EPA Budapesti Negyed 45. (2004/3) Megyery: Budapesti notesz < > Budapesti tájékoztató útikalauz
Budapest és tágabb környéke
(1948)
________________
DR. MARKOS BÉLA

 

"Budapestről és a körülötte elterülő magyar vidékről szól ez a könyv, a magyar dolgozóknak: vidékieknek és budapestieknek egyaránt" - írja a Népszava Könyvkiadónál megjelent karcsú kötet előszava, azt is hozzátéve, hogy "az adatok az 1948. március 1-i állapotnak felelnek meg".

A fölényes tárgyi ismeretről tanúskodó városismertetést csak imitt-amott színezi az "új idők" pátosza. Számba veszi a háború pusztításait, az újjáépítés eredményeit és terveit is - a mai olvasó pedig már tudja, hogy melyek voltak az elvetélt ötletek.

A szerző, Markos Béla kiváló idegenforgalmi szakember és bibliográfus volt. 1893-ban született. A budapesti tudományegyetemen jogi doktorátust szerzett, majd Bárczy István főpolgármester titkára lett. 1938-tól a Fővárosi Idegenforgalmi Hivatal vezetőjeként főleg az idegenforgalom statisztikájával és gazdaságosságával foglalkozott. Tanfolyamokat tartott és jegyzeteket írt az idegenvezetőknek, később a Közgazdaságtudományi Egyetemen megszervezte az idegenforgalom-oktatást. Mint az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa, ő állította össze Petrik: Magyarország bibliográfiája 1712-1850 című munkájához a nyomdahelyek, kiadók és nyomdák nélkülözhetetlen jegyzékét. 1974-ben halt meg.

Pesti körséta

A Vörösmarty-térről indulunk Budapest dunabalparti pesti városrészének megtekintésére s első lépéseink a Deák Ferenc-utcán át az ostrom pusztításai óta még most is romokban álló Vigadó épülete mellett vezetnek a Dunapart felé. A Pesti Vigadót 1859-1863-ig Feszl Frigyes építette annak, az 1849. évi bombázáskor elpusztult és Pollack Mihály által épített régi Vigadónak a helyén, amelynek dísztermében az első magyar népképviseleti országgyűlés ülésezett 1848. július 5-iki megnyitása óta, s ahol Kossuth Lajos július 11-iki híres beszédét elmondotta. Régen Redoute-nak hívták ezt az épületet, mert itt húzódtak, a Deák Ferenc-utca vonalán, a mai Belváros területét elfoglaló régi Pest várfalai, amelyek itt egy kis erődítményben (redoute) fordultak kelet-nyugati irányból dél felé. A Pesti Vigadó termeiben tartották a budapesti farsang békebeli híres nagy báljait s itt zajlottak le a magasszínvonalú budapesti zenei évad legnevezetesebb hangversenyei is. A Vigadó a legutóbbi ostrom alkalmából sem bizonyult szerencsésebb helynek, mint 1849-ben. Az épületnek csak a Vigadó-utcai északi frontja maradt, úgy, ahogy épségben, de a Duna felé néző dísztermek és a Deák Ferenc-utcai homlokzat részben bombák, részben pedig tűzvész áldozata lett. Az újjáépítési tervek szerint azonban régi, műemlékként őrzött külső formájában, de belsőleg teljesen modernizálva fogják helyreállítani, s falai között a korszerű hangversenytermek és kongresszusi helyiségek mellett legfontosabb idegenforgalmi szerveink is hajlékot fognak találni. Jelenleg is két fontos idegenforgalmi intézmény folytatja tevékenységét a romépület földszintjén: Budapest Székesfőváros Idegenforgalmi Hivatala (V., Deák Ferenc-utca 2.), a Székesfőváros idegenforgalmi propagandaszerve, ahol útbaigazítással, elszállásolással, budapesti ismertetőfüzetekkel szívesen és díjtalanul állnak az idegenek rendelkezésére, s az IBUSZ Menetjegyirodája (V., Vigadó-utca 3.), ahol az összes belföldi és külföldi közlekedési vállalatok menetjegyei vásárolhatók s ahol utazási ügyekben kaphat mindenkor jótanácsot és megfelelő szolgáltatásokat az érdeklődő nagyközönség. A Vigadóval szemben, a Deák Ferenc-utca túlsó oldalán félbemaradt építkezés áll. Ezen a helyen volt 1848-ban az Angol királynő-szálló, ahol Deák Ferenc és Klapka György lakott.

