Kaderják Péter

ÖKOGYARMATOSÍTÁS VAGY MODERNIZÁCIÓ?
Adalékok a közvetlen külföldi befektetések környezeti szempontú megítéléséhez

Nyugati szakértők is elismerik, hogy a nyugat-európai és az amerikai gazdaság szerkezetének környezeti szempontú javulása jórészt a nagy szennyezéssel járó tevékenységek más, általában fejlődő országokba való áthelyezésének tudható be. Vajon Magyarország számára mit hoznak a közvetlen külföldi befektetések: az ökogyarmatosítás rémét vagy a gazdasági modernizáció ígéretét?

A piacgazdaságra történő átmenet időszaka sorra veti fel Közép-Kelet-Európa számára a gazdaság átalakulását és a környezet állapotát egyaránt és egymással összefüggésben érintő égető kérdések sorát. Ezen kérdések közül a privatizációnak, valamint a gazdasági szerkezet-átalakulásnak, s ehhez szorosan kapcsolódva az energiapolitikának a környezet állapotára gyakorolt hatásai különös fontosságúak. Hogyan érinti a nagy volumenű privatizáció a környezet állapotát az átalakult cégek módosuló üzleti és ezen belül környezetvédelmi stratégiájának következtében? Hogyan kellene a privatizálásra kerülő vállalatok esetében a vállalat által a múltban felhalmozott szennyeződés, elsősorban veszélyes hulladék kezelésének költségeit a volt tulajdonos (az állam) és az új magántulajdonos között megosztani? Vannak-e a mai magyar gazdaságban olyan gazdasági szektorok, ipari szakágazatok, amelyeknél a sikeres kibontakozásra és jövőbeni növekedésre utaló jeleket találhatunk? Vajon az ilyen értelemben ígéretes szektorok hogyan minősíthetők környezeti veszélyességük szempontjából? Milyen gazdaság- és környezetpolitikai eszközök lennének alkalmazhatók a szerkezetátalakulási folyamat környezeti szempontból is kívánatos befolyásolásához?

A térség új, demokratikus kormányai eleddig nem jeleskedtek a fenti és az azokhoz hasonló kérdések megválaszolásában. A lengyel környezetvédelmi tárca 1990--91-es tevékenységét leszámítva innovatív és határozott környezetpolitika kialakítására ezen kormányok nem voltak képesek. Az embernek mégis van egy olyan érzése, hogy a gazdaságban zajló változások jelentős része említésre sem érdemes környezetpolitikai aktivitás mellett is pozitív hatást gyakorol a környezet minőségére. A hadiipari kereslet radikális csökkenése, illetve a hazai energiaárak növekedése például több erősen szennyező és energiaigényes nehézipari tevékenység (kohászat, nehézvegyipar) visszaszorulásához vezet, s ez környezeti szempontból igen kedvező jelenség. Félő azonban, hogy okos gazdaság- és környezetpolitika hiányában a gazdasági átalakulás ezen környezeti "ajándékhatásai" rövid életűnek bizonyulnak majd.

Félelmek

A közvetlen külföldi befektetések iránt a környezetvédők részéről megnyilvánuló ellenérzést könnyű megérteni. A befektetők ugyanis gyakorta egyszerre propagálják a környezetileg hallatlanul tudatos termelési kultúrát és a mindent eldobó társadalom ellenszenves fogyasztói mentalitását.[1]

Az aggodalmak további forrását egy akut világprobléma: az iparilag fejlett és a Harmadik Világ országai viszonyának sötét oldala szolgáltatja. Gyakran látnak napvilágot olyan jelentések, amelyek a fejlett országok befektetéseinek a fejlődő országok természeti kincseire és környezeti állapotára gyakorolt pusztító hatását mutatják be (OECD 1982). Nyugati szakértők is elismerik, hogy a nyugat-európai és az amerikai gazdaság szerkezetének környezeti szempontú javulása jórészt a nagy szennyezéssel járó tevékenységek más, általában fejlődő országokba való áthelyezésének tudható be. Miközben az iparilag fejlett országokban az egy főre jutó nyersanyag-felhasználás nem változott, a szennyezést külföldi befektetés formájában exportálták, vagy felváltották olyan késztermékek behozatalával, amelyek nagy nyersanyag-intenzitásúak és nagy mennyiségű szennyezés jellemzi őket (Peszko 1993).
 

