Nyolcadik évfolyam, 1909    |   Első szám    |    p. 46-65.    |   Facsimile
 

 

HAZAI KRÓNIKA

 

A MŰCSARNOK TÉLI KIÁLLÍTÁSÁN öt magyar művész kapott kitüntetést. A kultusz-kormány két nagy aranyérmet juttatott számukra. Ezek egyikét Karlovszky, másikát Telcs kapta meg.

Karlovszky Bertalan, akit a Műcsarnok téli kiállításának zsűrije nagy aranyéremmel tüntetett ki, Munkácson született, 1858. október 24-ikén. Eredetileg a katonai pályát választotta. 1875-ben belépett Budapesten a kadétiskolába, de csak három évet töltött ott. Mert már kisült, hogy tulajdoképpen festő-vér csörgedezik benne. Csak úgy mulatságból rajzolgatott, festegetett, minden rendszeres oktatás nélkül. Néhány ilyen munkáját ki is állította Metzger könyvkereskedő kirakatában, a Nemzeti Színház bérházában s mindjárt ezzel az első "kiállításával" sikert aratott. Képei elkeltek. A kadétiskolában már nem is vették katonaszámba, mindenki "fiatal művész"-nek nevezte. Maga Pyrker őrnagy, akinek arcképét lefestette, tanácsolta a fiatal hadapród anyjának, hogy vegye ki a fiát a katonai iskolából s neveljen belőle művészt.

Úgy is lett. Karlovszky ott hagyta katonáékat s 1878-ban beiratkozott a Mintarajziskolába Itt azonban nem volt maradása: ellenállhatlanul vonzotta őt a külföld fejlett művészete. Elment tehát Münchenbe Benczúrhoz s azután Parisba. Ott Munkácsynak lett tanítványa és hosszasabban dolgozott a mester oldala mellett. Képei már ekkor vonzották az amatőröket raffinált, könnyed elmés előadásukkal. Párisi és amerikai műbarátok szemet vetettek rá s festményeinek jó része ma is külföldi gyűjteményekben van. Budapesten első sorban hajszálfinom rajzai, illusztrációi révén vált közismertté és kedveltté. Az Ország-Világ, a Magyar Géniusz, a Magyar Szalon, az Új Idők közölték ezeket, a mondain-világ, a bohém-élet érdekességeit tolmácsoló rajzokat. Mikor pedig Budapestre költözködött, egész sor arckép-megrendeléssel keresték fel s itt központja is lett a művész-életnek. Tömérdek művész sereglett köréje s a Karlovszky-társaságot mint művészet-politikai hatalmasságot emlegették. Azonkívül festőiskolát is nyitott, számos tanítvány sereglett köréje, onnan került ki Perlmutter Izsák is. A hazai sport- és klub-élet kiválóságaival való összeköttetései révén műtermét gyakran keresték fel közéletünk jelesei is. Közben sokféle kiállításokon ért el sikereket. 1891-ben a chicagói kiállításon mint Amerikában jól ismert mesterről írtak róla felette elismerő kritikákat. 1897-ben a Műcsarnokban kiállított "XIII. Lajos korabeli alak"-ja elnyerte a gróf Károlyi Tibor-féle 1000 forintos díjat, a képet megvette a magyar állam s a Szépművészeti Múzeumban helyeztette el. 1900-ban "Pipázó katoná"-jára 4000 koronás társulati, díjat kapott ugyancsak a Műcsarnokban. A Képzőművészeti Társulat ma is hálásan emlékezik meg Karlovszky Bertalan ama munkásságáról, amelyet egyideig a Műcsarnok kiállításainak rendezése körül fejtett ki s ma is az járja a festők közt, hogy a Karlovszky rendezte képkiállítások voltak a legfinomabban, a legízlésesebben alakítottak. Nem szapora művész s nem is minden tárlaton láthatók festményei. Ez a téli tárlat meghozta neki az aranyérmet is, művészi munkásságának díszes és hivatalos elismerését.

Telcs Ede, aki hosszú küzdelmek után jutott szobrászatunk első sorába, Baján született, 1872-ben. Művészetének méltatásával foglalkozott már e folyóirat 1904-ik évfolyama, számos művét reprodukáltuk e lap különböző füzeteiben, amelyek egyúttal fejlődésének is hű képét adják, így tehát ezen a helyen csak életrajzának adatait jegyezzük fel. Sok baj közepette kezdte meg tanulmányait Bécsben. Eleinte Hellmer volt mestere négy éven át, később Zumbusch mesteriskolájába került, ahol három évet töltött. Bécsben állította ki első műveit is, egy képmást és egy domborművet. Itthon, Budapesten 1901-ben érte az első kitüntetés: "Háziszer" című művére megkapta a Ráth György-féle díjat a Műcsarnokban s ugyanott 1902-ben a 2000 koronás Röck Szilárd-jutalmat egy tanulmányfejre. Ugyanebben az évben résztvett az Erzsébetemlékműre kiírt pályázaton, amelyen csaknem valamennyi szobrászunk kiállóit a versenytérre. Telcset itt is kitüntetés érte: 10,000 koronás díjat kapott. És ugyancsak ebben az évben a tudni nemzetközi iparművészeti kiállítás ezüstérmet hozott neki.

Egy évvel utóbb ismét nagy pályázaton vett részt: a Vörösmarty-szobor tervezéséről volt szó. Telcs műve itt 1000 koronás díjat kapott, ugyanennek a szobornak végleges kivitelével pedig Kallóst, Márkust és Telcset bízták meg. Az Erzsébet-szoborpályázat is megismétlődött s Telcset is ott látjuk a pályázók közt. Tudjuk ez a pályázat mindmáig meddő maradt, Telcs művét azonban ezen a pályázaton az első kategóriába sorozta a nemzetközi zsűri. 1903-ban a st-louisi világkiállításon ezüstérmet kapott. Igazán egész Európára kiterjedő sikert a párisi kiállításon aratott apró magyar típusaival, amelyek a legkülönbözőbb múzeumokban kaptak aztán végleges otthont. Nyilvánosan elhelyezett szobrai közül valók: Erzsébet királyné szobra Szabadkán, Barabás síremléke Budapesten (1905), Kossuth szobra Kecskeméten (1906), Szilágyi Dezső szobra Telepesen (1907). Legelterjedtebbek azonban plakettjei. Ennek a művészetnek egyik igen kiváló mestere, éppoly keresettek márvány-képmásai, amelyek tehetségének minden erejét és finomságát híven tolmácsolják. Egy ilyen képmást ékesített fel a Műcsarnok zsűrije decemberben az aranyéremmel.

Szentgyörgyi István munkáit először 1905-ben láthatta a Műcsarnok közönsége. Azóta is alig szerepelt nálunk, míg az ezévi téli kiállításon hirtelenül nagy feltűnést keltett "Panasz" című gipszszobrával. Még fiatal ember: 1881. június 20-án született Bégaszentgyörgyön, Torontál-megyében. Az ő pályafutása sem vezetett rózsák közt. Atyja hozzáfogott az iskoláztatásához, végigjáratta vele a hat elemi osztályt s beadta a gimnáziumba. Itt azonban csak egy évig maradhatott, mert atyjának üzlete hanyatlott s nem volt mód a további iskoláztatásra. Egy évet otthon a műhelyekben töltött. De ez idő alatt naponkint eljárt volt tanítójához Kaufmann Istvánhoz, egy-egy órai. rajzolgatásra. Akkortájt nyílt meg Szegeden a fa- és fémipari szakiskola: Kaufmann tanácsára Szentgyörgyi ide került, ahol félév alatt ösztöndíjat kapott s alkalma volt a mintázás elemeit és a fafaragást négy év alatt megtanulni. Mikor így birtokába jutott egy mesterség tudásának, külföldre ment munkát keresni. Néhány heti keresés után kapott is munkát Zürichben, ahol két hónapig fát faragott s kőben is kezdett dolgozni. Egy évre rá Pap Géza dr., országgyűlési képviselő közbenjárására 200 forintos ösztöndíjat kapott, amellyel a budapesti Iparművészeti Iskolában folytathatta tanulmányait, Mátrai Lajos tanár osztályában. Három évig maradt ebben az iskolában. Akkor aztán kenyér után kellett néznie, ami nem ment egykönnyen. Egy év elveszett katonáéknál, ahol mint önkéntes szolgált. Kezdődtek a tengődés hónapjai. Végre egy képmás megrendéséhez jutott, ezt még néhány ily megrendelés követte. Közülük egyet, azonkívül egy plakettet is kiállított a Műcsarnok 1905. évi nemzetközi tárlatán.

Szentgyörgyi azonban mindenképpen tovább akarta magát képezni. Attól a négy úrtól, akiknek családtagjait mintázta, havi 70 korona támogatáshoz jutott s a művész ezzel kiment Bruxellesbe, az akadémiára, ahol Van der Stappen-nek útmutatása mellett dolgozott.

A megélhetés is itt temérdek gondott okozott neki. A véletlen összehozta egy fiatal kollegával, aki felismerte Szentgyörgyinek nem közönséges tehet-sését s látva azt, hogy hazulról sehogy sem lehet számára pártfogást szerezni, kieszközölte, hogy nagybátyja, Zeitschel Bernhard, egy gazdag pétervári úr, 14 hónapon át havi száz frankot juttasson neki. Erre aztán gőzerővel megindulhatott a munka. Hamar elnyerte az akadémián úgy a nappali, mint az esti mintázásban s ezenkívül a kompozícióban is az első díjat, ami együttvéve 625 frankot jelentett. Orosz-belga támogatással folytathatta tehát a munkát. Az akadémia még egy évre külön műtermet, fűtést, néhány száz frank modell-pénzt is juttatott neki.

Termékeny idő volt, de nem tartott soká. Akkor azután Torontál-megye jött segítségére. Régi tanítója, Kaufmann, bemutatta Bottka főispánnak, Jankó alispánnak, Vinczchidy főjegyzőnek, akik szívesen és erélyesen támogatták ösztöndíj-kérvényét, így aztán a vármegye-nyujtotta 1200 korona segítséggel a megélhetés elemi gondjaitól menten folytathatta megint a munkát. Orosz mecénása is felkereste és megrendelte nála azt a két szobrot, amely e télen a Műcsarnokban volt látható. Végre pedig itthon is észrevették.

Közben külföldön is kiállított. A "Panasz" egy féléletnagyságú bronzöntvényével az antverpeni kiállításon szerepelt. Gentben, Parisban és Bruxel-lesben pedig plaketteket állított ki. Munkálkodását most már remélhetőleg kedvezőbb viszonyok közt fogja folytathatni, most kiállított szép műveivel jogot szerzett rá.

Dobai Székely Andor, akit a "Művészet"-ben "közölt rajzaiból is jól ismer közönségünk, született 1877. április 16-ikán Lőcsén. Tanulmányait Budapesten, a mintarajziskolában kezdte, s aztán Münchenben Hollósynál, végül Parisban a Julián-akadémiában folytatta. S Parisban is maradt csaknem egy évtizeden át. Nagyobb munkáit, olajfestményeit főképp Parisban állította ki, ahol évről-évre megjelent az "Artistes francais", utóbb a "Société Nationale" kiállításain. Ott vásárolta meg "Nocturne" című képét a nantesi múzeum. Két év előtt nem kisebb mecénás vetett rá szemet, mint Paris város művásárló bizottsága, egyhangúlag megvételre ajánlva "Hajnali álom" című képét. De midőn megtudták, hogy Székely nem francia polgár, nagy bocsánatkérések közt visszament az alku. Tavaly Budapestre költözködött a művész és, mint már Parisban, úgy itt is a grafikai művészeteket folytatja előszeretettel, művelvén azok mindenféle ágait. Egy ilyen művét tüntette ki a Műcsarnok bírálóbizottsága az Esterházy-díjjal.

Pentelei Molnár János, aki az Erzsébetvárosi Kaszinó díját kapta, tavaly is a kitüntetett művészek közt volt, életrajzát akkor nyomattuk le.

MAGYAR PARASZTASSZONY KARLOVSZKY BERTALAN FESTMÉNYE AZ ÁLLAMI NAGY ARANYÉREM ÉS A RÁTH GYÖRGY DÍJ NYERTESE
MAGYAR PARASZTASSZONY
KARLOVSZKY BERTALAN FESTMÉNYE
AZ ÁLLAMI NAGY ARANYÉREM ÉS A RÁTH GYÖRGY DÍJ NYERTESE

A PANASZ SZENTGYÖRGYI ISTVÁN MŰVE A RÖKK SZILÁRD-JUTALOM NYERTESE
A PANASZ
SZENTGYÖRGYI ISTVÁN MŰVE
A RÖKK SZILÁRD-JUTALOM NYERTESE

TANULMÁNYFEJ TELCS EDE SZOBORMŰVE AZ ÁLLAMI NAGY ARANYÉREM ÉS A LIPÓTVÁROSI KASZINÓ DÍJÁNAK NYERTESE
TANULMÁNYFEJ
TELCS EDE SZOBORMŰVE
AZ ÁLLAMI NAGY ARANYÉREM ÉS A LIPÓTVÁROSI KASZINÓ DÍJÁNAK NYERTESE

ROMÁN PARASZTUDVAR DOBAI SZÉKELY ANDOR VÍZFESTMÉNYE AZ ESTERHÁZY-DÍJ NYERTESE
ROMÁN PARASZTUDVAR
DOBAI SZÉKELY ANDOR VÍZFESTMÉNYE
AZ ESTERHÁZY-DÍJ NYERTESE

CSENDÉLET PENTELEI MOLNÁR JÁNOS FESTMÉNYE AZ ERZSÉBETVÁROSI KASZINÓ DÍJÁNAK NYERTESE
CSENDÉLET
PENTELEI MOLNÁR JÁNOS FESTMÉNYE
AZ ERZSÉBETVÁROSI KASZINÓ DÍJÁNAK NYERTESE


 

MAGYAR FESTŐK HAMISÍTOTT KÉPEI. Budapesten újabban ismét nagyszámban kerülnek forgalomba, az olyan - - teljesen értéktelen és kontár — festmények, amelyekre egy-egy jónevű festőnk nevét hamisították. Óva intjük a közönséget, hogy a hamisítóknak fel ne üljön. A hamisítványok Feszty, Mednyánszky, Telepy s mások szignaturáját viselik, néha a név helyesírásának csekély elváltoztatásával. Már maga az a körülmény, hogy e kontár mázolásokat potom áron kínálják, mint alkalmi vételt, figyelmessé tehetné a közönséget az alku gyanús voltára. Ajánlatos, hogy a venni szándékozók az illető festményt művészeti fórumaink bármelyikének bemutassák s így szerezzenek maguknak meggyőződést, vajjon eredeti munkáról vagy hamisításról van-e szó. Festményeken kívül hamisított rajzokat is kínálnak. Ezek fehér papíron készült ceruzatanulmányok, eléggé gyakorlott kéz művei s többnyire Munkácsy Mihály kezeírását mímelik. Sokukra rá van hamisítva Munkácsy neve vagy nevének kezdőbetűje is.

 

M. G. E. MAGYAR GRAFIKUSOK EGYESÜLETE. Művészetünk magán hordja társadalmi életünk bélyegét. A mondvacsinált akciók előre várt sikertelenségei már méltán szkeptikussá is tehettek bennünket. Örömmel látjuk azonban, hogy mégis vannak emberek, kik bizalommal indítanak meg egy komoly mozgalmat, igaz ugyan, hogy leszámolva a körülményekkel, szerényen, vérmes remények nélkül.

A sokszorosító művészetek néhány tevékeny művelője összegyűlt a múlt év november 23-án a Művészeti Főiskola könyvtárában és megalapította a Magyar Grafikusok Egyesületét. A társaság tényleg fennforgó szükségletek kielégítésére hivatott; létrejötte tehát bizonyára örvendetes változások kezdetét jelenti. A grafikai művészetek kulturális feladatát ismertetni felesleges szószaporítás volna, hiszen mindenki tudja méltányolni legalább is azt,

hogy termékeik mily nagy kört hoznak a művészettel közvetlen összeköttetésbe. Midőn tehát oly akcióról szólunk, amely eredeti műlapok terjesztését tűzte ki feladatául, csak az a kérdés merülhet fel, jó kezekben van-e az ügy és helyesek-e a feladat megvalósítására szolgáló eszközök.

Mind a két kérdésre igennel felelhetünk. Az előbbire azért, mert a mozgalmat egy művészcsoport és annak is leghivatottabb része indította, mely éveken át szerzett tapasztalatokból kiindulva látta szükségesnek a szakegyesület alakítását. — Immár eljött az ideje annak, hogy a grafika ügyének előmozdításánál helyes szempontok uralkodjanak.

Teljesen megnyugtató választ adhatunk a második kérdésre is. Az egyesület ugyanis művész és pártoló tagokból áll. Az utóbbiak húsz korona évi tagsági díjuk erejéig jogosítva vannak a társulat kiállításain, a biráló-bizottság által az egyesület céljaira megszerzett művek közül, egy vagy több lapot, illetőleg levonatot kiválasztani. A Magyar Grafikai Egyesület ezáltal sok bajnak akarja elejét venni. Ha ugyanis, az elterjedt szokás szerint, albumot adna ki, akkor évenkint csak egy-két grafikustól vásárolhatna és a tagok egy részének ízlését nem respektálhatná. Az elégedetlenség tehát feltámadhatna mindkét részről, így ellenkezőleg, — egészséges versenyre buzdíthatja a művészeket és tiszteletben tarthatja a műbarátok álláspontját is.

Szigorú intézkedésekkel gondoskodnak az alapszabályok a forgalomba kerülő művek értékes voltáról, amennyiben a tagok által kiválasztható lapok, amint a fentiekből kitűnik, két fórum előtt fognak megbiráltatni. Az egyik előtt, akkor, midőn kiállításra bocsátásukról lesz szó, a másik előtt pedig, midőn terjeszthetőségük felett fognak dönteni.

Kezeskedik egyébiránt a sikerről az egyesület alapító művésztagjainak névsora is. Baranszky E. László, Conrád Gyula, Erdőssy Béla, Glatz Oszkár, Kriesch Aladár, Kubinyi Sándor, Lévy Róbert, Nagy Sándor, Olgyai Viktor, Paczka Ferenc és Kornélia, Raáb Ervin, Rauscher Lajos, Rippl Rónai József, Székely Andor, Székely Árpád, Wagner Géza, Zichy István gróf tiszteletreméltó nevet szereztek már a magyar grafikának külföldön is; legutóbb Berlinben és Londonban. Az idei budapesti nemzetközi grafikai kiállításon már egy csoportban, mint egyesület fognak szerepelni és az év folyamán megnyitják a M. G. E. első külön kiállítását is.

