Gondok a "zöld ponttal"

Az egy időben oly sokra tartott "Der Grüne Punkt": "zöld pont" akció (a reciklikus, újrafelhasználható csomagolás, csomagolóanyagok jele) körül valami nincs rendben. Hirtelen fellángoltak a viták, különösen a Lettországba szállított óriási mennyiségű "Zöld pont" emblémával jelölt használt műanyag csomagolóeszköz kapcsán. Az alábbiakban a hamburgi Spiegel-ben megjelent írások főbb mondanivalóját foglaljuk össze.

Németország ez idáig az újrafelhasználás mesterének szerepében tetszelgett. A legújabb tanulmányok azonban kimutatták, hogy az alumínium, az üveg és a műanyag újrafelhasználása komoly és eddig nem kellően ismert környezeti károsodást, okoz. Környezetvédelmi szakemberek környezetbarát, többszöri felhasználásra alkalmas rendszerek fejlesztését, illetve a csomagolás szerepének csökkentését (Nullverpackung) javasolják.

Európát elárasztják a műanyag flakonok, a sajt- és joghurtdobozok, a tejeszacskók. Kiürült flakonok szegélyezik a fejlődés útját az Uraltól Gibraltárig. Amíg sikerül összegyűjteni és szétválogatni, a teherhajókon, többnyire egy szemétfeldolgozással foglalkozó holland mamutvállalat közvetítésével, valahol a Távol-Keletet boldogítja. A műanyag dobozkákból Indonéziában színes szandálok lesznek. "Helyben fogyasztani, de mindent és mindenütt --• világszerte újrafelhasználni" -- szólt valahogy a jelszó, s úgy tűnt, ennek nyomán megoldható, legalábbis a gondok egy része. Minden német városban, minden utcasarkon külön konténerek állnak a színes papírnak, a műanyagnak, a zöld, a fehér üvegnek a gyűjtésére. S a német polgár környezettudatosan hordta szemetét a megfelelő helyre. 1991-től kezdték osztogatni az újrafelhasználható csomagolóanyagokra a "Zöld pont" jelet. Az ilyen emblémával ellátott csomagolóeszközöket a gazdaság anyagilag külön támogatja, a rendszert egyébként német duális rendszernek (DSD) nevezték el. Az anyagok visszavétele és az újrafelhasználás így biztosítottnak látszott. A rendszert hívei egyedülállónak tartják.

Kiderült, hogy a szemétátvevőknél nagy mennyiségű feldolgozhatatlan műanyag hulladék gyűlt össze. Rajna-Pfalzban a DSD-eljárás szerződései az év végén lejárnak, s a szállítási szerződéseket nem újítják meg. Valószínűleg az alsó-szászországi környezetvédelmi miniszter is hasonlóképpen fog dönteni. Amennyiben az egész DSD-rendszer csődöt mond, a szövetségi környezetvédelmi minisztérium a boltok számára kötelezően elő fogja írni a műanyag csomagolások visszavételét. A vegyipar nagyobb mértékben lesz kénytelen a költségekhez hozzájárulni. A különféle nyomozó hatóságokban egyre erősödik a gyanú, hogy bizonyos cégek külföldre viszik a műanyag hulladékot, és ott már egyáltalán nem törődnek a sorsával. Több szociáldemokrata szakember az egész rendszert el szeretné törölni az 1994-es választások után. A szövetségi környezetvédelmi miniszter persze változtatásokat ígért a közeljövőben.

Sokan azonban továbbra is kételkednek a műanyagok újrafelhasználhatóságában. Kevert műanyag szemétnél az újragyártás több energiát igényelne, mint teljesen új anyagot gyártani. Sok modern anyag újrafelhasználása csak további terheket jelentene a gazdaságnak és a környezetnek. Egy tonna feldolgozott használt papír esetében az eljárás során fél tonna nehézfémet tartalmazó iszap keletkezik. De hasonló nehézségek okoznak fejtörést a többi feldolgozandó anyagnál is. Nem egyszerűbb a fém, az üveg és vashulladék esete sem. 1995-ben a sárga zsákba gyűjtött hulladék -- ez az újrafelhasználható anyagok gyűjtőzsákjának a színe -- további igen nagy mértékű szortírozása lesz szükséges a megnövekedett igények miatt. Ugyanakkor még mindig nevetségesen alacsony lesz az összmennyiségből újrafelhasználható anyagok aránya, a zömük megy a szeméttelepre, illetve az égetőkbe. Az italokat tartalmazó papírdobozok például alig használhatók fel újra a többrétegű szigetelőanyagok miatt. Az újrafelhasználás Németországban évente 60 millió köbméter ivóvizet igényel -- ez elrettentően magas szám. A hulladék szállítása is sokba kerül a fél világon keresztül. Sok szempontból problémát jelent a hulladékfogadó országok helyzete s kiszolgáltatottsága. A fogyasztók számára az egész duális rendszer évente 200--500 márka közötti kiadást jelent Németországban. A visszafordíthatóság és az újrafelhasználás nagyon szép eszme, de sokan visszaélnek vele.

