MESTER ÉS TANÍTVÁNYOK

Az alapvető tanulási folyamat az, amikor valaki olyan ember segítségével tanul, aki valóban szakember a maga területén. Ez az ismeretszerzés legegyszerűbb és hatékony módja. Könyvekből tanulni ehhez képest kibírhatatlanul száraz dolog. Ugyanakkor éppen ez a helyzet tűnt el teljesen a modern társadalomból. Az iskolák és az egyetemek olyan tanulási módot karoltak fel és olyan elvont tudásanyagot adnak, amely korábban mindig szorosan a szakemberek, az üzletemberek, a művészek, a független tudósok tényleges munkájához tartozott. A 12. században például az ifjak mesterek mellé álltak be dolgozni, így tanultak; erősítve a sokoldalú társadalmi érintkezést. Amikor egy fiatal úgy találta, hogy képes már önállóan megállni a lábán egy szakterületen vagy egy üzletben, akkor elkészítette a mestermunkáját, és a mesterek jóváhagyásával a céh tagja lett.
Alexander és Goldberg egyik vizsgálata kimutatta, hogy egy osztály, amelyben egyvalaki tanít egy kis csoportot, a legvalószínűbben akkor sikeres, ha a tanulók nem annyira "hallgatók", nem pusztán egy elvont vagy általános tananyag alanyai, hanem ténylegesen bekapcsolódnak, segítenek az oktatónak a munkájában, a problémamegoldásban. (Jelentés a Muscatine Committee-nek, az ED. 10X. vizsgálatsorozatról, Department of Architecture, University of California, 1966.)
Amennyiben ez általában véve igaz -- azaz ha a hallgatók jobban tanulnak, amikor tanoncként működnek, és mesterüket segítik a munkájában --, akkor iskoláinknak, egyetemeinknek, hivatalainknak és üzemeinknek olyan fizikai feltételeket kell biztosítaniuk, hogy a mester-tanítvány viszony lehetségessé, sőt természetessé váljék. Olyan helyzetet, amelyben a közös munka középpontjában a mester erőfeszítése áll, és nem több, mint féltucat tanítvány dolgozik mellette egy-egy műhely közös munkájában. 
Ismerünk erre példát: az Oregoni Egyetem molekuláris biológiai tanszékén. Az épület szintjei laboratóriumokká vannak kialakítva, mindegyik egy biológus porfesszor irányítása alatt áll, és minden laboratóriumból két-három kisebb helyiség nyílik, amelyekben a felsőbb éves hallgatók a professzor keze alatt dolgoznak.
Úgy véljük, hogy e minta változatai megvalósíthatók a különféle munkaszervezetekben éppúgy, mint az iskolákban. A jog, az építészet, az orvoslás, az ingatlankereskedelem, a szociális szolgáltatások, a műszaki technológiák -- valamennyi elsajátítható ezen a módon.
Úgy szervezzük tehát meg a munkát minden munkacsoportban, iparágazatban, hivatalban, hogy a munka és a tanulás elválaszthatatlanul összefonódjon. Minden munkafázist tekintsünk oktatási alkalomnak. A munkát a mester és a tanítványok hagyományát újjáélesztve szervezzük meg. Az emberi szerveződést a munkaterületek térbeli elosztásával is támasszuk alá: külön helyiséget biztosítsunk a mester és tanítványai számára közös munkájukhoz. A munkacsoport létszáma maradjon kicsi, és minden csoportnak legyen közös területe, közös találkozási és közös étkezési lehetősége. 



Rovatunkban folytatjuk a "Pattern Language" című könyv (Christopher Alexander és mások: A Pattern Language. Towns, Buildings, Construction. New York, 1981, Oxford University Press, 1171 p.) lapunk választott témájára vonatkozó részleteinek közlését.