EPA Budapesti Negyed 23. (1999/1) Nagy E.: Bölcs ember < > Irodalom
A hetvenéves Kóbor Tamás
___________
STELLA ADORJÁN

 

 

Ha végigtekintjük hatalmas oeuvre-jét, egy hosszú és értékes élet nagy munkásságát, azt kérdezzük:

      - Csak hetvenéves? Hogyan lehetett ilyen rövid idő alatt ennyit alkotni?

      Ha végigmérjük friss és fiatalos alakját, ha látjuk kedves, életvidám mosolyát, így kétkedünk:

      - Már hetvenéves? Hiszen húsz évvel ifjabbnak fest!

      A magyar írótársadalom most ünnepelte kivételes szeretettel Kóbor Tamást, a híres írót és publicistát, és ebből az alkalomból felkerestük mi is az Újság szerkesztőségében.

      - Isten hozott, öcsém! - üdvözölt joviálisan. - Ne haragudj, hogy letegezlek, én már így szoktam a kollégákat...

      A piciny, könyvekkel zsúfolt szoba falát néhány fénykép díszíti. Tisza István szigorú pillantása tekint le a látogatóra, Gajári Ödön, Keszler József, Bakonyi Miksa, csupa elköltözött barát.

      - Interjú? - kérdezi mosolyogva a jubiláló író. - Ezt a műfajt nem kedvelem. Még saját lapunk munkatársainak sem adtam interjút. Mit is mondanék? Tessék inkább kérdezni.

      - Hogyan lett újságíró Kóbor Tamás? - így hangzik az első kérdés.

      - Azt hiszem, hogy újságírónak nem megy az ember, sőt, nem is születik, ahogy mondani szokták, hanem erre a pályára sodródik az ifjú. Ide nem kell szelekció, mert aki nem tehetséges, úgyis eltűnik erről a pályáról. Bankhivatalnok voltam és írogattam A Hét című lapba. Aztán egyszerre otthagytam a bankot és csak a tollamból éltem. Ennek idestova negyvennyolc esztendeje.

      - Színházi emlékek?

      - Nagyon későn kerültem össze a színházzal. Mindig húzódtam a színpadi irodalom elől. Ne tessék félreérteni, egyáltalán nem tartom ezt sem alsóbb rendű irodalomnak, de az volt az érzésem, hogy a színpadi írás külön technikai tudást igényel, márpedig azzal nem rendelkezem. Beöthy László, felejthetetlen emlékű barátom azonban más véleménnyel volt és addig unszolt, amíg megírtam Egy test, egy lélek című darabomat, és azt be is mutatta pontosan huszonhét esztendővel ezelőtt a Magyar Színházban. Azt hittem, hogy óriási izgalmak várnak rám. Gondosan készültem a lámpalázra, amelyről annyit hallottam. Ehelyett, be kell vallanom, a legnagyobb nyugalommal néztem végig a főpróbát és a premiert. A Góth-pár és az akkor feltűnt Gombaszögi Frida játszottak az újdonságban. A tartalma? Egy tizenhét esztendős házasság története. Nem mesterkedtem a színpadon, csak írtam. Ezzel az előadással pechem volt, mint ahogy végigkísért a balszerencse minden későbbi színpadi munkámnál is. Góthnénak meghalt az édesapja, kilépett a darabból és ezt a fontos szerepet egy hirtelen beugrás nem tudta pótolni.

      - A háború végén a Nemzeti Színháznál volt darabom. Kicsit javítgattam rajta, elkéstem a szezont, közben jöttek a forradalmak és én, abban való félelmemben, hogy a kommünben mutatják be, gyorsan visszavettem. Később fiatal színészek megalakították a Madách Társaságot és találtak is mecénást, Erényi Béla személyében. Erényi csak úgy adott pénzt az ifjaknak, ha éntőlem megkapják a darabot. Segíteni akartam rajtuk, átnyújtottam az újdonságot. Nem restellem bevallani, hogy az előadás csaknem botrányba fulladt. Élénken tiltakoztam, hogy tovább is játsszák a darabot! Ez volt az én második színpadi szereplésem. [104] A harmadik nemrégen zajlott a Nemzeti Színházban, ahol Hat hónap című munkámat játszották.

      - Film?

      - Még sohasem volt nexusom a filmmel. Nem írtam film számára és nem ajánlottam fel megfilmesíteni egyik művemet sem. [105]

      Beszéljünk egy keveset a nagy író magánéletéről. Hogyan él? Mit csinál reggeltől estig?

      - Szeretek aludni - hangzik a vallomás. - Ha nincsen különösebb esemény, már tíz órakor ágyban vagyok, és néha délig pihenek. Szeretek meditálni, ilyenkor költöm azokat a műveket, amelyek sohasem jelennek meg. Sokat olvasok. Szórakozásom a sakk, minden délután az Otthon Kör-be megyek egy-két parti sakkra.

      - Kártya?

      - Szenvedélyes pikéjátékos voltam, Bakonyi Miksa volt a partnerem. Amikor ő beteg lett, kegyeletből abbahagytam a játékot, mert rosszul esett volna neki, ha mással játszom. Aztán elköltözött az élők sorából és én többé nem pikézek.

      Ez a rendkívül finom, úri lélek nem akarja az elhunytat megbántani azzal, hogy mással tölti be a helyét. Így lett Kóbor Tamásból szenvedélyes és kitűnő sakkjátékos.

      Az interjút sokszor megszakítják a munkatársak, akik valamilyen dologban jelentkeznek főszerkesztőjüknél. Kóbor Tamás kedvesen fogad mindenkit. Minden látogató szeretettel és hódolattal tekint fel a mesterre.

      - A hetven esztendő tapasztalatai után milyen tanácsot ad kezdő íróknak és hírlapíróknak? - kérdezzük.

      Mosolyogva válaszol:

      - Azt tanácsolnám, kezdje 1890-ben, akkor könnyebb volt. Ma sokkal nehezebb. Ha nincs anyagi függetlensége, ne menjen erre a pályára. De ennél is precízebb tanácsom, ne kérjen tanácsot, sem tőlem, sem mástól: tegye azt, amit a szíve és tehetsége diktál...

 

(Színházi Élet, 1937. 47. sz. 16-17.)

 

      104. Nyilván az Agátha nővér-re gondolt az író. Az említetteken kívül egy be nem mutatott Kóbor-színdarabról is tudunk, melynek Rózsával a gomblyukban volt a címe. (In: Ambrus Zoltán levelezése. Bp., 1963. 315. old. S.a.r.: Fallenbüchl Zoltán.)
      105. Ez csak részben igaz, mert Ady Endre 1912. február 2-án azt írta a Világ-ban, hogy „alig érek haza [Münchenből], már olvasok egy vetítés-dráma tervet, pompásat: Kóbor Tamás írta. S ma már kész a magyar kinó-literatúra”. (In: AEÖPM. X. Bp. 1973. 179. old. S.a.r.: Láng József és Vezér Erzsébet.) 1920-ban pedig Fenyő Emil rendező és Bolváry Géza forgatókönyvíró megfilmesítette Kóbor Tamás 1898-ban megjelent A tisztesség nevében című regényét.

EPA Budapesti Negyed 23. (1999/1) Nagy E.: Bölcs ember < > Irodalom