A negatívumokat most tette közzé az újrafelhasználással foglalkozó berlini kutatóintézet (Iför). A tanulmány szerint az újrafelhasználás végső soron nem jelenti az anyag- és energiafelhasználás csökkenését. Az újrafelhasznált papír mennyisége 1980-hoz képest megduplázódott 5,7 millió tonnára. Ezalatt a papírfelhasználás 9,7 millióról 15 tonnára emelkedett, s tovább nőttek a papírszemét-hegyek. Az üvegpalack-gyártás 1980-tól 1990-ig a felével növekedett, de ez jobbára új üvegek gyártásából adódott és nem újrafelhasznált üvegből. Az évi 3 millió tonna üveg kétharmada használható fel újra. Mégis nő a csak egyszer felhasználható üvegek aránya a kereskedelemben, és meghökkentő módon ezek is megkapják a kívánt "zöld pont" jelzést, míg a többször felhasználhatóak nem. A németek évente négymilliárd dobozos italt fogyasztanak, de újrafelhasználás esetén már csak más célra használható az így feldolgozott fém. Egy kólásdobozból soha nem lesz újra kólásdoboz! Az új dobozokhoz minden esetben új alapanyagokat vagy máshonnan nyert, igen nagymértékben tisztított hulladékfémet lehet csak felhasználni. Bár a svéd Tetra Pack gyár hangoztatja, hogy csomagolóanyagai ökológiai szempontból támadhatatlanok, ezt sokan kétségbe vonják.

Természetesen a különböző érdekcsoportok vitatják egymás érveit. Mindenesetre keresik az újrafelhasználás területeit és leggazdaságosabb módját. A kőolaj visszanyerése a műanyag hulladékhegyekből egyelőre kilátástalannak tűnik, noha folynak ez irányú kísérletek. Ökológiai szervezetek attól félnek, hogy a műanyag hulladékokat a szegényebb országokban egyszerűen elégetik. Valószínű, hogy a "zöld pont" akció csak időleges megoldást jelent, talán a problémák földrajzi és más szempontú odébb tolását. A megoldás a többszöri felhasználás, az üvegvisszaváltás, az újratölthető akkuk és az újratölthető csomagolások.

A nagy csomagolásfejlesztési eredményeknek -- a mindig vékonyabb, mindig erősebb anyagok alkalmazásának -- a hatásai azonban egyre érezhetőbbek. A Henkelnél egy tonna mosószer előállításához az 1984-es 96,1 kilogrammhoz képest napjainkra már csak 81,7 kg csomagolóanyagot használnak fel. Ez a tendencia máshol is érzékelhető. Érdekes kísérletet végzett egy német cég egy ehető (!) joghurtos doboz piacra dobásával. A csak egyszer felhasználható csomagolás környezetkárosító jellegét is észrevették egyes cégek, igy például a Tengelmann élelmiszerkereskedelem hálózat (évi forgalom: 22 milliárd márka). Sokan felvetik a motorolajnak a benzinhez hasonló módon való árusítását. Néhány cég már így árusítja a folyékony mosószereket. Alsó-Szászországban újra használják az iskolákban a tintásüvegeket és az újra tölthető tollakat a patronok helyett.

A pozitív jelenségek azonban nem feledtetik a növekvő szeméthegyeket. Ezek számszerű mennyisége ugyan a hivatalos statisztikák szerint csökken, de azért, mert a szemetet csalárd módon más kategóriába sorolták (hasznos anyag).

A németek szorgalmasak, és betartják az előírásokat. 1993-ban a várt 100 ezer tonna műanyag hulladék helyett valószínűsíthetően 400 ezer tonnát fognak összegyűjteni., Erre persze senki sem számított. A duális rendszer anyagi gondokkal is küzd. De az is várható, hogy az igazságügyi vizsgálatok még sok visszaélést derítenek fel a szeméthegyekkel, és ennek -- a környezeten kívül -- részben Kelet-Európa a kárvallottja. 

(A Spiegel 1993/25. száma nyomán írta B. F.)