Gazdasági előnyök

Közvetlen külföldi befektetésen -- a Nemzetközi Valuta-alap meghatározásával összhangban -- az alábbiakat értjük: "olyan befektetés, melynek célja hosszú távú érdekeltség szerzése egy külföldi vállalatban azzal a céllal, hogy a befektető a vállalati menedzsmentben is érdemi szerephez jusson" (IMF 1985: 28--29).

Lássuk most -- a teljesség igénye nélkül --, miben áll a közvetlen külföldi befektetések nemzetgazdasági jelentősége.

(1) Ábel és Bonin (1992) és Oblath (1992) szerint a súlyos külföldi eladósodottság és a részben ennek következtében jellemző nettó erőforrás-kiáramlás feltételei között a közvetlen külföldi befektetések értékes tőkeforrásként szolgálnak a hazai átmenet számára. Az 1990-től jelentős közvetlen tőkebeáramlás kedvezően hatott az ország fizetésimérleg pozíciójának alakulására is.

(2) Jó okkal feltételezhetjük, hogy jelenleg a gazdaságban a külföldi befektetők hozzák a leginkább "racionális" befektetési döntéseket. Szándékuk, képességük (tudás, információ és tőke) és döntési szabadságfokuk is azt szolgálja, hogy racionális (magas hozamot biztosító) befektetéseket hajtsanak végre. Ezért általában erős összefüggést feltételezhetünk egy gazdasági szektorban jelenlévő külföldi tőke súlya és az adott szektor növekedési kilátásai között.

(3) A hazai gazdaság technológiai színvonalát tekintve állítható, hogy nagy volumenű technológiai transzfer nélkül a jelenleginél is súlyosabb gazdasági recesszióval s az ezzel együtt járó magas munkanélküliséggel kell számolni. A hazai tőkeforrások szűkössége miatt a viszonylag gyors és nagy volumenű privatizáció sikeréhez is szükséges a jelentős mennyiségű külföldi befektetés.

(4) A külföldi befektetők által teremtett munkahelyek kedvezően hatnak a munkanélküliség alakulására, mérsékelhetik az elérhető állások számának csökkenését.

(5) A multinacionális vállalatok befektetései által teremtett igen magas technológiai és humán követelmények a hazai beszállítókat is versenyképesebb működésre ösztönözhetik.

Az alábbiakban arra keressük a választ, hogy az eddigi folyamatok mennyiben igazolták a fenti félelmeket, illetve pozitív várakozásokat; azaz a közvetlen külföldi befektetések az ökogyarmatosítás rémét vagy a gazdasági modernizáció ígéretét jelentik-e Magyarországnak.

Közvetlen külföldi befektetések Magyarországon, 1989--1992

A keleti blokk összeomlása óta Közép-Kelet-Európában dinamikusan növekvő közvetlen külföldi befektetési tevékenység figyelhető meg. A régióba áramló tőkebefektetések 60 százaléka 1992 végéig Magyarországra érkezett. A külföldi tőke általában vegyes (magyar--külföldi) vagy 100 százalékig külföldi tulajdonban lévő vállalatokban talál helyet. 1993 közepéig a külföldi befektetések magyarországi értéke elérte az 5 milliárd dollárt.

Nézzük meg, mely gazdasági tevékenységek a legvonzóbbak Magyarországon a külföldi befektetők számára, majd vizsgáljuk meg, hogy a beáramló külföldi tőke az erősen környezetszennyező ágazatokba igyekszik-e, azok növekedése esélyeit javítva.[2] Ehhez szükségünk van a befektetések ágazati megoszlásának vizsgálatára, valamint az egyes gazdasági (ezen belül ipari) tevékenységek "környezeti veszélyességének" megítélésére.