Biztosra vehetjük, hogy lelkes és komoly munkájuknak szép sikere lesz. Az egyesület népszerűsége felett sem kételkedhetünk. Pártoló tagok szép számmal jelentkeztek már is, élükön Pozsony városával, mely, múzeuma érdekében, ötszörös tagságot vállalt. Jellemző a nemes törekvésre az is, hogy a Magyar Grafikusok Egyesülete ideális művészeti és társadalmi akciót akar kifejteni. Tisztán a saját erejére támaszkodik. Állami segítséget sem óhajt igénybe venni.

A grafikai szakegyesület alakításával régi vágyak valósulnak meg. Tizenkét évvel ezelőtt már megvolt a nemes törekvés ez irányban, de akkor még korainak bizonyult. 1906 tavaszán dilettáns körökben indult meg a mozgalom, de sajnos, a grafikusok legnagyobb részének mellőzésével, oly irányban haladt, mely a művészek érdekének nem felelt meg. Most ők maguk, mint leghivatottabbak gondoskodnak ügyük előmozdításáról. Elnökül Rauscher Lajost, titkárnak Olgyai Viktort választották, kiket, eddigi működésük alapján, mint vezetőket, a legnagyobb örömmel üdvözölhetünk. T. Z.

 

NEMZETI MÚZEUM, NEMZETI SZÍNHÁZ. Kettős sérelem fenyegeti a magyar építőművészetet. A napilapok híradása szerint arról volt szó, hogy a Nemzeti Múzeum palotája immár szűknek bizonyulván, gondoskodni kell megbővítéséről s erre nézve többféle eszmét pendítettek meg, köztük azt is, hogy a Múzeum palotájához toldalék-épület építtessék. Ez a gondolat nem kisebb abszurdum, mint az, ha valaki ajánlaná, hogy Lotznak vagy Munkácsynak valamely festményét toldják meg néhány rőf képpel. A célttévesztett gondolat minden észszerűtlensége ellenére is egy ideig kísértett a lapokban, de remélhető, hogy ily torzításra nem kerül sor s a régi Pest műemlékei közül éppen a Múzeum, amelyen annyira megvan a kor stílusának jegye, megmenekül ettől a veszedelemtől. Nincs okunk ennek az épületnek tisztán architektonikus értékét firtatnunk: nekünk e palota egy darab hazai műtörténet s ez éppen elég ok arra, hogy elcsúfításának szándéka ellen a leghatározottabban, protestáljunk.

Ugyancsak a napi sajtó hozta azt a hírt, hogy a Nemzeti Színház új épületének tervét nyilvános pályázat mellőzésével akarják az illetékes tényezők megszerezni. Nehogy bárki is fait accomplira hivatkozhassak, mint azt Tisza István tette, aki a magyar mesterek kizárásával bécsi építészekkel építtette a kolozsvári Nemzeti Színházat, — már a pályázat mellőzésének puszta hírére is az egész magyar építészgárda nevében tiltakozhatunk az ily szándék ellen. Minden külön mandátum nélkül is megtehetjük ezt, hisz élénken emlékezünk még arra, hogy midőn Tisza István a Nemzeti Színház új palotáját is a német építészeknek akarta juttatni, Hauszmann Alajos az akkori miniszterelnök elé vezette a magyar építészek küldöttségét s protestált az efajta eljárás ellen. Ha megismétlődnék ez a szándék, azaz ha most is pályázat mellőzésével kívánná bárki is megszerezni a színház terveit, a magyar építészgárda bizonyára egy szívvel-lélekkel tiltakoznék ez ellen. Az ország pénzéről s nem csekély jelentőségű művészi feladatról van szó. Csak teljesen tájékozatlan ember állíthatja azt is, hogy építészeinktől e feladat megoldása nem várható, vagy hogy csak éppen egyetlenegy akadhat, aki e téren helyt állhat. Nem tudjuk, mily határidőt tűzött magának a kormány e színház terveinek beszerzésére. Ha nemsokára akar hozzáfogni az építkezéshez, úgy logikus dolog volna a tervpályázatot mentői előbb kihirdetni, hogy egyrészt az építészeknek elég idejük legyen a feladat mindenfajta kérdéseivel foglalkozni, másodszor, hogy a pályázat esetleges meddősége után újabb pályázatot lehessen hirdetni.

A hírlapi közlemények, amelyek e kérdésre vonatkoztak, ellentmondás nélkül láttak napvilágot. Fel kell tennünk, hogy nem puszta mende-mondáról van szó. S ha így áll az ügy, kötelességünk rámutatni a sérelemre, amely akkor állaim elő, ha csakugyan a pályázat mellőzésével szereznék be a terveket.

 

AZ ÉREMKEDVELÖK EGYESÜLETE a múlt 1908. évben is igen szép eredményeket ért el. Alapszabályszerű feladatához képest a hazai érem és plakettművészet fejlesztése érdekében kifejtett tevékenységéről a következőkben számol be:

Kiosztotta az egyesület tagjai között az 1908. évi tagilletményt: a "Kalotaszeg" című plakettet, Reményi József művét.

Ebben az évben rendezte az egyesület az első magyar érem- és plakett-kiállítást. Ez a kiállítás gazdag anyagával meglepetésszerűen hatott nemcsak a művészet iránt érdeklődő nagyközönségre, hanem különösen nagy örömet okozott az érem-és plakettművészet igaz barátainak.

Megszerezte az egyesület Telcs Edének "Popper Dávid", Beck Ö. Fülöpnek "Mikes Kelemen" és Juhász Gyulának vSzilágyi Dezső" című plakettjeit és ezeket az előjegyzések számához képest mérsékelt áron bocsátotta közre tagjai között.

Pályázatot hirdetett az 1909. évi tagilletményt képező plakettekre és a pályázat eredményeképpen a pályamunkákat bíráló-bizottság határozata szerint Damkó József 200 K, Berán Lajos 100 K pályadíjban és Reményi József 100 K jutalomban részesült.

Az egyesület ezzel tevékenységének 4-ik évét fejezte be. Az elért igen szép erkölcsi és anyagi sikerek gróf Teleki Sándor, az egyesület nagyérdemű elnökének, valamint lelkes és ügybuzgó választmányának és tisztikarának vállvetett munkájában gyökereznek. Nagyban növeli a jövőre nézve ezen országos érdekű munkájukhoz való kedvet azon örvendetes körülmény, hogy hovatovább sikerül az egyesületnek a fiatal kezdő művészek anyagi támogatása és hogy ezen évben is igazán ritka becsű példányokkal gyarapíthatta — aránylag rövid fennállása alatt — tagjainak immár igen szép és értékes gyűjteményét.

Az 1909. évi programm is sok szép műtárgyat igér az egyesületi tagoknak.

Örvendetes hírül fog szolgálni, hogy készülőben van egy a modern magyar érem- és plakettművészetről írt monográfia, melyet az egyesület tagjainak kedvezményes áron fog juttatni.

 

250 POLGÁRI ISKOLA KÉPESÍTETT RAJZTANÍTÓ NÉLKÜL. Ez a néhány szó megdöbbentő tényről ad számot s e ténynyel csak most ösmerkedünk meg, amidőn a Magyar Rajztanárok Országos Egyesülete statisztikát készített a polgári iskolai rajztanítás állapotáról. Ez a szomorú statisztika mindenkit közelről érint, aki tisztában van azzal, hogy a művészet megértésére való nevelésnek mily elkerülhetetlen fontos alapja a jó rajzoktatás. Hiába dolgozik a művész és a művészeti irodalom, ha az állam ily macedóniai állapotokat tűr meg éppen a polgári iskolában, amelynek egyik fontos feladata, hogy az életre készítse elő a jövendő publikumát. Egyelőre örömmel üdvözöljük a Rajztanárok Egyesületének akcióját, de kíváncsian várjuk, lesz-e eredménye.

A Rajztanárok Egyesülete ugyanis november 30-án foglalkozott a polgári iskolái rajztanárhiány kérdésével s elhatározta, hogy ezen hiány megszüntetése céljából emlékirattal fordul a tanügyi kormányhoz, melyben rámutatva a hiányra és annak okaira s a következőket kéri:

1. A polgári fiúiskolái rajztanítók részére a rajztanárképző fiúiskolán külön 4 éves tanfolyam állíttassék fel a felvételi vizsgálatnak, a tanulmányi és vizsgálati követelményeknek a mostani szabályzatok keretében megengedhető enyhítésével.

2. A polgári leányiskolái rajztanítónői képesítés, mivel ez a leányiskolái rajzóráknak csekély száma miatt nem biztosít a tanítónőnek teljes munkakört, a női kézimunka tanítására való képesítéssel kiegészítendő.

3. Mind a kétféle rajztanítójelöltek részére ösztöndíjak vagy egyéb kedvezmények létesítendők, amelyeknek mennyisége, tekintettel a rajztanítóhiány megszüntetése céljából emelendő létszámra, az állami polgári isk. tanítóképzőintézetek megfelelő kedvezményeinél magasabb legyen.

4. Mind a fiú, mind a leányiskolái rajztanítóknak a tanári testületben elfoglalt helyzete akképpen rendezendő, hogy óraszám és előléptetések tekintetében kartársaikkal egyenlő kötelezettségek mellett egyenlő jogokban részesüljenek.

5. A polgári iskolai rajzoktatásnak támogatására és ellenőrzésére országos szaktanfelügyelet létesíttessék.

6. A rom. kath. polgári leányiskolák, a zárdaiskolák rajztanítói szükséglete tekintetében ezeknek fönnhatóságai felhivassanak, hogy a megfelelő képességű apácáknak a rajztanárképző főiskolán való szakszerű kiképeztetéséről gondoskodjanak.

 

SZAMOSSY LÁSZLÓ. A magyarországi tárlatok és képkiállítások közönsége alig ösmerhette Szamossy Lászlót, mert amikor komoly művészi munkába fogott, Rómában talált magának második hazát. Ez a komoly művészi munka azonban nem jelentett még teljes megállapodottságot és művészi készséget, mert a korai halál derékban roppantotta ketté a még' fejlődése előtt álló művész életét.


Szamossy László, Munkácsy Mihály első mesterének, Szamossy Eleknek fia volt, akinek Hunkár Katalinnal kötött házasságából született 1866 április 27-én, Budapesten. Már gyermekkorában nagy hajlamot mutatott a rajz és zene, nevezetesen a hegedű iránt. Atyja, ki Munkácsy Mihálynak nagy tehetségét is először ismerte fel, László fiát maga tanította a rajz elemeire és sokat várt fiának tehetségétől. De a zene iránt érzett vonzalmát és szeretetét sem hanyagolták el és előbb Tutsek Lajos nagyváradi zenetanár, majd amikor a IV. reáliskolai osztályt elvégezte és Budapestre költözött, itt Huber Károly, a zeneakadémia akkori igazgatójának ajánlatára, Gobbi Alajos zenetanár tanítványaként erős haladásról tett tanúságot. Amikor a zeneakadémiai tanulmányokat elvégezte, a festészet iránti kedve

Münchenbe, majd Parisba vezette és mint Munkácsy Mihály pártfogoltjának, mindenütt nagy jövőt jósoltak neki. De Munkácsy, amikor látta, hogy az ifjú festő túlságosan sok időt szentel a zenének, jónak látta őt erre figyelmeztetni és Szamossy László szavai szerint így óvta őt a zene túlságos kultiválásától:

- Édes Lászlóm, két múzsa nem csókol egy embert homlokon. Jó volna, ha a két múzsa közül választana egyet és csak annak hódolna osztatlanul, mert az egyik művészet kifejlődése a másik rovására történik és így egyénisége aligha fejlődhet ki teljesen.

Munkácsy Mihályné azonban, aki látta, hogy Szamossy egyik művészetről sem tud lemondani, azzal biztatgatta, hogy festőművészetének még hasznára is lesz a zene, mert a hegedűje lesz az az aranykulcs, a mely megnyitja számára a nagyvilági szalonok ajtait.

És Munkácsy Mihályné megjegyzése találónak bizonyult.

Szamossy László 1899-ben visszatért Magyarországba és önkénlesi évét a 101. sz. gyalogezredben, Zágrábban szolgálta le, ahol a tisztikar részére megfestette a király életnagyságú arcképét. Közel egy évtizedig még itthon próbálta jövőjét megalapítani, néhány kisebb művével szerepelt is a tárlatokon, majd megösmerkedett a korán elhunyt nagytehetségű íróval, Justh Zsigmonddal, aki írásaiban nem egy helyen meg is emlékezik róla. Nyugtalan vérmérséklete azonban, amely nem tudott belenyugodni abba, hogy tehetsége nem szerezte meg itthon a szélesebbkörű elismerést, ezután Róma felé hajtotta. Itt Fraknói Vilmos püspök, a kiváló emberbarát és a művészet lelkes támogatója, előbb saját házában, majd később az általa alapított művészházban adott neki műtermet s azonkívül már atyja iránt érzett jóakarata folytán ig, beajánlotta ösmerőseinek, rokonainak és az előkelőbb római köröknek is.

Hegedűjátéka itt azután igazán aranykulcsnak mutatkozott és a legelőkelőbb szalonok is megnyíltak előtte. Gróf Széchen Miklós vatikáni nagykövet estélyén például oly nagy sikert aratott hegedűjével, hogy másnap a római lapok mind a legnagyobb elismeréssel és magasztalással írtak — zenei tehetségéről. És Rómában, a régi mesterek kitűnő másolása, valamint könnyed, de karakterisztikus portréi révén, előkelő műbarátok kegyét is megnyerte.

Doria-Pamfili herceg például, akit kétszer is lefestett, annyira meg volt elégedve portréivei, hogy különös elismerésképen megengedte, hogy Velazqueznek, a római gyűjteményében lévő X. Ince pápa képét lemásolhassa, amit pedig eddig még senkinek sem engedett meg. Másolatai közül nagyobb sikert aratott még a Borghese-gyűjtemény-ben lévő Tizian-kép, az "Amor sacro ed amor profano" másolata, melyet a mecklenburg-schwerini nagyherceg múzeuma részére vásároltak meg. Több másolata van a zirci apátság templomában is. Arcképei közül különösen sikerültek még: Vanutelli bíboros, gróf Széchen Miklós, Fraknói Vilmos, Hubay Jenő stb. portréi.

Szamossy múlt év végén visszatért Magyarországba és az volt a terve, hogy műveiből itt kollektiv kiállítást rendez, ebben azonban megrongált idegrendszere megakadályozta. Idegbajának gyógyítására Bécsbe utazott, de állapotában javulás nem állott be. Halálának közvetlen oka agyszélhüdés volt, amely 1909 január 2-án, negyvenhároméves korában oltotta ki életét.

 

A DEBRECENI MŰPÁRTOLÓ EGYESÜLET. Nemcsak a fővárosi embernek van érzéke a szép iránt, nemcsak a fővárosi embernek válik életszükségletévé a képzőművészetek remek alkotásaiban való gyönyörködés: a vidéki középosztály épp olyan bámulója a képzőművészeti alkotásoknak, mint a fővárosi ember; s ha műpártolása szerényebb keretek között mozog is, nem elégedhetik meg azzal, hogy akkor lásson egy-egy kiállítást, amikor a véletlen a fővárosba viszi. Ma már nemcsak a vidéknek, hanem a művészetnek és a művészeknek is közös érdeke vidéki kiállításoknak a rendezése. A vidéki nagyobb városok közönsége a maga egészében csakis akkor válik igazán mű-pártoló közönséggé, ha a művészek ezt a műpártoló közönséget a maga fészkében keresik fel. A művészek is csak akkor adhatnak túl a fővárosban már el nem helyezhető fölös termésükön, ha nem kicsinylik le a vidéki közönséget, hanem azt évről-évre felkeresik, ha megtanítják ezt a vidéki közönséget arra s hozzászoktatják ahhoz, hogy ne csak a divatban, külsőségekben utánozza a fővárost, hanem a tartalmasabb és a komolyabb szellemi élet kielégítésében is a fővárosi közönségnek azt a részét tekintse példányképül, amely a kultúra fejlődésével kívánja a magyarság érdekeit istápolni s az országot erőssé és hatalmassá tenni.

A vidéki nagyobb városok között Debrecen volt az első, amelyben a képzőművészetek állandó otthont találtak. A Debreceni Műpártoló Egyesület 1902-ben alakult meg s céljául a műízlés nemesítését, a műszeretet terjesztését s ezáltal a hazai képzőművészet minden ágának felkarolását, szellemi és anyagi érdekeinek előmozdítását tűzte ki.

Ezt a célt az egyesület azáltal kívánta elérni, hogy 1902 óta minden esztendőben egy, körülbelül három héten át nyitva tartott kiállítást rendezett. Ezt a kiállítást az egyesület tagjai díjtalanul, a nagyközönség pedig nagyon csekély díj fizetése ellenében látogathatta. A kiállítások tartama alatt műtörténeti, esztétikai és egyéb aktuális felolvasásokat és szabad előadásokat rendezett. Különös gondja volt arra, hogy mindkét nembeli tanuló ifjúság ezeket a kiállításokat minél tömegesebben látogassa osztályonkint, a tanárok vezetése alatt. Gondoskodott arról, hogy az ifjúságnak vagy a vezető tanárok, vagy az egyesület választmányának tagjai közül egyik-másik tartson megfelelő oktató magyarázatot. Közvetítette a művásárt. Maga az egyesület is évenkint 8 —10 műtárgyat vásárolt a kiállítás anyagából s ezt tagjai között kisorsolta. E részben olyan sisifusi munkát végzett, amiről csak annak van sejtelme, aki hasonló dolgot próbált.

