ÖKOKÖNYVTÁR

Rovatunkban tematikus válogatást közlünk az óbudai Selyemgombolyító épületében működő könyvtár állományából.

Kerekes Sándor -- Kiss Károly: 
Környezetpolitikánk az EU-elvárások hálójában
(Agroinform Kiadó, 2001, 254 oldal)

A téma vitathatatlanul aktuális: Magyarországnak köztudottan rengeteget kell még tennie ahhoz, hogy az EU viszonylag szigorú környezetvédelmi normáit teljesíteni tudja. Ugyanakkor nagy botorság volna azt hinnünk, hogy a csatlakozástól majd varázsütésre megoldódik minden környezeti problémánk.

Már csak azért sincs így, mert -- ahogy az a Közgazdasági Egyetem két professzorának könyvéből is világosan kiderül* -- az EU elsősorban gazdasági szövetség, és a sok tekintetben erélyes, az unión belül (elvileg) egységesen érvényes környezetvédelmi előírások elsősorban azt a célt szolgálják, hogy (1) puha környezetpolitikájának köszönhetően egyik tagország se szerezhessen versenyelőnyt az egységes belső piacon, illetve hogy (2) a tagországokból történő árubehozatal ne veszélyeztesse az importáló ország polgárainak egészségét. A kötet érthető módon a rövid távú (az elkövetkező pár évre vonatkozó) teendőkre fókuszál, és talán ennek is köszönhető, hogy realista, pragmatikus szemléletmód jellemzi. A szerzők nem óhajtanak kilépni a közgazdaságtan ma uralkodó (neoklasszikus) irányzatának keretei közül, hanem inkább úgy kívánják tágítani azokat, hogy egyes környezetvédelmi szempontok is belekerülhessenek. Emiatt a könyv számos ponton aligha fog tetszeni a radikálisabb szemléletű zöldeknek. A szerzők szerint például a magyar környezetpolitikának nem a gazdasági növekedés (és egyúttal a fogyasztásbővülés) visszafogására kell törekednie, hanem inkább az egységnyi termelésre/fogyasztásra jutó környezeti hatás csökkentésére (amit gazdasági szerkezetváltással, illetve technológiaváltással lehet elérni). Még problematikusabb talán a könyv utolsó (és a szerkezetből kissé ki is lógó) fejezete, amelyben a két szerző a természeti létezők pénzbeli értékelésének lehetségessége és szükségessége mellett tör lándzsát. Szerintük a természettudósok ma már elfogadják a természet beárazását, aminek azonban igencsak ellentmond, hogy mind a közgazdaságtani, mind pedig az ökológiai szakirodalomban -- különösen az elmúlt öt évben -- rendkívül éles vita folyik erről a kérdésről, és szó sincs konszenzusról. Nemhogy sok biológus, de még számos közgazdász számára is elfogadhatatlan "árcédulákat aggatni" a természeti létezőkre. Mindezek ellenére a könyv kétségtelenül hasznos információforrás lehet azok számára is, akik a szemléletmódját nem tudják teljes mértékben elfogadni. 

Takács-Sánta András

* A könyv legbiztosabban az Agroinform Kiadóházban szerezhető be (1096 Bp., Sobieski János u. 17.; tel./fax: 215-9187, 215-7533; e-mail:agroinform@axelero.hu).

A fenti recenzió eredetileg a ZÖLDIRODALOM nevű internetes levelezőlistán jelent meg, amelyet 2001 végén indítottunk, és ma már csaknem 400 tagja van. Célunk, hogy a legtöbbször kis példányszámban megjelenő, magyar nyelvű, környezetvédelmi témájú könyvek, folyóiratok és egyéb kiadványok szélesebb körben ismertté váljanak. Az általunk ajánlott irodalmak beszerzésében szívesen segítünk is. Vállalkozásunk nonprofit jellegű, szerény anyagi fedezetét a Védegylet biztosítja. Minden héten egy könyvet ajánlanunk (A Hét könyve), amelyről rövid recenziót közlünk, valamint információkat arról, hogy miként lehet hozzájutni. Rendszeresen beszámolunk továbbá többek között az alábbi folyóiratok legfrissebb számainak tartalmáról: Kovász, Kukabúvár, Liget, Napút, Ökotáj. Szívesen hírt adunk zöld szervezetek kiadványairól is. A listára bárki feliratkozhat, ehhez csupán annyit kell tennie, hogy küld egy e-mailt a vedegyletiroda@zpok.hu címre.


