MESTER
ÉS TANÍTVÁNYOK
Az alapvető tanulási folyamat
az, amikor valaki olyan ember segítségével tanul, aki valóban szakember
a maga területén. Ez az ismeretszerzés legegyszerűbb és hatékony módja.
Könyvekből tanulni ehhez képest kibírhatatlanul száraz dolog. Ugyanakkor
éppen ez a helyzet tűnt el teljesen a modern társadalomból. Az iskolák
és az egyetemek olyan tanulási módot karoltak fel és olyan elvont tudásanyagot
adnak, amely korábban mindig szorosan a szakemberek, az üzletemberek, a
művészek, a független tudósok tényleges munkájához tartozott. A 12. században
például az ifjak mesterek mellé álltak be dolgozni, így tanultak; erősítve
a sokoldalú társadalmi érintkezést. Amikor egy fiatal úgy találta, hogy
képes már önállóan megállni a lábán egy szakterületen vagy egy üzletben,
akkor elkészítette a mestermunkáját, és a mesterek jóváhagyásával a céh
tagja lett.
Alexander és Goldberg egyik
vizsgálata kimutatta, hogy egy osztály, amelyben egyvalaki tanít egy kis
csoportot, a legvalószínűbben akkor sikeres, ha a tanulók nem annyira "hallgatók",
nem pusztán egy elvont vagy általános tananyag alanyai, hanem ténylegesen
bekapcsolódnak, segítenek az oktatónak a munkájában, a problémamegoldásban.
(Jelentés a Muscatine Committee-nek, az ED. 10X. vizsgálatsorozatról, Department
of Architecture, University of California, 1966.)
Amennyiben ez általában
véve igaz -- azaz ha a hallgatók jobban tanulnak, amikor tanoncként működnek,
és mesterüket segítik a munkájában --, akkor iskoláinknak, egyetemeinknek,
hivatalainknak és üzemeinknek olyan fizikai feltételeket kell biztosítaniuk,
hogy a mester-tanítvány viszony lehetségessé, sőt természetessé váljék.
Olyan helyzetet, amelyben a közös munka középpontjában a mester erőfeszítése
áll, és nem több, mint féltucat tanítvány dolgozik mellette egy-egy műhely
közös munkájában.
Ismerünk erre példát: az
Oregoni Egyetem molekuláris biológiai tanszékén. Az épület szintjei laboratóriumokká
vannak kialakítva, mindegyik egy biológus porfesszor irányítása alatt áll,
és minden laboratóriumból két-három kisebb helyiség nyílik, amelyekben
a felsőbb éves hallgatók a professzor keze alatt dolgoznak.
Úgy véljük, hogy e minta
változatai megvalósíthatók a különféle munkaszervezetekben éppúgy, mint
az iskolákban. A jog, az építészet, az orvoslás, az ingatlankereskedelem,
a szociális szolgáltatások, a műszaki technológiák -- valamennyi elsajátítható
ezen a módon.
Úgy szervezzük tehát meg
a munkát minden munkacsoportban, iparágazatban, hivatalban, hogy a munka
és a tanulás elválaszthatatlanul összefonódjon. Minden munkafázist tekintsünk
oktatási alkalomnak. A munkát a mester és a tanítványok hagyományát újjáélesztve
szervezzük meg. Az emberi szerveződést a munkaterületek térbeli elosztásával
is támasszuk alá: külön helyiséget biztosítsunk a mester és tanítványai
számára közös munkájukhoz. A munkacsoport létszáma maradjon kicsi, és minden
csoportnak legyen közös területe, közös találkozási és közös étkezési lehetősége.
Rovatunkban folytatjuk
a "Pattern Language" című könyv (Christopher Alexander és mások: A Pattern
Language. Towns, Buildings, Construction. New York, 1981, Oxford University
Press, 1171 p.) lapunk választott témájára vonatkozó részleteinek közlését. |