Utunk a Dunához a Molotov-téren (régi Vigadó-téren) át vezet. A pestiek régi kedves uzsonnázó-kertje, a "Hangli" helyén ma szépen rendezett parkban a szovjet repülők hősi emlékműve áll. A tér északi oldalán ismét egyik fontos idegenforgalmi intézményünknek, a Budapesti Központi Gyógy- és Üdülőhelyi Bizottságnak hivatali helyiségeit találjuk (V., Molotov-tér 3.), ahol Budapest fürdőváros orvosi progpagandáját intézik, s ahol a budapesti gyógyforrásokra és gyógyfürdőkre vonatkozó útbaigazításokat lehet díjtalanul megkapni.

A Dunakorzó, 1948 augusztus, D'Isoz Lajos felvétele, Magyar Nemzeti Múzeum Történeti FényképtáraA Molotov-tér nyugati oldala már a világviszonylatban is sokat emlegetett Dunaparti Korzóba olvad. Ez a Korzó ma már nem az a "divathely", mint régen volt. A mai ember ide már nem magát mutogatni jár, hanem munkája után megpihenni, kiszabadulni a nagyváros kőrengetegéből: friss dunai levegőt szívni, éltető napfényt látni s elgyönyörködni abban a változatos képben, ami innen a néző csodálkozó szemei elé tárul.

Balról a Gellérthegyet látni, dolomitfalai felett az 1851-ben az osztrák elnyomók által épített jellegzetes citadellával és Kisfaludy Stróbl Zsigmond 1947-ben felavatott szovjet hősi emlékművével. Szemben a Várhegyet, mely az ostrom legnagyobb pusztulását őrzi, a királyi palota kiégett romjaival, az összebombázott miniszterelnöki palotával, a megtépázott Halászbástyával s a Mátyás-templom karcsú tornyával. A Gellérthegy és a Várhegy között a Naphegy és a Sashegy kertes villanegyedei és a Szabadsághegy erdői tekintenek ránk, s jobbra, a Várhegy mögött a Rózsadomb és a Hármashatárhegy széprajzú körvonalai látszanak. E változatos tájkép előterét a budai Duna- part ostromtól megtépázott házsorai adják. Maga a Korzó dél felé az ideiglenes Petőfi-hídig, észak felé a Széchenyi Lánchídig húzódik. Belső oldalán régen, úgyszólván egész hosszában divatos éttermek, kávéházak és elsőrangú szállodák sorakoztak. Ide nyíltak a fényes Dunapa- lota-, a jóhírű Hungária-, a Bristol- és a Carlton-szállók keresett dunai lakosztályai. Ma, sajnos, ezek közül csak a nagy áldozatokkal helyreállított Bristol-szálloda van üzemben (étterem és kávéház a Korzó felé, a bejárat a Mária Valéria-utcai oldalon), a többi, részben kiégve, részben rombadőlve, az újjáépítést várja. A munka még nem indulhatott meg, de a tervek már készen vannak, s remélhetőleg rövidesen modern szállodasor áll majd a duna- parti Korzó egész hosszában.

A Molotov-tér felől a Korzón legelőször balra, délfelé indulunk, s a Bristol-szálló mellett elhaladva, rövidesen a Petőfi-térre érünk. Itt áll a tér közepén a szabadság nagy magyar dalnokának, Petőfi Sándornak szobra (Huszár Adolf műve, 1882) és balra tőle a görögkeleti templom (1789), amelynek egyik tornya az ostrom alatt elpusztult. A Petőfi-térről az elpusztult Erzsébet-híd pótlására ideiglenes hajóhíd vezet át Budára: a Petőfi-híd, amely természetesen csak tavasztól ősz végéig használható, mert télen, mielőtt megindul a dunai jégzajlás, szétszedik, nehogy a jégtáblák - úgy, ahogy ez egy ízben 1945-46. telén már sajnos megtörtént - kárt tegyenek benne. A Petőfi-híd középső része kinyitható s éjszakánkint, valamint a délelőtti, kevésbé forgalmas órákban nyitva is áll, hogy a dunai hajóforgalmat ne akadályozza. Ilyenkor, természetesen, szünetelnie kell a híd gyalogos- és járműközlekedésének.