Darrel Addison Posey (szerk.):
A biológiai sokféleség kulturális és lelki értékei
Cultural and Spiritual Values of Biodiversity
London : Intermediate Technology 
Publications ; Nairobi : UNEP, 1999. 731 oldal

A biológiai, a társadalmi, a kulturális és a spirituális sokféleség szorosan összefonódik egymással. Ha ezek közül bármelyik sérül, az a többire is káros hatással van. A globalizáció az élővilág változatosságát és a bennszülött népek kultúráját, sőt, túlélését egyaránt veszélyezteti. A természeti népek azért küzdenek, hogy a globalizáció mindent összemosó, kiegyenlítő törekvése ellenére is fennmaradjon a természeti és a társadalmi sokféleség. Ez a könyv is ennek a küzdelemnek egyik eszköze. 

A változatos élővilág és a sokszínű társadalom fennmaradása nemcsak a bennszülött népeknek, hanem a Föld minden lakójának érdeke. A biológiai sokféleség gazdasági, kulturális, lelki, vallási, morális és egészségi értékeket egyaránt hordoz. A bennszülött népek tudáskincsére a Földön élő minden embernek szüksége van. Ez a nemzedékek során át felhalmozott tudás igen sokrétű, kiterjed a gazdasági, a gyógyító, a mezőgazdasági ismeretekre, valamint az emberek közötti és az ember és a természet közötti kapcsolatok megértésére. 

A könyvben összegyűjtött írások a természeti és a társadalmi sokféleség megnyilvánulási formáit vizsgálják. Egy részük filozófiai vagy történelmi, más részük gazdasági, jogi vagy tudományos problémákról szól. Az azonban közös bennük, hogy mindegyik tükrözi a bennszülött népek tapasztalatokon alapuló, holisztikus és igazán interdiszciplináris természetszemléletét. A természeti népeknél például a gyógyítás egyszerre lelki és testi folyamat. Ezért a gyógynövények gyógyító és rituális felhasználása nem válik ketté. De sokszor nem válik külön egymástól a növények tápláló és gyógyító szerepe sem. A természetes ökorendszerek, különösen az esőerdők, a gazdaságilag fejlett országokban is alkalmazott gyógynövények mellett számos olyan növényfajt rejtenek, amelyeknek még ismeretlen a gyógyító hatása vagy a tápértéke. Vigyáznunk kell ezekre a fajokra, nehogy eltűnjenek a föld színéről még azelőtt, hogy megismernénk a bennük rejlő lehetőségeket. A vadon élő növények és állatok sokféleségének fenntartása mellett a Föld gazdag génállományának megmaradása szempontjából az is fontos, hogy a termesztett növények és a haszonállatok sokfélesége is fennmaradjon. Ennek feltétele, hogy továbbra is alkalmazzák a hagyományos termesztési módokat. 

A természeti népek közösségeiben a kulturális hagyományok és a vallási szabályok irányítják a társadalmi és a gazdasági életet. A természeti környezet, a társadalmi berendezkedés, a spirituális és kulturális hagyományok sokféleségét tükrözi a nyelvek változatossága is. A világon beszélt nyelvek számát 5000-7000-re becsülik, azonban ezek közül ma 2500 veszélyben van. Ha ezek a nyelvek eltűnnek, eltűnik velük együtt a kulturális hátterük is. Amelyik nép feladja a nyelvét, az feladja az identitását, a kultúráját, a hagyományait, a szokásait és a rítusait is. 

A könyv sokféle közegben vizsgálja a biodiverzitás alakulását. A tengerekben, amely az élet bölcsője volt. Vagy a hegyekben, amelyeket sok kultúrában istenként vagy az istenek lakhelyeként tiszteltek és tisztelnek. Viszonylag új, sajátos közeg a szennyezett, apró területekre szétszabdalt városi környezet. Mivel ma a Föld lakosságának a fele városokban él, a könyv szerkesztője fontosnak tekintette a városok élővilágának a vizsgálatát is. Ha sikerül gazdagabbá tenni a városi élővilágot, ezáltal elviselhetőbbé válik a városi élet, és gyarapodik a társadalmi és a kulturális sokféleség is. 

