KÖNYVESPOLC


Stephan Schmidheiny:
IRÁNYVÁLTÁS
Globális üzleti előrejelzés a fejlődésről és a környezetről
(Changing Course: A Global Business Perspective on Development and the Environment. Cambridge MA: MIT Press, 1992. 374 p)

Maurice Strong felkérte a svájci nagyiparos Schmidheinyt, három nagy holding-társaság vezetőjét, hogy legyen az UNCED (az ENSZ Környezet és Fejlődés Konferenciája) kereskedelmi és üzleti főtanácsadója. Ez vezetett a Business Council for Sustamable Development (Üzleti Tanács a Fenntartható Fejlődésért, továbbiakban BCSD) megalakításához, melynek ötven tagja között képviseltetik magukat a következő cégek vezetői is: ALCOA, Browning-Ferris, Chevron, ConAgra, Dow Chemical, Du Pont, Mitsubishi, Nippon Steel. Nissan Motor, Northern Telecom, Royal Dutch/Shell, Volkswagen. A BCSD mintegy ötven konferenciát, szimpóziumot, szakmai találkozót szervezett több, mint húsz országban. A BCSD nyilatkozatában kijelenti: az üzleti élet létfontosságú szerepet játszik a Föld egészséges jövőjének kialakításában; a gazdasági növekedés és a környezetvédelem ügye szétválaszthatatlanul összekapcsolódik; "a gazdasági növekedés a világ minden pontján elengedhetetlen... a növekvő népesség fenntartásához"; új együttműködési formák kialakítása szükséges a kormányzat: és az üzleti élet képviselői között. A világ a dereguláció és a magánkezdeményezés felé halad. Ez a folyamat több szociális, gazdasági és környezeti felelősségvállalást kíván meg az egyes szervezetektől. "A fenntartható fejlődés irányába tartó folyamat versenyképes előnyöket, új lehetőségeket teremtve, üdvös hatással lehet a gazdasági életre."

A könyv egyes fejezetei a következő témákat érintik: riasztó tendenciák, a fejlődés és a környezetromlás összefüggései; "ökohatékonyság" elérése a vállalati működést meghatározó célok, alapelvek mélyreható megváltoztatásával; a gazdasági játékszabályok újrafogalmazása a pazarló fogyasztás és a környezetszennyezés meghaladása, a környezetvédelem, a takarékosság érdekében: a környezetterheléssel járó költségek megjelenítése termékek árában; a GNP (bruttó nemzeti termék ) kiszámításának módosítása; az energiapiacok működésének szabályozása érdekében; az energia-hátékonyság fejlesztése; a fenntartható fejlődés finanszírozása; a fenntartható fejlődés és a szabadabb piac; újítások a szennyezés-megelőzés és a nyersanyag-helyettesítés területén; a legkevésbé fejlett országok (LDC, least developed countries) vezető szerepe a fenntartható fejlődés útján. A könyv felerészt kitevő 38 esettanulmány többek között az energia-takarékosság, a környezeti auditálás kérdéseivel, a környezetbarát eljárások és termékek menedzselésével stb. foglalkozik.


Paul Ekins--Manfred Max-Neeff (szerk.):
A VALÓ VILÁG KÖZGAZDASÁGTANA
(Real-Life Economics: Understanding Wealth Creation. London, NY: Routledge, 1992. 460 p.)

A közgazdaságtan neoklasszikus főárama adós marad a gazdasági valóság következetes értelmezésével, különösen, ami a környezetromlást, a piacok természetét, a tartós szegénységet és a családi gazdaságot illeti. Az ilyen és hasonló témákat érintő eredeti és egymást potenciálisan kiegészítő javaslatok gyakran elszigeteltek maradnak. A könyv a közgazdászokból és más társadalom- és természettudósokból szerveződött "Living Economy Network" (42 Warriner Gardens. London SW11 4DU, UK) eddigi legfontosabb teljesítménye. Céljuk olyan gazdasági gondolkodás kialakítása, mely felismeri a gazdasági tevékenység társadalmi, erkölcsi, és ökológiai meghatározottságát. A harminchét tanulmány közül álljon itt néhány ízelítőül: Amitai Etzioni az új "én és mi paradigmáról", David Pearce a méltányosságról és a fenntartható fejlődésről, Mark Lutz a humanista közgazdaságtanról, Jane Wheelock a háztartás és a gazdaság kapcsolatáról, Orio Giarini a modern gazdaságról mint szolgáltató gazdaságról, Manfred Max-Neef a fejlődésről és az emberi szükségletekről, lan Miles a közgazdaságtan társadalmi mutatóiról, Paul Streeten a fejlődés gondolatának alakulásáról, Severyn Bruyn a közösségfejlesztés új irányairól, Robert Chambers a fenntartható megélhetésről ír.


