Simon Cooper

Vigyázz, figyelnek!

A technika biztonságosabbá teszi, megkönnyíti, és felgyorsítja életünket. De minden új előnynek ára is van: az autóban ülve, a számítógép előtt, a bevásárlóközpontban, de még az utcán is információnyomokat hagyunk magunk után, amit mások is követhetnek...

illusztráció

James Turner előtt több mint négyszáz mérföld és nyolcórányi autóút állt, mikor kilépett new haveni otthonából. Sietett, a bérelt Chrystler kisteherautó sebességmérője az autópályán 83 mérföld/órát mutatott.

Tizenegyezer kilométerrel Turner felett négy NAVSTAR globális pozíciómegfigyelő rendszer (GPS) műholdja felfogta, és jegyezte az autóban elhelyezett kicsiny jeladóból továbbított jeleket. Turner ugyanis egy olyan autókölcsönzőtől bérelte autóját, amely GPS-t épített járműveibe, és szerződött egy szolgáltatóval, az ArilQ-val, hogy figyelje azokat. Ha a bérlő gyorsabban hajt mint az engedélyezett 70 mérföld/órás sebesség, az autóba ültetett processzor rádiójelet küld a jelvevő számítógépnek, amely minden egyes incidensről riportot küld az ACME-nek.

Mire Turner megérkezett Virginiába, a bankszámláját az ACME 450 dollár büntetéssel terhelte meg a háromszori sebességkorlátozás-túllépésért – így eredeti 196 dolláros bérleti díja 646 dollárra duzzadt. Turner beperelte az ACME-t, az ügy híre nagy port vert a bíróságokon.


A történet ráirányítja a figyelmet egy olyan tendenciára, mely sokak szerint tartósan átformálja társadalmunkat. A kereskedelem arra inspirál minket, hogy élvezzük a 21. század csúcstechnológiájának előnyeit, mondván, hogy a legújabb technológiák biztonságosabbá, kényelmesebbé, élvezetesebbé teszik életünket. De ennek igen komoly ára van: mindennap elektronikus nyomok morzsáit hagyjuk magunk után, melyet mások felfoghatnak és követhetnek.

A digitális korban mindent elárasztanak az újítások. A mobiltelefonok lehetővé teszik, hogy bárhonnan virtuális beszélgetést folytassunk – ám ezen közben mind több modell teszi lehetővé, hogy néhány lábnyi körzetben behatárolhassák tartózkodási helyünket. A DSL- és a kábelmodemek minden eddiginél gyorsabb szörfölést tesznek lehetővé a világhálón – de sebezhetővé tesznek a hackerekkel, géprablókkal, és a kémprogramokkal szemben. A digitális rögzítő készülékek lehetővé teszik a tévéprogramok felvételét kedvünk szerint – ugyanakkor azt is nyomon követik, hogy milyen műsort nézünk, és mikor. Még a gépkocsi is – mely a modernitás univerzális szabadságszimbóluma – az ellenőrzés lehetőségét rejti magában, mióta a fekete dobozos adatrögzítő és fedélzeti navigációs rendszerek nyomon követik minden egyes megtett kilométerünket. De itt még koránt sem áll meg a történet. A legorwellibb technikai fejlesztés mind között, az emberbe ültethető mikrochip, ami bármit elárul "gazdája" orvosi kezeléstörténetétől kezdve biztonsági engedélyeiig – és amit az amerikai kormányzat orvosi használatra már engedélyezett!

"Szinte lehetetlen a mai társadalomban anélkül létezni, hogy megbékéljünk a csaknem folyamatos megfigyeltség egyik vagy másik fajtájával" – jelentette ki az Amerikai Civil Szabadságjogok Uniója (ACLU) technológiai szakértője.

