Az elit ideológiája és morfológiája

Valami baj van az elittel. Az a baj, hogy más. Jó, tudjuk, hogy mindenki Más. Akkor mi is elit vagyunk? Természetesen! A többi csak úgy csinál, mintha; esetleg kvázi. Vagy talán nincs is igazából elit?

Mert van arisztokrata: az, aki születésétől fogva felül van, ezt tudja, és igyekszik ennek megfelelően is viselkedni. Hogy felül maradjon, ahhoz az alul levő társadalmi építmény valamelyes karbantartása szükségeltetik -- beleértve az erőforrásokat, a természetet is. Az igazi arisztokraták ezt soha nem felejtik el.

Van szent uralom -- hierarchia --, amely a lelkek feletti hatalom jegyében igyekszik fenntartani a lét folyamatosságát. Vannak szentek -- akik azért különülnek el a tömegtől, mert komolyan veszik az élet alapvető dolgait

Aztán vannak, akik kiválóan értenek valamihez: ők a modern társadalom oszlopai. Expertokrácia, szelektorátus. Lásd még: szakértő kormány.

Vannak. akik egyszerűen csak gazdagok. A pénz megszemélyesítői, akiket egyesek szeretnek az "elit" névvel emlegetni.

És van az "egyéb": művészek, alkotók, szürke eminenciások. akik egy eszmény jegyében gürcölnek azért, hogy kifejezzenek, létrehozzanak valamit, ami hitük szerint a jövő záloga. Vagy csak azért, hogy megmentsenek az utókornak valamilyen értéket, egy nyelvet, kultúrát, tájat, vagy legalább néhány varangyos békát Hátha kiderül: királyfi van köztük.

Más: Az elit szép, jó, de leginkább szükséges. Elit nélkül a közösség, a társadalom nem tudja értelmezni önmagát. Sőt, létezni sem tud. Gondnok, gazda, vezető, szakértő nélkül nem működik a világ, a lét strukturált, szerepek és funkciók kötnek össze mindent. Van, aki megtalálja benne a helyét, feladatát. küldetését, és ezt vállalja, teljesíti is. Van, aki csak beszél róla, és ha teheti, úgy csinál. Kvázi; Elit és elitizmus.

Az elitlét alapja a saját imázs jó működtetése. A primitív kultúrákban az imázs, a kép mágikus erővel bír. Az elit ma is vonz, meghatároz, diktál. Az elitet az minősíti, hogy a kép mennyire valódi. Copyright, cenzúra, netán önkritika? Persze, mihez képest Szabadság, egyenlőség, testvériség, esetleg. Vigyázó szemetek Párizsra vessétek.

Mondjuk ki nyíltan: kétfajta elit van. Funkcionális elit és teljesítmény-elit, látható és rejtőzködő, született és hivatásból lett, uralkodó és szolgáló, nyitott és csukott. Elit és ellen-elit Az egyik az, amelyik a makkos cipőhöz fekete zoknit húz. A másik az, amelyik fehéret (Elképzelhetők más színek?) A fajtiszta példány persze ritka. Elit és demokrácia antagonisztikus fogalmak ugyebár. Mert az elit nem beszámoltatható, ellenőrizhető, leváltható. És nem nagyon választható. Csak úgy van, magától. Felettünk. Nem illik megkérdezni: ki tartja el? Fény nélkül nincsen árnyék.

Az olvasó ebből is láthatja, hogy beavatottak vagyunk. Sőt, talán bennfentesek. De hol vannak a lét pásztorai? És hol a nyáj?

Ilyen és hasonló kérdésekre keressük a választ. Máskülönben mindörökre birkák maradunk, s bármi megeshet velünk.