Vandana Shiva

Az élelmiszer-gazdaságok ünnepe

A "Lassú étkezés" mozgalom (Slow Food Movement) Torinóban rendezte meg az élelmiszer-közösségek – Terra Madre (Földanya) közösségek – találkozóját

A Terra Madre vibráló energiája a termelők lendületéből fakad, akik nem adják fel. Megőrzik és megosztják sokféle növényi magvukat, élik sokféle életüket, beszélik sokféle nyelvüket és ünneplik sokféle, táplálkozással kapcsolatos ünnepüket. Találkozójukon ott volt az ouagadougoui szárazmangó-termelők közössége, az atacorai baobab-közösség, a genovai bazsalikom-termesztők, az indiai nomád pásztorok, a közép-ázsiai kirgbiti birkatenyésztők, a thaiföldi jázminrizs- és az indiai basmatirizs-termelők. Íme, a Slow Food: az a mozgalom, amely a jó, egészséges és sokféle élelmiszer-termelést és –fogyasztást helyezi a társadalmi, politikai és gazdasági átalakulás középpontjába, és amelynek százharminc országból most ötezer tagja gyűlt össze.

A Terra Madre világa az emberek igazi világát tükrözte, szemet-fület gyönyörködtető sokféleséget, ahol a különböző közösségek büszkén és örömmel mutatták be egymásnak mezőgazdasági és táplálkozási szokásaikat. Ez nem a WTO (World Trade Organisation) világa, ahol a mezőgazdaság csak agrobiznisz, ahol a mezőgazdasági kereskedelemben gyakorlatilag csak öt árucikk (szója, kukorica, rizs, búza és kanola) létezik, ahol egyetlen cég (a Monsanto) forgalmazza a világ bármely részén elvetett, genetikailag módosított (GMO) magvak kilencvennégy százalékát, és ahol a megtermelt élelmiszer többségét nem emberek, hanem iparszerű farmok rabságában élő állatok milliárdjai fogyasztják el.

A Terra Madre világában a kis gazdaságok többet termelnek, mint az iparszerű üzemek, és ehhez kevesebb erőforrást használnak fel. Ráadásul a biodiverzitás egyaránt biztosítja a talaj és az emberek egészségét. A termelés célkitűzései: minőség, íz és tápérték, szemben az agrobiznisz extraprofitjával.

A Terra Madre olyan kistermelők találkozója volt, akik nem törődnek bele abba, hogy el kell tűnniük abból a világból, ahonnan a globalizáció eltörli a fajok és kultúrák sokféleségét, a kistermelőket, a helyi gazdálkodást és a hagyományos, ősi tudást egyaránt. A kistermelők és a helyi élelmiszer-közösségek eltökélt szándéka, hogy beleszóljanak a globalizáció utáni jövő formálásába. Mint Olaszország mezőgazdasági és erdészeti minisztere a megnyitón elmondta, "a Terra Madre folyamatban az az eredeti és valóban forradalmi, hogy az ipari folyamatoknak leginkább ellenálló élelmiszer-közösségek összefogásával – melyek termékei éppen ezért valódiak és kimagaslóan jó minőségűek – a kisléptékű élelmiszertermelés középpontba állítására törekszik".

A sokszínűség – a termények, az ételek és az ezeket előállító kultúrák sokszínűsége – élelmiszer-rendszerünk kulcspontja. Ez a monokultúrákkal való szembenállás alapja, és egyben a jövő zálogát jelentő kreatív megoldás. Erősségünk, hogy egyediségünkre és változatosságunkra építünk – olyan erősség, melyet csak akkor veszíthetünk el, ha önként adjuk fel.

A Terra Madre lehetőséget és teret biztosított egy új élelmiszer-paradigma kidolgozásához. A megnyitó folyamán Carlo Pedrini, a Slow Food mozgalom alapítója felhívást intézett a világ kistermelői jogainak, tudásának és alkotókészségének megvédésére. "Váljunk társ-termelőkké! Azzal, ahogy táplálkozunk, beléphetünk a termesztés folyamatába, hiszen ha »szerves módon« táplálkozunk, egyúttal nemet mondunk a mérgekre, és így támogatjuk a szervesen gazdálkodókat. Ha visszautasítjuk a GMO-kat (a génmódosított táplálékot), azzal a kistermelők jogai mellett, egyúttal az embereknek az információhoz és az egészséghez való joga mellett szavazunk. Ha helyi termékeket fogyasztunk, hatalmat és hasznot veszünk ki a globális agrobiznisz kezéből, és erősítjük helyi élelmiszer-közösségünket. Ezért társtermesztők vagyunk, ha helyesen táplálkozunk: kapcsolatunk a kistermelőkkel egy fenntartható, igazságos és egészséges élelmiszer-rendszer kulcspontjává válik. Ugyanakkor ilyenkor arról is döntünk, kik vagyunk, hisz azok vagyunk, amit megeszünk".