A támogatók védik az adatgyűjtést, mondván: az hozzájárul az életminőség javításához, jobb szolgáltatást biztosít, csökkenti a hulladékmennyiséget és az árakat – és, ami a legfontosabb, növeli a biztonságot a "szeptember 11. utáni világban". Az ellenzők azonban a magánélet teljes elvesztésének rémét vetítik elénk, és egyfajta információs eugenika-korszak eljövetelét jósolják. A sivár jövő egy nagy adatbázis, mely minden eddiginél erőteljesebben és mélyebben megosztja az embereket, megszabva, hogy kik kapják a legjobb állásokat, a legjobb lehetőségeket, sőt, a legjobb árakat a vásárlás során.

A digitális információs adatözön, melyet egy átlagpolgár a világ fejlettebb felén generál, napról napra növekszik. De ki gyűjti be ezeket az adatokat? És mit kezd vele? Ezeken a kérdéseken fordulhat meg a jövő.

A GPS-invázió

A legtöbb technológia egy teljesen átlátható "akváriumvilág" kialakulása felé vezet, amely elviselhetetlenné teheti az emberi életet. Mint Richard Hunter, a Világ titkok nélkül című könyv szerzője megjegyzi, ezek a technológiák nem feltétlenül újak, de újonnan váltak mindenütt jelenlévővé.

Vegyük például a GPS-t, ami a történetben szereplő autóst bemérte. Az 1960-as években az USA katonai vezetése által kigondolt Globális Pozicionáló Rendszernek több mint húsz évre volt szüksége ahhoz, hogy bevezessék. A GPSipar fejlődése azonban olyan látványos, hogy 2008-ra huszonnyolcmilliárd dolláros üzletté nőheti ki magát. Ma már milliós nagyságrendben helyeznek el GPS-figyelőket az autókban. Ezek a gépkocsik azután könnyen megfigyelhetők akár a rendőrség, vagy bármely más kormányzati szerv által.

Nem is olyan régen a GPS-technológiát egy, már sokkal ellentmondásosabb területre is bevezették: a mobiltelefonok világába. A amerikai szabályozások például előírják, hogy minden mobilhálózat legyen egy olyan rendszerbe illeszthető, amely megengedi a mobiltelefonok helymeghatározását. Három mobiltorony között alkalmazva a háromszögelési módszert, mintegy százméteres határon belül, illetve GPS chip-et használva akár néhányszor tíz centiméteres körzeten belül is lehetőség van erre. Állítólag a rendszer csak akkor küld helymeghatározó adatokat, ha valaki a segélyszámot hívja, az újabban bejegyzett telefon-helymeghatározó szolgálatok folyamatosan képesek információkat küldeni a mobiltelefon-szolgáltatókhoz. Az Egyesült Államokban ma valamennyi mobiltelefon gyakorlatilag egy "zsebben hordozható nyomkövető" szerkezet, ahogy azt egy, a magánjogokat védő intézet szakembere megfogalmazta.

Az ilyen, "házőrző kutyáknak" nevezett technológia – bár úgy került bevezetésre, mint a köz szolgálatának eszköze –, komoly lehetőséget ad a visszaélésre. Néhány eset már bírósági tárgyalásra került ezzel kapcsolatban. 2004 augusztusában Kalifornia államban már őrizetbe vettek egy férfit, mert volt barátnője kocsijában egy GPS-követővel felszerelt mobiltelefont helyezett el, hogy ellenőrizhesse, merre jár. A rendőrség szerint az illető egyszerűen előfizetett a tucatnyi szolgáltatás egyikére, amely lehetővé teszi a mobiltelefon-tulajdonosoknak, hogy telefonjuk mozgását az Interneten keresztül nyomon kövessék. Az olyan internetes oldalak, mint a ULocate, vagy a FollowUs megmutatja a telefon helyzetét, mozgási sebességét – mindezt egy digitális térképen, akár az utcanévig részletezve. A FollowUs már egyfajta "kövesd személyesen" szolgáltatást is elindított, amiért a Személyiségjogok Nemzetközi Szószólója a legarrogánsabb módon terjeszkedő cégnek bélyegezte.

