Biokertészet a kolostorkertben

Régi, jól bevált, de nagyrészt feledésbe merült növénytermesztési módszereket elevenítenek fel a fuldai benedek rendi apácák veteményes kertjeikben.

A természetbarát termesztés a fuldai apátság kertjében már a 2. világháború befejezése óta folyik. Vagyis olyan időpontban kezdődött, amikor a műtrágyák és a növényvédő szerek szinte diadalmenetben hatoltak be a kiskertekbe. A kertművelés alapelveinek mintájául mindvégig maga a természet mutatott példát. A mintegy 2000 m2-es területen zöldségféléken kívül illóolaj-, gyógy- és fűszernövényeket, gyümölcsfákat ültettek önellátás céljából, emellett azonban helyet kapott sokféle tarka évelő és egynyári virág, nemkülönben számos vadnövény. Ez a sokrétűség rovaroknak és más apró állatoknak nyújt változatos életteret, s a kert természetes egyensúlyának fenntartását segíti elő. Különös gondot fordítottunk a talajra. A talaj védelmében, a talajélet élénkítésében, a  termékenység megőrzésében Laurentia Dombrowski nővér (a Szent Benedek Rend 1979-ben elhunyt tagja) az egészséges növényfejlődés legfontosabb feltételeit ismerte föl. Éppen ezért ügyelt különös gonddal a jó minőségű humusz gyarapítására. Ehhez kiváló segédeszköz a komposzt gyorsabb bomlásához használt növényi készítmény, amelyet az apátságban 1953-tól fogva állítunk elő, és Humofix néven forgalmazunk. Jókora tömegű komposzt készítésével párhuzamosan a biológiai módszerek egész sorát próbáltuk ki. Kísérleteztünk növényi kivonatok, levek kipermetezésével, növénytársításokkal, zöldtrágyázással és talajtakarással. Kész előírások, receptek vagy útmutatások még nem álltak rendelkezésre. Ettől függetlenül kertünkben a méregmentes termesztés hamarosan sikerrel kecsegtetett. 

Tapasztalatainkat és eredményeinket kezdettől fogva továbbadtuk, eleinte házi sokszorosítású röplapokon, amelyekből a Winke (Jeladás) című folyóiratunk, a német nyelvű bioszakirodalom legrégibb lapja és különböző tájékoztató füzetek kerekedtek ki. Ami ma a legtöbb kertészeti könyvben erről olvasható, azt zömmel a fuldai apátságban próbáltuk és fejlesztettük ki. Ámde ma már kinek jut ez még eszébe? 

Időközben, igaz, a megítélésünk is változott: ma már nem számítunk "elhajlóknak", az emberek gondolkodása ugyanis a természethez való viszonyulás tekintetében sokat módosult. Ezért is szerzett különös örömet, hogy 1992-ben Fulda városának ítélték oda a környezetvédelmi díjat, amellyel a munkánkat nyilvánosság előtt elismerték és jutalmazták.
 

Christa Weinrich: Biokertészet a fuldai apátságban
(Bp.: Ciceró, 1996. 71 p.)