Negyedik évfolyam, 1905    |   Első szám    |    p. 31-44.
 

 


FERENCZY ISTVÁN TANULÓÉVEI A BÉCSI AKADÉMIÁN, 1815-18181

A bécsi akadémia (K. k. Akademie der vereinigten bildenden Künste) 1772-ben alakult több művészeti szakiskola — ezek között a Schmutzer Jacob által 1767-ben alapított "Erzverschneiderschule" vagy "Possier, Verschneid-und Graveurakademie" - - egyesüléséből. — Eleinte öt szakaszra oszlott, ú. m. a festészet, szobrászat, ércvésés (Erzschneidekunst), építészet és rézmetszés (Kupferstecherei) osztályaira. Első protektora, Kaunitz, mindent megtett az új intézet érdekében ; Mária Terézia, majd II. József kiváló gondjukba fogadták; ilyen körülmények között s az alkalmazott tanárok, Schmutzer, Füger, Zauner stb. kitűnősége folytán az akadémia csakhamar nagy hírre vergődött.

1815-ben azonban, mikor Ferenczy az akadémiára került, — az intézet dicsősége már hanyatlóban volt. A régi nagy erők kidőltek; a rossz anyagi viszonyok Bécs egész művészeti életét megakasztották. A XVIII. század káprázatos fényűzése után I. Ferencz takarékos, polgárias uralma következett. A congressus évének múló pompája hamar lezajlott; nagy föladatok nem kínálkoztak, nagy művészeti események nem történtek.


Az akadémia ekkor, az 1812-ben kiadott új statusnak alapján, négy főosztályra oszlott. Ezek a következők :

1. A festők, szobrászok, rézmetszők és a mozaik iskolája.
2. Az építészet iskolája.
3. A graveur-művészet iskolája.2
4. A kézművességekre alkalmazott művészet iskolája.

Ferenczy eddig csak mint rendkívüli tanuló járt a graveur-iskolába. így vállalkozott pályamunkájára, melylyel az 1816-ik esztendőre esedékes első díjat megnyerte. E díjakat a híres műbarát, Paul Anton von Gundel alapította 1782-ben s alapítványa kamatai évenként az akadémián tanított művészetek hat különböző ága közt osztattak szét. Ferenczy pályamunkája egy Solon fejét ábrázoló acélérem volt; a pályamű benn maradt az akadémiában s ott nyoma veszett.

Az akadémiai díj odaítélése nagy kitüntetés számba ment s számos kiváltsággal járt együtt. Ferenczy életében döntő fontosságú volt e pályadíj elnyerése; ez volt közvetlen oka azon elhatározásának, hogy abban hagyja a lakatosmesterséget s életét az érem-művészetnek szenteli.

1817 április 24-ikén volt azexamen s május elsején már beiratkozik rendes tanulónak a graveur-iskolába. E hó 26-ikán ír szüleinek: "Sok nyughatatlan éttszakáim között az én gondolatimban a fiúi tisztelet, a középszerű virtuson kívül egy feljebb való rang, az életnek könnyebb és módosabb folytatása, a baromi szolgálatok, a Barátságos és a Számkivetett élet harcolván, mindenkor csak ezen utolsó győzödelmeskedett. Hogyha nem örökös lemondással is, én ez idő szerint a lakatossággal felhagyok, és sok jóakaróim tanácsa, segedelmei és igéreti mellett magamat teljességgel az ércmetszésre adjam.

Én jóllehet jelentettem az akadémiába való járásomról valamit, de ezek mind elcifrázva lévén, szükséges, hogy én visszatérjek és tudósítsam kigyelmeteket elmúlt és jelenvaló állapodni felől.

