Móra Veronika

FOGYASZTÓSDI: 
versenyfutás ördögi körben

A mai környezeti és egészségi problémák túlnyomó része fogyasztási mintáinkra és a fogyasztói társadalom működésmódjára vezethető vissza

 
Móra Veronika

A környezetet nemcsak maga a termék, annak előállítása vagy hulladéka szennyezi (ezekkel a problémákkal nap mint nap szembesülünk), de végső fokon a gazdasági növekedés kényszere által hajtott fogyasztás vezet a források kimerítéséhez, az olajszennyeződésekhez, az erdőirtáshoz, a termőtalaj pusztulásához. A központosuló termelés serkenti a közlekedést is, az általa gerjesztett valamennyi problémával: autópályaépítés, légszennyezés, éghajlatváltozás - a sor még hosszan folytatható. 
A fogyasztás nemcsak a körülöttünk lévő világot teszi tönkre, hanem saját testi-lelki egészségünket is. Minden lelki-erkölcsi törekvés a fogyasztás függvényévé válik: a megszerezhető javak biztosítják az utat a boldoguláshoz: a szépséghez, a sikerhez, a szeretethez egyaránt. Ez végzetes értéktorzuláshoz vezet, amelynek eredményeként már fel sem ismerjük rossz közérzetünk okait, sőt, éppen e javakban keressük a megoldást. Különösen veszélyeztetettek ebből a szempontból a felnövekvő generációk.
A fogyasztásra való serkentés és a fogyasztói életforma egyik legfőbb mozgatórugója a reklám, amely ma már nem informál, és nem terméket ad el, hanem életérzést és boldogságot. A reklámok elleni küzdelem - minden fronton - a környezetvédők központi feladata kell(ene), hogy legyen. Ez persze felveti annak kérdését is, hogy mi milyen eszközöket használhatunk - legitim módon - üzenetünk, mondanivalónk eljuttatásához. 
Az állandó újítási kényszer egyre nagyobb sebességgel áraszt el bennünket korábban sohasem látott termékekkel. A fogyasztók egészségének hosszú távú biztonsága háttérbe szorul ezek mellett: mind több, csodaként beharangozott, biztonságosnak hitt mesterséges termékről derül ki, hogy onkogén, mutagén, a hormonháztartást megzavarja stb. Luddizmus-e, ha ezek ellen fellépünk?
Az újítás hátterében álló technológia megkérdőjelezhetetlen szentséggé vált: korlátok közé szorítása a haladás kerékkötője. A technológiailag gerjesztett problémák megoldására pedig ismét csak és kizárólag a technológia hivatott. Ugyanakkor a technológia feladatokat is állít elénk:

1.  Meg kell határozni elérendő céljainkat hosszú és rövid távon, továbbá az azokhoz kapcsolódó feltételeket.
2.  Ehhez eszközöket kell teremteni.
3.  És szükség van a kritikára, az alternatívák, az esetleges buktatók feltárására is.
Ma mindhárom feladatot szakértők - az eszközteremtők - kis csoportjának kezébe tette le a társadalom, lemondtunk a technológia feletti ellenőrzés jogáról: mintha összeolvadt volna a törvényhozói, a végrehajtói és a bírói hatalom.
Ma mindezek a problémák legjobban talán a géntechnológiában csúcsosodnak ki. Forradalmian új eljárással állunk szemben, amelynek használatáról még csak nem is tudósok, hanem vegyipari cégek kis csoportja döntött: az ő nyomásukra kénytelen a társadalom - előzetes vita nélkül - elviselni e technológia kockázatait.
* A géntechnológiával minden eddiginél mélyebben avatkozhatunk bele a - bennünket is fenntartó - földi élet működésmódjába. Megengedhető-e ez, vagy csakugyan Istent játszunk? Az erkölcsi kérdések nem merülnek ki abban, hogy egy muzulmán megeheti-e a disznógént tartalmazó paradicsomot.
* A géntechnológia maga a kartezianizmus kiteljesedése: az élőlényeket tárgyakként, gépekként tekintő szemlélet tükröződik a hozzá kapcsolódó szabadalmakban: az egész fajtákra, fajokra, vagy akár egyes emberek genetikai anyagára kiadott kizárólagos tulajdonjog lehetőségében.
* A géntechnológia elavultan lineáris szemlélete éppen azt nem veszi figyelembe, ami az élet lényege: a kölcsönhatásokat, a dinamikus egymásrautaltságot, a soktényezős összefüggéseket. Redukcionista felfogása csakugyan kizárja a kockázatok lehetőségét, miközben nem veszi figyelembe, hogy az élő rendszerek nem az általa elképzelt módon működnek.
Mit jelent a géntechnológia egészségünkre nézve? Olyan anyagokkal kell általa táplálékunkban szembesülnünk, amelyekkel a szervezetünk korábban sohasem találkozott. Ezek piacra dobását távolról sem elűzték meg átfogó kockázati vizsgálatok: szinte semmit sem tudunk a krónikus toxicitásról, allergenitásról, az idegen gének rekombinációjáról. Ugyanakkor egyre több az óvatosságra intő jelzés, de igazán a körülöttük kavargó botrányok, cenzúra és elhallgatás kelthetnek aggodalmat (ahogy ez Pusztai Árpád már világszerte figyelmet kiváltó esetében is történt).
Csak önmagunkat védhetjük meg. Ez a gondolat annyira kevéssé ismert, hogy még igazán jó szavunk sincs rá: az "ökológiai fogyasztóvédelem" távolról sem fejezi ki tennivalónk lényegét: a fogyasztás csökkentésének előtérbe helyezését, az "önkéntes egyszerűség" propagálását. Számos gyakorlati eszköz áll rendelkezésünkre a LETs rendszerektől kezdve a Ne vásárolj semmit!-napig. De ezen túlmenően a fő feladat az anyagi világ elsődlegességébe és a technológiai mindenhatóságba vetett hit megrendítése; az élet szépségének és a lélek gazdagságának újrafelfedezése.