementem hozzá,
félrevontak. - Nem - mondtam -, nem! Először
vele akarok beszélni. - Vonakodva bár, a géz-
kötelet a csuklójáról levették. Megnyugodott
sósízű csókjaimra. Bár hallotta egyre a puska-
ropogást odakinn, csak nekem suttogta:
- Nem sebesültél meg? - és: - Rengeteg halott van!

Hal

-Merő seb vagyok, igen, és csupa vér. Izzadság
csorog végig a hátamon. Két vastag pondró
fúrta magát a szívembe a verő- és viszér,
szállítja a vörös habokat, kényszerít,
hogy éljek. Recés hátukon utazom
az ingatag és nyálkás tutajon. A Hal
talán, IKHTHÜSZ segít majd.
De néma a Hal, mint karácsony estéjén,
amikor a kádból kiemelve letaglózzuk,
mielőtt a gallyakkal ékes asztalra kerülne,
mielőtt bekebeleznénk, a fényesre súrolt
deszkáról csak néz vesékbe látó szemével.

Álom

Túl sok képet őriztünk meg rólad
aranyozott keretben, ez tör életemre.
A zsúfolt szobában alig tudtunk lépni
tőlük. De a zsalu vaspántja az ablakot
szüntelen ütögette, a keretről a fehér olaj-
festék már lepattogzott, mintha közelharcban
használta volna valaki dorongnak vagy
védőpajzsnak. Körülnéztem:
megbújt volna közöttünk egy győztes?
De hiszen, te haltál meg, nem mi
(és a természet rendje ez).
Mégis, ez a mohóság! Valaki élni akar!
Sértések
Engedd, hogy farkasaimmal ne üvöltsek majd,
ahogy egész életemben tettem, amikor
támadtak órájukon vagy bármikor, főképp
ha egyedül maradtam egy-egy szerelmi,
családi vagy baráti együttlét után,
és félelem fogott el, önsajnálat,
önvád és -tagadás, és kilökött egy űrbe.
Ez már készülés volt, edzés a végső
egyedüllétre, de visszakapaszkodtam eddig,
együtt vonítva a vonítókkal, fülemet oda-
tartva a forró vasnak, mely bélyeget sütött
rám, a tulajdonos névbetűjét H, azaz Halál.

BOIKO LAMBOVSZKI

Halászat a melankólia napján
Unalom, halálos,
Akkor a százfogú eső
jött, összerágott
és mocsaras
gyomrába nyelt.
Aztán bársonyos
nyálkás káka
és halak uszonyai
borították el a lábam.
Mit számít, hogy ide gördült, itt
görbül az őrült szerelvény,
mint sínre fölfűzött kukac -
csalétek és fenyegetés.
Hogy nem is látszott már
a hidegtől, mit számít az.
Mint a féreg gyűrűs teste
felpuffadt az étkezőkocsi.
Ám akkor megpendült a horog
amiről elfelejtkeztem rég
és pattogott, mint pók hálója a háló,
mert torony teste fölmerült;
már tudtam, hogy vár rám ama
kegyetlen és borús -
feneketlen
lidércnyomásaimból előbukó
cethal.

Víztartály

Állok a nád között
valami nád-változat.
A táj heraldikájába
sokértelmű jel.
A köd halott
őshüllők kísértet-csapata.
Víz fölé csődülő nyáj,
néznek szomorú közönnyel.
De mint húr, a zsinór megfeszül.
Ragadozók zenéje.
Csengő ezüst hal, ahogy
a szépség mély öléből kiszakítom.
Kiveszem, kivezetem onnan, és
talán el is engedem. De lassan
úgy elnehezülnek ügyes ügyeink
mint a lábunkhoz kötözött kődarab.


RUMEN SOMOV

Köd

Mintha kigyulladt volna messze valahol a világ
csak a füst ér el ide hozzánk.
Alig-alig csillannak föl a fák.
A közeli tetőkön
varjak
okoskodnak, nagy álmosan,
a kanyarban pedig feltűnik a postás,
lépked rosszkedvűen.
Nyomában, mint kutyák
rohangálnak a hírek -
a világ valóban kigyulladt, de fölöttünk
várhatóan kiderül az ég -
a csillagok éjjel majd betemetnek.


FIAMA HASSE PAIS BRANDAO

Ház vagy gyümölcsöskert

A bőség, egy ház körvonalai:
a kő fehér, a silóban,
ahol eláll, a mag száraz,
az aratás, amely kiteljesíti őt,
mindenben ott ragyog a mész, a szín.
Az udvariatlanság: a mező vagy zöld szántó,
és messzi, a gyümölcsösben a cserje,
amely halandó,
s rövidesen meg is adja magát.
Így a bogár él. A rezgő fedőszárnyon,
a szárny helyén, a levél, amit felölt,
a cserje a kezdet. És nyitva a mag burka,
melyen keresztül tartja a gyümölcs
teljes világát,
a nagyság ez, a lég, az, mi nem folytatólagos.

fordította: BERNÁT ÉVA
A Nílus partja

Amikor ismét rátalálok egy kéziratra, látom a papírlapon
a betű rajzolatát, és a szöveg megjelenésében második észlelésem.
Azonmód megismerem a tollvonást, a kéztartást, az írás
döccenéseit, másodjára pedig a feltehető gondolatéit. S e pergamen
vagy e maradvány jelenlétében benső lényegem remeg, mert félem én a hűtlenséget.
Mert hűnek lenni annyit tesz, mint cipelni háton a rőzsét, szavakat, miket saját szavaimból bányászok ki,
vagy egy német versből, a gyümölcsök
Földhöz és múlthoz való hűségéről. Maga magában,
amit írtam, megelőz látszólag, amit pedig elolvasok,
szorosan nyomomban jár. Amit azonban a
Nílus partján írtam, most épp csak szépírás,
ha az értelme csak az én újra rátalálásomtól él.
És e sok nem várt szó után, tudom, azt mondhatnám
erről a fehér kéziratról; antik papirusztekercs

fordította: BERNÁT ÉVA

PEDRO TAMEN

Víz

Az ág tökéletességében ott a kő. Fölfedezik
a nedvekben, az úton rátalálnak. Minden a titokzatos körül forog,
maga a szellő is
a víz, a víz tisztaságának bizonysága.
Két kezünk szerény munkáiban,
az ütlegeknek mélyén,
ujjak zöldnyi tengerében,
a félelmek őrületében,
az ág tökéletességében ott a kő.
Vér
A tenyerembe porszemekkel írok verset: ez hát a bizonyíték.
A lépések bizonysága az enyém. A hogy mindenkié. A többiben
különbözünk.
Egy hosszú kaptató volt. A való:
saját vándorlásunk. Legteljesebb
és legszebb társaság. A mozdulat tökéletes egyenlőségét három
zuhanással zúzták széjjel. Egy kar, egy másik kar, egy test s a
hosszú kaptató.

Fordította: BERNÁT ÉVA

Észrevételeit, megjegyzéseit kérjük küldje el a következő címre: lettre@c3.hu


     

stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret