Templom Rákos mezején

A Regnum Marianum - Mária Országa - mozgalom 1931-ben templomot építette Budapesten, a Dózsa György úton. A templom húsz évig állt fenn. 1951-ben Rákosi parancsára lebontották, hogy helyet adjon Sztálin monumentális szobrának. A szobrot négy év múlva - 1956-ban - ledöntötte a népharag. Utána dísztribün épült a helyén és Lenin Sztáinéhoz képest aprócska szobra volt hivatva képviselni a templomrombolók szellemét. Ma már ez is a rosszemlékű múlthoz tartozik. A mozgalomnak most újból saját temploma van.

A Regnum Marianum 1990-ben kapott zöld utat saját templom építéséhez a valamikori templom jogfolytonossága címén. Az építkezés helyén, a rákosmezei (zuglói) Zoborhegy téren másfél éve még gaz, bozót volt. 1996-ban kezdtek az építkezéshez és tizennégy hónap alatt készült el az új objektum. Ez nemcsak templom, hanem egyben közösségi ház is. Az alagsorban színházterem, kegyeleti hely, az emeleten helytörténeti, egyházművészeti és zenei gyűjtemény található. A közösségi ház előcsarnoka egy hatalmas, sokfunkciós, szerves belső tér. Innen nyílnak az irodák, vendégszobák, ebédlő és kisebb, különféle foglalkozásokra alkalmas helyiségek.

Ahogy Hajnal György plébános elmondja, a tervezés ökológiai irányelvek messzemenő figyelembevételével történt. Egyik fő szempont volt a funkciók sokfélesége és az ennek megfelelő térszervezés. A Regnum Marianum új épületegyüttese híven fejezi ki a mozgalom vezérelvét: a természetfeletti a természetesre kell hogy épüljön. A környéken lakók számára létrejött egy lelki-szellemi központ, ahol megélhetnek valamit abból, hogy mit jelent a közösség. Valóban, a hely szelleme megszólítja az ide betérőt. Kínálja az elmélyülést és a legjobb értelemben vett lelki és szellemi igények kielégítését.

Hajnal Györgyöt először a lelkiségi mozgalom története felől kérdeztem.

- A Regnum Marianumot 1902-ben jegyezték be Rómában, mint kongregációt. Majláth Gusztáv püspök kezdeményezéséből jött létre, aki Erdélyből áttelepült Budapestre, és a saját családi vagyonából megvásárolta a Damjanich utca 50. számú háromemeletes épületet, ahol ifjúsággal, fiatalokkal foglalkozott. Beköltöztek oda azok az atyák is, akik a környék iskoláinak a hittanárai voltak, és délelőtt az iskolai oktatási rendben tanították a hittant. Délutánonként a közösség mint kongregáció, illetve később mint cserkészcsapat működött. Az atyák korosztályonként foglalkoztak a fiatalokkal.

- Mikor merült fel a saját templom építésének a gondolata?

- Budapest peremkerületeinek fejlődésével 1919-tól szükségessé vált, hogy legyen egy nagyobb befogadóképességű templom. 1919-ben emeli az Esztergomi Egyházmegye plébániai rangra, és 1931-ben történik a templom felszentelése.

- Mi volt a sajátos a Regnum Marianum lelkiségében?

- Az, hogy az egész embert tekintetbe vette, tehát nem választotta külön a hitoktatást vagy a gyermek szellemi nevelését, hanem az egész személyiség kifejlesztésére vállalkozott. A természetesre épül a természetfeletti. Nem lehet valaki jó katolikus, ha nem jó ember. Először van az ember, utána a jó ember, és erre épülhet az a vallásosság, amely az egész személyiséget összefogja és átfogja.

- Hogyan tükröződött ez a gondolat a templom építésében?

- A gyermekekkel, az ifjúsággal való foglalkozásokon megjelent a természetnek a szeretete, a kirándulás, az egészséges jellem alakítása, a táborozás gyakorlata - ez mindig nagyon fontos volt. A téli időszakban azonkívül megvolt a maga ideje a szellemi életnek, minden emberi tevékenységnek: bábjáték, színházi előadások; minden korcsoportnak (ahogy akkor neveztük: csapatnak) megvolt a maga ideje, amikor előadást tartott a színházteremben. A nagytemplom is úgy készült, hogy ott lett volna egy nagyméretű színházterem.

- Tehát amolyan szellemi központ ... de hogyan alakult a templom sorsa?

- A templom sorsa 1951-ben pecsételődött meg, amikoris Rákosi személyes parancsára - bosszúból? - felrobbantották. Még akkoriban is ritkaságszámba ment, hogy nem új szerepet osztanak egy épületre, hanem elpusztítják. Minden valószínűség szerint amiatt lehetett így, hogy az 1919-es kommün bukása után létesült a templom, és ez a gondolat az alapkő letételénél és a benne levő dokumentumokban is megörökítésre került. 1931-től 1951-ig működött a templom.

A templomrombolás nagy viharokat váltott ki. Megdöbbentő volt az utolsó szentmise. A következő nap szinte élő lánc vette körül a templomot. A bontás mindjárt az elején kudarccal fenyegetett, mivel hagyományos eszközökkel akarták bontani. Az oltárnál levő áldoztatórácsot ledöntötték és néhány csákányütéssel felhasították a templom csodálatosan szép vörösréz kupoláját. Ezek után hosszú időre megszakadt a bontás. Végül is az "ideiglenesen hazánkban tartózkodó" csapatok ukrán szárnya kapta meg a bonátsi parancsot. Az ellenőrzés olyan szigorú volt, hogy az ott levő katonák és civilek egymással sem beszélgethettek; fegyveres őr vette körül a palánkot. Megfigyeltem, hogy - főleg éjszaka, titokban - hová szállítják el az egyes romokat, és sikerült megjegyeznem. Én egyébként 1946-ban mint gimnazista lettem a Regnum Marianum tagja; kezdetben mint diák, majd az ordináció után, 1959-től az atyák közösségéhez tartozom. Amikor a Bíboros Atyától 1991-ben megkaptam a megbízatást, hogy itt a Zoborhegy téren építsem fel a lerombolt templomnak a jogutódját, akkor kibányásztattam és idehozattam a régi templom két hatalmas borda ívét, valamint két apszis- és oltárlépcső-részlet, amelyek itt vannak felállítva az udvaron.

- Mi lehetett a templom lerombolásának az oka? Talán az, hogy szimbólumként uralta a teret, és egy másik ideológia másik szimbólumával akarták kicserélni? Mindenki emlékszik a téren folyó hatalmas tömegdemonstrációkra a kádári időkben...

- Ez természetesen elképzelhető, de önmagában talán még nem teszi indokolttá a templomnak az elpusztítását.

- Tudvalévő, hogy a Regnum Marianum egy sajátos keresztény mozgalom. Jelenti-e a templomépítés azt, hogy ezzel is ki kívánja fejezni ez a lelkiségi mozgalom a saját arculatát?

- Inkább úgy fogalmaznék, hogy azt a többletet szeretné a maga kifejező készségével és az épületelemeknek a beleálmodásával megvalósítani, ami a mai élet követelményeinek megfelel. Átjárni és összefogni, összekapcsolni a kettőt - természetest és a természetfelettit. A másik: nem kiemelni, hanem a templomi, illetve plebániai életbe integrálni a fiatalokat.

- Nem zavarja-e egymást a templom szakrális funkciója és az egyéb helyiségek - iroda, lakások, klubszobák - profán jellege?

- Egyáltalán nem, hanem kiegészítik egymást. Részben preevangelizáció történik itt azok felé, akik keresők és még nem gyakorló vallásosak; akik pedig vallásosak, azok kapnak a természetes élet felé egy felhívást, hiszen itt van minden, ami az emberi élet teljességéhez hozzátartozik. Van a templom, van a készülő 300 fős színházterem; továbbképző lelkigyakorlatokra vendégszobák.

Van három állandó kiállítás: Rákosmező helytörténete, hogy a gyökereinket minél mélyebbre tudjuk ereszteni; a liturgikus és egyházművészeti kiállítás Mária Terézia korától napjainkig és egy zenetörténeti kiállítás. Természetesen megvannak azok a régi relikviák is, amelyek megmaradtak a Regnum régebbi történetéből. Szeretnénk az élet teljességét felölelni...

- Gondolt-e a Regnum Marianum mozgalom arra, hogy idővel másik templomot is épít, vagy hogy további hasonló központokat hozzon létre; vagy egyetlennek gondolják ezt a mostanit?

- Nem gondoljuk egyetlennek, kizárólagosnak. Hogy ez jogutód, annak más okai is vannak. Mindszenty hercegprímás már elhatározta, hogy itt egy külön plebániát létesít. A rendszerváltás után, amikor felmerült, hogy az első pápalátogatás emlékére épüljön egy templom, még érvényben volt egy minisztertanácsi rendelet, miszerint Magyarországon új templomot építeni nem szabad. Ezért választották azt a megoldást, hogy a Regnum Marianum templomnak a jogutódja épüljön fel itt ezen a területen.

- Mennyiben sikerül átadni a fiataloknak az élet teljességének ezt a szemléletét?

- Reálisan, szerényen: próbáljuk... Megvannak a korosztályi csoportok az óvodástól az élet végéig, beleértve a családosakat és az időseket is, akik a Regnum Maianum közösségéhez tartoznak. Csoportonként úgynevezett "rétegekben" folyik a foglalkozás. A fiatalokat sikerül időről időre fellelkesíteni. A középiskolás csoportnak hét esztendeig voltam a papja; mindig találtunk olyan lehetősget, formát amelyekkel meg lehetett mozgatni őket. Már sokkal korábban beindultak azok a képzési formák, amelyek a vezetők kialkítását célozzák; az úgynevezett "patkoló", illetve a fiatalabbak részére a "bojtár"-képzés... Ezeken keresztül is sikerült számukra feladatot és megfelelő célt adni, hogy valóban otthon érezhessék magukat és alkotókészségüket illetve személyiségüket kibontakozhassák.

- Tapasztalható-e valamiféle megkülönböztetett kötődés a templomhoz mint szakrális helyhez a fiatalok körében?

- Igen; sőt ezt megerősítem még azzal, hogy mivel akkora létbizonytalanság van anyagiakban, pályaválasztásban, pályamegtartásban stb. Még inkább megnő az igény az iránt, hogy valami állandó, valami megmásíthatatlan legyen az életükben. Ezt világosan érzem, és igyekszem is ennek eleget tenni.

- Lehet-e ez a templom, ez a centrum a legjobb értelemben vett otthon - tudva azt, hogy ezt a fogalmat a munkásotthon, kultúrotthon stb. szavaival a múlt rendszerben eléggé lejáratták?

- Igen. Mi a Damjanich utca 50-ben nem cserkészszobákról, hanem otthonról beszéltünk. Minden korcsoportnak volt egy úgynevezett otthona, amit magunk alakítottunk, formáltunk,díszítettünk. Én is oda jártam be 1946-tól, és ez a szempont végigkísérte az életemet. Szeretnénk itt is megvalósítani.

- Ez tehát templom és közösségi ház.

- Igen. A templom alatt van a színházterem; a közösségi házban pedig a plebániai életnek megfelelő irodák, amelyek az istentiszteletekkel kapcsolatosak, azonkívül vendégszobák a csoportos lelkigyakorlatokra és továbbképzésekre, és a már említett többféle kiállítás; továbbá azok a foglalkoztató helyiségek, amelyekben a fiatalok összejönnek, alkotnak és beszélgetnek, buliznak stb.

- Van-e arra lehetőség, hogy ha egy fiatal pár itt a templomban mond örök igent egymásra, utána az ünneplés is itt, a közös helyiségekben történjen?

- Hogyne, van ilyen igény, és ezeket az egyes lelkiségeknek megfelelően igyekszünk is biztosítani.

- Nemrégiben egy Árpád-kori templom helyreállításánál merült fel a gondolat, hogy a templomot körülvevő falban urnákat lehessen elhelyezni. Jelen van ez a kegyeleti funkció ebben a központban?

- Ez az egyetlen, ami nem volt tervezve. Az idejáró hívek és fiatalok azonban kérték, és ezért kialakítottunk egy szép kegyeleti helyet. A regnumi atyák közül Tompa Nándor hamvai is itt nyugszanak. Ő egyéniségével, lelkiségével évtizedeken át meghatározó alakja volt a Regnum Marianumnak. Azonkívül idős regnumi tagok is nyugszanak itt.

- Tehát ez a hely felkínálja a felfelé - Istenre - és oldalra, az embertárs felé irányuló kapcsolatok lehetőségét...

- Talán megtekinthetnénk, hogy mindezt hogyan szolgálja az épület és ami benne található.

*

Bent, a templomban még folyik a munka, de már minden tevékenység, funkció beindult. Koradélután van, fiatalok térnek be iskolából hazajövet és otthonosan letelepednek az előcsarnok lépcsőire. Fesztelenek, kedvesek. Kint aranyló őszi napsütés, a kép mintha illusztráció lenne: egy tolókocsis mozgássérült beszélget egy anyukával, aki gyermekét hintáztatja a templomkertben levő játszótéren. Egy javakorabeli férfi kevesen üdvözöl, kérdi, hogy hova ültesse az ajándékba kapott rózsatöveket.

Kertvárosi idill, vagy valami más?

M.I.