A könyv olyan, akár egy mozaik: sok apró színes részletből áll össze egységes egésszé. Ebben hasonlít a világra, amely változatos természeti és társadalmi formákból tevődik össze. A könyvben található cikkek a világ minden tájának természeti és társadalmi diverzitásáról szólnak. A tanulmányok sokféle ember -- környezetvédők, politikai, vallási vezetők, tudósok, költők, művészek, a természeti népek bölcs öregjei, a hagyományos mezőgazdasági termelést folytató farmerek, gyógyító emberek és sámánok -- gondolatait közvetítik. Azokét, akik felelősséget éreznek a Földön jelenleg élő összes élőlényért, aggódnak a következő nemzedékekért, és mindannyiunkért szólnak. 

dr. Adorjánné Farkas Magdolna

Andrew Goldring (szerk.):
Permakultúra. Tanári kézikönyv
Permaculture -- Teacher's Guide
London : WWF-UK; Permaculture Association; 
Permanent Publications, 2000. 379 oldal

Ezt a tanítási útmutatót azoknak szánták, akik tanultak permakultúra-tervezést, és tovább kívánják adni tudásukat. A permakultúra oktatói nem feltétlenül rendelkeznek pedagógus végzettséggel. Őket segíti ez a könyv. De tapasztalt tanárok is gazdagíthatják általa módszertani repertoárjukat.

E könyv nem annyira a MIT-ről, mint inkább a HOGYAN-ról. Gazdag összeállítás, amely harmincöt angol permakultúra-oktató tapasztalataira épül, felsorakoztatja valamennyiük tanítási stílusát és megközelítéseit, bevált módszereit, példáit, történeteit. Készen átvehető óravázlatokat is hoz, sok rajzzal. A szerzők anyagai nincsenek különösebben összefésülve, a könyv célja épp a sokféle lehetséges út bemutatása, hiszen a permakultúrának nincsenek kőbe vésett törvényei.

Az első fejezet a tanfolyam kereteinek kialakítását tárgyalja: a lehetséges helyszíneket, az időbeosztást. Milyen képességekkel kell rendelkeznie a jó tanárnak? Hogyan tájékozódhatunk a képzésre jelentkezők tájékozottságáról? Hogyan építsük a fel a kurzust? Milyen elvárásokat támaszt a brit Permakultúra Egyesület a neve alatt futó tanfolyamokkal szemben? Milyen költségekkel és bevételekkel számoljunk? Megtaláljuk itt néhány tanfolyam konkrét időbeosztását, ütemezését is.

A második fejezet tárgyalja azt az etikai alapállást és azokat az elveket, amelyeken a permakultúrás tervezés alapul: a túlfogyasztás, a környezetszennyezés és rombolás hatásait, s az ezekből fakadó viselkedési kívánalmakat. A permakultúra elvei közé tartozik a sokdimenziós tervezés, a sokféle funkció, a kis lépték, a zónákban, hálózatokban és folyamatokban gondolkodás stb. Érdekes megfigyelni, hogy az egyes tanárok milyen módon tárgyalják illetve szemléltetik ezeket.

Nagy gondot kell fordítani a hallgatók megfigyelési képességének fejlesztésére: a permakultúrás rendszer tervezőjének ugyanis olvasnia kell tudnia a táj, a talaj, a növény- és állatvilág, az évszakok, az időjárás jeleiből; minden információ birtokában kell lennie. Az adatgyűjtéshez és azok értelmezéshez is találunk itt gyakorlatokat. 

A "Feladatok a 21. századra" című nemzetközi egyezmény helyi változatainak kidolgozásához fontos segítséget adhatnak a permakultúrás rendszerek tervezői. A könyv ismerteti a dokumentumnak a fenntartható társadalomra vonatkozó globális programját.

A harmadik fejezet leírja a képzés kezdő és befejező szakaszának módszertanát, tárgyalja, hogyan értetheti meg a tanár a permakultúra fogalmát a kezdő csoporttal, milyen történetekkel illusztrálhatja az elméleti mondanivalót.