Az 1815-ik esztendőben novembernek az elein én az ércmetsző akadémiába való járást elkezdettem és az isteni gondviselés után magamat talán eddig példátlan példával kimutattam és e folyó 1817-ik esztendőnek 24-ik áprilisén tartatott examenünkbe én valami 8 vagy 10 kemény tallérból álló Proemiumot nyertem. Ez ugyan magába kevés, de szépekké teszik a hozzá járó attribútumok. Először az érdemmel érdemlett katonaságtól való szabadság, az akármely császári, királyi városban csak jelenteni szükséges burger és mesterré való létei és az én részemről a kedves hazámnak azon örömmel fizető adósságomnak lefizetése, a melylyel hajdan Spárta, Athén, Róma vetélkedtek : egy csepp vér kevés a hazáért, ha a dolog szüksége kívánja, kostál az egy egész életnek feláldozását. Másodszor a direktoromnak azon kegyes Ígérete (amely ugyancsak ígérve van és mikor kapom meg, bizonytalan), hogy ennek utána egy stipendium vagy segedelempénzt fogok kapni, amely hónaponként 25 Rfl-ból fog állani. Harmadszor azon acélműves, amelyről már más levelembe tudósítást tettem, jóllehet eleinte csak nyögve engedett meg két órát az akadémiába való járásra, de már most örömmel megengedett egy egész fél napot a magam munkája mellett való eltöltésére. Délután az ő számára dolgozgatom, ezért kapok tőle szállást, kosztot és egy oly fizetést, amelyből magamat tisztességesen kiruházhatom. -Hosszas volna elbeszélni azokat a grádusokat, amelyen én Isten után eddig léptem. Egy hónap múlva várjanak tőlem egy levelet, azokban bővebben fogom kigyelmeteket tudósítani".

E megígért levelet június 23-án írja meg : " Kedves Atyám!

Azzal az erős lelkűséggel, amelylyel a hazai és polgári szolgálatban akkor még, mikor a haza terheit viselhette kigyelmed, sokszor az halálos veszedelmeknek ellenibe nézett, azzal a hazafi szívvel olvasta azt a múlt levelemből, hogy, a különben rajta segíthető fiát, szeme elől veszti. Én itt maradok a tudományok mellett azokkal a nemes szívűekkel, akik a magok részéről, ha nem a legjobb haszonnal is, az ő egész életeket a hazájukért feláldozzák. Én kigyelmed mellett harcoltam és kigyelmed-től tanultam azt, mint kelletik az hazáért élni. A kigyelmed tüzelő szemei meggyújtották a bátorságnak szikráját, az, melyet a rokon természet az én szívembe helyheztetett és felserkentett engemet a kigyelmed fényes példája által az életnek viszontagságos hajóján az én atyámnak díszét keresni. Az, aki a Történeteknek kerekét igazgatja, ha nyomorúságok között is, által vezette kigyelmedet hírrel koronázva egy hanyatlott időre. Engemet, mint egy ifjút rendelt a borostyánnak megvásárlására. Óh ! mely szerencsés leszek én akkor, ha kigyelmed ősz homlokára vagy talán sírboltjára koszorút fűzhetek, amelyet elnyerni engemet kigyelmed tanított.

Én itt maradok, az én hazámnak a hangja hív engemet az ő oltalmazására. Egy hang, amelyet egy virtusos polgár minden más dolgoknak eleibe tenni tartozik. De fájdalom, sokan csak oly kelletlen engedelmeskednek a hazának; és egy utálatos nyomorult Sophismus által keresik magokat ezen szent kötéstől feloldozni és azon gyenge szikráját a hazafiságnak teljességgel eloltani. De én hagyom azokat a nyomorultakat, akiknek nincsen elegendő szivek az ő életeket az ő hazájukért próbára tenni és feláldozni. Hamis fundamentumokról és maga-összehúzásról gondolkoznak és az ő tulajdon kevélységeknek hízelkednek az ő utálatos félénkségeknek eltitkolására. Az én életem és ha a dolog kívánja, az én utolsó csepp vérem tartozik a hazáé; tehát illő, hogy az annak szenteltessék, akinek segítsége nélkül talán el nem lehettem s egy hosszas unalmas társaság nélkül való élet lett volna.

