VERSEK EGY FESTETT ALBUMBA
A Von Gogh baba
végre megszületett
- nem a festék sír
Apám, édesapám
ne felejtsd el
letörölni a lábad
az ajtó előtt
mikor éjjel hazaérsz
nemtörődöm fütyörészve
- újra apa lettél
sohasem láttam még
ennyi fényt a sötétben
vagy épp ellenkezőleg
ennyi sötétet
a hajnali fényben
tán tetessük magunk madaraknak
ismeretlen kihalt fajnak
egyazon féreg felett csatázva
csőrünkkel összecsapva
csörténk
lehullni érezni melyikünk a
gyengébb
ebben a ricsajban - némán
szerelembe fogva mint lovak
vakon a kék égre hátunk
mögött
megyünk szemeim lecsukva hülyén
vigyázol hogy ne gáncsoljalak
el
nem tudom éjszaka van vagy reggel
de panaszkodsz hogy megy fel a nap
szerelmünk szögesdrótként
összefon
berozsdál érezlek mint fényt
a vak
megállni mint aki nem bírja
tovább
szerelembe fogva mint lovak
Észrevételeit, megjegyzéseit kérjük küldje el a következő címre: lettre@c3.hu