A legterjedelmesebb negyedik fejezet tartalmazza magukat az óravázlatokat, például a biodiverzitásról, a talajról, a mikroklímáról, az erdőről, a szélről, a kártevőkről és a ragadozókról, az energiáról, a hulladék újrahasznosításról stb. Az egyes óravázlatokat más-más tanár által rajzolt ábrák szemléltetik. Szóba kerül az emberi teljesség-egészség és a Föld gyógyításának sürgető vágya is, némileg spirituálisabb gyakorlatok formájában. A szerzők megvizsgálják, hogy milyen a fenntartható település, hogyan ismerhetjük meg saját biorégiónkat, és a közösségi gazdaság újragondolását szorgalmazzák.

Az ötödik fejezet a tanfolyamszervezés adminisztrációjához nyújt segítséget. 

Bezdán Györgyi


Steve Lerner: Ökopionírok
Eco-Pioneers
Cambridge, MA ; London : MIT Press, 1998. 462 oldal

Az észak-amerikai városi és vidéki környezetben egyaránt tevékenykednek olyan emberek, akik környezetbarát eljárásokat dolgoztak ki az állattenyésztésre, a növénytermesztésre, az építkezésre, az ipari termékek vagy az energia előállítására. Őket nevezi a szerző ökopioníroknak. Mivel a módszerek modellértékűek, ezért fontos a bemutatásuk. A jó példák másokat is arra ösztönözhetnek, hogy megoldást keressenek a környezeti problémákra. A szerző 1992-ben, a Riói Környezetvédelmi Csúcstalálkozó után kezdett felfigyelni az Amerikai Egyesült Államokban alkalmazott környezetkímélő eljárásokra, és azóta gyűjti ezek leírását. Az ökopionírok gyakorlati megoldásokat kínálnak a fenntartható fejlődés megvalósítására. A programok jelentős része kis közösségben valósult meg, mert a közösség érdekeit közvetlenül szolgáló programok számára az emberek könnyebben megnyerhetők. 

A szerző minden eljárás leírásánál bemutatja az embert is, aki a felfedezés mögött áll, ezáltal emberközelbe hozza a programokat. Az eljárások kidolgozói és megvalósítói olyan biológusok, energetikai szakemberek, építészek, mérnökök vagy ökológusok, akik a szaktudás mellett széles látókörrel, optimizmussal, a Föld iránti felelősségtudattal és nagy elszánással rendelkeznek. Az a céljuk, hogy az emberek a jelenleginél kisebb környezetszennyezés, kevesebb nyersanyag- és energiafelhasználás mellett jobb minőségű életet élhessenek.

Az emberiségnek jelenleg és a jövőben is sokféle környezeti problémára kell megoldást találnia, ezért érthető, hogy a könyvben összegyűjtött eljárások széles skálán helyezkednek el. Az ismertetett programok témái között többször is felbukkan a hulladékok, közöttük a veszélyes hulladékok újrafelhasználása, illetve újrafeldolgozása. Ezek az eljárások kettős célt szolgálnak: segítségükkel csökkentik a felhalmozódó hulladék mennyiségét, és nyersanyagot takarítanak meg. Az emberiség fele nagyvárosi környezetben él, és ez az arány állandóan növekszik. Ezért érthető, hogy több program is foglalkozik a nagyvárosok lakhatóvá tételével. Az egyik elképzelés szerint az ipari üzemeket és a lakóterületeket egymáshoz közel kell telepíteni, így az embereknek nem kell messzire utazniuk a lakóhelyüktől. Ehhez azonban az szükséges, hogy az üzemekben a termelés zárt láncú gyártási folyamat során menjen végbe, hogy ne legyen szennyezőanyag-kibocsátás. Egy másik megvalósított program során a városi házak tetején növénytermesztést folytatnak, amelyhez a talaj tápanyag-utánpótlását a háztartási növényi hulladék komposztálásával biztosítják. Van olyan projekt, amely az őserdőben történő ökológiai alapú fejlesztéssel foglalkozik, és olyan is, amelynek célja a vadon élő és a termesztett növények sokféleségének megőrzése. Megdöbbentő adat, hogy a Földön élő 80 ezer ehető növényfaj közül mindössze 150-et termesztenek nagyobb mennyiségben, és ezek közül mindössze húsz adja a termesztett növénytömeg 90 százalékát. 