Ernst F. Schumacher:
A KICSI SZÉP
Tanulmányok egy emberközpontú közgazdaságtanról
(Small is Beautiful. Economics as if People Mattered,. Harper and Row, 1973; 1975. Magyarul: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1991.)

E. F. Schumacher és leghíresebb könyve, "A kicsi szép" kulcsfontosságú szerepet tölt be a világszerte kibontakozott környezetvédelmi mozgalom bibliográfiájában. A legelső környezetvédők, ide sorolom magamat is, mintha a gazdasági elméletek átjárhatatlan falába ütköztünk volna, mely környezeti értékeinket -- mint a tiszta levegő, víz, a biológiai sokféleség, az egészséges talaj és állatvilág -- alapvetően haszontalannak tartja.

Aztán 1973-ban Nagy-Britannia és az Egyesült Államok környezetvédelmi színterén hirtelen megjelent "A kicsi szép". A könyv felsorakoztatta azokat az érveket, melyekre szükségünk volt ahhoz, hogy nyilvános meghallgatásokon, egyetemeken és közösségformáló munkánk során lehurrogjuk a közgazdászokat rövidlátó, nyereség centrikus elemzéseikkel együtt, akik az eredeti helyzet fenntartásának érdekében fejtették ki véleményüket.

Újraolvasva "A kicsi szép"-et még mindig ámulatba ejt az a világosság és előrelátás, mellyel az író beazonosítja szinte az összes kulcsfontosságú kérdést, mely az elmúlt tizenöt év során felszínre került a környezetvédelmi mozgalmakban, az atomenergiától kezdve a megfelelő technológia alkalmazásáról folytatott vitákig. Schumacher feltárta azokat a szélesebb összefüggéseket is, melyek nélkülözhetetlenek e kérdések megértéséhez. A szűk, rövidtávú gazdasági elméletek előkészítésével, s a mindenáron való gazdasági fejlődés jelszavának kétségbe vonásával Schumacher célja nem kevesebb volt, mint az ismeretelmélet megsemmisítése és rekonstruálása, vagy ahogy manapság mondhatnánk, a paradigma megváltoztatása.

"A föld megfelelő használata" című fejezetben Schumacher megjósolta a vegyszereken és energia-felhasználáson alapuló belterjes mezőgazdaság széthullását, miközben helyette a talajkonzerváló és szerves módszereket használó megoldást szorgalmazta. Szavait mindig tettekkel követte, s megalapította Nagy-Britannia központtal a Talajtársaságot, ugyanúgy, mint a londoni Köztes Technikai Fejlesztés Csoportját.

Schumacher korai elmélkedései a "permanens gazdaságokról" megelőzték napjaink fenntarthatóságról folytatott vitáit, s az a mód, ahogy az úgynevezett Harmadik Világ országainak fejlődési gondjaihoz közelített, ugyancsak bizonyítja, hogy Schumacher zseniális globalista volt: nemcsak globális ökológus. Manapság nem lepődne meg az olyan aktuális problémákon, mint a savas eső, a légkör széndioxid-tartalma, az erdőpusztulás északon és délen. Nemcsak megjósolta ezeket előre, hanem néhány megoldást is javasolt "Ültess fát!" 1960-ban India vezetőinek szólójelentésében sürgette a kormányt, hogy egy egész Indiára kiterjedő faültetési programot finanszírozzon, mint a fejlesztés legjobb és legszisztematikusabb formáját. Indiában még ma is tisztelettel emlegetik, egyik tanítómesterével, Mahatma Gandhival együtt.

Ami azt illeti, "A kicsi szép"-et kötelező olvasmánnyá kellene tenni nemcsak a környezetvédők következő nemzedéke, hanem azon teoretikusok számára is, akik Amerika termelékenységének és nemzetközi tekintélyének esedékes visszaesését rebesgetik, ugyanúgy, mint: azok számára. akik az értékeinket. etikánkat és céljainkat érintő kulturális zűrzavarról vitatkoznak széles körben. Ez egyike azon ritka könyveknek, melyek csak egyre gazdagabbá válnak az idő múlásával.