Ha a vidéken újabb egyesület vagy társaskör alakul, annak a tagjai sorába mindig abból az ezer emberből lehet verbuválni néhány százat, amelyik ezer emberből egy vidéki városban létező 10—15 egyesület és társaskör minden tagja kikerül. A vidéki nagyobb városokban is az az intelligens középosztály 1000 —1500 emberből áll és mindig ez az 1000 —1500 ember az, amelyből a színházba járó publikumtól kezdve kikerül valamennyi egyesület és társaskör valamennyi tagja. Ezeket tehát akkor, amikor egy újabb egyesület alakul, ismét újabb tagsági díjjal megadóztatni, valóságos merénylet, így azután nem csoda, ha a debreceni műpártoló egyesületnek is mindössze 230—270 tagja van évenként, akik fejenként 5 korona tagsági díjat fizetnek. Tessék most már elgondolni, hogy a tagsági díjakból befolyó évenkénti 1200 korona jövedelemből hogyan lehet kiállítást rendezni, műtárgyakat vásárolni s hogyan lehet az egyesület célját távolról is megközelíteni. A debreceni műpártoló egyesület akként oldotta meg ezt a nehéz kérdést, hogy ehhez az 1200 korona tagsági díjhoz hozzávette a kiállítások belépti díjából befolyó 5 — 600 koronányi csekély jövedelmet s kijárta, hogy Debrecen város, amely évszázadokon át annyit áldozott már a magyar művelődésért s amelyhez soha senki sem fordult még hiába a kultúra érdekében, évenként 1000 koronával járuljon az egyesület nemes céljaihoz, így aztán sikerül! az egyesület számára évenkint 2600— 2800 korona bevételt teremteni, amelyből fedezhetők voltak nemcsak a kiállítások költségei, hanem azonfelül még minden évben jutott 800—1000 korona arra is, hogy maga az egyesület vásárolhasson műtárgyakat a tagok közt való kisorsolás céljaira.

A debreceni műpártoló egyesület 1902-től kezdve minden évben rendezett egy kiállítást, sőt 1903-ban még egy amatőr-kiállítást is. A rendes évi kiállításokat természetesen nem tisztán a maga erejéből rendezte, hanem főkép az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat segítségével, amely mindenkor a legnagyobb készséggel megfelelő segítséget bocsátott az egyesület rendelkezésére avégből, hogy a kiállítás eredményes, tanulságos és kellő színvonalon álló legyen. Egy alkalommal, 1907-ben, a Nemzeti Szalon igazgatósága vette át e tekintetben az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat pártfogó szerepét.

Most már az a kérdés, hogy ennek a küzdelmes 8 évnek volt-e eredménye? volt-e haszna, érdemes volt-e a vezetőknek annyit küzdeni és fáradozni? Mindenesetre érdemes volt. Mert ha egyéb eredményt az egyesület el nem ért is, annyit mindenesetre elért, hogy a debreceni intelligenciának ma már mintegy életszükségletévé vált, hogy esztendőnként legalább egyszer egy színvonalon álló képzőművészeti kiállítást a saját otthonában láthasson. Az évről-évre növekvő fiatalságba sok fáradsággal, de mégis sikerült belenevelni egy bizonyos esztétikai érzést, a mely visszaborzad a lakások falait ezelőtt pár évvel még sűrűn borító olajnyomatoktól és szivesebben ékesíti falát a legegyszerűbb, pár vonásból álló, de eredeti rajzocskával. Eredményül kell feljegyeznünk azt is, hogy évenként átlag 4000 korona értékű, - az egyesület 8 évi fennállása alatt összesen 28,407 korona értékű kisebb-nagyobb eredeti művészi alkotás maradt meg városunkban s ekként ha nem is kincseket, de legalább morzsákat juttattunk azoknak a magyar művészeknek, akikre büszkék vagyunk s akiket szeretünk. A művásárban mindenkor Debrecen város járt elől s két év óta költségvetésében állandóan szerepel egy 1000 koronás tétel képek vásárlására". Az alább közölt egyszerű kis statisztika bizonyítja, hogy lépésről lépésre tért hódítunk, hogy a kitartásnak és szorgalmas munkának lassankint majd csak gyümölcse érik.

Év Tagok száma Művásáron
befolyt összeg
Kiállítás
látogatottsága
1902. 235 3672 K 2913

1903. 233 4793 " 3326

1904. 246 2722 " 3351

1905. 217 4100 " 2773

1906. 287 4150 " 2653

1907. 255 4750 " 3271

1908. 262 4220 " 2962

 

BAKOSS TIBOR
igazgató.

DR. DÓCZY EMIL
titkár

 

DOBY JENŐ életrajzában, a "Művészet" VI. évf. 363-ik lapján Dankó Jánosról esik szó. Ez Dankó Józsefre igazítandó ki. Doby Dankó József püspöknek, a kiváló magyar amatőrnek arcképét kétszer készítette 1894-ben. Először fénykép, azután természet után.

 

KITÜNTETÉSEK. Az Orsz. Magyar Képzőművészeti Társulat 1908—9. évi téli kiállításán a magyar művészek közül a következők részesültek kitüntetésben: állami nagy aranyérmet kapott Karlovszky Bertalan ("Magyar parasztasszony") és Telcs Ede ("Tanulmányfej"), a Ráth György díjat Karlovszky Bertalan ("Magyar parasztasszony''), a Rökk-jutalmat Szentgyörgyi István ("Panasz"), az Esterházy-díjat dobai Székely Andor ("Román parasztudvar"), a Lipótvárosi Kaszinó-díjat Telcs Ede ("Tanulmányfej"), az Erzsébetvárosi Kaszinódíját Pentelei Molnár János ("Csendélet") kapta. - A külföldi művészek közül egy-egy állami nagy aranyérmet kapott: Rombaux Egide ("A sátán leányai"), Neuhuys 'Albert ("Varrónő") és Zügel Henrik ("A vizén át").

VARRÓNŐ ALBERT NEUHUYS FESTMÉNYE AZ ÁLLAMI NAGY ARANYÉREM NYERTESE
VARRÓNŐ
ALBERT NEUHUYS FESTMÉNYE
AZ ÁLLAMI NAGY ARANYÉREM NYERTESE

A SÁTÁN LEÁNYAI EGIDE ROMBAUX SZOBORMŰVE AZ ÁLLAMI NAGY ARANYÉREM NYERTESE
A SÁTÁN LEÁNYAI
EGIDE ROMBAUX SZOBORMŰVE
AZ ÁLLAMI NAGY ARANYÉREM NYERTESE

ÁTKELÉS A VÍZEN HEINRICH ZÜGEL FESTMÉNYE AZ ÁLLAMI NAGY ARANYÉREM NYERTESE
ÁTKELÉS A VÍZEN
HEINRICH ZÜGEL FESTMÉNYE
AZ ÁLLAMI NAGY ARANYÉREM NYERTESE

A Pesti Hazai Első Takarékpénztár-Egyesület budapesti új székházának szűkebb tervpályázatán a pályabíróság a 15,000 koronás első díjat Alpár Ignácnak, a 12,000 koronás második díját Hültl Dezsőnek, a 10,000 koronás harmadik díjat Moehring Brúnónak (Berlin) ítélte oda.

Az Iparművészeti Társulat bíráló bizottsága az ebédlő- és hálószoba tervezetekre kiírt pályázaton az első díjat senkinek sem adta ki. Az ebédlő-tervre kiírt kétszáz koronás második díjat Tóth Lajosnak adta oda. A hálószoba-tervre kiírt kétszáz koronás második díjat Kozma Lajosnak ítélte oda. A faintarzia-tervre kiírt pályázat első díját Kozma Lajosnak, a második díjat Weszely Vilmosnak ítélték. A társulat oklevél-tervezetére kiírt pályázatok első, hatszáz koronás díját Meyer Antal kapta meg, a kétszáz koronás második díjat pedig Földes Imre.

A zágrábi székesegyház környékének átalakítási tervpályázatán az. első 2700 koronás díjat Kovacic, a második 2000 koronás díjat Stjepan Podhorsky, a harmadik 1300 koronás díjat Dionys Sunko kapta meg.

 

IVÁNYI-GRÜNWALD BÉLA Napsütés című művét közöljük e szám mellékletén. Eredetije pasztellrajz.

NAPSÜTÉS IVÁNYI-GRÜNWALD BÉLA PASZTELLRAJZA
NAPSÜTÉS IVÁNYI-GRÜNWALD BÉLA PASZTELLRAJZA

HAZAY ALADÁR rajzolta az 1. és 2. 1. fejlécét. NOVAK SÁNDOR rajzolta a 22. 1. fejlécét. MIKLÓSI ÖDÖN rajzolta a 25. 1. fejlécét. GÖTZ ERNŐ rajzolta a 30. 1. fejlécét. LAKATOS ARTÚR rajzolta a 42. 1. fejlécét. HANDEL ELEMÉR rajzolta a 40. 1. fejlécét.

 

KÜLFÖLDI KRÓNIKA

 

PÁRISI LEVÉL. (Az Őszi Szalon. - - El Grcco, Bresdin, Monticclli, Chiff'lart. - - A németek elmaradtak. - Franciák. — Magyarok. — A "Művészet az iskolában".) Carriére műve, az Őszi Szalon, hatodszor nyílt meg az idén. Az elmúlt idő elégséges annak a mérlegelésére, mennyiben felelt meg eddig is az alapító mester intencióinak. A Szalon a művészi szabadság respektálásának elvét vette alapul. S midőn végighaladunk -a termeken, mindenfelé ennek a nyomát látjuk és pedig a tiszta művészet jegyében. Mindenfelé megérezzük itt a zsűri magasabb és ideális nézőpontját és munkáját ez irányban s így történhetett, hogy az Őszi Szalon ma kincsesbányája a különböző talentumoknak, eredeti egyéniségeknek. S míg lelkiismeretesen számot ad az újabb és újabb tehetségekről, visszatekint egyszersmind a múltba. Rehabilitálni igyekszik azokat, kikkel a műtörténelem vagy a kortársak mostohán bántak életükben.

Íme, El Grcco, amint az olaszok elnevezték Theotokopulos Domenikost. A kortársai gúnyolták élete utolsó éveiben is és a műtörténetírók nem foglalkoztak vele úgy, amint azt megérdemelte.

A Szalon retrospektiv gyűjteményében huszonegy művét gyűjtötték össze nagy fáradsággal a legkülönbözőbb helyekről, Olaszországból, Angliából, Irlandbol, Franciaországból stb. Túlnyomó a bibliai kép, de van monumentális, arckép és egykét spanyolországi tájkép is. E gyűjteményben egy kitűnő, méltatlanul elfeledett mester emlékét élesztette fel a Szalon.

Épp úgy méltó volt a szintén elfeledett Bresdin Rodolphe emlékének megújítása is. Tiszta, mély művészlélek volt, egyéniségében kissé büszke s talán ez az oka szomorú végének is: tél közepén, egy magtárban megfagyva, holtan találták ! ... Az volt a műterme is, a lakása is, különbre nem tellett! ...

Ez 1885-ben történt. Most nyilvánvaló, hogy e rajzok, akvarellek, litográfiák és vízfestmények más sorsra érdemesítették volna mesterüket! Harminchat tárgy, mind tőle való, talán sikerül belőle egy síremléket fölállítani a művész szülőhelyén, egy kis francia faluban.

Hasonló jellem volt Chifflart, aki 1891-ben halt meg. Eletében állandóan harcban volt művésztársaival, végre teljesen visszavonult a szalonoktól. Nem vett részt többé semmi tárlaton. Ez a komorság, keserűség ki is fejeződik a mintegy száz rajzban, (nagyobbára tájkép). A commune-ből vett figurális képei életteljesek és elütök egyéb munkáitól.

Gauthier Teofil e két előbbinek minden közöny mellett pártfogója volt, de sohasem igazabban, mint Monticelli Adolphe-nál. Gauthier egy bírálatában magasztalóan írt róla s a marseille-i művész egyszerre kiemelkedett az ismeretlenségből. Daubigny, Diaz, Corot lettek barátai. De sikere nem volt. Technikájával, szilaj temperamentumával, színezésével (sok kék, sok vörös, kobalt, aranyba fuló sárgazöld) magányosan állott, Vissza is ment Parisból szülőföldére, melynek nyugalmát nem cserélte föl többé a lázas művészi élettel s ennek civódásaival. Mióta meghalt, művészbarátai folyton törekedtek visszaszerezni neki az őt megillető gloire-t. A százhatvankét kiállított képe nagy kolorista-művészt mutat be nekünk, a színek az olasz rajongót, a formák a francia graciozitást árulják el.

A múlt évben még híre járt, hogy a német festők csoportosan fognak szerepelni az idei Őszi Szalon tárlatán. A bizottság meg is alakult a német művészkoloniákon, Münchentől kezdve Berlinen át Düsseldorfig; a régibbek és modernek, nemkülönben a kolóniák összevesztek a különböző formaságok és előnyök fölött, míg végre II. Vilmos német császár is jónak látta belevegyülni a vitába s a régiek javára döntött. Ennek következtében a bizottság megválasztott elnöke lemondott s vele együtt sokan abbanhagyták a tárgyalást. Az egészből így nem lett semmi.

Helyettük a finnek jöttek, ugyanazon kollekcióval, amelyet már a budapesti közönség is látott.

A francia művészek képein kiérezhető az alkotó kedv bősége. Sűrűn találkozunk a nemes, önfeledt elmélyedéssel, a művészi öröm üde és erőteljes megnyilatkozásaival. Nincs itt hazug és édeskés szentimentálizmus. Ilyen Laprade olasz tárgyú triptichonja, Le Beau intim vidéki tájai, Synave nőaktjai, még ama velencei képek is, melyeket Dufrenoy festett, egyéniek és elütök az átlagtól.

Azután a mesterek: Vallotton, Denis Matisse s az amerikai Morrice. Denis-ben az idén nem láttuk azt a nagy eredetiséget, mit nála megszoktunk, üt panneau-ja üres lirizmus. Matisse egy női aktja és csöndélete chef d'oeuvre-ök. Morrice a tengert festi tragikus színekben, szürke, barna, sárga és fekete harmóniájában. A szobrászati részből az olasz Bugatti Rembrandt állatszobrait emeljük ki.

A magyar művészek közül is többen vettek részt. Érdekes elmélyedésre ad alkalmat két oly ellentétes magyar mester, mint Csók és Kernstock egybevetése egy pillanatra, kiket, bár alapjában hívek maradtak önmagukhoz, újabb és hirtelen megifjo-dásban látunk a francia miliőben. Csók három festményt küldött, mindhármat Magyarországon festette. Nála a rajz dominál, Kernstocknál a szín. "A meztelen fiú"-ban a színek égnek a plein-airben, szinte mámorosán. Azután a fiatalabbak: Márffy csöndélete és két szobája sokkal frissebb, mint tavaly ; érdekes kompoziciójú Hatvany Ferenc két női képe és a színezésben csöndélete; Rózsaffy Dezső "Sárga szobá"-ja és a Grande Revue részére készített illusztrációi; Galimberti Sándor lélekkel festett két nagybányai képet; Körmendi Frim Ervin tájképet és stúdiumot küldött. Egy külön vitrinben vannak Lakatos Artúr iparművészeti munkái: fénykép és cigarettatartók, erszények ízléses és eredeti alkotások és megvan a közönsége a két kiállított eredeti dekoratív panneaujának.

Érdekes még a "Művészet az iskolában" című egyesület kiállítása. Ez egyesület vezetői művészek, tanügyi férfiak és esztétikusok. Az a céljuk, hogy az iskolába lépő és azt elhagyó gyermek művészi impressziót nyerjen. Dekorativ művek, frízek, szemléltető képek, padok, virágtartók stb. A francia szépművészeti miniszter mindenképen támogatja e szükséges intézményt, mely nem csupán a művészet életszükséglete, de a jövő generációk művészi értelmiségének és ízlésének is alapja.

LENDVAI KÁROLY.

 

ADATOK MŰVÉSZETÜNK TÖRTÉNETÉHEZ

 

IZBIGI MIHÁLY ÉLETÉHEZ. A kassai római kath. parochián őrzött 1751. évi házassági anyakönyvben ez a feljegyzés olvasható: "in mense Majo, die 31. Idem copulavit juvenem Michaelem Izbigi cum virgine Agnete Almási praesente domino Joanne Branics et dominó Francisco Svarczen-bach". -269.

K. L.

 

SPILLENBERGER JÁNOS. A 17. századi kassai származású magyar képírónak egy teljes épségben megőrzött festménye látható a Nostitz grófok prágai képgyűjteményében. Ha ugyan magyar a képfestője, akit a rendkívül becses képtár katalógusa (Prága, 1905.) Sandrartra hivatkozással magyarnak mond. Ezt a feltevést legalább is nem igazolja a kép jelzése: 1676. ISpillenberger. Nob: (—ilis) S. (—ancti) Imp: (—erii) f e: (— cit). A tárgya azonban meglepően egyez Sandrart megjegyzésével, amely Spillenbergerről különösen, mint az ovidiusi-költői történetek jeles ábrázolójáról szól elismeréssel. Ovidiusi a Nostitz-gyűjtemény képe is. A vadászatról visszatért Dianát és Kallisztot ábrázolja fürdőzésközben. A kép középpontját a szökőkút és fürdőmedence foglalja el gazdag architektúrával. A középütt elhelyezkedő istennő és nimfa alakját kétoldalt fürdöző kísérőik nagy csoportja fogja körül. A háttért félkörívben húzódó oszlopsor zárja le s ugyancsak gazdag díszítésűek a háttér fái közé helyezett szobrok. A kép felső részét angyalok kara díszíti. Az istennőt két agár és a zsákmányul ejtett vad környezi. A kép felépítésében mesterkélt; díszítése szertelenül gazdag, de élettelen személyeiben, s merev elrendezésében. Architektúrájában és a klasszikus tárgy egész felfogásában a barokízlés jellemző alkotása.

— 270.

VERŐ LEÓ dr.

 

ROZSNYAI KÁROLY. A "Művészet" f. é. 3-ik számában szó volt arról, hogy Kossuth Lajos első mellszobrát két lábnyi magasságú műben Dozsnyai Károly mintázta. A "Magyarország" című napilap 1908 május 10-iki száma közölte az országban található összes Kossuth-szobrok leírását, a honnan kitűnik, hogy az említett mellszobor jelenleg a kolozsvári ereklyemúzeumban található. A nagy államférfi első szobrát ugyanis a kassai haditörvényszék, hogy ezzel Kossuth halálra-ítélte-tését jelezze, Munkácson 1849-ben "in effigie" kifüggesztette.

A kolozsvári ereklyemúzeum Markó Miklós szerint ezt a mellszobrot csak 1903-ban kapta s az alakító művész neve ismeretlen volt, bár többen gyanították, hogy az a Dozsnyai Károly műve; a cikk írója ennek egy példányát galsai Kovách Ernő 1848-iki őrnagy gyűjteményéből ismerte, melyet mint ereklyét, Kovács Lőrinc komáromi vitéz őrnagy mentett meg az utókor számára. Magassága 27 cméter, súlya három kilogramm.