Az 1. táblázat azokat a gazdasági szektorokat tartalmazza, amelyek két feltételnek felelnek meg: a) egyrészt a GDP-hez (GDP = bruttó hazai termék) való hozzájárulásuk nemzetgazdasági szinten számottevő; b) másrészt nagy mennyiségű külföldi befektetést vonzottak. lly módon számba tudjuk venni azon szakágazatokat, amelyekben a külföldi jelenlét a "legjelentősebb". A 2. táblázatot a legjelentősebb külföldi jelenléttel bíró feldolgozóipari tevékenységeket veszi számba. (Az adatok az 1991. év végi állapotokat tükrözik.)

1. táblázat: Külföldi jelenlét a fajsúlyos hazai szakágazatokban, 1991 végén
 
 
Ágazat  Jelenlét* 
pénzügyi szolgáltatások  70,87 
gépek és gépi berendezések  51,23 
külkereskedelem  31,88 
édesipar  30,58 
híradás- és vákuumtechnika  30,31 
biztosítási szolgáltatások  29,13 
vegyesiparcikk-kiskereskedelem  23,23 
villamos-ipari gépek gyártása  20,74 
út-, vasút- és hídépítés  20,19 
közlekedési eszközök gyártása  19,62 
fémtömegcikk-gyártás  18,60 
gyógyszeripar  17,22 
textilruházati ipar  16,78 
söripar  16,42 
műanyag-feldolgozó ipar  15,25 
élelmiszer-kiskereskedelem  13,55 
lapkiadás  13,30 
szerves és szervetlen vegyipar  13,05 
tejipar  12,89 
vegyesiparcikk-nagykereskedelem  12,35 
termelőeszköz-kölcsönzés, lízing  12,21
szesz- és keményítőipar  11,93 
nyomdaipar  11,46 
dohányipar  10,08 
termelő és szolgáltató építmények építése  9,62 
papíripar  9,58
pamutipar  9,09
keresk. szálláshely-értékesítés  8,45 
építési szakipar  8,40 
műszergyártás  8,17 
cukoripar  8,08 

* A szakágazat hozzájárulása a hozzáadott értékhez (%) szorozva a szakágazati alaptőkében vett külföldi részesedéssel (%)

2. táblázat: hazai feldolgozóipari ágazatokban, 1991 vége
 
 
Ágazat  Jelenlét* 
gépek és gépi berendezések gyártása  51,23 
édesipar  30,58 
híradás- és vákuumtechnika  30,31 
villamos-ipari gépek gyártása  20,74 
közlekedési eszközök gyártása  19,62 
fémtömegcikk-gyártás  18,60 
gyógyszeripar  17,22 
textilruházati ipar  16,78 
söripar  16,42 
műanyag-feldolgozó ipar  15,25 
szerves és szervetlen vegyipar  13,05 
tejipar  12,89 
szesz- és keményítőipar  11,93 
nyomdaipar  11,46 
dohányipar  10,08 
papíripar  9,58 
pamutipar  9,09 
műszergyártás  8,17 
cukoripar  8,08

* A szakágazat hozzájárulása a hozzáadott értékhez (%) szorozva a szakágazati alaptőkében vett külföldi részesedéssel(%)

Eredményeink alátámasztják azon vélekedést, hogy a jelenleg zajló gazdasági szerkezetátalakulás a kereskedelmi és szolgáltató szektoroknak kedvez. E téren a legjelentősebb külföldi jelenlétet a banki szolgáltatások, a biztosítási üzletág, a kölcsönzés és lízing, valamint a kiadói tevékenység területén leljük fel.

A külföldi befektetők a hazai gazdasági szerkezetben betöltött súlyukhoz képest sokkal kevesebb érdeklődést mutatnak a környezeti szempontból leginkább veszélyes szektorok iránt. A legvonzóbbnak a szolgáltató és kereskedelmi szektorokba történő befektetést tekintik.[3]

A feldolgozóipart tekintve azt látjuk, hogy a gépipar (hat szakágazat), az élelmiszeripar (négy szakágazat) és a vegyipar (három szakágazat) azok a területek, ahol a külföldi tevékenység a legélénkebb.