Hazel Henderson


Barbara Goodwin: 
A LUTRI MINT A TÁRSADALMI IGAZSÁGOSSÁG ESZKÖZE
(Justice by Lottery. London: Harvester Wheatsheaf & Chicago: U. of Chicago Press, 1992. 214 p.)

A könyv bevezetőjében elénk rajzolja a jövő egy "utópikus részletét" Aleatoria (korábban Nagy-Britannia) "neo-demokratikus" köztársaságról, ahol a politikai hatalmat, az állásokat és a pénzt sorshúzással osztják el. A képviselőket ötéves időszakra választják (évenként egyötödüket sorsolják ki), újra nem választhatók. (Az ötlet forrása; Ernest Callenbach, Michael Phillips: A citizen legislature. Banyon Tree, 1985.) A képviselők kétévenként végrehajtó bizottságot hoznak létre, melyet kormánynak neveznek, tagjait és vezetőjét sorshúzással választják ki. A katonatiszteket és a rendőrség állományát kétévenként sorsolják ki. A munkahelyek túlnyomó többségét az "álláslottón" ötévenként újra elosztják. Mivel az emberek többféle feladatot látnak el életük során, az oktatás univerzális, magas szintű és hatékony. Mindenki megkapja "életmód-csomagját", melynek tartalma attól függ, hogy a kisorsolt állás az érdekes, az unalmas vagy a közömbös kategóriába sorolható (a luxuscsomagokhoz ötéves yacht-bérlet is jár). A lustákat, akik kihúzzák magukat a munka alól, míg jó útra nem térnek, visszaminősítik az úgynevezett "minimum életmód" szintre. A születésszabályozást "anyasági sorshúzással" oldják meg, így osztják el a szülés jogát elnyerteknek az ivóvízhez adagolt fogamzásgátló ellenszerét. A bűnözés nagyrészt eltűnik, a nélkülözés, a társadalmi egyenlőtlenség kiváltotta indulat nem kergeti többé bűnbe az embereket, hiszen mindenkinek reális esélye van egy szerencsés húzásra.

Ez az "össztársadalmi lottó" segít eloszlatni az állami intézményeket körüllengő misztikus ködöt, szolgálja a hatalommegosztást, megtöri, lebontja az eliteket.

A könyv döntő részében a sorshúzás elméletét és gyakorlatát, a társadalmi igazságosságról szóló egyes teóriákat és a rotáció előnyeit taglalja. Elemzi, miként lehet egy megfelelően kialakított sorsolási rendszer alkalmas a társadalmi igazságosság megteremtésére az egyes javak és pozíciók elosztása során, nem hagyva persze figyelmen kívül olyan fogalmakat, mint pl. az érdem. Ami az egyes társadalmak közötti igazságosságot illeti, bizonyára népszerű lenne a világ népességének többsége körében egy "Világ Hatóság". mely a szerencsére bízva osztaná el az embereket az egyes államok között.

A könyv gondolatébresztő, utópikus alternatívát állít a kapitalizmusnak, "ahol csak a gazdag lesz még gazdagabb".


Faith Popcorn:
POPCORN-JELENTÉS
Faith Popcorn az ön cégének, az ön világának és életének jövőjéről
(The Popcorn Report: Faith Popcorn on the Future of your Company, your World, your Life. New York: Doubleday Currency, 1991. 226 p.)

Faith Popcorn könyvében azokkal a jelenségekkel foglakozik, amelyek értelmezésével tanulhatunk a jövőből. A szerző, akit a "Fortune" magazin a "marketing Nostradamusának" titulált, leírja, mit vásárolunk, hol dolgozunk, hogyan élünk és gondolkozunk majd a kilencvenes években. A fogyasztás forradalmi változását jósolja a kilencvenes évekre, mely hatással lesz Amerika minden pénztárkönyvére, gazdasági szervezetére és háztartására. Ez a forradalom nagy változást hoz a vásárlási szokásokban, abban, amit és ahogyan vesznek, vagy nem vesznek.