Az iparszerű mezőgazdaság képviselőinek egyik érve, hogy a világ megnövekedett népessége csak intenzív módszerekkel táplálható. Ám a biogazdálkodás termelékenysége – különösebb befektetés nélkül és gyakran a hivatalos ellenszél dacára is – lenyűgöző mértékben növekszik. Az ENSZ FAO egyik friss tanulmánya kimutatta, hogy a burgonya termésátlaga Bolíviában hektáronként négy tonnáról tizenöt tonnára nőtt. Kubában a városi biogazdaságok zöldség-termésátlagai megduplázódtak. Etiópiában – ahol húsz évvel ezelőtt kétségbeejtő éhínség tombolt – az édesburgonya-termésátlag hektáronként hatról tíz tonnára emelkedett. Kenyában a kukoricatermés hektáronként két és negyed tonnáról kilenc tonnára, Pakisztánban a mangó termésátlaga hektáronként hét és félről huszonkettőre nőtt.

Nem igaz, hogy a globalizált iparszerű termesztés olcsó, éppen ellenkezőleg, a Föld, a gazdálkodók és az egészségünk túlságosan is nagy árat fizet érte. Földünk már nem képes tovább hordozni a talajvíz-kizsákmányolás, a növényvédőszer-terhelés, valamint a fajok eltűnésének és az éghajlat egyensúlyvesztésének terheit. A gazdálkodók pedig nem képesek elviselni a magas termelési költségekkel járó iparszerű gazdálkodásban elkerülhetetlen hitelek terheit. A gazdálkodás és az élelmiszertermelés ma uralkodó modellje súlyos válságban van (csak Indiában rövid hatéves időszak alatt huszonötezer gazdálkodó lett öngyilkos). A mai rendszer tagadja az élelemhez és egészséghez való jogát egymilliárd éhezőnek, de az egymilliárd elhízásban szenvedőnek is.

Ez a rendszer képtelen a biztonságos, kulturális szempontból kielégítő, ízletes, jó minőségű élelmiszer előállítására. Pazarlóan bánik a termőfölddel, a vízzel és az energiával, ezért még arra is képtelen, hogy legalább a megfelelő mennyiségű élelmet biztosítsa mindenki számára. Az iparszerű mezőgazdaság tizedannyi energiát termel, mint amennyit felhasznál, vagyis hatásfoka tíz százalék. Alacsony munkaigénye is mítosz, mivel a kutatók, a növényvédőszer-termelők, a géntechnológiával foglalkozók, a teherautó-sofőrök, sőt az olajháborúk katonái is az iparszerű élelmiszertermelő rendszer részei. Ha a nem-fenntartható iparszerű élelmiszertermelés minden szereplőjét számba vesszük, beleértve a elhasznált mérgező anyagok előállítóit is, kiderül, hogy az iparszerű termesztés "munkaerőhatékonysága" alacsonyabb, mint az ökogazdaságoké.

Az iparszerűen előállított élelmiszer nem azért "olcsó", mert az előállítás akár energia, akár más erőforrások tekintetében hatékony lenne. Csakis azért olcsó, mert minden költségét – a háborúkat, a betegségeket, a környezetpusztítást, a kulturális károkozást, a társadalom bomlását – másokra hárítja (externalizálja). Még így is mintegy négyszázmilliárd dolláros támogatásban részesül – közlekedési támogatások, környezetvédelmi támogatások formájában. De a legnagyobb költség: az emberek az életükkel fizetnek érte.

A Terra Madre a becsületes mezőgazdaság ünnepe volt, azé a mezőgazdaságé, amely nem zsarolja ki a Földet és a föld művelőit, és ahol az árak nem hazudnak. A Terra Madre az élő gazdaságok ünnepe volt, ahol a termesztésben társai vagyunk a földigilisztáknak és a pókoknak, a gombáknak és a gyökérgombáknak. Mindnyájan összekapaszkodunk az Élet hálójában, amit az élelem sző.

Készült a Resurgence 2005. March/April írása alapján.

Fordította: Ortmann-né Ajkai Adrienne

illusztráció

Ökotáj, 35–36. sz. 2005. 132–134. o.