Theo Maschke

A "KIS ÚT"

Heinrich Mai, az 1922-ben Jordán testvérként elhunyt ferences szerzetes tisztelete ma már nemcsak vesztfáliára és Németországra terjed ki; a világ minden részén imádkoznak hozzá az emberek, és kérik közben járását. Szenttéavatási püspöki és apostoli pere után tisztelői arra várnak, hogy Rómában a szent kongregáció boldoggá, illetve szentté avassa őt.
Az alábbiakban részletet közlünk Theo Maschke: Jordán testvér élete és jelentősége című könyvéből.  
(Theo Maschke Ofm: Bruder Jordan Mai. Leben und Bedeutung. - Werl/Westfalen: Dietrich Coelde Verlag, 1985.) 
Fordította: Schandl Ferenc
 

MIT JELENT A "KIS ÚT"?

Mit értünk azon, hogy "kis út"? "Az én kis utam semmi szokatlant nem jelent; mindazt, amit teszek, minden kicsi lélek képes megtenni." Ez az út lemondás minden rendkívüli dologról, látványos erények gyakorlásáról, nagy tettek véghezviteléről. Ez az út kerüli a látszatot, a feltűnést. Az alázat és a türelem útja ez. Az ember lemond saját egyéniségéről. Isten végtelen irgalmára bízza magát, átadja magát Neki. Ezen az úton haladva Isten mind nagyobb és nagyobb jelentőséget kap; Ő rendelkezik végül az emberrel. 

Jordán testvér is ezt valósította meg. Az ő életéből is hiányzik minden rendkívüli. Nem volt teológus, egyháztudós vagy híres szónok. Nem dicsekedhet maradandó alkotásokkal, kimagasló művekkel, rendkívüli teljesítményekkel. Aki az életét tanulmányozza, nyugodtan elmondhatja: "Semmi különleges, ezt bárki megteheti." Éppen emiatt lehet ma is a példaképünk. Nem állít elénk elérhetetlen mércét. Ennek az egyszerű szerzetesnek az élete példát mutat a világi híveknek, betegeknek, egészségeseknek, az erejük teljében lévőknek és az öregeknek. A "kis úton" járók lemondanak a nagy tettekről, amelyek elbizakodottá, büszkévé tehetnek. Istenre, az Ő irgalmára bízzák magukat. Jordán testvér is eszerint élt. 

EGY EGYSZERŰ ÉLET

Jordán testvér élete szerény, egyszerű élet. A fiatal szerzetest sokszor dicsérték rendtársai, milyen ízletesen, változatosan főz. 27 évi szerzetessége alatt azonban csak 12 évig önálló szakács; 15 évet mint kisegítő munkaerő tölt el a rendben. Az ebédlőben terít, takarít, dolgozik a konyhában, helyettesíti a kapus testvért, rendben tartja a templomot, az oltárokat és a sekrestyésnek is segítségére van. Kis, apró feladatok töltötték ki az életét. Kedvenc mondása: "Másoknak segíteni - tartsd nagy megtiszteltetésnek." Vagy: "Szeresd az utolsó helyet. Ez a legbiztosabb, legjobb, legkellemesebb és legmegtisztelőbb." A sekrestyési és templomi kisegítésről így beszél: "Ez a szolgálat, bár csak kisegítés, mégis a legszebb az összes munkáim közül. Egyébként is tetszik nekem, hogy mindenhol be kell segítenem, ha szükséges. Jobb ez, mint egy állandó, egyhangú munkahely. Az is jó benne, hogy az alázatot is gyakorolhatom így. Ha a testvérek derülnek rajtam, esetleg kinevetnek, a tövissel koronázott Üdvözítőre gondolok, akit szintén kigúnyoltak." 

Különleges jelentőségű az alábbi alapelve: "Légy alázatos azzal szemben, aki arra érdemes, de még inkább azzal szemben, aki arra érdemtelen." 

A TÖKÉLETESSÉG ÚTJA

H. U. v. Balthasar így jellemzi Kis Szent Teréz útját: "Igazi keresztény út, nem helybenállás, hanem Krisztus követése, magától értetődően, határozottan, zúgolódás nélkül, elkerülve minden középszerűséget - ez a tökéletesség útja. Út, mely egész embert kíván, aki Isten szeretetét teljes szívvel és lélekkel, minden erővel terjeszteni igyekszik." Jordán testvérre tökéletesen jellemző ez, ahogy Festina nővérhez intézett szavai is tanúsítják: "Nővér, mikor rájöttem, mit jelent valójában Istent szeretni, minden erőmmel azon voltam, hogy ezt a szeretetet elérjem és megőrizzem." Minden akadályt el akart távolítani az útból, ami Isten iránti szeretetében akadályozza. Tudatosan növekedett ebben a szeretetben. Ezt szolgálta összeszedettsége, testvéri magatartása, a szenvedések és nehézségek vállalása. 

Teljes komolysággal átérezte Isten szándékát, tudniillik, hogy az ember számára Isten jelentsen mindent, hisz Ő a szeretet, és azt akarja, hogy "igent" mondjunk ennek a szeretetnek. "A Szeretetet nem szeretik" - mélyen meghatotta Szent Ferenc kesergése. "A drága Megváltó az egész szívünket akarja." 

Arról is beszélt, hogy a szentmisében kapott kegyelem vigaszul szolgál neki. Hat évvel később visszatér arra, mit is ért a kegyelemtől kapott vigasztaláson: "Ez olyan áhítat, olyan megható érzés, hogy az embernek sírnia kell." Nővérének, Mária Olíviának kiönti egyébként zárkózott szívét. "Másnak nemigen beszélek erről; Te vagy az első, akinek ilyen részletesen beszámolok, bár van itt egy testvér, akivel egy s mást megbeszélek. Az ilyesmit, azt hiszem, jobb, ha megtartjuk magunkban, nehogy mások előtti tetszelgésnek tűnjön, vagy elbizakodottá tegyen. Hisz csak az alázatosak érdemlik és kapják meg Isten kegyelmét." A vigasztaló kegyelemről így ír tovább: "Ettől az áhítattól, a kegyelemtől egyetlen egy nap sem vagyok megfosztva, bár nincs megadva nekem az a hatalom, hogy szabadon rendelkezzem vele. A kegyelem vigasztalása, ha szabad ezt így neveznem, anélkül jön és megy, hogy befolyásolni tudnám... Az is előfordul, hogy a szentáldozáskor, vagy utána az első félórában semmi áhítatot sem érzek. Ez nem kedvetlenít el, és nem hagyom abba az Istenanyához való bensőséges imádságot. A várakozásomat megjutalmazza a Jóisten, és nem múlik el reggel enélkül a csodálatos, vigasztaló kegyelem nélkül." Imádsága, "Az áhitatos szentáldozás", jól érzékelteti Jordán testvér izzó szeretetét: "Istenem, hiszem, hogy jelen vagy a legszentebb Oltáriszentségben. Jézusom, mindenek felett szeretlek; a lelkem Te utánad sóvárog ... Átölellek Téged, magamhoz veszlek, teljesen eggyé leszek Veled. Állj mellettem, ó Uram, hogy sohase szakadjak el Tőled! Ó Jézusom, legfőbb jótevőm, édes szerelmem, izzítsd át a szívemet szereteteddel, hogy egészen és csak Érted égjen!" 

EGY SZERÉNY EMBER ÉLETE

Jordán testvér fenti imádságából bepillanthatunk legbensőbb világába, lelki életébe, de azt is láthatjuk, hogy vallásos élményeivel nem hivalkodik, mivel "csak az alázatosak részesülnek Isten kegyelmében". Máriával kapcsolatban is beszélt erről előzőleg, mikor legfőbb erényként az Istenanya szívének tisztaságát, alázatát és Isten iránti bizalmát említi. Eme erények gyakorlásában igyekszik követni Máriát. Ugyanígy Szent Józsefben is felfedezi ezeket az erényeket; az alázatot, a tisztaságot és az engedelmességet. 