A gazdasági szempontból is ígéretes, külföldiek számára is vonzó fő szennyező ipari szektorok között találjuk a vegyipart (ezen belül a gyógyszeripart, a műanyag-feldolgozást, a szerves és szervetlen vegyipart), néhány építőanyag-ipari szakágazatot (leginkább a mész- és cementipart, valamint az üvegipart), illetve az élelmiszeripar egyes szakágazatait. A közvetlen külföldi befektetések jelentős súlya és a viszonylag stabil exportpiacok a legtöbb fent említett ágazat számára garantálni látszanak a hosszabb távú növekedés feltételeit. A foglalkoztatás s a beruházások növekedése is említésre méltó jelenség e szektorok esetén. A vegyipar és az építőanyag-ipar területén a jelenleg érvényesülő laza környezeti szabályozás határozott költségelőnyt jelent a befektetők számára. E költségmegtakarítás vetekszik az olcsó munkaerő alkalmazása révén más tevékenységek (lásd textilipari bérmunka) esetén elérhető megtakarításokkal. Valószínű, hogy ezen ágazatok környezeti hatásaira hosszú távon is komoly figyelmet kell szentelnie a környezetpolitikának.[4]

Az utóbbi években szembeötlő néhány, elsődleges alapanyagok kitermelésével foglalkozó szakágazat átlagon felüli gazdasági teljesítménye. A kő- és kavicsbányászat igen jelentős mennyiségű külföldi befektetést vonzott, és stabil, ha nem növekvő piaccal bír. E szektor termékei iránti keresletet leginkább az építőanyag-ipar és az építőipar támasztja, amelyek esetén ugyancsak domináns külföldi (főleg osztrák) jelenléttel számolhatunk. A külföldi befektetők törekvése láthatóan arra irányul, hogy az alapanyag-kitermeléstől az építésig terjedő építőipari vertikumot dominálják. Az ezen környezeti szempontból romboló szakágazatokba való befektetést különösen vonzóvá teszik a beígért állami infrastruktúra-fejlesztési projektek.

A 3. táblázat tovább finomítja a környezet szempontjából veszélyes ágazatokban jellemző külföldi befektetési tevékenységről formált képet. A feltüntetett tevékenységek a "környezeti költségesség" tekintetében csökkenő sorrendben vannak feltüntetve.[5]

3. táblázat: Közvetlen külföldi befektetés a magas környezeti költségű ágazatokban, 1991 végén
 
Ágazat  Befektetés
vaskohászat  0,87 
alumíniumkohászat  0,04 
villamosenergia-ipar  0,00 
papíripar  1,54 
vegyipar  6,60 
kőolajfeldolgozó-ipar  0,01 
kő- és kavicsbányászat  0,63 
üvegipar  0,63 
gépi berendezések gyártása  6,57 
közlekedési eszközök gyártása  3,86 
élelmiszeripar  15,78 
szénbányászat  0.00 
kőolaj- és földgáz-kitermelés  0,00 
egyéb ércek és ásványok bányászata  0,33 
gumiipar  0,06 
textilipar  2,39 
tégla- és cserépipar  0,94 
mész- és cementipar  1,59 
azbesztcementipar  0,06 
finomkerámia ipar  0,48 
fűrész- és lemezipar  0,25

* Ágazati külföldi befektetés/összes külföldi befektetés, százalékban.

Az 1992. évi befektetésekre vonatkozó adatok nem módosítják lényegesen az előzőekben bemutatott képet. A külföldieket leginkább vonzó iparágak továbbra is az élelmiszeripar, a gépipar és a vegyipar voltak.

A technológiákról

A külföldi befektetések révén hazánkba kerülő technológiák környezeti jellemzőiről kevés rendszerezett információval rendelkezünk (Ámon és társai 1992). Ugyanakkor köztudott, hogy az ilyen jellegű befektetéseknek csak egy része -- az apport -- kerül termelő berendezés formájában az országba, a többi valutaként jelenik meg az új vállalat forrásaiban. Az apport több gazdasági szektorban (például cukoripar, tégla- és cserépipar, papíripar) a teljes külföldi befektetésnek csupán 40--60 százalékát éri el. A nyugati technológiák országunkba kerülésében az áttörést feltehetőleg nem az új vegyes vállalatok alapításakor befektetett tőke, hanem az immáron új, külföldi érdekeltséggel rendelkező cégek új beruházásai jelentik majd. Ismerve azonban a Hazai ipar KGST-lehetőségekhez igazodott technológiai színvonalát, aligha kell attól tartanunk, hogy a multinacionális befektetők rontani tudnának és akarnának a gyakran muzeális értékű hazai állóeszközpark szennyezési képességén. Ráadásul a komoly befektetők már csak hazai fogyasztóik bizalmának megtartása érdekében sem engedhetik meg maguknak, hogy a nálunk környezetromboló úton előállított termékeiket adják el otthon.