Micsoda fontos dolgot lehet az oly puha embernek magára vállalni vagy tőle várni? Vagy melyik minden maga haszna keresése nélkül nagy meghatározásokra eléggé erőslelkű, aki egy szemtelen magaszeretete miatt a rendet a mindenségben megfordítja és eléggé ostoba magának azt képzelni, hogy az egész csak egy részért s a haza csak ő érette vagyon. Akkor még, mikor együgyű és mértékletes élet a hazafiság lelkét táplálta, midőn a kemény atyák az ő gyermekeiket a száraz földön aludni, hideget, meleget elszenvedni szoktatták és a mértékletes élet módja mellett erős testbeli gyakorlásokra tanították, akkor, mikor még az igéző hangja a vigasságnak, a hazaszeretetnek hangját felül nem haladta, midőn ezen szót a törvénykönyvből, amely: győzni vagy meghalni, nyilván hallani hitte; akkor, midőn az anyák az ő gyermekeiket a hadba küldöttek, ily tanítást adván nékik: "ezzel vagy ezen", azaz "vagy ezzel a pajzszsal győzö-delmesen jöjj haza, vagy az harcban elesvén ezen a pajzson akarlak téged elvárni", akkor tudta még azt egy polgár megfogni, hogy ő a hazáért vagyon és általláthatta, hogy ő rajta kívül még egy valami drágább vagyon, mint az ő szeretett maga. Ő meg tudta azt elméjével fogni, hogy egy egyesült erő nélkül semmi hatalom nem lehet és a hazának díszéért, boldogulásáért, pallérozásáért, szabadságáért minden a magáét hozzáadja, mivel az egy közkincs s minderi igaz polgár a maga erejét, tehetségét csak uzsorára adja ki és a békesség idején a nyugodalmat, bátorságot, gyönyörködtetést interesül húzza.

Akkor, midőn még a kigyelmed esztendei megengedték a hazai kormányokért és a haza díszéért harcolni, akkor egyszersmind harcolt kigyelmed azokért is, akiket az atyafiság kigyel-meddel összekötött, azért, aki engemet szült, az én testvérimért és én értem. Most, midőn a gyenge öregség kigyelmednek a szablyát kezéből kiragadja, aztat én nekem fel kell vennem: és illő, hogy annak a díszéért az én életemet próbára tegyem, aki a magáét oly sokszor én érettem próbára tette. Végre, midőn én is lenni megszűnők, ott az én választott hazámban az én nagyhírű őseim között akarok aludni, ott, akikért én fáradoztam, akarok pihenni. Ott fizette meg az én verejtékem az én hazámnak azt a kis földet, ahol az én hamvaim a trombitaszót elvárják, amely a feltámadást a földnek egyik sarkától a másikig elhirdetni fogja. Azoknak a seregével, akik a haza ügyébe fáradoztak, akarok ismét felkelni. Egy rózsabokor alatt temessék az én siránkozó barátim a kigyelmed gyermekét. Óh! mely édes képzelődések lesznek vagy lehetnek ezek a halálban, hogy én az én verejtékemmel az hazámnak díszt szereztem; édes képzelődések, hogy az én remekbe készült vagy készülendő munkácskáim a századok után is a vándorló egy belső megilletődéssel fogja kezébe venni, tisztelvén annak mesterét és ha nem a mi nevünket is, de a mi virtusinkat egy hosszú emlékezetben fogja tartani. De még egy. édesebb képzelődések, amelyben a boldog nyugodalma az égnek mi bennünk a halállal birkózó lelkünk foly, hogy mi virtusokkal haltunk meg, hogy mi-----------de már majd messzi is megyek, illő tehát eddig való fantáziáim után néhány tudósításokat tenni.