Nincs hiány a GPS-nyomkövetést jó üzletté alakító vállalkozásokban. Például az AirIQ az autóbérlők megfigyeléséhez öt technológiát integrál – rádiós kommunikáció, GPS-nyomkövetés, digitális térképezés, számítástechnikai ellenőrzés és internet –, hogy létrehozza csúcstechnológián alapuló, alacsony költségű telematikus rendszerét, melyet aztán a gépjárműkölcsönzők, nagykereskedelmi cégek, és kereskedelmihajó-tulajdonosok is használhatnak. Az autókölcsönző iparág nagyágyúja, a Hertz and Avis azt nyilatkozta, hogy csupán flottafigyelésre használják a GPS-t. Ám a kisebb cégek a szerződés betartatására is alkalmazzák a technológiát – például GPS-nyomkövetőt használnak annak kimutatására, hogy a vezető megszegte-e valamelyik, a kölcsönszerződés apróbetűs részében leírt szabályt.

Kalifornia és New York állam ezért új "anti-GPS nyomkövetési" törvényt vezetett be, mely megtiltja az autókölcsönző cégeknek a "Nagy Testvér-taktikának" nevezett GPS-technikák telepítését, melyek felhasználhatók a sebességkorlátozás túllépésének, illetve az államhatár átlépésének büntetésére.

Hazugságvizsgáló az autóban

De nincs is szükség bérelt autóra ahhoz, hogy megfigyeljenek minket: 2004-ben az Egyesült Államokban a gyártott autók hetven százalékának már alapfelszereléséhez tartozott ún. fekete doboz adatrögzítő-rendszer. Az apró eseti adatrögzítők (ún. EDR-ek) a műszerfalhoz vagy az ülés alá rögzítve csöndben jegyzik, hogy mi történt a járművel az ütközésveszélyes sebesség elérése környékén, mikor használták a féket, milyen volt a világítás stb. Csakúgy, mint a repülőgépeken elhelyezett fekete dobozoknak, ezeknek a jelentősége is igencsak megnő egy-egy komolyabb baleset után. Az eszköz az utóbbi időben sok esetben a vád oldalán nyújtott segítséget a balesetek tárgyalásakor, mondván: a fekete doboz nem hazudik.

2003-ban az Amerikai Nemzeti Szállítmányozási Biztonsági Tanács kihirdette, hogy EDR-t kellene szereltetni valamennyi újonnan gyártott gépjárműbe. Egyelőre mindössze Kalifornia állam kötelezi a gépjárművezetőket, hogy jelentsék, ha EDR van az autójukba szerelve. A szakemberek mind jobban aggódnak a magánszféra lehetséges eltűnése miatt. Olyan kérdéseket feszegetnek, hogy vajon a jogászok kérhetik-e a hozzáférést az adatokhoz polgári peres eljárások során? Vagy például a vezetési stílusról kapható információk felhasználhatók-e a biztosítási prémiumok emelésénél vagy törlésénél?

A Progressive, az Egyesült Államok harmadik legnagyobb gépjármű-biztosítója, napjainkban kezdett egy próbaprogramot, amit nagy izgalommal figyelnek más biztosítótársaságok is. Mintegy ötezer minnesotai gépkocsivezető egyezett bele, hogy autójukba a cég egy kicsinyke utazásérzékelő monitort építsen, vezetési szokásaik rögzítésére. A biztosító akár huszonöt százalék engedménnyel is jutalmazta a hozzájárulásukat. A személyiségi jogokat védelmezők szerint ezek az anyagi ösztönzők később trójai falóként működhetnek, csalétkül szolgálva a fogyasztóknak, hogy átadják személyes adataikat a szolgáltatóknak.

illusztráció

Simon Cooper: Who is spying you? című cikke alapján (Popular Mechanics, 2005 January)


Ökotáj, 37–38. sz. 2007. 143–147. o.