Sok olyan könyvet olvashatunk, amelyek a környezeti gondokkal és ezek riasztó következményeivel foglalkoznak, de nem kínálnak elfogadható megoldásokat a problémákra. Ezért a legtöbb embernek az a véleménye, hogy a környezeti problémákra nincs megoldás, sem az egyének, sem a közösségek nem tehetnek semmit. Ennek a könyvnek az az erénye, hogy jó megoldásokra mutat be a gyakorlatban is megvalósított példákat. Ezzel másokat is további gondolkodásra és tettekre ösztönöz.

A. F. M.

Susan Meeker-Lowry:
Befektetés a közjó érdekében
Invested in the Common Good
Philadelphia, PA ; Gabriola Island, BC : 
New Society Publishers, 1995. 258 oldal

A huszadik század végére a gazdaság és a kultúra globalizációja ment végbe a világban. E folyamatnak sok káros gazdasági, környezeti és társadalmi következménye van. A könyv szerzője azt vallja, hogy a káros folyamatnak azzal lehet gátat vetni, ha a központosított gazdasági rendszerben való részvétel helyett az egyes közösségek helyi gazdaságot hoznak létre.

Ennek nemcsak gazdasági, hanem társadalmi és környezeti haszna is lenne. A helyi termelés során kialakul az emberek közötti összetartás, erősödik a bizalom, valamint elmélyül az ember és a természet közötti kapcsolat. A helyi mezőgazdasági rendszerek sokkal inkább lehetővé teszik a környezetkímélő eljárások alkalmazását és a biológiai sokféleség megőrzését, mint a monokultúrás nagyüzemi termelés. A helyi ipari és energiatermelésben is több lehetőség van a környezetkímélő eljárásokra, a hulladékképződés csökkentésére és az újrahasznosítás megvalósítására. A helyi gazdaság -- méreténél fogva -- lényegesen kisebb környezeti terhelést jelent. Ha a termelés abban a közösségben történik, ahol az emberek élnek, a közlekedés és a szállítás költségei és káros környezeti hatásai csökkennek. A helyi gazdaság kiépítése az emberek szemléletét is jó irányban változtatja meg: megtanulják, hogy a Föld kizsákmányolása helyett együtt kell működni a természettel. 

Az optimista könyv az értelmen kívül az emberek érzelmeire is hat. Segíteni kíván abban, hogy az ember és a természet érdekeit egyaránt szolgáló gazdasági rendszer jöjjön létre a Földön. A globális gazdaság okozta problémák felvázolása mellett modelleket és megvalósult példákat mutat be a helyi termelés és üzleti élet megszervezéséről.

A. F. M.


Paul Gipe:
A szélenergia alapjai. 
Útmutató a kis és mini-szélturbinákhoz
Wind Energy Basics. 
A Guide to Small and Micro Wind Systems
White River Junction, VT ; Totnes :  Chelsea Green Publishing Company, 1999. 122 oldal

A könyv abba nyújt betekintést, miképpen használható a szél energiája a legkülönbözőbb igények kielégítésére: a villanydrót-kerítés feltöltésétől a háztartás áramfogyasztó berendezéseinek ellátásáig.

Tárgyalja a szélenergia keletkezésének folyamatát, a szélsebesség és a rotorátmérő szerepét: ezek határozzák meg, hogy mennyi energiát fog termelni a szélturbina. Ismerteti, hogy milyen terepeken működtethetők ezek a berendezések a legeredményesebben, hogyan kell szakszerűen felállítani őket, milyen piaci kínálatból választhatunk, s mennyiért. Megismerkedhetünk a kis teljesítményű szélturbinák technológiai különbségeivel, és útmutatást kapunk ahhoz, hogyan kell ezeket a gépeket használni. Lehetséges önmagában üzemeltetni a szélturbinát, egyéb áramforrás felhasználása nélkül, de lehet azzal kombinálva is. A szélturbina napelemmel is kiegészíthető, legtöbb helyen élnek is ezzel a lehetőséggel. Ismerteti a könyv a legegyszerűbb kis teljesítményű generátorok működését is, köztük a legkorszerűbb miniturbinákat.