Az alak Kossuth Lajost jobb oldalon elválasztott, hosszú hajjal, kissé hosszúkás arccal ábrázolja ; jellegzetes a fej, a csinos, tömött bajusz s az álla alatt képzett hosszas Kossuth-szakál feltüntetése által. Testét attila födi, nyakán kihajtott inggallér s rojtos magyar nyakravaló.

Mikor a nemzet 1902 szept. 19-én a nagy államférfiú születésének századik évfordulóját ünnepelte, Bertha Mihály kolozsvári szobrásznak támadt az az ötlete, hogy erről a gondosan eltett s féltékenyen őrzött szobrocskáról gipszöntvényeket készítsen, s azt messze földön terjessze, ami sikerült is.

A mű eredetisége érdekében Farkasfalvi Imre levelezett dr. Márki Sándor kolozsvári egyetemi tanárral és Kuszkó Istvánnal a kolozsvári ereklye-múzeum igazgatójával. A feltevést eléggé igazolták a levelek.

A Dozsnyaira vonatkozó életrajzi adatok mindenesetre csak érdekesebbé teszik Kossuthnak ezen legelső mellképét. —271.

 

SPALINSZKY TÁDÉ lengyel származású festőművész volt a XVIII. században. Galíciában született s mint szent Vazul szerzetének tagja, került Munkács mellé a csernekhegyi monostorba 1767-ben.

A ki tudja, hogy a munkácsi kel. gör. püspökök közül a legtöbben ezen szerzet tagjaiból kapták a kineveztetésüket, könnyen megérthetik, hogy Spalinszky is előmenetelnek tekintette, mikor Magyarországba eljuthatott.

Lehoczky Tivadar azt írja Bereg vármegye monográfiájának II. kötetében, hogy azokat a képeket, melyek a nyolc evangéliumi boldogságot ábrázolják s a kisbereznai monostorban vannak a templom két énekkari oldalán felfüggesztve, szintén Spalinszky festette, ami arra enged következtetni, hogy már előbb ennek a monostornak is tagja volt, amelyet csak 1742-ben alapítottak.

A csernekhegyi zárda igen régi s mint a "Vasárnapi Újság" 1863. évf. 41. számából tudjuk, a népmonda szerint azon a helyen van, ahol Álmos vezér legelőször megpihent, mikor a vereckei szoroson Magyarországba jött. Spalinszky itt hivatásszerűleg foglalkozott a festészettel, a monostor ebédlőjében van két festménye, mind a kettő Szent Jánost ábrázolja, az egyiket Dömöczki rendelte meg, a másikat Csendes. (Talán Jánosok voltak?)

Spalinszky negyven évet töltött a csernekhegyi monostorban, s igen valószínű, hogy ő festette a szent Vazul szerzet alapítójának, Koriatovics Tódor lithván fejedelemnek életnagyságú arcképét, valamint a szentegyház alapítójának, Rácz Demeternek arcképét is, aki lóháton ábrázoltatik; mi azért is valószínű, mert ezen templom kövének letétele 1766-ban történt, s ezen esztendő összeesik a festő csernekhegyi tartózkodásának idejével.

Spalinszkyt 1807-ben helyettes lelkésznek, a zemplénmegyei Zombor mezővárosba rendelték, ahol díjtalanul festette a templom részére az iko-nosztáziont, azaz a szentek képcsarnokát.

Itt csak két évet töltött s 1809-ben hunyt el. Hogy azon hosszú idő alatt sok képet festhetett, könnyen elgondolhatjuk s lehetségesnek tartjuk, hogy azok közt magának a művésznek az arcképe is megvan. -272.

 

CHAL szobrász a legnagyobb valószínűség szerint francia eredetű volt, akinek nevét se a Dorffinger-féle pesti lakásjegyzék, se az Örkényi Ferenczy József Pest-vármegye leírása című munkája nem említi fel.

Ennek a Chal-nak nevét gróf Vay Sándor jegyezte fel a "Művészet" 1902. évi 216. lapján mikor Sturmann Mártonról azt írta, hogy az 1831-iki nagy cholera megfosztotta két hajadon leányától s ő általa kívánt lakóhelyen Galga-Györkön (akkor "Tót-Györk", valamikor "Horna Jurka") síremléket állítani, de a kivitele abbanmaradt.

A Sturmann-család az egyik tervet megőrizte Chal műveiből, ami arra mutat, hogy az emlék érdemes mű lehetett. —273.

 

CZOLLNER LAJOS budai szobrász nevét Krüchten József ügyvéd jegyezte fel, aki barátjának Fusz év. János egri zeneszerzőnek emléket emelt a "Tudományos Gyűjtemény" 1819-iki évfolyama XI. kötetében, amely esztendőben ez a jeles kompozitőr meghalt.

A Czollner emlékköve nagyon egyszerű; egy oszlop, amely fölött lant áll. A lant talpán nefelejts, amelytől balra német betűkkel van felírva: Vergiss Mein Nicht, jobbra pedig Ruhe Sanft; azért nem magyarul, hogy a megfelelő hangjegyek is egészen odaillők legyenek.

Az oszlop tábláján a felirat latin:

Amico optimo Joan. Fusz hungaro Toln. viro ingenio et cultura nobili Magistro artis musicac celebri VII. ad Martii an MDCCCXIX. decedenti. I. K. Advocatvs Pio Animo Posvit.

Sokan nem tudják, hogy ki volt ez a derék zeneszerző. Kívánatos, hogy az utókor többet foglalkozzék az ő és Czollner Lajos emlékével.

A "Tud. Gyűjtemény" 85. lapján egy kis jegyzet elárulja, hogy Fusz Jánosnak egy képe is volt viaszból a m. nemz. Múzeum gyűjteményében. Ki volt e kép alkotója ; nem tudom ; lehet, hogy a nagy zenész halotti maszkját kell érteni alatta.

— 274.'

F. I.

 

SZENTPÉTERY ZSIGMOND. A varesebeli gróf, Tullio Dandolo (ki több egyházi szellemben írott históriai munkát adott ki és utazásairól naplót is írt), 1840-ben Budapesten is járt, amikor Széchenyi István gróf kalauzolta. Széchenyi gyalog járta be Dandolóval a város nevezetességeit. E látogatásáról Dandolo a "Reminiscence e fantasie" c. naplójában (1840. szept. 11. dátum alatt) többek közt ezeket írja: ".....igénytelen bolt kapujához jöttünk, melyben egy Socrates képű vén embert (di viso simile a Socrate) vettem észre, aki rézlemezre hajolva dolgozott. Széchenyi előbb figyelmeztetett, hogy meg sem moccanjak s rá megfogta a kezét. A lemezre pillantottam s láttam csodálatos képet: az arbelai (battaglia di Arbelle) ütközet volt az, amelyet Lebrun festett. Egy magas trónon ül Dárius nézve saját embereinek a romlását, ádáz küzdelem körötte, amelyből a borzalom és a közeljáró megsemmisülés hangulata áradt szét ... ". Aztán csodálkozik Dandolo a finom alkotás millió meg millió tűszúrásán. "Annyira csodálatraméltó - - írja tovább az olasz gróf — az a munka, hogy még Benvenuto Cellinit is csodálatra késztette volna. Száz és száz katonát megkülönböztethető arccal lehetett azon szemlélni. Kiki a maga sajátos magatartásával, fegyverével stb.". És bámul Dandolo azon az aprólékos ügyességen, mellyel a mester oly kis méretben véste ércbe azt is, amit Lebrun a nagy festményen is csak néhány vonással jelenített meg. "Ez a kópé Szentpétery (Questo briccone di Szentpetery) nem akar annyi időt sem vesztegetni, hogy valamelyik barátját meglepné valami vésett serleggel". Széchenyinek e szavaira ugyan azt felelte Szentpétery tört franciasággal, hogy majd meglesz, de Széchenyi oda fordul Dandolohoz: "Hát nem utasított vissza 5000 forintot, amit ez arbelai csatáért ajánlottak fel neki, csak azért, mert a vevő hazai ember? Ha az párisi vagy londoni lett volna, tudom, hogy annak eladta volna. Ily csábos sok embertől dicséretet hallani! A bécsi császári múzeumban egy e művéhez hasonló alkotását csodálják". Dandolo még hozzáfűzi, hogy Széchenyi kezet szorított Szent-péteryvel s tovább haladtak. (Strinse di nuovo la manó a Szentpetery e ci accomiatammo.)

-275. s. A. A.

 

JAKOBEY KÁROLY működéséhez Ambrózy Ágost dr. a következő adatot küldi nekünk: "Jakobey Károly egyik képe díszíti a sátoraja-újhelyi nagy templom szentélyének mennyezetét (1. a reprodukciót), amely, mint az aláírásból látható, 1878-ban készült. E festménynek egy olaj-vázlata hat évvel ezelőtt kezembe került, akkor úgy kínálták nekem megvételre, mint Lotz Károly festményét. Maga Lotz is megtekintette ezt a vázlatot s azt mondta, hogy az "Jakobeynek egyik sikerült műve, de a terv tőle (Lotztól) való", s hozzátette, hogy "több Jakobey-kép az ő terve alapján készült". —276.

ASSUNTA JAKOBEY KÁROLY FESTMÉNYE A SÁTORALJA-ÚJHELYI NAGYTEMPLOM SZENTÉLYÉNEK MENNYEZETÉN
ASSUNTA JAKOBEY KÁROLY FESTMÉNYE A SÁTORALJA-ÚJHELYI NAGYTEMPLOM SZENTÉLYÉNEK MENNYEZETÉN

 

HALÁSZ LÁSZLÓ szobrász született Rimaszombatban, a múlt század húszas évei elején, iparos szülőktől.

Iskoláit szülővárosában járta; édes atyja a csendes természetű szép szőke fiúcskát papi pályára szánta, de ez nem valósult.

Rajzolni, festeni nagyon szeretett, s miután Ferenczy István hírneve a harmincas években már széles Magyarországon elterjedt, Halász László is az úttörő magyar művész sikereire áhítozott, amely elhatározásához a lelki erőt különösen nagybátyjának Bartus Antal szabómesternek élénk elbeszélései, s a művelt Európa több nagyvárosából szerzett műtörténelmi könyvei és képei szolgáltatták. — Valószínűleg Ferenczynél is tanult; de nem bizonyos. Hogy Casagrande oldala mellett működött, tőle magától hallottuk, s ő készítette Alexy Károlynál a pesti vigadó-épület szobrait, midőn e végből Székesfehérvárról a fővárosba édesgették. Hogy ez utóbbi helyen hány esztendőt töltött s minő szobrokat készített, nem tudjuk.

Mikor a kiegyezés után Alexy Károlyt a pesti belvárosi főreáliskolánál tanárrá választották Halász László a Beleznay-kertnek Ötpacsirta-utca felüli oldalán barátjával Kugler Ferenccel műtermet rendezett be,* s abban az időben, midőn Kugler a Deák Ferenc mellszobrát mintázta, egy művével ő is pályázott a budai honvédemlékre ; de a díjat nem ő, hanem Zala nyerte meg. A pályamű fényképe megvan gyűjteményemben. A terv két részből állott, az előtérben emelkedő helyzetben egy honvéd alakja látható szarkofág fölött. A szelíd tekintetű ifjú katona kihajtott inggallérral, félig begombolt attilában van ábrázolva, melyet a haza nemtője megkoszorúz.

* Nem lehetetlen, hogy ez a műterem volt az a "Remetelak", a melynek tetején ülve fuvolázgatott hajdan Déry, mikor Dérynének (Széppataki Róza) udvarolt, a ki a szemközt lévő házban lakott.

Az emlék háttere, mint a mű második része: egyszerű obeliszk.

Halász László 1872-ben maga is tanári állást vállalt a budai főreáliskolánál, a mintázásra oktatta a növendékeket, miután attól Izsó Miklós megvált, s maga helyett barátját Halászt ajánlotta.

Tanári pályájáról bizonyára elismeréssel emlékeznek meg az intézet jegyzőkönyvei s talán az az "Emlékkönyv" is, a melyet 1902-ben a budai főreáliskolának ötvenéves fennállása alkalmából szerkesztettek. Halála évét nem találtam feljegyezve.

-277. F. I.

 

A LITHOGRAPHIA KEZDŐI PESTEN. Nem lehetétlen, hogy a lithographia feltalálójának és tökéletesítőjének Senefelder Alajosnak 1821-ben Münchenben megjelent alapvető munkája: Lehrbuch der Steindruckerei, hozzájárult ahhoz, hogy 1822-ben nálunk is, Pesten komolyabban kezdtek foglalkozni a sokszorosítás ezen módjával.

A "Vereinigte Ofner und Pesíher Zeitung" szépirodalmi melléklapja a: "Gemeinnützige Blätter" 1822-ik évi június 13-iki XLVII-ik számában "Empfehlung" cím alatt ezeket írta: "Hr. Ludwig Boutibonne, Zeichnungsmeister in Pesth (beim Marokkaner, im 2. Stock, Nr. 5) ein vorzüglicher Künstler in jeder Art Zeichnungen, beschäftigt sich nun auch mit der Lithographie, und hat sich zu diesem Zweck, für grössere Unternehmungen, mit dem rühmlich bekannten Kupferdrucker, Hn. Johann Schmidt in Ofen in Verbindung gesetzt".

Az első nagyobbszabású lithographiai vállalkozás pontos idejéül, ezen sorok alapján 1822 június havát fogadhatjuk el hazánkban.

Ami ez új műintézet első munkáit illeti, ezekről így nyilatkozik tudósítónk: "Die lithographischen Probeblätter (Landschaften), die wir als Früchte dieser Verbindung sahen, sind sowohl rücksichtlich der Zeichnung als des Abdruckes, den besten ausländischen Kunstwerken dieser Art zu vergleichen, und so schön, dass wir die Kunst-Freunde auf das ganze Unternehmen empfehlend aufmerksam machen".

A sokszorosító művészet ezen fajtájában tehát elég korán -függetlenítette magát hazánk a külföldtől. —278.

B. J.

 

MENYŐI TÖRÖK EDE. Ez az igen termékeny és hosszú időn keresztül nagy népszerűségnek örvendett festő Vácon pillantotta meg a napot. 1836 október 27-én.

Festeni az ötvenes években tanult Marastoni Jakabnál Pesten, majd Lotz Károly oldala mellé került, aki őt nagyon megkedvelte, s személyiségét ecsetjére is méltatta. A törekvő fiatal művész ezen arcképe Lenes Vilmos, váci festő birtokában van.

Török Edével az érintkezés kissé nehezen ment ; mert nehéz hallásban szenvedett, de igen életvidor férfi volt, bohém természetű ember, s kitűnő billiárdozó. Hogy 1857-ben Esztergomban, ahol először lakott, a Mokry-fiút, Wittmann Erzsikét rajzolni tanította, ez is inkább a festő pártfogása céljából történt, mintsem a gyermekek előmenetele kedvéért.

Esztergomban egyébiránt három hónapon keresztül a városi rajziskolában is alkalmazást nyert, de fülbaja miatt a gyerekek fegyelmezéséhez keveset értett, miért is visszavonult a magántevékenységhez, megfestvén Rumy tanárt (?), bizonyos Fráter kisasszonyt, s két arcképet a Meszes-család számára.

1857 március elején hazament Vácra, de úgy látszik nem véglegesen, mert megrendelői inkább az esztergomi, mint a váci közönség közül kerültek ki, s csak akkor hagyta oda Esztergomot, mikor bizonyos Moser nevezetű egyénnel összeütközése volt s ötszáz forintnyi kárt vallott.

Aki magát Török Edénél legelőször Vácon lefestette: lipóci Buriss Pál ügyvéd volt, nemcsak legfiatalabb fiskálisa, de legnyalkább gavallérja; szép szál legény, barnaarcú tüzesszemű, ki öltözetét az ország határain kívül a legelső szabóműhelyben készíttette: igazi dandy.

Miután a Török Ede képeinek sikere s ecsetjének jó hírneve biztosítva volt, 1860 okt. 22-én nőül vette Ballá Borbálát, akivel tizenöt évig élt boldog házasságban s aki két leánygyermeknek adott életet, az idősebb Rózsa 1861-ben, a fiatalabb Izabella 1864-ben született.

Mint fentebb is érintettük, Törökkel a társalgás kissé nehézkes volt, rajzolni s festeni, különösen nagyobb gyermekeket szívesen tanított; így adott leckéket 1865-ben Spányi Bélának, akiből derék festőművész vált, később Lenes Vilmos Lajost tanította, aki magát szintén festővé képezte ki, 1871. és 1873. évi időközben. Ez aztán vetélytársa lett.

Ugyancsak 1873-ban leckéket vett tőle Tragor József, aki mint tanár Eperjesen élt s mint nyugdíjas Vácra tért vissza, s öt évre rá ismét tanult nála egy Tragor fiú, a keresztneve nincs feljegyezve.

Hogy mennyire szorgalmas volt ez a festő, legjobban mutatja, hogy az 1890. év végéig hetedfélszáz arcképet fejezett be, amiből a legnagyobb rész életkorának 30—40. esztendejére esik. Török Ede saját feljegyzése szerint 1876-ig 440 arcképet festett s e nemben úgy látszik a legszerencsésebb.

Népszerűségét húsz éves korában azokkal a transzparensekkel alapította meg, amelyeket az esztergomi bazilika felszentelése alkalmából tervezett ; ezen képek közül négyet Esztergom városa, egyet az odavaló izr. hitközség rendelt meg s a vidék nagy elragadtatással emlegette a Török leleményességét.

Transparenseket Vácon is készített, nevezetesen 1857-ben az osztrák birodalom címereit festette meg azon reményben, hogy az ifjú császár a magyarországi városokat sorban meg fogja látogatni, de csak Budán fordult meg, s csak 1895 máj. 20-án töltött Vácon egy napot.

A váci lövő-egylet Albrecht főherceg arcképét festette meg Törökkel 1858-ban, a kép szemeit a nép 186l-ben kiszúrta s úgy kellett neki utólag renoválni, ami teljes mértékben sikerült is, úgy hogy l876-ban a királyt is megfestette vele a lövő-egylet.