A Petőfi-térhez délen a Március 15.-tér csatlakozik. A tér közepén, kerek, glorietteszerű épületben Erzsébet királyné szobra áll (Zala és Hikisch, 1932.). A tér észak-nyugati sarkához közel, földalatti kis múzeum őrzi a dunai átkelés védelmezésére ezen a helyen volt régi római castrum falmaradványait. (Épült Diocletianus császár uralkodása idején, Kr. u. 294-ben.) A tér észak-keleti sarkán pedig a múlt század eleji Pest egy véletlenségből ittfelejtett jellemző építészeti emléke, az egyemeletes, barokk stílusban épült Krist-ház (hajdani Grabovszky-ház) található. Innen haladjunk el a tér keleti oldalát szegélyező új Piarista Rendház és gimnázium mellett s tekintsük meg a Belvárosi Plébánia-templomot, amely a Március 15.-tér déli oldalának egy részét foglalja el.

Távolról, vagy felületesen nézve nem sok érdekességgel kecsegtet ez a templom - hacsak ostromban sérült tornya nem izgatja fantáziánkat, - közelebbről és behatóbban vizsgálva azonban kevés olyan épületünk van, amely ennyit tudna mondani nekünk Budapest történetéről és kultúrájának különböző korszakairól.

A Nagyboldogasszonyról nevezett Belvárosi Plébánia-templom azt a helyet foglalja el, ahol egykor Pest legrégibb temploma, a XI. században épült, és a tatárjárás alatt elpusztult pesti főtemplom állott. IV. Béla király építtette román stílusban. Zsigmond alatt (1387-1437) gótikus stílusban építették át. 1507-ből való két pasztoforiuma a magyar renaissance értékes emléke. A török megszállás alatt is keresztény templom maradt és utóbb 1725 és 1740 között barokk stílusban született újjá. 1848. július 5-én itt volt az országgyűlés ünnepélyes megnyitása alkalmából tartott Veni Sancte. Máshol lehetnek különb emlékei a román kornak, a gótikának, a renaissancenak, vagy a barokknak, de a belvárosi plébánia-templom nekünk azt bizonyítja, hogy ezeknek a stíluskorszakoknak mindegyikében fejlett művészeti kultúra színhelye volt ez a város.

A belvárosi plébánia-templom újjászületett a tatárjárás után s túlélte a török megszállását, de majdnem áldozatul esett a századelejei városrendezésnek. Az Erzsébet-híd építésekor a régi zeg-zúgos pesti Belváros egész utcasorai kerültek lebontásra s közöttük olyan jellegzetes épületek is, mint a régi Városháza és a piaristák régi rendháza. Helyükön széles utat (Szabadsajtó-út) nyitottak az Erzsébet-híd felé a Rákóczi-út és Kossuth Lajos-utca meghosszabbításában. Ez az útvonal súrolta a templom déli falát és a híd felé emelkedő színvonalával, szépészeti szempontból méltán kifogásolhatóan, mintegy gödörbe szorította magát a templomot. Ezért komoly tervek merültek fel a régi plébánia lebontására, ami mérhetetlen kár lett volna, vagy esetleges felemelésére, ami pedig beláthatatlan veszélyeket rejtett volna magában. Mégis győzött a pestieknek erős ragaszkodása ősi egyházukhoz: a templom megmaradt régi helyén s a sors úgy akarta, hogy túlélje magát a sokkal újabb Erzsébet-hídat is.