A Bikkitül küldött levelembe nem volt semmi olyas írva, még akkor igértem medardvásárra való hazamenetelemet Az 6-ik Júny hozzám datált leveleket én 13 Júny megkaptam, amelyből bő tudósításokat vettem és az én akadémiai állapotom felől való nyughatatlan-ságokat megértettem, amelyről a következen-dőket jegyzem meg, hogy: minden dolgozó napokon, reggeli hat órától fogva 8 óráig, az ú. n. anatómiai vagy testboncolás reguláit, a csontoknak egymáson való fekvésit, azoknak forgásit, az azokon fekvő vastag s vékonyabb húsoknak, inaknak fekvésit, külömb-külömb-féle mozdulásban való elváltozásikat s azoknak minden esetben való agyagból formálását, nemkülönben mezítelen emberek vagy Pantomik-nak és sok számos nálunk található antic vagy régi híres embereknek, philosophusok, törvényszabóknak portrait-jai agyagba való foglalását, mineműek Solon, Licurgus, Julius Caesar, Hadrianus, Horatius, Virgilius, Esopus, Sapho, Diana, Apollo, Venus, Hector,. Ajax, Achilles, Laucon stb. Ezeken négy vagy öt nap, két vagy három hétig dolgoztam, ismét összetöröm s újra kezdem. - - Nyolc órától fogva pedig 12 óráig az Gravier vagy ércmetsző oskolába a portraito-kat vagy figurákat kicsinybe viaszból kinyomni, annak utána acélba bemetszeni, valamint egy pénzt préselni való gezenket képzelni lehet; éppen azon darab is, amelyért a Proemiumot nyertem, volt a Solonnak a portrait-ja vagy képe és így általlátni, hogy az akadémiába délig egy krajcár keresetem sincs és nem is lesz. Délután az uram részére dolgozgatom, eztet így két vagy három esztendeig még ezentúl folytatván (ha addig még valami meg nem szomorít), azután magam .sem tudom, mi lesz belőlem. - - Legnagyobb oka, hogy mellette maradtam, a direktorom."

Ferenczy tehát 1817 május 1-én beiratkozott rendes tanulónak a graveur-iskoiába. Naponkint reggel 8-tól 12-ig itt dolgozott; előtte két órahosszat, 6—8-ig pedig a szobrásziskola anatómiai kurzusát hallgatta. A szobrásziskola tanára ekkor Fischer Martin (1740—1820) volt, középszerű szobrász, de a kortársak ítélete szerint kitűnő tanító. Anatómiai előadásait mintaszerűeknek mondják. Hírét egy fából faragott szoborral állapította meg, mely egy kiválóan szép ifjú holtteste nyomán az izmok fekvését tüntette ki. Magyarországi munkái közül legnevezetesebb két oltár a pécsi székesegyházban. Szobrai - Bécsben számos közkutat is díszített alakokkal - - az emberi test szerkezetének tudós ismeretéről tanúskodnak. Fölfogását, mely a szobrászatban mindig az anatómiát tolja előtérbe, megismerhetjük könyvéből: Erklärung der anatomischen Statue, für Künstler. Zweite durchaus verbesserte und vermehrte Auflage Wien 1804. - - Ez az ő említett anatómiai szobrának, melyet többször ismételnie kellett, részletes magyarázata. Másik könyvében: Darstellung des Knochenbaues von dem menschlichen Körper mit der Angabe der Verhältnisse derselben. Wien, 1806. -meggyőző szavakkal ítéli el az általános érvényű proporciók keresését, Dürer és Audran hiú kísérleteit, melyek csak hideg, élettelen szerkesztésekre vezetnek. Állandó arányok szerinte csak a test szilárd részében, a csontvázban kereshetők. A mellékelt rézmetszetek feltüntetik a csontok fekvését és méreteit, továbbá az izmok elhelyezkedését. Munkáit az akadémián kézi könyvül használták, - s Ferenczy is megszerezte azokat. Ferenczy azonban csak fél évig tanult nála, s kellő előismeretek híján e rövid tartamú tanulás mélyebb nyomot nem hagyhatott benne.

Nagyobb hatással volt reá tulajdonképeni tanára, a graveur-iskola igazgatója, Klieber Joseph (1773 —1850). Öcscsének így ír róla: "A direktorom egy jószívű, embertszerető ember, Zaunernél több és csaknem Canovához hasonlítható képfaragó. Neve Klieber József. Én vagyok ennek egy szeretett tanítványa és már vagy háromszor a szállásomon fel is keresett. Egyszer nevezetesen szinte egy óra folyásáig nálam mulatott és legnagyobb leereszkedéssel minden beszédjével csak azt verte fejembe, hogy én két vagy három esztendőt még ezentúl feláldozzak és egyszersmind egy hónaponként 25 forintból álló stipendiumot is igért" (1817 június 23). A tanítvány túlbecsüli mesterét; Klieber komoly és ügyes szobrász ugyan, de határozottabb egyéniség nélkül való, s Zaunernél mindenesetre jelentéktelenebb. Művei elvesznek a klasszicisztikus szobrok egyformaságában. Sokat dolgozott Magyarországon is, itteni munkái: a Ferencz-emlék Kolozsvárott; Apolló és a Múzsák, a régi pesti színház számára; Batthyány Borbála emléke Ikervárott; szobrok Pannonhalmán; négy kolosszális szobor Tapolcsányban, a Keglevichek tulajdonában ; I. Ferencz mellszobra, a pozsonyi múzeumban ; különböző munkák Festetich, Brunswick, Károlyi, gr. Gyulai családok és Eszterházy Miklós részére. A pozsonyi múzeumban levő mellszobra kitűnően jellemzi portrait-felfogását, melyhez sok esetben Fe-renczy is hű maradt. Legmulatságosabbak kis gyermekreliefjei a bécsi belváros több régi házán, melyek tanítványára szintén hatással lehettek.