Ezen életrajz adatait leginkább magának a festőnek a naplójából merítettük. Hogy mennyire érdekesek ilyen feljegyzések, csak akkor látja az ember, mikor egész kis kultúrára nyílik perspektíva belőle. Képeket rendeltek meg Peitler Antal váci püspök, gróf Zichy Hyppolit kanonok s a váci székeskáptalan valamennyi tagjai, a kegyes tanítórendi tanárok, szinte versenyeztek a megrendelésben, s a mecénásai közt olyan egyének is szerepeltek, mint herceg Coburg Bécsben, aki a Koháry István arcképét festette le vele s a gróf Crouy-család, amely úgyszólván állandóan foglalkoztatta Török Edét.

Murillónak egy Jézus-fej című képét még 1862-ben másolta; a piarista Váry Gellért megfestette vele nemcsak a maga arcképét, hanem Plató és Cicero arcképeit is; Csaplár Benedek tanár Pállya Coelestin és Horányi Elek tudós írók képeit rendelte meg ; szóval előfordulnak a Török naplójában a mágnások és főpapok mellett a hono-rációrok, a kereskedők, az iparosok, akik azonkívül, hogy általa szent-képeket készíttettek, megrendelték az elhunyt szülők és gyermekek arcképeit ; néha három, néhány több példányban is, hogy a családtagok mindegyike megőrizhesse s tiszteletben tarthassa azokat a késő utódok számára.

A megrendelők nemcsak a közelfekvő Budapestről jelentkeztek Töröknél, hanem a távolabbi Érsekújvárról, Nyitráról, Szentesről, sőt még Prágából is.

Hogy Török Ede élni tudjon s gyermekeit nevelhesse, nem vetette meg az egyházi felszerelések és díszletek festését sem, az ő ecsetje alól nemcsak oltárképek kerültek ki, hanem egyházi zászlók és feszületek. Oltárképei:

a) Szent István király Herenesényben 6) Mária oltárkép a váci kegyesrendiek számára c) Krisztus a keresztfán, a váci ágost. h. evang. templomban, d) oltárkép Dukára, e) oltárkép Balassagyarmatra, /') oltárkép az erdőkuti ágost. hitv. templom számára, g) Szent Pál Fóthra, h) Keresztelő szent János Garamszőllősre és így tovább.

Akárhány képe kisorsolás útján került forgalomba, míg egy aratási jeleneteért 1873-ban csak 27 forintot vett be, két év múlva egy Mária és Krisztus képe már 65 forintot jövedelmezett. Segíteni mindig tudott magán s a nép úgy emlegette, hogy "Nagy-Török" a "menyői" előneve helyett, Karcsú is így írta a nevét.

Van néhány tájképe, melyek közül kettőt Balla József kanonok, kettőt Serédy Géza, kettőt Inczédy Soma váci kereskedő vett meg. Génre- és csend-életi képeit a kisorsolásnál szívesebben rakta a nép.

Meghalt Vácon a kilencvenes évek elején szív-szélhüdésben. Karcsú Arzén azt írja, hogy ezen festő atyja, mint színész telepedett meg Vácon s öcscse Sándor, különb festő lett volna, ha fiatal korában meg nem hal; én az ötvenes évekből egy Török Károly festőre emlékszem, aki nyilván szintén öcscse vagy rokona volt Edének, de vele nem versenyezhetett a festészetben.

—279. F. J.

 

PÁLLIK BÉLA MŰVEI. Az alábbi lajstromban a rendelkezésünkre álló katalógusok, levelezések, hírlapok, folyóiratok alapján összeállítottuk Pállik Béla festett műveinek jegyzékét. Nem vettük fel a lajstromba azokat a műveket, amelyeket az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat 1908. évi októberi Pállik-kiállításán mutatott be, mert e művek pontos lajstromát ennek a kiállításnak katalógusa magában foglalja. Későbbi pótlásokat szívesen veszünk s annak idején folytatólag kiadjuk.

A) KIÁLLÍTOTT MŰVEK. 1. A Képzőművészeti Társulat kiállításain:

(A * azt jelenti, hogy a társulat katalógusa az illető művet reprodukálta.)

1865. Női fej. Női fej.

1875. Kutyafej. Kutyafej. Fekvő kutya. Juhok.

1876. Kutyafej. Kutyafej. Juhok. 1878. Akol.

1880. Delelő nyáj. Agárdi falkavadászat.

1881. Pásztorélet. Libacsalád. Libacsalád.

1882. Allattanulmány. *Vadászlovak. Akolban. Birkacsalád.

1884. Delelelő. Juh és bárányok az akolban.

1885. Őszi szántás. *Juhok és bárányok.

1886. Juhok és bárányok az akolban.

1888. Siesta.

1889. *Juhok és bárányok az akolban.

1890. Haldokló dámvad.

1891. *Rambouillet kos. Angol ürű. Angol ürű. Anyajuh. Német faj. Nyugvó bárány.

1892. Bégető kos. *Megsebzett dámvad.

1893. Delelő tehenek.

1894. Vezérürű. Anya bárányokkal. Négyes fogat. Találkozás az erdőben. Gróf Andrássy Gyula lovasarcképe. Apportírozó vizsla. Gidó.

1895. Tehenek a lápon. *Merino. Negretti kos.

1896. Rambouillet kos. Fekvő bárány. Andrássy Géza gróf lovasarcképe. Tehenek a lápon. "Tsok." apportírozó vizsla. Találkozás az erdőn. Rab gólya. *Akolban. Néhai Andrássy Gyula gróf lovasarcképe. Delelő tehenek. Negretti kosfej. Bégető kos. Libacsalád. Vezérürű. Anyajuh bárányokkal. Mészöly Géza arcképe.

1897. Anyajuh. Kosok az akolban. Kosfej. Kos, erdei legelőn. *Kosok az akolban.

1898. *Gurut alján, felsőbányai út. Vezérürű (cigája). Éhes quintett, Kostanulmány (negretti).

1899. Legelő nyáj.

1903. *Kosok a vályúnál. Erdő széle. Disznók az éren. Bárányok. Anyám arcképe. Agárdi táj.

Vihar után. *Anyajuh ikrekkel. Legelőn. Hazatérő nyáj. Anyajuh ikrekkel. Kakasviadal. Esthangulat. 1908. Éhes népség.

2. Az Eggcnberger-féle könyvkereskedés

képkiállításain:

1903. Bárány fej.

1904. Juhfej. Birkafej.

1905. Kosfej. Birkák (miniatűr festmény.) Libacsalád. Anyajuh. Juhok (miniatűr festmény.) Bárány.

1906. Fekete kos. Juhok. Birkafej. Birkák (miniatűr festmény.) Fiatal kosfej. Birkapár. Birkafej. Birkacsoport. Birkafej Birkacsalád. Fácánok.

1907. Magyar kos. Birka kis báránnyal. Birka-nyáj (vázlat.) Kos birkával. Birkák. Kosfej. Fiatal kos. Kos. Öreg kos. Kettős bárányfej. Birkapár. Vezérkos. Kosok. Birkacsalád. Birkafej. Bárányka. Bárányok. Vadkacsák.

1908. Az éhesek. Vezérürű.

3. A Szépművészeti Múzeum tulajdona: Juhok az akolban 1889-ből. Mészöly Géza arcképe 1872-ből. Delelő 1884-ből. (A Nemzeti Múzeum képtárának 1900. évi tárgymutatójában II. 36 alatt kimutatva, most ismeretlen hetyen.)

4. A szegedi képzőművészeti egyesület

kiállításain: 1900. Legelő nyáj. Fejes a karámban.

5. A budapesti Orvos-Szövetség védnöksége mellett rendezett műkiállításon —

1902-ben:

Tanulmány. Apja fia. Anya bárányokkal. Birka-nyáj. Nyugvó bárány.

6. Külföldön kiállított művek: 1882. Libacsalád - - Wien.

1884. Juhok - - Köln. Juhok - - Düsseldorf.

1885. Juhok és borjúk - - Düsseldorf. Borjú-nyáj az etetésnél - - Düsseldorf. Virágcsokor -Düsseldorf.

1887. Akol - - Leipzig.

1888. Juhok - - Wien. Anyajuh és borjúk -Wien. Siesta (Róka vadkacsával) -— Wien.

1889. Juhok és borjúk az akolban — Wien. Juhok az akolban - - München. Nyugvó borjú — Leipzig. Nyugvó borjú - - München. Juhok az akolban — München. Juhok az akolban — Paris.

1890. Pihenő borjú - - Wien. Akol - - Paris.

1891. Juhok és borjúk az etetésnél - - Wien. Anyajuh és borjúk - - München. Rókák — München. Birkanyáj - - Berlin.

1900. Borjúk — Paris. Juhok az akolban — Paris. 1905. Juhok az itatásnál — Köln.

B) REPRODUKÁLVA VANNAK.

1. Szana Tamás: Magyar művészek c.

munkájában:

Libacsalád. Tehenek a lápon. Juhok az akolban. Birkaakol. Juhok és bárányok.

2. Vasárnapi Újság:

1885. Jelenet a csákói vadászatokból az 50-es évekből.

1889. Juhok és bárányok az akolban.

1891. Rambouillet kos.

1892. Megsebzett dámvad.

1896. Merino.

1897. Kosok az akolban. (2) 1905. Libák. Anyajuh ikrekkel.

1908. Éhes népség. Bivalyfogat. Birkafejek. Telivér. Falu végén. Birkapár.

3. Új Idők: 1897. Birkák. 1903. Kosok a vályúnál. 1905. Anyajuh ikrekkel. 1908. Éhes népség.

4. Vasárnapi Lapok: 1897. Kosok az akolban. Juhok.

5. Ország-Világ: 1883. Juhok az akolban. 1892. Megsebesült dámvad.

1896. Akolban.

1900. A haldokló dámvad.

1902. Fenék. Kozma. Dunure. Gaga. Bona Vista.

1905. Birka.

6. Magyar Szalon: 1885. Lúdcsalád.

1891. Rambouillet kos.

1892. Megsebzett dámvad.

7. Magyar Géniusz: 1892. Az éhes quintett.

1897. Virágtanulmány. Lótanulmány. Tanulmány. Rab gólya. Nyomtatás a szérűskertben. Édes anyám. Akol. Delelő tehenek. Német juh. Tanulmány. Béres gazda. Pihenő bárány. Vadászat után. Juhok az akolban. Juhok az akolban. Juhok az akolban. Istálló. Lovak. Csacsi. Szérűskert. Juhok az akolban. Alföldi juhász. Az akolban.

8. A Könyves Kálmán reprodukálta a

következőket: 1902. Fenék. Kozma. Dunure. Gaga.

C) MAGÁNTULAJDONBAN LEVŐ KÉPEK.

1866. Gróf Andrássy Tivadar, ifj. Gróf Andrássy Gyula, Gróf Andrássy Ilona arcképe; Gróf Andrássy Gyula gyermekei.

1869. Gróf Waldstein János, szül. Zichy Terézia grófnő arcképe. Aurora Mennyezet-kép Gróf Wald-stein János várpalotai kastélyában.

1867. Deák Ferenc arcképe a szabadelvű pártkörben.

1896. Gróf Széchenyi István arcképe a Nemzeti Kaszinóban. Oltárkép a zsombolyai templomban. Plafondkép a tatai várszínházban. Falképek a tatai várszínház télikertjében. —280.

 

A MAGYARORSZÁGI KÉPZŐMŰVÉSZETI ÉS VELE ROKONSÁGÚ IRODALOM TERÉN 1904-IG MEGJELENT KÖNYVEK KIMUTATÁSA

(Folytatás.)

FIUMEI KIKÖTŐ. Összeállította a fiumei kikötő m. kir. építészeti hivatala. Hely és év n.

FOGL EMIL. A gyakorlati építőmester. Gyakorlati kézikönyv építőmesterek, építőiparosok, építési vállalkozók és a kőmíves- vagy építőmesteri vizsgára készülők számára. 224, a szöveg közé nyomott ábrával. (8-r. 183 1.) Budapest, 1897. Lampel Róbert. 4.—

FÖLDI JÁNOS. A technogonometriára taitozó számvetésről vagy az épületek és más testek mérésében előforduló számvetésről. (8-r.) Debrecen, 1820.

FRECSKAY JÁNOS. Ld.: Mesterségek könyvtára.

FRECSKAY JÁNOS. Mesterségek szótára. A Magyar Tudományos Akadémia megbízásából. (8-r.) Budapest, Hornyánszky Viktor. Egy-egy füzet —.20

Fametszés, formametszés és rézmetszés. (16 1.) 1899.

Könyvnyomtatás. (30 1.) 1899.

Aranyozó- és aranyverőművesség. (10 1.) 1899.

Könyvkötőmesterség. (24 1.) 1900.

Rézműves- és rézöntőmesterség. (21 1.)

Kőműves- és kőfaragómesterség. (40 1.)

Hangszerművesség. (40 1.)

Nyerges- és szíjgyártómesterség. (32 1.)

FRECSKAY JÁNOS. Találmányok könyve. Ismeretek a kézmű és műipar mezejéről. A földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi magyar kir. miniszter megbízásából és az orsz. magyar iparegyesület felügyelete alatt, több idevágó munka alapján írta —. 4 kötet. (n. 8-r. 319, 314, 4 és 320, 4 és 344 1.) Bpest, 1877—79. Franklin-Társulat.

FUNKE. A legszükségesebb tudományoknak veleje, a szép tudományokat kedvellőknek számokra. F. német originálissából magyarosíttatott, és némelly tzikkelyeiben megbővíttetett s magyaráztatott Bachich Josef által. Három réz-táblákkal. (8-r. 8 lev. 231 és 5 1.) Posony-ban, 1821. Weber Simon Péter és ujának betűivel.

FUTTAKY GYULA. Magyarország címere. A m. kir. miniszterelnökség által hitelesített színnyomatú címerképekkel. (4-r. 16 1.) Bpest, 1891. Grill K. bízom. 4.—

GABRIELY ADOLF. Az építészet alaprajza. Reál- és ipartanodák használatára. 8 rajzlappal. Ford. Tevcli Varga József. (8-r. IV. és 220 1.) Pest, 1866. Heckenast G. 3.60

GAUL KÁROLY. A bútor. Ld.: Ráth György. Az iparművészet könyve.

GAUL KÁROLY. A faipari technológia elemei, a faipari kötések és kikészítés! módok kivételével. (4-r. 176 1.) Bpest, 1888. Kőnyomat.

GAUTIER. Az utak, és utszák építésének módja, mellyet irt G. úr, ... Mostan pedig hasznos jegyzésekkel meg-bővítve, és szükséges táblákkal megékesítve, magyarul ki-adott Kováts Ferentz. (8-r. 14 lev., 215 1., l lev., l rézm., címkép és 6 tábla rajz) Posonyban, és Kassán, 1778. Landerer Mihály.

GELLÉRI MÓR. Országos nőiparkiállítás. Név- és tárgymutató. (8-r. 316 1.) Bpest, 1881. Athenaeum könyvnyomda —.60

GELLÉRI MÓR. Az országos nőiparkiállítás célja és tendenciája. (8-r. 16 1.) Bpest, 1881.

GELLÉRI MÓR. Jelentés az országos nőipar-kiállítás-ról. A földmívelés-, ipar- és keresk. m. kir. minister megbízásából. (8-r. 140 1.) Bpest, 1881. Pesti könyvnyomda r.-társ. 2.—

GELLÉRI MÓR. A magyar házi-ipar jövő iránya, (n. 8-r. 64 1.) Bpest, 1883. Dobrowsky és Franké. 1.—

GELLÉRI MÓR. Az orosz házi-ipar. (8 r. 16 1.) Bpest, 1883. Károlyi-, Morvái- és Mérei-nyomda.

GELLÉRI MÓR. A kiállítások története, fejlődése és jövendőbeli rendszeresítése, (n. 8-r. 264 1.) Bpest, 1885. Dobrowsky és Franké. 4.—

GEMALDE-GALLERiEjDie—,des Freiherrlichen Brucken-thalischen Museums. (8-r. 150 1. és l lev.) Hermannstadt, 1844. Gedr. b. G. v. Closius. M.

GEŐGZE SAROLTA. Ruskin élete és tanítása. 16 képmelléklettel. (8 r. III, 442 1.) Bpest, 1903. Athenaeum. 7'.—

GERANDO EMMA. 1867-iki világtárlat. 2 kötet. 9 képes l térképpel, (n. 8-r. VIII. és 544, 570 1.) Paris, 1868—69. Ny. Jouaust. D. (Pest, Pfeifer F.) S.—

GERÉB JÓZSEF DR. A görög vallás és művészet. Segédkönyv az irodalom és művelődéstörténeti tanításhoz. Számos fametszetű képpel, (k. 8-r. VI és 131 1.) Bpest, 1891. Eggenberger. 2.--

GEREGE PÉTER. A pécsi székesegyház külseje. Különlenyomat a pécsi főreáliskola értesítőjéből. 7 táblarajzzal, (n. 8-r.) Pécs, 1888.

- Vezető a pécsi székesegyházban. (8-r.) Pécs, 1891.

GERECE PÉTER. A pécsi székesegyház, különös tekintettel falfestményeire. Műtörténet! tanulmány. 34 szöveg közé nyomott képpel és XXI táblával. (4-r. 282 1.) Bpest, 1893. Hornyánszky Viktor bizom. 16.—

GERECE PÉTER. Négyesi Szepesi Ignác báró pécsi püspök emlékszobra Pécsett, (n. 8-r. 30 1.) Pécs, 1893. Hornyánszky Viktor bizom. Bpesten. l,—

GERECE PÉTER. Szobrászati emlékek Magyarországon. Különlenyomat "Matlekovits Magyarország ezredéves fennállásakor" című kiállítási főjelentés V. kötetéből. (8-r. 86 1.) Bpest, 1898. Pesti könyvnyomda r.-t.

GEREVICH TIBOR. Az arányosság elméletének és alkalmazásának története a művészetben. Különlenyomat az "Athenaeuma-ból. Ábrákkal. (8-r. 67 1.) Bpest, 1904. Hornyánszky Viktor könyvny. Dobrowsky Ágost-nál kapható. 1.50

GERLÓCZY GYULA DR. A műegyetem építési ügye, különösen hogy az ország jelen pénzügyi helyzetében kell-e, lehet-e a műegyetem számára állandó és saját céljainak megfelelő épületet emelni? ... Különlenyomat az "Építési Ipar" 1879-dik évi folyamából. (8-r. 30 1.) Bpest, 1879. Nyom. Fanda József könyvny.