"Amerika fogyasztói kultúra" írja Faith Popcorn, "ha változtatunk azon, amit és ahogyan vásárolunk, önmagunkat változtatjuk meg." A könyv százával ad ötleteket bevezetendő új termékekről, indítandó vállalkozásokról, meghódítandó piacokról. Jelzi a magánéletet és a munkát befolyásoló piaci mozgásokat. Felfedi, hogyan építhetők be a jövő hatásai az üzleti vállalkozásokba, hogyan hasznosíthatók a legújabb trendek, és miként élesztik fel a pangó kiskereskedelmet az új piaci technikák. Felvázolja a változások hatását a munkahelyi szokásokra, az otthonra, a szórakozásra.

Faith Popcorn olyan trendek kialakulását jósolja meg, mint például az ún. "begubózást" ("otthonülés szindróma"), a konvenciók évtizedének (kilencvenes évek) eljövetelét, azt a jelenséget, hogy egy különb, élhetőbb élet reményében, többen elhagyják a létért folytatott: harc küzdőtereit, kiszállnak a verkliből, az intézményesített "patkányversenybőI". Előrelátta a friss élelmiszerek iránti megnövekvő keresletet, a házhoz szállítás sikerét és az új Coke kudarcát. A szerző PR cégének (BrainReserve) üzletfelei közé olyan óriás cégek tartoznak, mint pl. az American Express, Bacardi, Campbell Soup, Chesebrough Pond's, Clorox, Eastman Kodak, Heublein, IBM, McNeil Labs, Nissan, Philip Morris, Pillsbury, Procter & Gamble, Rubbermaid, Seagram's.


Virginia L. du Rivage (szerk.):
ÚJ INTÉZKEDÉSEK A RÉSZMUNKAIDŐS ÉS AZ ALKALMI MUNKAVÁLLALÓK ÉRDEKÉBEN
(New Policies for the Part-Time and Contingent Workforce. Armonk NY: M. E. Sharpe, 1992. 141 p.)

A foglalkoztatottak számának jelenlegi emelkedése az Egyesült Államokban a részmunkaidős és az alkalmi álláslehetőségek számának aránytalan növekedéséből adódik. 1992 januárjában közel huszonegymillió foglalkoztatott, az USA összes dolgozójának majd egyötöde volt részmunkaidős. Ezek majdnem egynegyede csak jobb híján választotta ezt a formát, szívesebben dolgozna teljes munkaidőben. Túlnyomó részük a nők, a tizenévesek vagy a nyugdíjas korúak közül kerül ki, Olyanok, akik beérik alacsonyabb fizetéssel, cserében a számukra kedvezőbb munkaidő beosztásért. A háztartási kisegítők alkotják az alkalmi munkavégzők legszembetűnőbb csoportját. Ebben a körben az alkalmazottak száma tízszer olyan gyorsan növekedett, az 1982 és 1990 közötti időszakban, mint a többi foglalkoztatási formában. Számuk 1988-ban 29.9 és 36.6 millió között volt, ez a civil alkalmazotti létszám 25-30 százaléka. Annak ellenére, hogy kb. ötmillió részmunkaidős szívesebben dolgozna teljes munkaidőben, becslések szerint közel hárommilliónyian vannak, akik épp fordítva, inkább a rövidített munkaidőt választanák. A részmunkaidős foglalkoztatás mostani növekedése nagyrészt az ilyen alacsony bérű munkavállalókat foglalkoztató gazdasági ágazatok felfutására vezethető vissza. Azok, akik csak kényszerűségből dolgoznak teljes munkaidőben, jórészt olyan nagy gyakorlatot igénylő állásokat töltenek be, ahol a munkaadók számára túl költséges lenne a részmunkaidő engedélyezése. Következésképpen az Egyesült Államok társadalombiztosítási rendszerét úgy kell átalakítani, hogy az méltányosan, a részmunkaidős és az alkalmi munkavállalókra is kiterjedjen.