E két tanár vezetése alatt járta Ferenczy az akadémiát. Éremmetsző akart lenni, s művészetében elért eredményeiről egy acélérem: "A béke allegóriája" tanúskodik, amelynek képét e füzetben találja az olvasó. Középütt egy nő áll, s pajzsot tart, melynek fölirata: Salus populorum concordia principum a mű gondolatát fejezi ki. A nőalak szépen van modellálva, s könnyű ruhája finom redőkben simul testére. Jobbra a béke, balra a háború jelvényei. A munka, úgy látszik, mélyített acélformából van préselve, s utólag élesebbre metszve és cizelálva. Rendkívüli technikai ügyességről tanúskodik, s mutatja, hogy mily kitűnő éremmetsző lehetett volna Ferenczyből, ha a művészetnek ezen ága mellett kitart. Ez érmet Ferenczy 1818 tavaszán haza küldötte szüleinek, a család megőrizte, s az egész hagyatékkal együtt ez is a "Szépművészeti Múzeum" birtokába került.

Ferenczy az akadémián járta az anatómiai leckéket, modellált viaszból, elsajátította az ércmetszés módjait, rajzolni azonban nem tanult. A hiba tán nem az akadémiában volt, hanem abban, hogy Ferenczynek — megélhetése céljából - - fél napját még mindig Turiet műhelyében kellett töltenie. E hiányt később pótolni már nem tudta, s tán csak az érmek szűk mérete, s a viaszmodellálásban való ügyessége az oka, hogy a rajztudás hiánya ezekben nem érezhető. Pedig ez a mulasztás lesz később művészi fejlődésének legerősebb gátjává.

Viszont e korban mutatkozik már művészetének éltető eleme is : a benne buzgó nemzeti érzés. Hazája iránt való kötelességének tartja, hogy tehetségét parlagon ne hever-tesse ; az éremművészet kevés kilátással kecsegtető gyakorlására azért adja magát, hogy munkácskával hazájának díszt szerezzen. E kissé hangzatos hazafias nyilatkozatok jelentősek a magyar művészet történetében; úgyszólván ezek annak bevezetése. Magyar földön termettek már kiváló művészek; de Ferenczy tudtunkkal az első művész, kiben annak tudata dereng, hogy a művészet a nemzeti művelődés alkateleme, s hogy a művészetnek ehhez kell kapcsolódnia.

Klieber, az ércmetsző akadémia igazgatója, éremmetszéssel alig, csak nagy szobrászattal foglalkozott. Természetes, hogy mesterük példájára tanítványaiban is föl-fölébredt a nagyméretű szobrászat ambíciója. A kisművésze-teket úgyis rendszerint fenyegeti a nagyravágyás veszélye, s könnyen érthető, hogy a törekvő Ferenczyben is csakhamar nagyszabású szobrok vágya támadt. Szobrász tanárainak, Fischernek és Kliebernek példáján kívül része volt ebben Ellmaurer Joseph-nek is.

Ellmaurer (1772—1833), az akadémia titkára és könyvtárosa, a művészetek általános elméletének tanára, "a művészség keletkezését és mibenálltát" adta elő. Abban az időben Bécsnek elismert első műkritikusa volt, s írásait komolyság és ízlés jellemzi. Ferenczy is hallgatta őt, s mint öcscsének írja: "kiváltképpen a bibliothékában számtalan kupfersticheket összehánytam-vetettem, úgy hogy csaknem egész Olaszország kunstműveivel ezek által meg-esmérkedtem, melyek között a legnevezetesebb a Raphael, Titián, Anton Aliegri, vagy az ő született helyéről Correggio, Guido, Rubens, Dominichino, Michael Angelo, Julius Romanus stb. mások munkái után metszettek. Ezek szinte felingerlettek, hogy én magamat egy útra bocsássam, amelyet csak kevesen hagynak helybe, de én mégis megpróbálom, legalább más nemzeteket, szokásokat fogok látni" (1818. május 15).