GERLÓCZY KÁROLY. A fővárosi képzőművészeti bizottság jelentéSe 10 éves működéséről 1880—90. (8-r.) Bpest, 1891. Pesti könyvny. r.-t.

SZÉKELY DÁVID

 

MŰVÉSZETI IRODALOM

 

MŰVÉSZET, A MŰVÉSZET ÉRTÉKÉRŐL, A MŰVÉSZETI NEVELÉSRŐL. Irta Alexander Bernát. Budapest, Franklin 1908. — A kapitalisztikus termelésmód fokozatos terjeszkedéséből, a nagyvárosok hatalmas gazdasági és kulturális fejlődéséből következik, hogy a társadalom minden rétegében a gazdasági és szellemi élet minden területén az igények napról-napra emelkednek. Nagy tömegekben való együttélésünk kifejleszti szociális és kulturigényünket, tanulásvágyat, tudományszomjat ébreszt a közönség legszélesebb rétegeiben is. Intézmények keletkeznek, melyek e szükségletek kielégítésére törekszenek s ezek kénytelenek a tömegeknek mind szélesebb rétegét a művelődés körébe bevonni. Ennek alapján új pedagógiai kérdések támadnak: a műveltség anyagának s a tanítás módszerének olyan új elrendezése válik szükségessé, mely az emberek nagyobb tömegét is be tudja vezetni a modern kultúrába.

A művészet műveltségünknek ránk nézve rendkívül fontos és becses része. Művészettörténeti és antropológiai vizsgálatok kiderítették, hogy minden — még a legprimitívebb nép életében is — nagyrabecsült lelkiszükséglet volt s nem volt egyetlen nép és egyetlen kor sem, mely nála nélkül meg lett volna. Az emberi lélek egyetemes szükséglete. Egyes korokban egyes népeknél egészen különös, nagy lendületet vett, de a művészek, úgy mint az egész művelődés fejlesztői általában, csak egyetlen osztály számára dolgoztak, A kapitalisztikus termelésmód az emberek mind szélesebb rétegét vor.ta be a városi életbe s ezzel a műveltségbe s a művészet élvezetébe is. Mindjárt fejlődése elején megszületik a fa- és rézmetszés; a művészeti termékek, melyek eddig csak templomokban s fejedelmek várainak kápolnáiban találtak helyet, bevonulnak a polgárok házaiba. Kifejlődik s hatalmas lendületet vesz a dráma és színház s ezzel a művészet iránti érdeklődés szélesebb körű és még intenzivebb lesz. Ma az irodalom, színházak számának óriási megnövekedése, nagy múzeumok, tárlatok folyton változó kiállításai, művészeti folyóiratok, kitűnő és olcsó reprodukciók folytonos terjedése teszik úgyszólván napi szellemi táplálékává a művészetet az emberek mind szélesebb rétegének.

Ez az újabb nagyarányú, gazdag fejlődés igen gyorsan, szinte váratlanul köszöntött be. Nem volt időnk kellőleg előkészülni rá. A művészet mind szélesebb rétegek előtt tudná fölfedni magát, de a mi ízlésünk nem fejlődhetett eléggé ki a helyes kiválogatásra. Az üzlet és haszonvágy e mai korában élelmes spekulánsok ép e hiányra akarják profitjukat alapítani. Ponyvairodalom, színházaknak nevezett félintézmények, a pornográfia megdagadása ennek a következménye; eléggé ismeretes, szomorú jelenség. Az ízlés fejlesztése, a művészet iránti fogékonyságra való vezetés a tömegnevelés fontos kérdésévé kell hogy váljék. Az ízlés átalakulása a művészet niveau-emelkedését fogja eredményezni.

Ma azonban a proletárok óriási tömegénél sokkal fontosabb tenni való van. A legfontosabb elemi ismeretek tanítása egész erőnket kell hogy lefoglalja. A művészet még mindig csak a magát műveltnek nevező polgári osztály birtokában van. Ennek is csak válogatottjai tudnak értékes és értéktelen közt különbséget tenni, a nagy tömeg ízlése teljesen kifejletlen; a ponyvairodalom s többi szépséges társai itt is igen bő fogyasztásra találnak! Ide központosul ma még a művészi nevelés kérdésének egész súlya. A társadalom e rétege főkép a középiskolában tanul s azért a középiskolai művészeti oktatás a művészi nevelés főproblémája.

Erre terjeszkedik ki hát elsősorban a mi könyvünk is. Jól esik e bátor szavakat hallanunk középiskoláink oktatásügyének egyik legjobb ismerőjétől. Mit nyújt a mai középiskola a művészet iránti fogékonyság fejlesztésében? "Az iskolában a filológus az úr s filológusaink művészeti képzettsége semmi. A képzőművészettel egyáltalában nem törődnek, zenével is keveset, csak a költészetet vonják tanításuk keretébe, ezt is filológiai, arkeo-logiai, erkölcsi szempontból, a legtöbb esetben egyenesen esztétika-ellenes szellemben. Természetes, hogy abitu-rienseinknek semmiről sincsenek oly hiányos fogalmai, mint a képzőművészetről és művészetről általában." (19. 1.) Az iskola mai tanítása csak az intellektus fejlesztésére törekszik, itt is jobbára az emlékezet megterhelésére, mint az aktív értelmi munka és értelmi képesség kialakítására. Pedig a művészet iránti fogékonyság föltétele nem is az értelmi, hanem az érzelmi életben fekszik. (55—59. 1.) Ennek a fejlesztésére, kiépítésére a középiskola a legkisebb gondot sem fordítja. A tudás feldolgozása a logikum feladata, eszközei fogalmak apperceptiója és azok analyzise. A művészet nem fogalmi, hanem szemléleti alapon áll. Az iskola a fogalmi alap kidolgozására még csak tesz valamit, itt is inkább a matematika és naturáliák terén, de a szemlélőképesség kifejlesztésére, a megfigyelőképesség gyakorlására a semminél is kevesebb történik, sőt a történelmi és irodalmi stúdiumok tanításmódja direkt ez ellen dolgozik. Ilyen körülmények között nemcsak a középiskola maga nem nyújt semmit sem a művészeti fogékonyságra való nevelés tekintetében, de egyenesen ráfekszik súlyával az iskolából kilépőre is, hogy azután se tudjon magától kifejlődni senkiben a művészet iránti komoly érzés, vagy csak heves és fájdalmas küzdelmek árán esetleg elkésve. Pedig a művészeti fogékonyságra való nevelésnek nemcsak mint öncélnak volna pedagógiai jelentősége. A művészet alapjában véve, úgy a művészet eredetét (szerző három alkalmát veszi fel az eredetnek: művesség, érzés kifejezése, utánzás, 64—77. lap), mint állandó erőforrását illetőleg, az életérzésre megy vissza. A művészet — főleg mióta az utánzás az embert fölfedezte — az élet igazi értelmének nagy felfedője lett (92—96.) s ezáltal nagy egyéniség-nevelő szerepet nyert (101—103.). S minthogy ez az egyéniség-nevelő erő közvetlenül a szemléletekre és érzésekre van alapozva, rendkívül gyakorlati jelentőségű lehetne az életre való előkészítés szempontjából a mai korban, amikor minden egyesnek verejtékes egyéni és osztályküzdelmet kell vívnia egész életpályája alatt. Más olualról viszont a művészet épp, mert az életviszonyokat kondenzált alakban ábrázolja rendkívül alkalmas szociális érzések felébresztésére és kifejlesztésére, aminek nagy jelentőségével a mai életben mindenki kétségtelenül tisztában van, mikor jóformán mindannyiunk egyéni célok mellett szociális funkciót is töltünk be, vagy legalább is kellene hogy betöltsünk.

Mindezek dacára a mai középiskola konzervatív, lomha intézménye semmit sem tesz e fontos nevelési cél érdekében. Pedig itt igazán lényeges és föltétlenül sürgős tennivaló volna! Szerző egész programmját adja a középiskolai művészeti nevelésnek. A művészeti nevelést meg kell kezdeni a tanítás legalacsonyabb fokán s tervszerűen, fokozatosan kell előrehaladnunk. A vezetésnek egyetemesnek kell lenni, a művészet összes ágaira egyformán kell kiterjeszkednie. Tanításról, ismeretek száraz közléséről szó sem lehet, nevelni kell a fejlődő gyermekeket. Mindenekelőtt pedig egy általánosan elterjedt s nagyrészt maguktól a művészektől terjesztett előítélettől kell szabadulnunk. Nem áll, hogy a művészi élvezés csak kevés isteni beavatott számára van nyitva. Tehetség dolgában nincsenek minőségi, csak foki különbségek. Bizonyos fokig mindenki fogékony a kultúra minden eleme iránt, a művészet iránt is, csak alkalmat kell adnunk kifejlődésére (119. 1.). Amennyiben pedig a művészetről van szó, minthogy ez a szemléleten és az érzelmen alapszik — e két tényezőn kell, hogy a nevelés súlypontja feküdjék. A nevelésnek azonban valóságos lelki élményen kell alapulnia, nem szóbeli közlésen. A gyermeknek magának kell a dolgokat megfigyelnie, s pedig közvetlenül, — nem másolatukban (a természet szépségeire való rávezetés egy fontos tényező, 150—153.1.) aktív, cselekvő tevékenységet kell kifejtenie a dolgok megfigyelésében s nekünk nincs más feladatunk, mint elősegíteni, hogy a gyermek saját lábára állani s biztosan járni tudjon. S ez nem olyan nehéz feladat, mint első pillanatra hinnők A kis gyermekek igen is önálló szemlélők, szemléletei igen általánosak, sematikusak, kapkodok, nem objektivek, de lassan azzá fejleszthetők amivé kell, hogy fejlődjenek. A játék sajátos berendezésével, amint a gyermek maga csinálja magának, a mese és ének nagy szeretete fontos kiaknázandó eszközök, amihez az iskolai oktatásnak is alkalmazkodnia kell. De itt meg kell szűnnie az iskolai tanítás mai "félelemre alapított uralkodásának", amely durván széjjeltépi a szépségvilág finom, érzékeny szálait, amelyet a finom gyermeklélek maga szőtt magának. Az aktív önálló szemlélő- és megfigyelőképesség centrumába pedig föltétlenül a rajz helyezendő, amelyet tisztán gyakorlati módon, nem másolásra, hanem az önálló megfigyelés alapjára kell állítani. (135—145. 1.) Az önálló aktiv megfigyelőképesség dolgok folytonos összehasonlításával, megítélésével jár, amely érzések ébredése nélkül nem folyhatik le. Ennek okos vezetése az érzésbcli tényezők olyan fejlődésére, amely a művészeti fogékonyság alapja lehet, automatikusan fog vezetni. Mindezekhez lényegesen hozzájárul természetesen maguknak a művészeti termékeknek a közvetlen szemlélete s ebbe való észszerű bevezetés, amelynek azonban a tanulók önállóságát a legkevésbbé sem szabad bénítani. Épületek, emlékek, kiállítások, múzeumok, utazások mind fontos szerepet játszanak itt. Ez az előkészülés nagy munkája.

Ezek mellett nem hiányozhatik a művészetről való reflexió sem, ami a felsőbb osztályok feladata lenne. Aki a művészetre reflektálni tud, az élesebben fog belátni

a művészet formai életébe is s ezen az alapon fogékonysága hatványozódni fog. E reflektálás két úton érhető el, esztétikai és művészettörténeti tanítással, amik nem mint külön tárgyak volnának tanítandók, hanem az általános tanítás keretén belül. A rajz és a modern nyelvek tanárai vállalnák az esztétikai elmélkedés munkáját, de az egész tanítás gyakorlati legyen, minél szemléletesebb, kevés szóból, sok látásból és csinálásból álljon (228.); a műtörténeti bevezetés a klasszika-filológus dolga, főkép az alsó osztályokban, míg a felsőkben a történet organikus része kell hogy legyen. Betetőzés a magyar irodalomtörténettel kell hogy történjék.

Lehet a részletekről vitatkozni, hogy mit, hogyan csináljunk, de fő, hogy tennénk már valamit. E sorok írója nem hiszi, hogy gyakorlatilag célravezető volna a munka jó részét a filológusok és történészek kezébe tenni. Inkább a rajzoktatással hozná még bensőbb kapcsolatba úgy az esztétikai, mint a művészettörténeti tanítást, mint a könyv szerzője kívánná, bár el kell ismernie, hogy a nyelv-történeti tárgyaknak így egész új életet sikerülne adni. Bármit akarjunk is azonban, tenni nem lehet a középiskola gyökeres átformálása nélkül. De, mint a középiskola egészének átalakításában, úgy e kérdésben is az átalakulások megindítását nem magánál a középiskolánál kell kezdenünk. Hogy iskoláink annyira silányak, annak az oka a középiskolai tanárképzés szerfölötti silánysága, Itt kell a reformot kezdeni. Úgy az egyetemen, valamint a rajztanárképzőben egészen új szellemnek kellene kezdődni. A magunk részéről nem hinnők, hogy ez olyan egyszerű dolog lenne, főkép az egyetemen nem, s főkép a magyar egyetemen nem. Itt igazán a filológia - s pedig a legszárazabb formájában — uralkodik nemcsak a nyelvi, hanem a történeti szakokon is, sőt részben a filozófiában és pedagógiában is. S egyetemünk az ország majdnem legkonzervativebb, legkevésbbé fejlődésképes intézménye. Talán a rajztanárképzőben sokkal többet lehetne tenni. Itt a tanárikar egy része művészemberekből kerül ki. Fontos volna új tanszékek alakítása irodalmi és kultúrtörténeti, esztétikai tárgyakra. A rajztanárok műveltségi színvonalát sokkal magasabbra kellene emelni. A művészettörténeti tanítást, amely eddig mellékes volt, intenzívvé tenni, gyakorlatokkal kiegészíteni s főkép a könyvtárt, reprodukció - gyűjteményt óriási módon kibővíteni, a tanulóknak mindent minél hozzáférhetőbbé tenni, őket folytonosan buzdításokkal és útbaigazításokkal ellátni, s mindezt a művészettörténeti tanítással a legszervesebb kapcsolatban. Nincs fontosabb eszköz a művészi érzés fejlesztésére, mint eredeti rajzok, metszetek, rézkarcok, litográfiák szemlélete, ezt is szerves kapcsolatba kellene hozni a rajztanárképzéssel. A Szépművészeti Múzeum igen gazdag anyaga ma teljesen használatlan. Nagyszerű volna, ha a metszetosztályt onnan el lehetne választani s a rajztanárképző könyvtárával kapcsolatba hozni. Az új készülőfélben levő gipszotheka az így keletkező bővebb helyen jobban volna felszerelhető, ami újabb előny lenne a

művészeti oktatás körül. Érdemes volna az illetékes köröknek e kérdésekkel behatóan foglalkozni.

Talán remélhetjük, hisz könyvünk szerzője oktatásügyünk egyik vezető embere. Vajjon a közoktatási tanácsban ilyen bátor és értelmes szó visszhangra talál-e? Szeretnők, ha a szerző maga végezhetné a nehéz agitátori munkát is, ez sokat lendíthetne a dolgon, aminthogy könyve is sok világosságot hozott s nyilván igen kedvező hatású is lesz. Aki a művészet és művészeti oktatás kérdése iránt érdeklődik, haszonnal forgathatja. Művelt és érdeklődő laikusok is igen sok haszonnal olvashatják e különben igen közvetlen hangon megírt könyvet.

DR. KENCZLER HUGÓ.

 

MAGYAR FESTŐK. Ritka szép hasonmásokban adta ki a Könyves Kálmán műkiadó társaság 45 nagy-rétű lapon egy sor magyar festő műveit. Régibbeket, újabbakat, legújabbakat egyaránt. A nagy solitairek, Mészöly, Székely, Zichy, Lotz, Paál, Munkácsy, Mednyánszky, klasszikus korszakunk e reprezentativ mesterei, aztán az egész magyar Piloty-kör, végül a nagybányaiak, a szolnokiak, a gödöllőiek s azonfelül a Műcsarnok kiállításainak rendes szereplői egy-egy munkájukkal szerepelnek ebben a K. Lippich Elek szerkesztette műben. Néhány oldalnyi szöveg szól e magyar festők köreiről, művészi hitvallásáról. A fő azonban a szemléltető anyag, a kitűnően sikerült réznyomatok, amelyek a maguk tökéletességében és közvetlenségében legjobb tolmácsai e mesterek művészi szándékainak. A 45 gyönyörű műlap Helbing tervei nyomán készült szép tokban került forgalomba.