Frank Gaffikin -- Mike Morrissey:
Az új munkanélküliek
Munkanélküliség és szegénység a piacgazdaságban
(The New Unemployed: Joblessness and Poverty in the Market Economy. London and Atlantic Highlands NJ: Zed Books, 1992.222 p)

A könyv a munkanélküliség jelenségét vizsgálja az Európai Közösség államaiban és az Egyesült Államokban. A munkanélküliség a hetvenes évek végétől a piacgazdaságok lényegi sajátossága, a jelenlegi gazdasági fejlődés egyik elkerülhetetlen következménye. Nyolcvanas évekbeli növekedését tovább súlyosbította a hosszú távú munkanélküliség aránytalan emelkedése. Együtthatásuk meghatározó a szegénység különböző szintjeinek kialakulásában. Nincs sok remény a helyzet alapvető változására. Kelet-Európa és a volt Szovjetunió államainak kialakuló piacgazdaságaiban a munkanélküliség valószínűleg még súlyosabb gondokat okoz majd. A probléma leküzdéséhez a források államokon belüli, és államok közötti újraelosztására volna szükség. Fogyatékosságai ellenére még mindig a szociáldemokrácia marad a szegények és állásnélküliek egyetlen reménye. "A nyolcvanas évek tragédiáját nem csak a munkanélküliség emelkedése és a munka nélkül maradók perifériára szorulása jelentette, hanem a munkanélküliség jelenségének mint társadalmi problémának a leértékelődése is." A középtávon elérhető cél nem a "teljes", hanem legfeljebb a "teljesebb foglalkoztatottság".


Richard Kazis és Richard L. Grossman:
FÉLELEM A MUNKAHELYEN: MUNKAHELYI ZSAROLÁS, MUNKA ÉS KÖRNYEZET
(Fear of Work: Job Blackmail, Labor and the Environment, New Society Publishers, 1982; 1990.

Bár ez a könyv már majdnem tízéves, olyan fontos, mint a reggeli újság. Jómagam 1989 vége felé olvastam. akkoriban riportok jelentek meg a napi sajtóban arról, hogy milyen fontos a kaliforniai partok mentén az olajkútfúrás gazdasági szempontból; de megjelent a foglalkoztatás-biztonsági és egészségügyi hivatal javaslatai is, hogy az USX (korábban U. S. Acél) vállalatokat bírságolják meg 7,3 millió dollárral, mert két üzemében megsértette a biztonsági és egészségügyi előírásokat (a két: üzemben 1972 óta 17 munkás vesztette életét. Egy tanulmány pedig feltárta, hogy azok közül a munkások közül, akik azbeszt-szállal dolgoztak, melyet az 1950-es évek elején a Ken cigaretták filterében használtak, harminchárom közül huszonnyolc meghalt (tizennyolc rosszindulatú daganatban, tüdőrákban és azbesztrészecskék belélegzéséről származó betegségben), az életben maradt öt munkás közül pedig négynek azbeszttel kapcsolatos betegsége lett.

Az emberáldozat, melyet a környezet degradációja okoz. általában nem megfizethető. Az ipar csak a környezetvédelem ellenőrzésére és szabályozására fordított becsült összeget fizeti meg. S e becslések miatt kezdődik a zsarolás: "Ha elfogadjuk ezeket a környezetvédelmi előírásokat, vállalatok tűnnek el. munkahelyek szűnnek meg." Kazis és Grossman szembeszáll ezzel az érveléssel, tényeket és példákat sorakoztatva fel arról, hogy az üzleti körök vezetői általában nem tudják miről beszélnek, mikor a költségeket becslik, s kényelmesen megfeledkeznek azokról az emberi és gazdasági nyereségekről, melyek a tiszta környezetből adódnak.

A "Félelem a munkahelyen" olyan kézikönyv, mely jó példa arra, hogyan tudnak szövetkezni egy ügy érdekében a jobb környezetért és a dolgozókért. A központi kérdés, melyre a szerzők rámutatnak az az, hogy kié a nyereség. Érvelésük szerint a környezet ellenőrzése valójában a jogok újraelosztását jelenti, s a költségek áthárítását "a munkásokról és közönségről a cégre, mely felelős a környezeti ártalomén:". Szellemes könyvecske, jó beosztással: két fejezete a két mozgalom történetét taglalja tömören -- a környezetvédeleméit és a munkahelyi jogokért folytatott harcról szól. Kazis és Grossman osztoznak az United Steelworkers (Egyesült Acélművek) egyik hivatalnokának véleményében: Arra van szükségünk, hogy száműzzük a rákkeltő anyagokat a tüdőkből, és jó munkahelyeket teremtsünk a közösségnek"

Milton Moskowitz