Legány András

Környezeti nevelés a táborban
Fotó: Gönyei Sándor

A környezeti nevelés: az élet diktálta kényszerűség, amely abból a környezetrongálásból fakad, amelynek naponta tanúi vagyunk. Legtöbbször még csak arra sem lehet hivatkozni, hogy mindennapi szükségleteink előállítása során elkerülhetetlen szennyezésekről van szó. Egész egyszerűen az emberi magatartásból eredő környezetkárosításokkal találkozunk. Tehát olyasmivel, ami elkerülhető lenne, ami nem szükségszerű velejárója "civilizált" életünknek.

Nos, itt kap szerepet a tudatformálás, az emberi magatartás megváltoztatása, a környezeti nevelés.

Közhelyszámba menő szabály, hogy igazán csak arra vigyázunk, csak azt védjük meg, amihez érzelmileg kötődünk, amit szeretünk, szeretni viszont csak azt lehet, amit alaposan megismertünk. Ennek a folyamatnak kínálnak kiváló lehetőséget a gyermekek számára szervezett táborok. Kinn élni a szabadban, együtt a természettel, annak részeként. Mindig azt szoktuk mondani a tanítványainknak, hogy itt vendégek vagyunk. A fák, a virágok, a hangyák stb. a házigazdáink, ezért viselkedjünk szerényen, vendégekhez méltóan, és ne a bokrok kivágásával, a hangyabolyok elpusztításával, természetes környezetünk átalakításával kezdjük a táborozást. Próbáljunk úgy beilleszkedni vendéglátóink körébe, hogy ne zavarjuk őket, és akkor mi is kellemesen fogjuk érezni magunkat.

Ebből a szemléletből aztán olyan magatartás fakad, mely alapja lehet egy környezetkímélő táborozásnak. Megismerni a természetnek az emberrel szemben védtelen élőlényeit, megérteni a köztük zajló folyamatokat csak úgy lehet, ha köztük élünk. És mi nyújt ennél jobb lehetőséget, mint egy nomád tábor? Amikor csak egy vékony sátorponyva választ el bennünket a kívül sistergő zivatartól, az éjszaka titokzatos neszeitől. Amikor egy esti vagy hajnali vadles alkalmával megfigyelhetjük az erdei tisztásra kióvatoskodó szarvastehenet pettyes borjával, vagy a bakugrásokkal egerésző rókákat, akik fittyet hánynak a közelükben kapirgáló fácánokra. Amikor elmélyülten nézhetjük az esti égbolt ragyogó csillagképeit, miközben egy közeli fáról macskabagoly kiált ránk.

Felsorolhatatlanul sok élmény és benyomás éri ilyen táborban az embert, aminek a nevelőereje egy fiatal, minden szépet és jót befogadó lélek számára felbecsülhetetlen.

Fotó: Bátky Zsigmond
Nagyon fontos azonban, hogy a tábor jól szervezett legyen. Ezen a következőket értem:

Esztétikus, szép táborhely, amely puszta megjelenésével megfogja a táborozókat, és tiszteletet ébreszt a természet iránt. Rendelkezzen mindazokkal a tábori és higiéniai követelményekkel, amelyek ilyenkor szükségesek -- elegendő ivó- és mosdóvíz, tábori konyha, megfelelő sátrak, WC-k stb. Mindezek természetesen úgy elhelyezve, hogy részét képezzék a környezetnek, és rendet, tisztaságot sugározzanak. Az ilyen táborban senki nem szemetel -- különösen, ha szemétgyűjtők is vannak --, senki nem ordítozik, nem hallgat bömbölő magnót, hanem egész egyszerűen jól érzi magát.

Ehhez persze az időt és a helyi lehetőségeket jól kihasználó program is szükséges. Ennek összeállításánál soha nem szabad megfeledkezni arról, hogy milyen korosztálynak készül, különösen, ha gyerektáborról van szó. A gyerekek ugyanis -- számos elképzeléssel ellentétben -- nem tökéletlen felnőttek, hanem tökéletes gyerekek, akik tele vannak vidámsággal, játékkal és szinte kielégíthetetlen mozgásigénnyel. Ezért a programot mindig úgy kell összeállítani, hogy sok legyen benne a játékos elem, a cselekvés, a romantika -- és természetesen a hazaszeretet. Mert mi az, ha nem hazaszeretet, amikor a népi hagyományok, népdalaink, népi építészetünk, szép tájaink, állataink és növényeink megóvására nevelünk? Ezért nem vált sem számunkra, sem tanítványaink számára elcsépelt szólammá ez a kifejezés. Esti pásztortüzeinknél népdalokat énekeltünk és a történelemről -- legtöbbször a közeli múlt eseményeiről -- meséltünk az ilyesmire mindig szomjas fiataloknak. Ma már -- tíz-tizenöt év távlatából -- tudjuk, hogy jól csináltuk, és továbbra is ezen az úton kell haladni.

Amikor híre megy, hogy tábort szervezünk, mindig több a jelentkező, mint amennyit fogadni tudunk. És ezzel nemcsak mi vagyunk így, hanem mindazok a kollégáink, akik ezt teszik. Óriási az érdeklődés és az igény. Főként a fiatalok részéről. Sajnos ez az igény részben kielégítetlen marad. Egész egyszerűen azért, mert nincs elég vállalkozó, aki belevágjon egy természetvédelmi tábor szervezésébe. Kétségtelen, hogy ehhez valamivel több ismeret -- főleg természetismeret -- szükséges, mint egy más jellegű, üdülőtábor irányításához.

Fotó: Kresz MáriaRégen ismert tény ez, és részben ez a magyarázata annak, hogy a Természetvédelmi Világalap (WWF) angliai képviselete, valamint az Alapítvány a Magyar Környezeti Nevelésért támogatásával egy oktatócsomag készül, amelynek egyik és talán elsőként megjelenő kötete éppen ezt a területet dolgozza fel. Segíteni kíván mindazoknak, akik ilyen tábort akarnak szervezni. Kezdve a táborhely kiválasztásától, a szakmai munkán keresztül, egészen a sátorbontásig. Mivel itt kipróbált és a gyakorlatban jól bevált módszereket írtak le a szerzők, biztos vagyok benne, hogy ez a könyvecske sok segítséget fog jelenteni a környezet-és természetvédelmi táborszervezők számára.

S mivel csak "egyetlen Földünk van", célunk is csak egy lehet: ezt a Földet megóvni önmagunktól, meggondolatlan, sokszor anyagi előnyöket hajhászó cselekedeteinktől. Ehhez minden nevelési eszközt fel kell használnunk. A tábort is, hogy még hosszú időn keresztül gyönyörködhessünk a pacsirta tavaszt jelző dalában, érezzük a nyári zápor tiszta földszagát, hallgathassuk az őszi erdő koncertjét, a szarvasbőgést. És amikor a ködös novemberi estéken a gágogó vadlibák is elvonulnak, azzal a hittel ülhessünk le, hogy lesz kikelet és újjászületés.