 

RÉGI MESTEREK, (írta Fromentin. Fordította Erdey Aladár. Deutsch Zsigmond és társa kiadása. Budapest, 1908. Ára 6 kor.) Hogy Fromentinban, aki úgynevezett kettős életű, kettős tevékenységű művész volt, melyik a jobb, ki a súlyosabb, az író vagy a festő, efölött mi nem fogunk hajbakapni. Régtől tudott dolog, már George Sand irodalmi szalonjában elintézték, hogy Fromentinnak, a finom, művelt, ízléses, tanult nem közönséges színérzékű, de nem nagyon mély és nem valami megemlíteni valóan eredeti festőnek föléje kerül Fromentin az író. Az egyikkel, a piktoraival, képeivel azok közé tartozott, akikre a műkereskedők respektus-sal néznek. Keresték, a nemzetközi képbörzén jelentékeny árfolyama volt. Éppenséggel nem illik rá a művészeti augusztság jelzője, nem nevezhető Schlemihlnek, aki a festés spontán szenvedélyén kívül mással, hogy is mondják: a művészet merkantilis oldalával nem mintha nem törődnék, hanem még ha akar, akkor sem tud hozzá, szegény marad koldus marad, gazdag legfeljebb csak halála után. Kitűnően megélt a pikturából, anélkül hogy amit csinált, az szorgalmas, kisiparos munka, sablonfestés lett volna. Talentuma telítve volt mondanivalókkal, ezek azonban inkább irodalmi, mint festői mondanivalók. A csillogóbb, a jelentősebb, a ritka éles-ségű Fromentin nem ott búvik elő, nem akkor van jelen, amikor ecsetet fog kézbe és festeni kezd, hanem amikor írással könnyít magán. Paradoxul hangzik, de nem kidobott frázis, a legkomolyabban vett írói szempontból, szigorú irodalmi igényekkel mérve sem előlegezés, hogy Fromentin a festő vérbeli belletrista. Ott nagyobb és megmaradóbb, ami másodsorban következő passziója volt, amire kissé tán le is nézett, amiben ártatlan szerénységgel azt a félreismerést követi el, hogy dilettánsnak nevezi magát. Ebben, az írás művészetében hors concours áll festőtársai közt, alig kerül melléje valaki, talán csak Morris az ő költeményeivel. Főleg az a munkája (Les maítres d'autrefois), amit Erdey Aladár fordított magyarra, tartja meg frissenható szóval a mai érzésű, mai gondolkodású ember érdeklődésében. Ha jelentene valami különösen feldicséró't, ma is modernnek neveznék ezt a több mint negyven évvel ezelőtt írt könyvet. Regényeinél sokkal intenzivebb módon hatott a körére, festőkre, kritikusokra, laikusokra, a művészetről olvasók tömegére az a színes, magvas, nagy perspektivájú, tömör, sehol nem léha, súlyos, a francia stílus minden árnyalatával mégis könnyen játszó, sok hévvel, sok fantáziával, sok mélyreható okfejtéssel, történeti tudással írt kritikai tanulmány, amely mindössze bekezdés, diszkréten hangszerelt Ouvertüre akart lenni egy nagy, szélesebb alapozású, összefoglaló munkához, de így, minden betartott rendszeresség nélkül, a fejezetek lírikus, ötletszerű egymásrakövetkezéseivel, aránytalanságaival is teljes egész. Ki lehetne tépni belőle fejezeteket, a fejezetekből lapokat, amelyek megint külön kis könyvszámba mehetnének: annyira zártak, annyira kompaktak, annyira kimerítik, minden oldalról megvilágítják témájukat, annyira elkészülnek, teljesen végeznek valamely kérdéssel, képekkel, problémákkal, amelyek nem módszeres programmból adódnak, impressziókból indulnak ki, véletlenül helyeződnek egymás mellé, azon fordulnak, hogy az író, Fromentin melyik kép előtt meddig áll, hová megy, jobbra vagy balra Antwerpen, Brügge, Hága képtáraiban. Regényei, jóllehet ugyanaz az írói készség, ugyanaz a szenzibilis irói természet bontakozik bennük, már rég nincsenek annyira közkézen. Sok más, jó és még jobb regénynyel együtt eltolták őket más konkurrálók, az azóta felhalmozódott irodalom robusztussága. A "Régi mesterek" azonban, amely Froméntint a művészetről írók első és nagyon kevéssé népes sorába vitte, ma is foglalkoztat, leköt, egy pontja se fakó vagy elavult, habár arról a témáról, ezekről a mesterekről Rubens, Rembrandt, Van Dyck, Polter érthető elfogódással, univerzális áhítattal ezerszer végigvizsgált alakjairól azóta. egész könyvtárt összeírtak, összeódáztak, összeszerkesztettek kézikönyvek, apró monográfiák, nagyképű díszművek formájában. Az a része, ahol a kóborvérű, nyugtalan kalandok szelétől, hercegnők, csókok és a festés lázától kergetett, végül az alchimiához menekült Van Dycket jellemzi, ragyogó kis essay. A képek stílusait, a festést nemcsak a műhelyek nyelvén, mesterség! szempontokból próbálja magyarázni. Az életen, milieujükön keresztül magyarázza, együtt, egyszerre látja őket, a festőt és korát, a levegőjét, azokat az utcákat, azokat az embereket, azt a históriát, annak az időnek morális, társadalmi, politikai, kulturális egymásravonatkozásait, ahová valamely festő, egy Rubens, egy Rembrandt beletartozott. Régi csöndes képekkel régi idők elevenülnek meg tolla alatt, az "Éjjeli őrjárat"-tal Hága hidjai, piacai, sötét és szurtos ablaksora, Rubens pompába, selymekbe bujtatott, limfátikus asszonyaival, az antwerpeni vasárnapok hangulata, pogány öröme. Azonkívül, hogy historikus művészeket analizál, hogy portrékat rajzol róluk, ebbe a vizsgálódásba önkéntelenül belekeveri a szeme előtt készülő francia pikturának törekvéseit, hibáit, új ébredezéseit. Kapcsokat vagy befüggéseket, összekötő szálakat vesz észre az akkori francia modernség, a természetfestő francziák és hollandus tájkép között, Rousseau és Ruysdael közt, konstatálja a piktori folytonosságot Van Dyck nyomán angol földön keletkezett festői renaissance, Gainsborough, Constable műveiben. Olyasmit emel ki a maga döntő szerepében, olyasmit hangsúlyoz, ami a modern piktura fundamentuma lett, de amit azidőtájt akadémiákon és legtöbb műteremben félvállról emlegettek: a valőrt. Ez a könyv a legszebb kép, amit Fromentin maga után hagyott,

D .

 

FESTÉSZET.

Karl Zieglers Amazone. Irta dr. Hermann Konneith. Die Karpathen. II. l
Böcklin und das Meer. Irta Ottó Alscher, Orsóvá. Die Karpathen, okt. 15.
Die stilisirende Malerei und Zeichnung. Irta Teutsch Walter, Brassó. U. o.
Rassenmischung. (Belga festők kiállítása Berlinben.) Irta Lothar Rudolf. Pester Lloyd, okt. 29.
Képhamisítók pöre. (A müncheni képhamisítók.) Jeltelen cikk. Egyetértés, okt. 31.
Balló Ede másolatai a Nemzeti Szalonban. (Velazquez, Raffael, Goya, Rubens, Rembrandt, Cuyp, Pieter de Hooch, Frans, Hals, Van der Meer.) Ösmertették a napilapok okt. 31. számai.
Whistler-Geschichten. (Pennel könyvének ismertetése.) Jeltelen cikk. Budapester Tagblatt, okt. 31.
Brocky Károly hat képe Irta dr. Nyári Sándor. Vasárnapi Újság, nov l.
Velazquez — magyarul. Irta Tövis. A Hét, nov. 1.
A színek muzsikája. (A párisi őszi Szalon kiállítása.) Irta Lendvai Károly. Pesti Napló, nov. 1.
A nagyváradi Szent-László templom új festményei. Túry Gyula képei. Jeltelen cikk. Alkotmány, nov. 3.
Csontvári kiállítása. (Kosztka Mihály Tivadar képei a városligeti Iparcsarnokban.) Irta k. k. 1. Pesti Hirlap. nov. 4.
Zombory. (Zombory Lajos kiállítása Szolnokon.) Jeltelen cikk. Jásznagykúnszolnokmegyei Lapok, nov. 1.
Siebenbürgisch-sächsische Charakterköpfe. (Dörschlag Károlyról.) Irta dr. Roth Viktor. Die Karpathen, nov. 1.
Velazquez-másolatok. Balló Ede kiállítása a Nemzeti Szalonban. (Képekkel.) Jeltelen cikk. Vasárnapi Újság, nov. 8.
Vernissage az Uporban. (Linek Lajos, Polgár Márton és Gáspár Antal karrikaturáinak kiállítása a buda-
pesti Upor kávéházban.) Irta —y —r. Független Magyarország, nov. 8.
A festőiskolából. (A szombathelyi festőiskola.) Irta Pelárgus. Vasmegyei Hirlap, szept. 27.
Faragó Sass képkiállítás. Irta Sz. L. Szombathelyi Újság, okt. 11.
Egy modern képkiállítás. (Faragó Márton és Sass Ferenc festőiskolájának kiállítása Szombathelyen.) Irta Pelárgus, okt. 8.
Faragó és Sass képkiállítása. (Szombathelyi képkiállítás.) Jeltelen cikk. Vasvármegye, okt. 7.
A Szépművészeti Múzeum. Irta dr. Nyári Sándor. A Család, nov. 2.
Neurussische Malerei. Irta Hevesi Lajos, Pester Lloyd, nov. 10.
Művészeti krónika Velazquezről. Irta Nécsey László. Revue de Hongrie, nov. 15.
Balló Ede másolatai. (A Nemzeti Szalon kiállítása.) Irta Molnár Sándor, Politikai Hetiszemle, nov. 15.
A párisi őszi szalon. Irta —iksz. Az Újság, nov. 18.
Híres festők képeinek ára. Jeltelen cikk. Budapesti Hirlap, nov. 19.
Magyar művészek a téli tárlaton. (Festők.) Irta njl. Magyarország, nov. 20.
Winterausstellung im Künstlerhause. (Képekről.) Irta Rothauser Ruttkay Miksa, Pester Lloyd, nov. 21.
A téli tárlatról. (Toroop holland festő műveiről. Irta —ml. Magyar Hirlap, nov. 22.
A műcsarnokban. A belga festészet. Irta Malonyay Dezső. Budapesti Hirlap, nov. 25.
Nemzetközi téli kiállítás a műcsarnokban. Zügel, müncheni állatfestő műveiről. Irta Rottenbiller Ödön. Független Magyarország, nov. 25.
Balló Ede Velazquez képei a Nemzeti Szalonban. Irta K. B. A Jövő, III. 19.
Aus dem Wiener Künstlerhause. Wilhelm Leibl. Rysselberghe. Daumier. Irta Hevesi Lajos. Pester Lloyd, nov. 26.
Gillemot Ödön. Irta Szohurek Antal. Győri Hirlap, nov. 22.
A Szépművészeti Múzeum gyarapodása. Nemes Marcell ajándékai. Irta dr. Térey Gábor. Vasárnapi Újság, nov. 29.
Művészeti jegyzetek. Irta — ml. Magyar Hirlap, nov. 29.
A Szépművészeti Múzeum Rembrandt-kiállítása. Ismertették a napilapok nov. 29-ik számai.
A szentpéteri templom. Stein János képei. Irta K. Sebestyén József. Erdélyi Lapok, dec. 1.
Wie ein Tizian aus Italien exportirt wurde. Jeltelen cikk. Neues Pester Journal, dec. 6.
A tárlatról. (Zügel képeiről.) Irta —ml. Magyar Hirlap, dec. 6.
Lotz Károly kincsesházából. (Az Eggenberger-szalon kiállítása.) Irta L K. Új Idők, dec. 6.
Rembrandt-kiállítás a Szépművészeti Múzeumban. Irta dr. Pogány Kálmán. Vasárnapi Újság, dec. 6.
Lóth József tárlata. (Képkiállítás Győrött.) Irta K—y —f. Győri Hirlap, dec. 8.
Rembrandt-kiállítás. Irta Tövis. A Hét, dec. 6.
A Műcsarnokban. A magyar képek. Irta Malonyay Dezső Budapesti Hírlap, dec. 3.
Látogatás László Fülöpnél. Berlini levél. Irta B. Az Újság, dec 15.
Rembrandt zsidó tárgyú rézkarcai. Irta Lakos Alfréd. Egyenlőség, dec. 13.
Magyar festők. (Lippich Elek szerkesztésében megjelent 45 reprodukció.) Jeltelen cikk. Új Idők, dec. 20.
Festményhamisítás. Egy amerikai szakértő leleplezései. Jeltelen cikk. Magyar Hírlap, dec. 19.
Csákány a freskóban. Lotz Károly festményei a Terézvárosi kaszinóban. Jeltelen cikk. A Nap, dec. 20.
Gerster Károly képei. (A Magyar Mérnök- és Építész-Egyesület kiállítása.) Jeltelen cikk. Vasárnapi Újság, dec. 20.
Pico della Mirandola. Egy renaissance arcképhez. Irta Erdős Renée. Vasárnapi Újság, dec. 20.
Oroszországi képek. Verescsagin Vazul Vaszilijevics művészete. Irta Csudáky Bertalan, "Budapest", dec. 22.
A Szépművészeti Múzeum gyarapodása. (Zichy Mihály, Munkácsy, Lotz Károly.) Irta Kazai Emil, Pesti Hírlap, .dec. 24.
Tornyai Jankó festményei. Irta Vetro Lajos Endre. Makói Hírlap, dec. 17.
Nagyváradi élet. A mi festőiskolánk. (Tibor Ernő és Mikes Ödön festőiskolája.) Irta Jim. Nagyvárad, dec. 25.
Poll Hugó. Látogatás a művésznél. Jeltelen cikk. Aradi Közlöny, dec. 25.
Fritz Schullerus. Irta dr. Roth Viktor. Die Karpathen, II. 7.
Halmi Artúr képei. (Gyűjteményes kiállítás a Nemzeti Szalonban.) Ismertették a napilapok és hetilapok jan. 10-iki számai.
Halmi. Hogyan készül egy kiállítás? Irta Vulpes. Az Újság, jan. 17.
Hollandusok. Irta Tóth Árpád. Nyugat, jan. 1.
Henri Rousseau. Jeltelen cikk. Pesti Napló, jan. 14.

 

SZOBRÁSZAT.
Asklepios szobra a Nemzeti Múzeumban. Irta dr. Hekler Antal. Archaeologiai Értesítő. U. f. XXVIII. 4.
Ghyczy Kálmán szobra Komáromban. Istók János műve. Leleplezték okt. 17-én. Ismertették a napilapok okt. 28-iki és hetilapok november 1. számai.
Olasz temetők. (Szobrok az olasz camposantokban.) Irta Ballá Ignác. Vasárnapi Újság, nov. l.
Horvai János. (A genfi reformáció pályázat alkalmából a külföld elismerése.) Jeltelen cikk. Budapesti Hir-lap, nov. 1.
Szobrok, emlékművek. (Nagyjaink szobrairól.) Irta Heltai H. István. Független Magyarország, nov. 3
A Rudolf-szobor. Ligeti Miklós műve. Jeltelen cikk. Uránia, nov. 11.
A hét történetéből. (A Munkácsy-szobor és a genfi Calvin - szobor zsűrijéről.) Irta m 1. Magyar Hírlap, nov. 15.
A felrobbant szobor. (A Balázsfalván felrobbantott Janku-szobor.) Jeltelen cikk. Független Magyarország, nov. 20.
Pázmány szobrának elodázása. (Radnai Béla műve.) Irta 0. Magyar Állam, nov. 22.
A műcsarnok nemzetközi téli tárlatának szobrai. Irta Bálint. Népszava, nov. 22.
A pozsonyi Pázmány síremlék. Riegle műve. Irta 0. Magyar Állam, nov. 26.
Graf Moriz Benyovszky. Zur Gedenktafel-Enthüllung in Verbo. Irta .*.. Neues Pcster Journal, nov. 27.
Jobbágy Miklós szobrainak kiállítása Münchenben. Ismertették: Münchener Post, nov. 17. Illustrirte Mün-chencr Zeitung, nov. 22. Münchener Neueste Nachrichten, nov. 23. Augsburger Abend Zeitung, nov. 24. Bayerischer Kurir nov. 18—30.
Ligeti Miklós. Irta Iván Ede. Szalon Újság, nov. 15.
A műcsarnokban. Képfaragóink. Irta Malonyay Dezső. Budapesti Hirlap, dec. 6.
Simay Imre szobrai a bécsi Kunstausstellungban. Ismertették a Neue Freie Presse dec. 5., Neues Wiener Tagblatt dec. 5. számai.
Új szobrok a Műcsarnokban. Irta Lyka Károly. Új Idők, dec 6.
Donáth Gyula. A Werbőczy-szobor alkotója. Irta Gergely István. Független Magyarország, dec. 8.
Werbőczy István. A főváros legújabb szobra. Jeltelen cikk. Budapest, dec. 15.
Werbőczy István szobra. Donáth Gyula műve. Leleplezték december 15-én. Ismertették a napilapok dec. 16. számai.
A Pázmány-szobor. A száműzött tizedik. Jeltelen cikk. Alkotmány, dec. 25.
A Buddák világában. Plastica. Irta Vay Péter gróf. Magyar Hirlap, dec. 25.

 

ÉPÍTÉSZET.