Így fogamzott meg benne az alig egy esztendei rendes akadémiajárás alatt, az 1817— 18-iki tél folyamán, a nagy szobrászatéval együtt egy olaszországi út gondolata is. Erezni kezdte Rómának, a művészetek ezredéves fővárosának vonzó erejét. Hisz ott élt a kor legnevesebb művésze, a nagy Canova, kinek egyik főműve, Mária Krisztina síremléke, Bécsnek akkor legnagyobb büszkesége volt. "Az Augustinianusok templomába mind többször megy, s vége nyugtának. Krisztina emléke ott Canovától megrendíté, s az acélra metszés mind inkább igen kisszerűnek és a szabad művészi tüzet lekorlátozónak tetszék előtte". Hosszas huzavona után 1818 február 12-én kiosztattak a már egy évvel azelőtt odaítélt prémiumok, s Ferenczynek nincs többé maradása Bécsben. Május 15-én ír szüleinek:

"Kedves Atyámuram, Anyámasszony!

Vettem becses levelét, amelyet a postán küldött kigyelmed, amelyből kiértettem örömét és bennem való megelégedését, én magam is szerencsésnek tartom magamat, hogy még életbe lévő szüléimnek láttokra tehettem azon kis futást, amelyben az Isteni Gondviselés engem győzni engedett. De azzal nem tudom meg lesz-e kigyelmed elégedve, hogy én ezen hónapnak 16-án innen Róma felé fogok utazni és csak oly gyenge conditiók mellett, hogy csak kevesen vannak, akik azt helybe hagynák, de én mégis megpróbálom, mivel csak a körinyülállásaim is olyanok, hogy úgy tetszik, mintha annak úgy kellene lenni vagy másfelé semmi menedék nem volna.

Az utazásom gyalog fog lenni, mint Rimaszombatból és sokkal kevesebb teherrel. Grätz, Triest, Vénedig, Padua, Bologna. Florenz városokon által Rómába és talán beljebb Siciliába, Neapolba. Jó passzusom és testimoniálisaim vannak, úgy, hogy csak egy valamicsodás embernek is meg kell azon ütközni, hogy egy ilyen embernek megengedik, hogy

így ténferegjen a világba; vagy mások helybe is hagyják, - így szólván Simonides-sel: omnia mea mecum porto. A kupferomat Bécsbe a volt urammal vagy patronusomnál Wilhelm Türietnél Walfischgasse No. 1089 fogom hagyni oly móddal, hogy ha még egyszer Bécsbe visszajönnék, itt meg fogom kapni vagy odakinn valami Conditióra találnék, utánam küldetni lehet. Ha pedig a történne, amelyet magam sem gondolok, hogy én két esztendő alatt sem nem írnék, sem híremet nem hallanák, akkor gyanú lehet, hogy engemet veszély ért és az ide bezárt Verzeichnisst vagy feljegyzést, amelynek fele az uramnál fog maradni, egy bizonyos embernek adni és a jószágot hazavitetni. A Türiet egy igen nagy Characteru ember, úgy, hogy ha ő azt mondani találná, hogy én ezt s amazt utánam küldettem vagy kölcsönpénzt felvettem, neki és házanépének azt egyenesen el lehet hinni minden legkisebb írás nélkül is. Itt fogom hagyni az uramnál a Preomiumomat is, mely 12 tallérból vagy 24 Rflor ezüstből áll. Egy acélból kimetszett darabot3 a Csordás Jánosra bíztam, amelyet ő haza fog küldeni, kikérem egy tiszta száraz helyen való tartását, mivel a rozsda az acélnak árt és ha az üvege el találna törni, ismét egy mást belemetszetni és a becsiszolás előtt egy tiszta száraz ruhával megtörölni minden izzadságtól, amelyet a kéz rajta hagyhatna és ha én velem a történet a fent említett mód szerint bánna, hogy híremet nem hallanák vagy halálom éppen bizonyos volna, akkor a Preomiu-mom osztassék kigyelmetek és a testvérim között egyenlően el hat részre, két-két tallért számlálván és légyen ezen csekélység egy örökös emlékezet jele; azon acéldarabot pedig akkor (t. i. ha én vissza nem jönnék) a sárospataki kollégiumba, ha beveszik, küldjék be, mint egy lakatoslegénynek esztendei tanulása után való tehetményét. Több kicsin csillag szalad égi pályát stb. (Gyöngyösi).

