GAUDENZIO FERRARI PIETÁJA
A Szépművészeti Múzeum új szerzeménye
A lombardiai hegyek gyermeke, Gaudenzio Ferrari úgyszólván egész életét két kis fészekben, Varallóban és Vercelliben töltette s a közeli Milano - tanulóéveinek színhelye - - nem csábította el fényes életével és dús feladataival. Vidékies és szögletes maradt, de megőrizte egyénisége szüzies-ségét és művészi látomásainak hamvát. Milánói társai Lionardo lenyűgöző hatása alá kerültek. A nagy mesternek külsőségeit, típusait és titokzatos mosolyát fáradhatatlanul utánozták, psycho-logiai mélységeivel szemben azonban értelmetlenül állottak. Luini, Giampietrino, Solario, Bol-traffio s a többiek százával festették a Mona Lisa lányait, kik anyjuknak csak arcát, de nem szellemét örökölték, s e kedves egyhangú képek között Gaudenzio különös festményei úgy hatnak, amint a milánói lapály langyos levegőjében a hegyek felől szálló friss éles szellő. A lombardiai festőiskola, mely a XV. században Foppával és Borgognonéval oly sokat Ígérőén indult meg, a XVI. században benne látja egyetlen önálló, lionardesk utakra nem csábított folytatóját.
Gaudenzio 1480 körül született Valduggiában. Apja is festő volt s a gyermek nála tanulhatta mestersége elemeit. Majd Milánóba került s itt barátkozott össze Bernardino Luinival. 18 éves korában, Ludovico Sforza bukásakor elhagyja Milánót s a varallói szent hegyen megkezdi freskói és agyagszobrai gazdag sorozatát. Egyénisége már legkorábbi művein is határozottan érvényesül. Ha egyes részletek itt-ott Borgognone és Bramantino hatásáról tanúskodnak is, ha kompozícióiban Peruginótól átvett motívumok bukkannak is fel, e kölcsönzések elenyésznek művei egységes egyéni hangulatában. Festményei telve vannak mozgással - mily szenvedélytelenek mellette Luini vagy Boltraffio csendes képei! - - s egy nyugtalan temperamentum finom érzékenységéről beszélnek. Sajátosan kigyózó alakjainak belső izgatottságát kiemeli s fokozottan juttatja érvényre színezésének különössége is: az aranysárga és vörös színeknek izzó pompája.
Ifjúkora nemes, de még kissé bizonytalan és elfogult művészetét a varallói Santa Maria delle Grazie szentélyfalán 22 képből álló nagy freskósorban foglalta össze. 1513-ban festette e ciklust, melyben mestereinek végkép lerótta adóját.
Néhány évvel később, de mindenesetre 1523 előtt díszítette az 1517 körül épült szomszédos Capella della Crocefissionét, melyben a keresztrefeszítést agyagszobrok és freskó háttér hatásos együttesével ábrázolta. E szenvedélyes, mozgalmas alkotásban eleinte alig ismerünk rá a Santa Maria delle Grazie félénk, tartózkodó festőjére. Ám ha tovább szemlélődünk, minden dús kehely-nek megtaláljuk amott bimbóját.
E két nagy alkotás közé esik a Szépművészeti Múzeum új szerzeménye, a Pieta. Megvan benne még Gaudenzio ifjúkori finom tartózkodása, de már félénksége és félszegsége nyomai nélkül.
A legszerencsésebb idő terméke ; rajta még az ifjúság himpora, noha már a férfikor tűzé-ben érlelődött. Teljes összefoglalását adja a kiváló művész legnemesebb qualitásainak. A fájdalom szava halk és visszafojtott benne ; a mozgás gazdag, de a tömött kompozíció medrébe szorított ; a modellálás érett és nemes ; a színek az olasz napnyugta aranytűzében izzók. 1514 és 1520 között készült e festmény, azokban az áldott években, mikor az olasz művészet klasszikus remekei termettek.
PIETA GAUDENZIO FERRARI FESTMÉNYE SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM
A Szépművészeti Múzeum e festményt a milánói Crespi gyűjtemény Parisban tartott árverésén vásárolta.
Kiszemelte az aukciónak művészi szempontból legjelentékenyebb darabját s a szerencse különösen kedvezett neki, mikor e gyönyörű művet váratlanul alacsony áron szerezhette meg.
És ugyanakkor, mikor a vásárlási alkalmat a leghelyesebb ponton ragadta meg, egyúttal azt a művet választotta, mely a mi gyűjteményünk szempontjából is a legfontosabb, volt.
Képtárunkban a lombardiai iskola Borgognone, Luini, Boltraffio és Giampietrino elsőrangú műveivel volt képviselve ; a legegyénibb mester, Gaudenzio azonban hiányzott belőle.
Az új Pieta akkor fog teljes pompájában érvényesülni, ha majd ezek között lesz felállítva.
E válogatott csoportnak is központjába kívánkozik s a köréje sorakozó műveket zárt egésszé szervezi.
Képtárunk akkor a lombardiai festészetet oly színvonalon fogja bemutatni, hogy a milanoin kivül kevés képtár vetekedhetik majd vele.
A Szépművészeti Múzeum, új igazgatósága az olasz osztály kiépítését, mint egyik fő feladatát vette programmjába. Első vétele az ígéret beváltása: húsz év óta — a Sebastiano del
Piombo arckép vásárlása óta - képtárunk olasz része nem gyarapodott hasonló jelentőségű művel.
Adja a sors, hogy a világot dúló válság befejeztével a szerencsés kezdet méltó folytatást nyerhessen.
MELLER SIMON
UTCAKÉP ALPÁR SÁNDOR RAJZA
|