Római torony mintája Potaissából. Irta Téglás István. Archaeologiai Értesítő. U. f. XXVIII. 5.
Wigand Ede művei. Irta Margitay Ernő. A Ház, I. 6.
Nagyvárosok terei. Irta Dallos József. U. ott.
Nyaralók és más egyebek. Irta Szigma. U. ott.
Vágó László és Vágó József unokái. A Ház, I. 7.
A jövő építészete. Irta M. U. ott.
Andrea Ferrucci Bakács-oltára Esztergomban. Irta dr. Kenczler Hugó. Archaeologiai Értesítő. U. f. XXVIII. 4.
A bártfai plébániatemplom régi barokk oltára. Irta Myskovszky Viktor. U. o.
A felsőszombatfalvi és a nándorvályai oláh templom. Irta Supka Géza. U. o.
A felsőzempléni várakról. Irta Dudás Gyula. U. o.
A mészhomoktégláról. Irta Leopold Andor. Vállalkozók Közlönye, okt. 28.
A Fehérkereszt gyermekkórháza. Ybl Lajos műve. (Jeltelen cikk.) Vállalkozók Közlönye, okt. 28.
Utcák és háztetők. Irta Aegrotus. Az Újság, okt. 30.
Az új Nemzeti Színház. Irta gé. Pesti Napló, okt. 31.
A jégpalotáról. (Berlini levél.) Jeltelen cikk. Az Újság, nov. 1.
Az új hídról. Irta Bárczay Gyula dr. Magyarország, nov. 4.
Külső klinikák. (Korb és Giergl műve.) Jeltelen cikk. Vállalkozók Lapja, nov. 4.
Laktanyaépités és tervezés. Irta M. A. U. o.
A kispesti munkástelep pályázata. Irta Ödönfy László. U. o.
Az új épító'szabályzat. Irta L— r. Vállalkozók Közlönye, nov. 4.
A kispesti munkástelep. Jeltelen cikk. U. o.
Lebontják a Dömötör-templomot. (A szegedi Szent Dömötör-templom lebontásához.) Jeltelen cikk. Szeged és Vidéke, nov. 7.
A dunaharaszti családi házak építése. Jeltelen cikk. Független Magyarország, nov. 11.
A kecskeméti elmegyógyintézet pályatervei. Korb Flórís és Giergl Kálmán, Bálint Zoltán és Jámbor Lajos, Lechner Ödön és Sebestyén Artúr, Kőrössy Albert tervei, képekkel. Magyar Iparművészet. Jeltelen cikk. VI. 9.
Építési anyag és szerkezetek. Irta L—r. Vállalkozók Közlönye, nov. 11.
A kispesti munkástelep-pályázat házai. Irta Ödöníi László. Vállalkozók Lapja, nov. 11.
Építészet a minisztériumokban. (Levél a szerkesztőhöz.) Irta: Egy építész. Az Újság, nov. 15.
A kispesti munkás lakóháztelep. Irta Devecis Del Vecchio Ferenc. Budapesti Hírlap, nov. 15.
London építése. Irta Rerrich Béla. Vállalkozók Közlönye, nov. 18.
"Egy építész." (Válasz Az Újság nov. 15-iki számában levő cikkre.) Jeltelen cikk. U. o.
A törvénykezési palota. (A balassagyarmati törvénykezési palota pályatervei alkalmából.) Irta Ezrey. Vállalkozók Lapja, nov. 25.
Tűzmentes építkezés. Irta V. S. U. o.
A mészhomoktégla gyártásáról. Zsíros Károly előadása a Magyar Építőművészek Szövetségében. Vállalkozók Közlönye, nov. 25.
Az építészeti pályázatok szabályzata. (Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter rendelete.) U. o.
A községi építkezésekről. Jeltelen cikk. Kiskunmajsai Hírlap, nov. 15.
A községi építkezésekről. Jeltelen cikk. Kiskunmajsai Hírlap, nov. 22.
Középületek és városrendezés. Jeltelen cikk. Szilágy-Somló, nov. 26.
A főgimnázium és a városi építkezések. Irta Tankó Károly. U. o.
Az új állami munkásházak tervei. Jeltelen cikk. Vasárnapi Újság, nov. 29.
A mészhomok-téglagyártás. Gyártási módok és azok előnyei. Jeltelen cikk. Magyarország, nov. 29.
A II. kerület szabályozása. Irta Pollák Manó. Pesti Hirlap, nov. 29.
Bomladozó középület. Az igazságügyi palota veszedelme. Jeltelen cikk. Az Újság, nov. 29.
A vasbeton művészi formája. Irta Ezrey. Vállalkozók Lapja, dec. 2.
London építése. Jeltelen cikk. Vállalkozók Közlönye, dec. 2.
A balassagyarmati törvénykezési épület. Irta P... U.o.
A kassai székesegyház. Irta Kabdebó Gyula. Magyar Építőművészet, VI. 11.
Dr. Hültl Dezső. A dr. Pajor-féle szanatórium és vízgyógyintézet. Jeltelen cikk. U. o.
A kecskeméti elmegyógyintézet pályatervei. Jeltelen cikk. Magyar Építőművészet, VI. 9.
Földalatti palota. Új építészeti lelet Ó-Budán. Jeltelen cikk. Pesti Napló, dec. 6.
Elégia a millenáris emlékről. Irta B. P. Pesti Napló, dec. 8.
A mészhomoktégla-gyártásról. Zsíros Károly előadása a Magy. Építőművészek Szövetségében. (II. rész.) Vállalkozók Közlönye, dec. 9.
A vasbeton művészi formája. Irta L. U. o.
A Gellérthegy kiképzése és városrendezési feladataink Jeltelen cikk. Vállalkozók Lapja, dec. 8.
Vakológép. Irta Sziklai Zs. U. o.
Az ókori építészet. Irta Pásztor József. Mátravidék, jan. 2.
A szegedi fogadalmi templom. Irta Komor Marcel. Vállalkozók Lapja, jan. 6.
A szépművészet hatása. Jeltelen cikk. Vállalkozók Közlönye, jan. 6.
New-York építőszabályai. Irta Schmidt Gyula. (III-ik cikk.) U. o.
A fizikai eszmék ábrázolása. (Egy fejezet az építészek filozófiájából.) Irta dr. Varjas Sándor, A Ház, I. 9—10.
A budapesti vár. Irta Ney Béla. Budapesti Hirlap, jan. 10.
Arad sz. kir. város szabályozásáról. Irta Palóczi Antal. Arad és Vidéke, dec. 25.
Modern stílus — magyar stílus. Irta Bálint Zoltán. Budapesti Hirlap, dec. 25.
Újabb lakóház-telepek. Irta Palóczi Antal. Vállalkozók Közlönye, dec. 30.
A legifjabbak. Irta K. M. Vállalkozók Lapja, dec. 30.
Műszaki Múzeum. Jeltelen cikk. U. o.
A Gellérthegy kiképzése és városrendezési feladataink (Il-ik cikk.) Irta V. S. U. o.
A siciliai építkezés. Irta Barber Arnold, Budapesti Hirlap, január 3.
Öntött házak. Edison legújabb találmánya. Jeltelen cikk. A Család, dec. 2.
A jövő építészete. Irta M. A Ház, I. 8.
A vakok háza. (Wechselmann Ignác alapítása. Épült Lajta-Leitersdorfer Béla tervei szerint.) Ismertették a napilapok dec. 19-iki számai.
A vakok tanintézete. Irta Málnai Béla. Vállalkozók Lapja, dec. 23.
Építészhallgatók kiállítása. Irta L—r. Vállalkozók Közlönye, dec. 23.
New-York építőszabályai. Irta Schmidt Gyula. U. o.
A pénzügyminiszteri palota monográfiája. Jeltelen cikk. U. o.
A családi házak Dunaharasztiban. Jeltelen cikk. Független Magyarország, dec. 24.
Pozsony szabályozásáról. Irta Palóczy Antal. Nyugatmagyarországi Híradó, dec. 16.
Középületek kitelepítése. Irta Kabdebó Gyula. Magyarország, dec. 25.
A régi Budapest. Az épülő Belváros. Jeltelen cikk. Budapest, dec. 25.
A kassai Lőcsei-házról. Irta Myskovszky Viktor. Felsőmagyarország, dec. 25.
Az új építésügyi szabályzat. Irta Román Miklós. Budapesti Hírlap, dec. 27.

 

IPARMŰVÉSZET.

A Hora-lázadás emlékérmei. Irta G—n. Numizmatikai Közlöny, VII. 3.
Beszterczebányai kályhák. Irta Divald Kornél. Múzeumi és Könyvtári Értesítő, II. 4.
Brassai ötvösművek. Irta Gyárfás Tihamér. Archaeo-logiai Értesítő, új folyam, XXVIII. 5.
Brassai ötvösművek. Irta Gyárfás Tihamér. Archaeo-logiai Értesítő. U. f. XXVIII. 4.
Hitelesítő jegyek ötvösműveken. Irta Kemény Lajos. U. o.
A címer és korona. Irta: h. Alkotmány, okt. 28.
Magyar díszítő művészet. Gróh István könyvéről: a "Díszítő Művészetről". Irta M. d. Budapesti Hírlap, nov. 8.
"Attila kincse". Irta Supka Géza. Magyar Állam, nov. 12.
Interessante Funde. Völkerwanderungskunst in Inter-cisa. Irta Supka Géza. Neues Pester Journal, nov. 12.
A magyar iparművészet úttörői. Jeltelen cikk. Magyar Iparművészet, okt.
Színes vas. Irta Csizik Gyula. U. o.
Párisi levél. (A Salon du Mobilier, a Musée Galliera és a Salon d'Automne, iparművészeti kiállítása.) Irta h. b. U. o.
Az Iparművészeti Múzeum kiállítása. Ösmertették a napilapok nov. 21. számai.
Péter vajda koronája. (1585.) Irta Gyárfás Tihamér Alkotmány, nov. 22.
A könyvek bekötéséről. Irta Beitel Károly. Magyar Nyomdászat, XXI. 11.
Cifferi hímző-háziipari munkák kiállítása. Jeltelen cikk. Ung, dec. 13.
Moderne Kinderspielzeuge. Irta Mautner Klára. Neues Pester Journal, dec. 24.
Divatos ékszer. Jeltelen cikk. Magyar Hírlap, dec. 29.
Magyar harangok. Irta Hanusz István. Budapesti Hírlap, dec. 25.
A szobák lelke. (A "Műhely" bútorairól) Irta —ml. Magyar Hírlap, jan. 6.
A kézműipar fejlesztése. Irta S. Losoncz cs Vidéke, jan. 3.
A székesfőváros iparrajziskolája. Irta Lyka Károly. Magyar Iparművészet. XI. 9.
A keramika és üveg művészetéhez. Irta Csizik Gyula. U. o.
A svéd népművelők és a háziipar. Irta Mustó Béla. Népművelés, III. 10.

 

VEGYES.

Harmadfélszáz polgári iskola rajztanító nélkül. Irta Hollós K. Rajzoktatás. XI. 9.
A művészeti nevelésről. U. ott.
A középiskolai rajzoktatásról. Irta Reimlinger Gyula U. o.
A fénykép a múzeum szolgálatában. Irta dr. Gerevich Tibor. Múzeumi és Könyvtári Értesítő, II. 4.
Magyarország középkori várai. Irta dr. Szendrei János. U. ott.
A Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Múzeum Temesvárott. Irta dr. Berkeszi István. U. ott.
A sárospataki ref. főiskola metszetgyűjteménye. II. Irta Harsányi István. U. ott.
Képek az eperjesi XV. századi adólajstromokban. Irta dr. Szendrei János. Archaeologiai Értesítő. Új folyam. XXVIII. 5.
A bártfai városházáról. Irta Myskovszky Viktor. Archeológiái Értesítő. U. f. XXVIII. 4.
Archaeologiai kutatások a külföldön. (Ephesos, Miletos, Pergamon. Delos.) Irta dr. Hekler Antal. U. o.
Paris. (Párisi építkezések és egyebek.) Jeltelen cikk. Vállalkozók Lapja, okt. 28.
Töredékek a könyvnyomtatás történelméből. Jeltelen cikk. Grafikai Szemle, XVIII. 10.
Az intérieur. Irta dr. Ambrózy Ágoston. Az Amatőr. V. 17.
Jegyzetek a londoni nemzetközi rajzoktatási kongresszusról. Irta Györgyi Kálmán. Népművelés, III. 7 — 8.
A fővárosi elemi iskolai rajztanítás sikere Parisban. Jeltelen cikk. U. o.
Az utánzás a művészetben. Irta Alexander Bernát. (Részlet a Művészet, a Művészi értékről, a Művészeti nevelésről c. könyvéből.) Budapesti Hírlap, nov.. 1.
Egyiptomi emlékek Budapesten. (Egy angol egypto-logus cikke.) Irta dr. Szegheő Gábor, Budapesti Hírlap, nov. 1.
Alfa könyve. (Alexander Bernát könyvéről.) Irta — ő. Budapesti Hírlap, nov. 4.
Művészet az iskolában. Irta — i. Népművelés, III. 7 — 8.
Alexander Bernát könyve. Irta Kanizsai Ferenc, Magyar Hírlap, nov. 13.
Az őskori ember művészete. (Verworm Miksa: Zűr Psychologie der primitiven Kunst c. könyvéből.) Jeltelen cikk. Budapesti Hírlap, nov. 13.
A magyar karrikaturáról Irta P. L. Független Magyarország, nov. 14.
A művészet a szélső Keleten. Irta gróf Vay Péter. Revue de Hongrie, nov. 15.
Az őskori ember kezdetleges művészetének eredete. Irta Gorka Sándor. Természettudományi Közlöny, nov. 15.
Japán művészet. Új osztály a Szépművészeti Múzeumban. Irta Tövis. A Hét, nov. 15.
Állandó kiállítási parkot Budapestnek! Irta Zsolnay Miklós. Magyar Iparművészet, okt.
A magyar házi ipar és az Iparművészeti iskola. Irta Ascher Alajos. U. o.
Beszélgetés a művészetről. Irta Holló Géza. U. o.
A leigazolt művészet. (Egy titkos szövetség rejtelmeiből.) Irta Rózsa Miklós. Egyetértés, nov. 17.
Apropos művészet. Irta Y. Az Újság, nov. 19.
A Képzőművészeti társulat 1908—09-iki téli tárlatát ismertették a napilapok nov. 18. és 19-iki, a heti lapok nov. 22-iki számai.
A művészeti nevelésről. Irta Queux. A Jövő, III. 19.
A megakadt "irányok." Irta Lakos Alfréd. Pesti Hir-lap, nov. 22.
Művészetek megértése. Irta Sztrakoniczky Károly. Alkotmány nov. 25.
Amerika képzőművészete. Gróf Vay Péter felolvasása a Magyar Nemzeti Múzeumban nov. 25-én. Ismertették a napilapok nov. 25-iki számai.
A törzstitánok. Irta r. gy. Független Magyarország, nov. 26.
Műcsarnok. Irta Bányász László. Ország Világ, nov. 29.
Holland képek és belga szobrok. (A Műcsarnokból.) Irta Tövis. A Hét, nov. 29.
Harc az akt körül. (Berlini levél.) Irta Verax. Pesti Napló, nov. 29.
A vonalról és a vonalak nyelve. Jeltelen cikk. Magyar Nyomdászat, XXI. 11.
Grafikai kiállítás Pécsett. Irta Pécsi Nyomdász. U. o.
Nemzetközi tárlat. Irta Yartin József. Az Újság, dec. 2.
A Nemzeti Szalon téli kiállítása. Irta Déry Béla. Magyar Estilap, dec. 3.
A renaissance-problema. Irta Baumgarten Ferenc. Nyugat, dec. 1.
Nemzetközi téli kiállítás a Műcsarnokban. Hollandusok és belgák. Irta Rottenbiller Ödön. Független Magyarország, dec. 4.
A Nemzeti Szalon téli tárlata. Ismertették a napilapok dec. 4. számai.
Téli, nemzetközi Tárlat. A magyarok. Irta Kezdi Kovács László. Pesti Hírlap, dec. 8.
Jubiläumsausstellung. (A bécsi jubileumi kiállítás.) Irta Hevesi Lajos. Pester Lloyd, dec. 8.
Alexander Bernát a művészetről. (Művészet. A művészi értékről. A művészi nevelésről című könyvéhez.) Jeltelen cikk. A Hét, dec. 6.
Művész és osztálytanácsos. Nyílt levél gróf Apponyi Albert közoktatásügyi miniszter úr Oméltóságához. Irta Kacziány Ödön. Pesti Hírlap, dec. 10.
A nemzetközi tárlat aranyérmei és pályadíjai. Jeltelen cikk. Alkotmány, dec. 10.
Kacziány kontra Lippich. Háborúság a Műcsarnokban. Jeltelen cikk. A Nap, dec. 11.
Nemzetközi téli kiállítás a Műcsarnokban. Magyar művészet. Irta Rottenbiller Ödön. Független Magyarország, dec. 11.
Die Winterausstellung im Künstlerhause. Irta Rot-hauser- Ruttkay Miksa. Fester Lloyd, dec. 11.
A Műhely téli kiállítása az Urániá-ban. Ösmertették a napilapok dec. 13-iki számai.
A kolozsvári minoriták temploma. Művészi átalakítások. Jeltelen cikk. Újság (Kolozsvárt), dec. 13.
A téli tárlat. Irta Nécsey László. Revue de Hongrie, dec. 15.
Képes lapok. Irta Komor Marcel. A Ház, I. 8.
Egy szürke jegyzőkönyvről. (A magyar mecénások.) Irta Lyka Károly. Új Idők, dec. 20.
Művészeti krónika. Jeltelen cikk. Új Idők, dec. 20.
A Műcsarnok és a Nemzeti Szalon. Irta Komáromi-Kacz Endre. Magyar Közélet, dec. 15.
Mindenféle, kiállítások. (Műcsarnok. Nemzeti Szalon, Műhely.) írta —ml. Magyar Hírlap, dec. 20.
Echtes und Falsches. (A műkincsek hamisításáról.) Irta F. Waldenser. Neues Pester Journal, dec. 20.
A Szépművészeti Múzeum új termei. Japán művészet. Ismertették a napilapok, dec. 20-iki számai.
Biedermeierség Irta Nádai Pál. Az Újság, dec. 15.
Fürstinen als Künstler. Jeltelen cikk. Budapester Tagblatt, dec. 29.
A műpártolás. Vay Péter gróf jan. 8-iki felolvasása a Műbarátok Körében. Ismertették a napilapok jan. 9 iki számai.
Alexander Bernát "Művészet" c. könyvéről. Irta dr. Bagyary Simon. Katholikus Szemle, jan. füzete.
Műszaki bíróság. Jeltelen cikk. Vállalkozók Lapja, jan. 13.
A művészet és a meztelenség. Jeltelen cikk. Független Magyarország, jan. 15.
Külföldi tanulmányút a képzőművészeti növendékek számára. Irta njl. Magyarország, jan. 15.
A műhely kiállítása Irta Margitay. Magyar Iparművészet, XI. 9
Londoni utam. Irta Vándor. Magyar Katonai Közlöny, I. XII.
A Szépművészeti Múzeum új termei. Jeltelen cikk. Magyarország, dec. 23.
Münchener Kunst. Irta Carl Conte Scapinelli. Pester Lloyd. dec. 23.
Az aradi Képző- és Iparművészeti Társaság kiállítása. Irta Albert. Arad és Vidéke, dec. 20.
A Bethlehemek művészete. Irta Fieber Henrik. Élet, január 3.
Arad művészei. Irta Szentiványi Gyula. Arad és Vidéke, dec. 25.
Az utca, mint a művészeti nevelés tényezője. Irta Jaschik Almos. Népművelés, III. 9—10.
A tudományok és művészetek pedagógiája. Irta Ozorai Frigyes. U. o.
Vidéki múzeumaink. Irta dr. Berkeszi István. Történelmi és Régészeti Értesítő. A délmagyarországi történelmi és régészeti múzeum-társulat közlönye. XXIV. évf.
Temesvár emlékérmei. Irta dr. Berkeszi István U. ott.
Múzeumunk papirpénzgyűjteménye. Irta u. az. U. ott.
Képtárunk (temesvári) nagymérvű gyarapodása. Irta u. az. U. ott.

 

Felelős szerkesztő : LYKA KÁROLY
Kiadótulajdonos: SINGER és WOLFNER Budapest, Andrássy-út 10.
Hornyánszky Viktor cs. és kir. udvari könyvnyomdája.
A Művészet kliséit Kurcz Lipót és társa fotocinkografiai műíntézete készíti Budapesten, VIII., Szentkirályi-utca 13.
RUDOLF TRÓNÖRÖKÖS SZOBRA A BUDAPESTI VÁROSLIGETBEN LIGETI MIKLÓS MŰVE
RUDOLF TRÓNÖRÖKÖS SZOBRA A BUDAPESTI VÁROSLIGETBEN LIGETI MIKLÓS MŰVE

WERBŐCZY SZOBRA BUDAPESTEN DONÁTH GYULA MŰVE
WERBŐCZY SZOBRA BUDAPESTEN DONÁTH GYULA MŰVE

 
   Közreadja a Magyar Képzőművészeti Egyetem Könyvtára, 2002-2003