Környezeti nevelés
a táborban
Nos, itt kap szerepet a tudatformálás, az emberi magatartás megváltoztatása, a környezeti nevelés. Közhelyszámba menő szabály, hogy igazán csak arra vigyázunk, csak azt védjük meg, amihez érzelmileg kötődünk, amit szeretünk, szeretni viszont csak azt lehet, amit alaposan megismertünk. Ennek a folyamatnak kínálnak kiváló lehetőséget a gyermekek számára szervezett táborok. Kinn élni a szabadban, együtt a természettel, annak részeként. Mindig azt szoktuk mondani a tanítványainknak, hogy itt vendégek vagyunk. A fák, a virágok, a hangyák stb. a házigazdáink, ezért viselkedjünk szerényen, vendégekhez méltóan, és ne a bokrok kivágásával, a hangyabolyok elpusztításával, természetes környezetünk átalakításával kezdjük a táborozást. Próbáljunk úgy beilleszkedni vendéglátóink körébe, hogy ne zavarjuk őket, és akkor mi is kellemesen fogjuk érezni magunkat. Ebből a szemléletből aztán olyan magatartás fakad, mely alapja lehet egy környezetkímélő táborozásnak. Megismerni a természetnek az emberrel szemben védtelen élőlényeit, megérteni a köztük zajló folyamatokat csak úgy lehet, ha köztük élünk. És mi nyújt ennél jobb lehetőséget, mint egy nomád tábor? Amikor csak egy vékony sátorponyva választ el bennünket a kívül sistergő zivatartól, az éjszaka titokzatos neszeitől. Amikor egy esti vagy hajnali vadles alkalmával megfigyelhetjük az erdei tisztásra kióvatoskodó szarvastehenet pettyes borjával, vagy a bakugrásokkal egerésző rókákat, akik fittyet hánynak a közelükben kapirgáló fácánokra. Amikor elmélyülten nézhetjük az esti égbolt ragyogó csillagképeit, miközben egy közeli fáról macskabagoly kiált ránk. Felsorolhatatlanul sok élmény és benyomás éri ilyen táborban az embert, aminek a nevelőereje egy fiatal, minden szépet és jót befogadó lélek számára felbecsülhetetlen. Esztétikus, szép táborhely, amely puszta megjelenésével megfogja a táborozókat, és tiszteletet ébreszt a természet iránt. Rendelkezzen mindazokkal a tábori és higiéniai követelményekkel, amelyek ilyenkor szükségesek -- elegendő ivó- és mosdóvíz, tábori konyha, megfelelő sátrak, WC-k stb. Mindezek természetesen úgy elhelyezve, hogy részét képezzék a környezetnek, és rendet, tisztaságot sugározzanak. Az ilyen táborban senki nem szemetel -- különösen, ha szemétgyűjtők is vannak --, senki nem ordítozik, nem hallgat bömbölő magnót, hanem egész egyszerűen jól érzi magát. Ehhez persze az időt és a helyi lehetőségeket jól kihasználó program is szükséges. Ennek összeállításánál soha nem szabad megfeledkezni arról, hogy milyen korosztálynak készül, különösen, ha gyerektáborról van szó. A gyerekek ugyanis -- számos elképzeléssel ellentétben -- nem tökéletlen felnőttek, hanem tökéletes gyerekek, akik tele vannak vidámsággal, játékkal és szinte kielégíthetetlen mozgásigénnyel. Ezért a programot mindig úgy kell összeállítani, hogy sok legyen benne a játékos elem, a cselekvés, a romantika -- és természetesen a hazaszeretet. Mert mi az, ha nem hazaszeretet, amikor a népi hagyományok, népdalaink, népi építészetünk, szép tájaink, állataink és növényeink megóvására nevelünk? Ezért nem vált sem számunkra, sem tanítványaink számára elcsépelt szólammá ez a kifejezés. Esti pásztortüzeinknél népdalokat énekeltünk és a történelemről -- legtöbbször a közeli múlt eseményeiről -- meséltünk az ilyesmire mindig szomjas fiataloknak. Ma már -- tíz-tizenöt év távlatából -- tudjuk, hogy jól csináltuk, és továbbra is ezen az úton kell haladni. Amikor híre megy, hogy tábort szervezünk, mindig több a jelentkező, mint amennyit fogadni tudunk. És ezzel nemcsak mi vagyunk így, hanem mindazok a kollégáink, akik ezt teszik. Óriási az érdeklődés és az igény. Főként a fiatalok részéről. Sajnos ez az igény részben kielégítetlen marad. Egész egyszerűen azért, mert nincs elég vállalkozó, aki belevágjon egy természetvédelmi tábor szervezésébe. Kétségtelen, hogy ehhez valamivel több ismeret -- főleg természetismeret -- szükséges, mint egy más jellegű, üdülőtábor irányításához. Régen ismert tény ez, és részben ez a magyarázata annak, hogy a Természetvédelmi Világalap (WWF) angliai képviselete, valamint az Alapítvány a Magyar Környezeti Nevelésért támogatásával egy oktatócsomag készül, amelynek egyik és talán elsőként megjelenő kötete éppen ezt a területet dolgozza fel. Segíteni kíván mindazoknak, akik ilyen tábort akarnak szervezni. Kezdve a táborhely kiválasztásától, a szakmai munkán keresztül, egészen a sátorbontásig. Mivel itt kipróbált és a gyakorlatban jól bevált módszereket írtak le a szerzők, biztos vagyok benne, hogy ez a könyvecske sok segítséget fog jelenteni a környezet-és természetvédelmi táborszervezők számára. S mivel csak "egyetlen Földünk van", célunk is csak egy lehet: ezt a Földet megóvni önmagunktól, meggondolatlan, sokszor anyagi előnyöket hajhászó cselekedeteinktől. Ehhez minden nevelési eszközt fel kell használnunk. A tábort is, hogy még hosszú időn keresztül gyönyörködhessünk a pacsirta tavaszt jelző dalában, érezzük a nyári zápor tiszta földszagát, hallgathassuk az őszi erdő koncertjét, a szarvasbőgést. És amikor a ködös novemberi estéken a gágogó vadlibák is elvonulnak, azzal a hittel ülhessünk le, hogy lesz kikelet és újjászületés. |