Az új beruházások károsanyag-kibocsátására vonatkozó, minimum követelményeket megállapító egységes szabályozás kialakítása a mi dolgunk; betartását a külföldi befektetőktől és a hazai beruházóktól egyaránt meg kell követelni. S ekkor már nehezen lesz értelmezhető a külföldi, illetve hazai befektető közötti különbségtétel -- legalábbis környezetvédelmi alapon.

Ritkán kerül említésre, hogy a privatizáció során a külföldi befektetők gyakran jelentős mértékben járulnak hozzá a hazai vállalatok által felhalmozott szennyeződések feltárásához. Sok hazai vegyipari és gépipari cégbe való befektetés legnagyobb kockázatát a külföldi fél számára ugyanis e károk felszámolásának lehetséges terhe jelenti. Ezekben az esetekben a külföldiek üzleti érdeke olyan környezeti átvilágítások elvégzéséhez vezet, amelyeket senki más nem akarna és tudna kifizetni. A külföldi befektetők érdemét növeli, hogy olyan károk feltárására kerítenek sort, amelyek elrejtése a hazai partner alapvető érdeke. Más kérdés, hogy a jelenlegi szabályozás, amely az új tulajdonost teljes mértékben teszi felelőssé a vállalat múltbeli szennyezéseinek elhárításáért, sok olyan potenciális befektetőt fog elriasztani vásárlási szándékától, aki kedvezőbb feltételek mellett a környezetvédő szemmel mindenképpen kívánatos tisztítást el tudná végezni.

Kivédhető veszély

Az ökogyarmatosítás lehetősége elméletileg minden fejlődő, tőkét importáló országot fenyeget. A befektetőket az érdekli, tőkéjük hol hasznosul legjobban, befektetésükkel hol érhetik el a legnagyobb hozamot. Az új piacok megszerzése mellett általában az alacsonyabb termelési költségekből származó előnyök vonzzák külföldre a befektetőt. Ezen előnyök jobb esetben kimagaslóan fejlett infrastruktúra formáját öltik, de az olcsó ingatlanszerzésből, vagy a jól képzett, de viszonylag olcsó munkaerőből, vagy a kedvező adózási feltételekből fakadó előnyök is vonzók lehetnek a külföldi befektető számára.

A fejlett ipari országok befektetőinek és termelőinek a szigorodó környezetvédelmi szabályozás és a közösségi nyomás egyre nehezebbé teszi odahaza, hogy tevékenységük során figyelmen kívül hagyják a környezeti megfontolásokat. Ez azt is jelenti, hogy a környezetbarát termelési technológiák kifejlesztése és alkalmazása gyorsan növekvő termelési költségeket ró ezen országok iparvállalataira. E költségek elkerülésére vagy mérséklésére mind a fejlettebb országokkal való kereskedelem, mind a szennyező technológiáknak közvetlen befektetés útján történő kitelepítése lehetőséget nyújt. Amennyiben egy tőkeimportőr ország kereskedelmi politikája, környezetvédelmi szabályozása és a külföldi befektetők befogadására vonatkozó elképzelései kialakításakor nem figyel erre a tényezőre, kiteszi magát a veszélynek, hogy a fejlett országok teljes mértékben ki is fogják használni a rovására ezeket a költségcsökkentési lehetőségeket.

Ennek a folyamatnak csak a környezetileg érzékeny hazai fogyasztói mentalitás, állampolgári aktivitás és kormányzati gazdaság- és környezetpolitika együttesen tudja útját állni.