Ideiglenes híd a felrobbantott Erzsébet-híd mellett, 1945, Kunszt János felvétele, Magyar Nemzeti Múzeum Történeti FényképtáraHa a belvárosi plébánia-templom főbejárata előtti lépcsőkön felmegyünk, az Erzsébet-híd pesti hídfőjénél állunk. Ez a híd egykor a főváros és az ország egyik legnagyobb büszkesége volt. 1898-1903-ig építették s abban az időben 290 méteres egyetlen ívével az európai kontinens legmerészebb és legnagyobb egyívű folyami hídja volt. Budapest lelkiismeretlen »védői« az ostromkor ezt a technikai remekművet sem kímélték s 1945. január 16-án a többi Duna-híddal együtt felrobbantották. Ma már csak pesti oszlopai állnak, maga a híd a Dunába roskadt s budai hídfője is ledőlt. Szerepét egyelőre a már említett ideiglenes és időleges Petőfi-híd pótolja. Újjáépítése körül sok vita folyik, mert arról is szó volt, hogy északabbra tolják, vagy, hogy ferdén vezetik át a Duna felett. Az első megoldás újabb városrendezési problémákat rejt magában, a második esztétikai szempontból kelt élénk ellenkezést úgy, hogy mindinkább előtérbe kerül az a gondolat, hogy mégis régi helyén építik meg.

Ha megtekintettük az Erzsébet-hidat, menjünk le újra a lépcsőkön s a Petőfi-híd bejáratánál lévő állomásnál várjunk meg egy lefelé haladó 2-es villamost. Áramvonalas, élénksárga, zajtalanul gördülő modern kocsi fog jönni - a pesti népnyelv a háború alatt váratlanul gyors mozgására való tekintettel "stuká"-nak nevezte el - s azon folytatjuk utunkat tovább délnek, a Dunaparton.

Áthaladva az Erzsébet-hídnak még az úttest felett vezető egyetlen megmaradt kurta kezdőíve alatt, a Belgrád-rakpartra érünk, amely a korzó szerényebb testvére és folytatása. A belső oldalán érdektelen bérházsor gyönyörű kilátást nyújtó lakásokkal, a Dunaparton a régi személyhajókikötők, a folyam másik oldalán pedig a nagyrészt romokban heverő Rudas-fürdő a Szent Gellért-hegy meredek dolomitsziklái alatt.

A Szabadság-hídnál villamosunk balra fordul a város belseje felé s útját a Tolbuchin-körúton (régi Vámház-körúton) folytatja, amely az egykori Pest várfalainak vonalát követi s ma is a Belváros közigazgatási határa.

A Szabadság-hidat az ostrom előtt Ferenc József-hídnak hívták. Ez a híd, amely 1894-1896. között épült, Buda déli része, a XI. kerület felé vezet; ha ide áttekintünk, jobbkézre a hegyhez simuló Pálos kolostort, szemben a részben kiégett, de részben már újjáépített Szent Gellért-szállót s a hozzá kapcsolódó gyógyfürdőt, balra tőle a Szent Gellért-téri szovjet hősi emléket s a budapesti Műegyetem épületét látjuk.

Pest felszabadulásakor a védők a Szabadság-hidat is felrobbantották, de csak középső íve hullott a vízbe. Megmaradt részei közé 1945. márciusában a szovjet katonaság ideiglenes hajóhidat illesztett, hogy a Buda és Pest közötti forgalmat újra lehetővé tegye. Ebben az ideiglenes formájában 1946. teléig maradt használatban a híd, akkor egy hirtelen támadt jégzajlás az ideiglenes hajóhídrészt elsodorta s minthogy ugyanakkor a Petőfi-hidat is sürgősen fel kellett szedni, Buda és Pest rövid időre ismét megközelíthetetlenül elszakadt egymástól. Alig egy hét múlva azonban elkészült a csodálatos gyorsasággal megépített Kossuth-híd, amelyet később meglátogatunk.

Azonban a Szabadság-híd sem sokáig váratott magára. Zseniális tervezők és serény dolgozók rohammunkájával 1946. augusztus 20-án már megnyitották s ugyanakkor az első közvetlen villamos is megindulhatott rajta Buda és Pest között, a közönség őszinte örömére.

EPA Budapesti Negyed 45. (2004/3) Megyery: Budapesti notesz < > Budapesti tájékoztató útikalauz