Negyedik évfolyam, 1905    |   Ötödik szám    |    p. 311-314.
 

 


AZ ELSŐ MAGYAR TÁJKÉPFESTŐRŐL

Közszokássá vált, hogy a XVII. évszázad végén született magyar festőművészek közül csupán kettőnek nevét emlegessük jogos dicsekedéssel: a pozsonymegyei Kupetzky Jánosét (szül. 1666/7.) és a hontmegyei Mányoky Ádámét (szül. 1677). Pedig van egy ugyané korszakban született harmadik magyar festőnk is, a sopronmegyei Orient József (szül. 1677), aki nem kisebb becsületére vált hazájának a két előbb említettnél.

A figyelmet e névre a Tudományos Gyűjteménynek GRTS. jegyű cikkírója hívja föl, ki ily című dolgozatában : Egynéhány megholt Magyar Képíróról (1828. évf. IV. k), a hazáját szerető igaz magyar lelkesedésével követeli vissza a külföldtől ezt a híressé vált tájképfestőt. "Szomszédaink -- írja.szatirikusan -a páva szivárványos tollaival kevélykedő szajkó példáját követvén, híres Orient Józsefünkkel büszkélkednek, azt oskolájok első környékfestőjének (tájfestőt ért alatta) lenni állítván. Sőt több, Bécsbe megforduló hazánkfiai is (szégyen lévén egy világfijának a festés és muzsika nem értése), jártas szemekkel, mint idegenek szüleményét, csodálják képeit és azoktól igaz, vagy reáfogott elragadtatásukat nem tagadhatják meg. Mivé válna azonban ezeknek érzésük, - - kérdi - - ha szemüknek homályát levévén, idegennek vélt halványukat földinknek állítanók? Higyjük el, mert ellenkezőt nem is bizonyítgatunk, hogy ezáltal érdeme megcsonkulását csak egynéhány külföldiségen kapó magyar gondolná!"

Elmondja azután, hogy a sopronmegyei Feketeváros nevű mezővárosban született 1677-ben. Az 1733-iki németországi útja kivételével, életét szakadatlanul Magyarországon és Bécsben töltötte, hol őt fáradhatatlan igyekezete "a németek, vagyis inkább a magyarok Claude Lorainnyévé tette".

A vadászatot különösen kedvelvén, ifjúságának nagy részét a kies bércek, zöldelő erdők, csergedező patakok és roppant kősziklák között töltötte. A természetnek számtalan és leírhatatlan játékát az esztendő folyamán és a napnak minden részében csodálni tanulván, éles megfigyelő tehetsége képzeletét annyira elragadá, hogy ezektől végtére búcsút vett s Fürstenberger Antal1 mellett magát a festésnek szentelte "és mintegy egészen új, kies környékeket teremtett". Tárgyai levételére többnyire egy fekete test által meghomályosított tükröt használt. Könnyű és biztos ecsetvonásai mellett könnyű volt neki a hollandus tájfestők modorát követni, kik közül Griffier János és Sachtleeven (Zaft-leven) Herman műveit "mint remekeket", örömest másolta. "Egynéhány Gaspre (Dughet) által festett és hg. Lichtenstein gyűjteményét ékesítő környékek, könnyen fölhevülő képzeletét a tiroli Alpesek közé vezették".

Kompozícióját illetőleg így szól róla cikkírónk: "Szerkeztetése többször igen nagyon meg vagyon terhelve ; az állatok levételét pedig, nem lévén ebben eléggé jártas, többnyire Fergre, Janekre, vagy Cantonra bízta. Idősebb korában a fák leveleit nagy zsinórmértékre kívánta húzni".

Külön dicséretre méltónak tartja Orientnek műertő voltát. Egy ecsetvonás elég volt arra, hogy abból a kép szerzőjére ismerjen. "Továbbá - irja - - egyenessége, ezen ritka tulajdon is figyelemre méltó." Mint a bécsi Szépműv. Akadémia aligazgatója, növendékeit minden tartózkodás és személyválogatás nélkül figyelmessé kívánta tenni hibáikra. Tanítványai közül cikkírónk Férget, Lauterert és Thurnert emeli ki.

"Hasznos pályáját 1747-dik esztendőben végezte be."

Wurzbach Lexicona (21-ik kötet 98—9. 1.) bár említi forrásunkat, annak adatait csak részben használja föl. Abban megegyezik forrásunkkal, hogy tájképeibe az alakokat Ferggel és Janneckkel festtette, de hozzáteszi, hogy Orient mindamellett alakokat is, állatokat is festett. Wurzbach megemlíti, hogy Orient képei többnyire nyilvános és magánképtárakban találhatók. A Belvedereben két tiroli tájkép volna tőle; a stuttgarti királyi képtárban pedig egy: "Gebirgsgegend mit einem Flusse". A "Wald mit Wild" című képét Rösel rézbe metszette. Prágában, a "Privatgesellschaft für Kunstfreunde" képtárában két kép van tőle, egy: Gebirgslandschaft és ennek pendantja. Megemlíti, hogy újabb időben a pesti Nemzeti Múzeum is két képet vásárolt. Ezek egyike : "Offene Landschaft" - - valószínűleg az, mely az Országos Képtár leíró lajstromában a "Raktáron kezelt képek" csoportjában 1058. sz. a. ily címen: Tájkép alkonyati világításnál — s másika: Waldpartie, mely ugyanott 1059. sz a. .ily címen : Tájkép, fordul elő.