Gazdaságunk modernizációjában a külföldi befektetők már ma is nélkülözhetetlen partnereink, racionális, saját érdeküket okosan és kiszámíthatóan követő gazdasági szereplők. A környezetbarát terméket preferáló fogyasztói választást, a környezetvédelmi jog betartását aktívan követelő társadalmi szervezetek és a médiumok érzékeny reagálását és az akár szigorú, de kiszámítható, átlátható környezetpolitikai szabályozás üzenetét meg fogják érteni. Akinek nem tetszik, elmegy -- nem nagy kár érte. De a többség nem lesz meglepődve -- otthon is ehhez szokott. Azt hiszem, hogy a külföldi befektetők csak olyan mértékben fognak "ökogyarmatosítani" bennünket, amilyen mértékben hagyjuk magunkat.
 

Jegyzetek

[1]Ennek példaértékű esete a Tetra Pack, amely tiszta csúcstechnológiával gyárt újrahasznosíthatatlan kombinált csomagolóanyagaiból szeméthegyeket)
[2] E pontban nagyban támaszkodom Csermely és társai (1993) eredményeire.
[3] Feltételezzük, hogy a kereskedelmi és szolgáltató tevékenységek jóval kisebb környezeti veszélyt jelentenek, mint a kitermelő-, feldolgozó- és építőipar működése. Ugyanakkor lásd ezzel kapcsolatban Kerekes (1993) kételyeit.
[4] Lásd még Lehoczki (1990), Kaderják és Lehoczki (1991) és Kaderják (1992) eredményeit.
[5] A magas környezeti költséggel rendelkező ipari szakágazatok azonosítására az alábbi eljárást használjuk Tietenberg (1992:545) az 1975, 1980, 1981, 1984 és 1987 évekre vonatkozóan közzétette az egyesült államokbeli, nem mezőgazdasági vállalatok szennyezés elhárítási célú beruházásainak a teljes beruházási kiadásaikon belüli alakulását. Feltételezzük, hogy a környezeti szempontból legveszélyesebb szákágazatok ruháznak be rendszeresen és az átlagot meghaladó mértékben a környezetvédelembe. A 3. táblázatban a szakágazatokat aszerint rangsoroltuk, milyen rendszerességgel s milyen mértékben ruháznak be a környezetvédelembe. A tábla alsó szakasza a Tietenberg által publikált listáról hiányzó, általunk azonban környezeti szempontból veszélyesnek ítélt építőanyag-ipari szakágazatokat is tartalmazza.

Irodalom

Ábel István és J. P. Bonin, 1991. A közvetlen külföldi beruházás és az adósságszolgálat. Közgazdasági Szemle, 7--8. szám
Ámon Adrienn, Barányi Árpád, Gárdos Attila, Gulyás Ágnes, Horváth Zoltán, Matolay Réka és Pataki György, 1992. Szennyezés transzfer? ÖKO (Vol 2, No. 3--4), 59--73.
Csermely Ágnes, Kaderják Péter és Ábel István, 1993. A gazdasági szerkezet-átalakulás és néhány környezeti következménye. Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem. Vállalatgazdaságtan Tanszék. Kézirat. Environmental Aspects of Multinational Investment', in: Economic and Ecological Interdependence, Chapter 10, OECD, Paris 1982.
Environmental Action Programme for Central and Eastern Europe. Document to be submitted to the Ministerial Conference Lucerne, Switzerland, April 28--30, 1993.
Kaderják Péter és Lechoczki Zsuzsa, 1991. Economic Transition and Environmental Protection: Foreign Investment and the Environment in Hungary. Budapest University of Economics, Department of Business Economics. Working Paper 1991/5.
Kaderják Péter, 1992. Technológiai transzfer és környezetvédelem, ISTER Alapítvány.
Kerekes Sándor, 1993. A környezetügy perspektívái. Magyar Szemle (1. szám), 88--94.
Lehoczki Zsuzsa, 1990. Vegyes Vállatok termékei és az EGK környezetvédelmi elírásai. Budapest, Közgazdaságtudományi Egyetem, Elméleti Közgazdaságtani Tanszék. Kézirat
Oblath Gábor, 1992. Külföldi eladósodás és az adósságkezelés közgazdasági problémái. KOPINT DATORG Műhelytanulmányok, No. 8.
Peszko, Gregory, 1993. Kelet-Európa gazdasági és környezeti céljainak egyesítése. ÖKO (Vol 3, No. 3,), 1--9.
Tietenberg, T., 1992. Environmental and Natural Resources Economics (3rd ed.). Harper Collins Publishers