Állhatatosságát és jóra való készségét bizonyítják Jordán testvér alábbi sorai is: "Ha lelkünk szomjazik, annak véleményem szerint mi magunk vagyunk az oka. A szentek is ki voltak téve ilyen próbatételeknek, és csak mikor már eléggé fel voltak vértezve erényekkel, tudták ezt önmaguk tökéletesítésére fordítani. Mi viszont többnyire saját bűneink miatt szomjazunk. Még nem távolodtunk el eléggé a földi dolgoktól, pedig a Megváltó az egész szívünket akarja. Nem tudom, Nálad hogy van ez; nekem az utóbbi években azt hiszem semmi problémám sincs ezen a téren" - írja Mária Olíviának egy levelében. Tisztában volt lelki életének fejlődési fokozataival. Nem tartotta szentnek magát, mégis eljutott arra a fokra, ahol a lélek "szárazságát" sikerült legyőznie. Ettől azonban nem lett elégedett, öntelt, hisz Isten minden nap új próbák, feladatok elé állította. Az emberi gyengeség, kiszolgáltatottság mindig megmarad. Csak aki már átlépte a halál küszöbét, tudhatja maga mögött a küzdelmet. "Ők (a szentek) már megvívták a harcot, amit mi még nem. Az élet, ahogy az ószövetségi Jób is mondja, harc. Ez ránk is vonatozik, hisz Szent Pál is így mondja: »A jóért harcoltam és senkitől sem engedtem elrabolni a koronát.«" - írja Jordán testvér tíz hónappal a halála előtt. Hálás, hogy életútján mindvégig hű és tiszta maradhatott. "Hálás szívvel kell a Mennyei Atyának megköszönnünk azt a kegyelmet, amellyel segített mindeddig kitartanunk. Továbbra is számíthatunk erre a kegyelemre, hogy kitarthassunk életünk végéig, csak szüntelenül, gyermeki szeretettel kell imádkoznunk Hozzá ezért." 

A szeretetben való növekedésben nincs szünet, nincs megállás. Ez a belátás ösztönzi Jordán testvért: "Mi is szívesen lennénk szentek. Ha azonban a szentek életébe beleolvasunk, rájövünk, hogy még éppen csak elkezdünk a tökéletesség útján járni." Ez nem álszerénység, hanem a szentéletű  emberek legmélyebb meggyőződése. Assisi Szent Ferenc mondta röviddel a halála előtt: "Testvérek, tegyünk végre valamit, mert idáig nagyon keveset tettünk még." Az ember sohasem tudja maradéktalanul kihasználni az isteni kegyelmet. Kik is tudnák ezt jobban, mint a szentek, akik kitárják szívüket Isten előtt és átérzik az Ő szeretetét. Jordán testvér ebben a legszebb hagyományok folytatója. 

Újra és újra elcsodálkozik Isten jóságán, amit naponta lát és tapasztal. Ez alázatossá teszi őt, feltétlen bizalommal tölti el és arra ösztönzi, hogy elfogadja ezt a jóságot. Az ilyen magatartás természetes annál, aki Istennek szenteli az életét. Nem kell rendkívüli dolgokat véghez vinni ehhez. A hétköznapok eredményeiben, "láthatatlan" imádságban, kisebb-nagyobb jócselekedetekben jut kifejezésre Isten rajtunk keresztül kiáradó jósága. A szeretet ereje bearanyozza a hétköznapokat; Istennek való odaadásunk meghatározója lesz életünknek. Jordán testvér ezt valósította meg, ebben mutat példát nekünk, mai keresztényeknek.