A Preomiumoknak kiosztogatása tartatott a folyó esztendőnek 12. februáriusán, a császár születése napján a déli órán az akadémia tanács házában, amelyben jelen voltak a császári udvarból Erzherceg Károly, Antal, János, Rainer és Ludwig, a spanyolországi koronaörökös, herceg Albert néhai Palatina-tusi választófejedelem, herceg Metternich fő miniszter, herceg Schwartzenberg Feldmar-schall hadi titkos tanácsos. Ezeken kívül számos hercegek, grófok, külső országi követek, kik egyszersmind az akadémiának tagjai, több direktorok és professzorok, bécsi tisztviselők és polgárok s akadémiai tanulók főbb részei. Herceg Metternich (az akadémiának kurátora) foglalta a fő helyet és egy beszédet tartott: mi volna az összvegyűlésnek oka; annak utána a szekretárius előbeszéllette az érdemeit a nagy künstlernek és ezen szóval végezte, hogy: "most járuljanak elő a nyertes ifjak a jutalom oltárához". Ekkor ki ki névszerint szólíttatván (hozzáadván annak született földjét és hazáját) előrelépett és a Metternich kezéből egy papirosba bepecsételve a neve felülírásával a preomiumot elvette. Annak utána egy más szálába (vagy nagy házba) a műv darabok megnézettek; az én Preomiu-mom volt, a mint már tudtokra vagyon, a Solon kimetszett képe.

Semmi újsággal nem szolgálhatok, egészségem igen jól vagyon, csak az elindulás terhe egy kevéssé bágyaszt. Mihelyt valami bizonyos helyre fogok érni, azonnal fogom kigyel-meteket tudósítani".

És harmadnap, május 17-én csakugyan elindul Róma felé. Meglepő az a változás, mely benne a négy bécsi év alatt végbement. Lépésről-lépésre fejlődött, a lakatosságtól az acélművességhez, onnét az éremművészetig, majd ezt is szűknek találva, a nagy szobrászat felé. Négy évvel ezelőtt a vásári látvá-nyosságok érdekelték, most a művészet remekei vonzzák ellenállhatlan erővel. S a kálvinista mesterlegény, ki négy évvel ezelőtt munkát keresni Bécsbe jött, most ott hagyja szerszámait, s támasz és kilátás nélkül gyalog útra kél, a pápa városába, a márványszobrok mesteréhez, Canovához.

MELLER SIMON

1 E fejezet mutatvány szerzőnek Ferenczy-monografiájából, mely legközelebb a "Magyar Történeti Életrajzokban" jelenik meg.

2 Die Graveurkunst, nähmlich: Stahl, Erz und Edelsteine in erhobener und vertiefter Arbeit zu schneiden, nebst der Behandlung der Metalle, um sie zu formen, mit Punzen zu treiben, Walzen und Stanzen zu schneiden u. s. w. Statuten für die Österreichisch-Kaiserliche Aca-demie der bildenden Künste vom Jahre 1812. Carl von Lützow. Geschichte der Kais. Kön. Academie der bildenden Künste. Wien, Carl Gerold's Sohn, 1877. 162. o.


3 Ez a közölt "A béke allegóriája" c. érem, melyet a rozsda csakugyan megtámadott.


A BÉKE ALLEGÓRIÁJA FERENCZY ISTVÁN EMLÉKÉRME
A BÉKE ALLEGÓRIÁJA
FERENCZY ISTVÁN EMLÉKÉRME


 
   Közreadja a Magyar Képzőművészeti Egyetem Könyvtára, 2002-2003