A kis kapacitású szélturbinák nem képesek ugyan nagy mennyiségű áram megtermelésére, ám fontos szerephez juthatnak olyan helyeken, ahol nincs villanyvezeték. A szélerőmű takarékos, környezetbarát alternatívája lehet az erőművekből származó áramnak. Olyan helyszíneken, ahol nincs elegendő napsütés ahhoz, hogy érdemes legyen napkollektort felállítani, a szélturbina jobb megoldás lehet.

Több országban számos cég és háztartás él azzal a lehetőséggel, hogy az általuk megtermelt, de számukra felesleges energiát eladják az áramszolgáltató vállalatnak.

A könyv segítséget nyújthat az önellátásra és fenntartható életmódra berendezkedő embereknek.

A mellékletek pontos adatokat közölnek egyes turbinákról, valamint megadják a gyártók, forgalmazók, szélenergiával foglalkozó szervezetek, szélmérő állomások stb. adatait. Megtaláljuk itt postai rendelési katalógusok, a témával kapcsolatos kiadványok, könyvek, videofilmek, elektronikus hírforrások címét is.

Szinte minden oldalra jut egy-két fénykép, grafikon vagy táblázat.

B. Gy.

Jerry Mander--Edward Goldsmith (szerk.): 
Érvek a globális gazdaság ellen, a helyi gazdaság mellett
The Case Against the Global economy. 
And For a Turn Toward the Local
San Francisco, CA : Sierra Club Books, 1996. 
549 oldal

A globális gazdasági rendszer egységes fejlődést hoz létre a világban, a helyi közösségek gazdasági, társadalmi és kulturális hátterének, valamint a helyi természeti adottságoknak a figyelembe vétele nélkül. Homogenizálja a környezetet, az életstílust, a kultúrát és az oktatást. Nincs tekintettel arra sem, hogy a határtalan növekedésnek ökológiai akadályai vannak. 

A globalizációs folyamat a multinacionális nagyvállalatok és a gazdaságilag fejlett országok érdekeit szolgálja, és a nemzetközi szervezetek (pl. GATT, WHO, WTO, NAFTA, Világbank) segítségével zajlik. A fejlődő országok számára pedig valójában az újabb, gazdasági és politikai eszközökkel végrehajtott gyarmatosítást, a világszervezetektől és a multinacionális vállalatoktól való teljes pénzügyi és gazdasági függést jelenti. A szabad piaci kapitalizmusban egyre nő a szakadék a legszegényebbek és a leggazdagabbak között a világban, de egy országon belül is. A globális gazdaság kialakulása a személyes és a közösségi élet szinte minden mozzanatát megváltoztatja. A szerzők példákon keresztül mutatják be a globalizálódás káros hatásait.

Az emberek a szükséges termékeket még nem is olyan régen családi vagy kis közösségre épülő gazdaságokban állították elő. A helyi gazdaság rugalmasabb, könnyebben tud alkalmazkodni a helyi adottságokhoz és az igényekhez. A helyi társadalmi és kulturális hagyományokra épít, és kevésbé terheli a környezetet. Ezért a globalizálódással szemben megjelenik az igény a helyi gazdaság fejlesztésére is. A gazdaságilag fejlett világban is egyre több ember látja, hogy a helyi gazdaság kiépítése számos előnnyel jár: a helyi erőforrások és a helyi munkaerő felhasználása csökkenti a szállítással és az utazással járó költségeket és környezetszennyezést. Szilárdítja a helyi közösségi és a családi kapcsolatokat, megőrzi a hagyományokat, és megszünteti a külső gazdasági és a pénzügyi függőséget. A szerzők ennek a folyamatnak az illusztrálására is több sikeres kezdeményezést elemeznek. 

A könyv hasznos olvasmánya lehet a gazdasági szakembereknek, a politikusoknak és a szociológusoknak. 

A. F. M.

A rovatban ismertetett könyvek 
a Kulturális Innovációs Alapítvány Könyvtárában olvashatók.

Cím: 1035 Budapest, Miklós tér 1.
Telefon: 250 0420/14, 
E-mail: konyvtar@kia.hu
Internet: www.kia.hu/konyvtar

Nyitvatartási idő:
hétfőtől csütörtökig: 8.30-16.30 óra között
pénteken: 8.30-15.30 óra között