EPA Budapesti Negyed 23. (1999/1) A bolsevizmusról < > A zsidókérdésről
Rovás
___________

 

 

      „Áldozzunk egy pillanatot a hősök emlékének...” Huszár Károly miniszterelnök e mondatánál a nemzetgyűlés tagjai fölálltak. Hazafias áhítat és meghatottság ült az arcokon. A hősökre gondoltak, a mártírokra, kiket megölt a proletárdiktatúra. A mártírok tömegsírját virágozta meg a nemzet tömegkegyelete. Szemünk ekkor egy ülésszékre tévedt... Nem ült rajta senki. Tudva, kegyeletből nem foglalta-e le senki a honatyák közül, vagy ösztön, vagy puszta véletlen? Hogy a kegyeletnyilvánításnál megfeledkeztek róla, az utóbbira vall. Hogy kegyelet él a lelkekben, az első föltevésre. De mindenképpen mint fekete árnyék hullt lelkünk ünnepére: Tisza István! Senki sem említi, Tisza István helye üres - szörnyű szimbólum, Tisza István, a forradalom első áldozata, az ország legnagyobb vesztesége... A gyilkosait alig bánjuk, reá nem gondolunk. Volt néhány hét, mikor a napi politika kisegítette magát vele. Mi, amióta létezünk, az ő neve alatt éltünk, dolgoztunk, azt a Magyarországot erősítettük, amelyet ő vezetett az ő ideáljai felé. Erre az elárvult helyre tekintünk most, s akik továbbra is, az új világban az ő eszméit szolgáljuk, hadd tegyük meg az új világnak az első szolgálatot - hadd emlékeztessünk, hogy Tisza István is volt valamikor.

 

(Az Újság, 1920. február 17. 1. old.)

EPA Budapesti Negyed 23. (1999/1) A bolsevizmusról < > A zsidókérdésről