Mindenképpen nagy közönyösségre mutat részünkről, hogy az első magyar tájképfestő nevének még az emléke is kijött a forgalomból. Orient nem lehetett közönséges tájképfestő, mert ez esetben, idegen létére, alig teszik őt meg a bécsi Szépművészeti Akadémia tanárává, majd aligazgatójává s aligha halmozzák el megrendelésekkel, mint Wurzbach is állítja.

Tájképeinek az eddigieknél nagyobb kegyelettel való gyűjtése meg fogja könnyíteni annak a kérdésnek a tisztázását, hogy a XVII. évszázad végén született magyar festő-triászban (nem tekintve mint tanító-mestert) minő hely illeti meg, mint executív tájképfestőművészt, Orient Józsefet, ki épp úgy, mint Mányoky és Kupetzky, becsületet szerzett a magyar névnek és lerontotta azt a tévhitet, hogy a magyar "csak az eke szarvára és a kard végére légyen alkalmatos".

Orient életkörülményeire vonatkozólag egypár új adat birtokába jutván, azokat ezennel kiegészítésképpen közlöm.

A feketevárosi rom. kath. plébánia anyakönyvei meg lévén a XVII. századból, onnan a következő adatokat kaptam: Az 1677-ben kereszteltek sorában egyetlen József nevű fordul elő, mint "Sohn des Tischlermeisters Urindt". Ezek szerint Orient József neve eredetileg Urindt volt. Nagyon valószínűnek tartom, hogy az Urindt név könnyen félremagyarázható értelme miatt alakult át Orient-té. De lehet, hogy az anyakönyvet vezető pap félreértette a bemondót és a nevet a maga belátása szerint jegyezte be hallás után. Heurigs József káplán úr értesítése szerint Kismarton történetében szerepel egy káplán, ki a nevét Uriendt Mihálynak írja s ki, mint e város szülötte van feltüntetve s ki aztán mint kórházi lelkész 1713 október 7-én az uralkodó pestis áldozata, lett. Lehet, hogy a névnek eredeti alakja Uriendt, melyből Urint kiejtéssel könnyen lett Orient, melyet szintén így ejthettek ki : Orint.

A hivatalos formában kiadott anyakönyvi kivonat szerint a szülők neve: Urindt Martinus scrinarius et Ursula, uixor ejus. József nevű fiuk 1677 április 27-én született Feketevárosban (Purbach), keresztszülei voltak : Grossmann Fridericus és Mária Lehmann. A keresztelő pap neve: Joannes Markovits parochus.

E családról egyéb adat nincs a plébánia anyakönyveiben, mint, hogy Józsefünk anyja: Urindt Ursula egyszer keresztanyaként szerepel. A község lakói a Rajna vidékéről telepíttettek ide s német ajkúak. Ma azonban a községben nincs egyetlen lakó, kinek neve Orient vagy. Urindt volna.

A templomnak van egy oltárképe, mely a XVIII. század elejéről való s melyet szájhagyomány szerint egy feketevárosi lakos, fogadalomból Bécsben csináltatott volna. De szerzője ismeretlen s legfeljebb technikája alapján lehetne eldönteni, vajjon Orient műve-e vagy sem.

Orientra vonatkozólag még egy adatot találtunk Lützownál2 följegyezve. Midőn ugyanis Mária Teresiát 1741-ben Frigyes hadai szorongatni kezdték, ő is belépett abba a csapatba, melyet a bécsi művész-akadémia tanárai és növendékei alakítottak ily címen: "Frey-Compagnie der k. Freyen Hof-Akademie der Mahlerei, Bildhauerey und Bau-Kunst im Jahre 1741". Ott találjuk az ő nevét is a közlegények sorában az L Corporalschaftban. Ha tekintetbe veszszük, hogy ekkor már túl volt jóval a 60 ik életévén, közlegénykedése igazán becsületére válik. Tán e sorainknak sikerül a közfigyelmet ez elfeledett művészünk munkásságára ráterelni s a Tudományos Gyűjtemény cikkírója is célt ér, bár elég későn, de nem - - soha.

BAYER JÓZSEF


1 Helyesebben Feistenberger Antal bécsi tájkép-festőnél.

2 Geschichte der kais. königl. Akademie der bildenden Künste. Von Carl von Lützcnv. Wien, 1877. L. a 26-ik es 140-ik lapot.


 
   Közreadja a Magyar Képzőművészeti Egyetem Könyvtára, 2002-2003