EPA Budapesti Negyed 11. (1996/1)Fürdőélet < > Blaháné

Kártya
________

 

      Kártya világ
      A képviselőház folyosóján április 10-én nagy vihar volt. Azok a tarka hirek, melyek napok óta az egész főváros száján röpködnek, bevonultak immár a sajtóba és a képviselőházba is. Több képviselő mit sem sejtve jött be a Házba s a folyosón félrehivja egy-egy jó barátja:
      - Barátom, igen kinos közlendőm van ...
      - Számomra?
      - Számodra. Nem szólnék, ha nem lennék igaz barátod... de igy kötelességem...
      - Beszélj, már! - sürgeti türelmetlenül a megszólitott.
      - Figyelmeztetlek, hogy nevedet szájára vette a nagy Galeotto... a legundokabb nyelvü Galeotto.
      - Az én nevemet! - hüledezik a képviselő. És mit beszélnek rólam?
      - Hogy te is valami hamis-kártya ügybe lennél keveredve.
      Nem egy, de négy-öt ilyen párbeszéd folyt le a Ház folyosóin. Az érdekelt képviselők elszörnyedve hallották ezt a dolgot és felháborodva keresték a hir forrását.
      Ilyen forrás volt a Közgazdasági Napló egyik közelménye, mely többek közt ezt irta:
      ...És nem jut nyilvánosságra a hamis kártyázáson rajtakapott két ujabb képviselő neve, a kiknek egyike, a függetlenségi párti, fiatal agilis tagja volt pártjának, a mely a parlamenti vitatkozásokban csakhamar figyelemre méltó járatosságra szert tett képviselőt gyakran bizta meg fontosabb fölszólalásokkal, másika a nemzeti pártnak egy politikai tekintetben szintelen, de társadalmilag igen előnyös pozición tagja.
      Az ellenzéki pártok fölháborodása eme hir folytán általános volt, mert hiszen a név emlitése nélkül kiröpitett hir mindenkire árnyékot vetett. A folyosón csoportok képződtek és azon tanakodtak, mitevők legyenek.
      Még mozgalmasabbá lett a folyosó, mikor megérkeztek azok a képviselők, a kiknek a neve a pletykadombra került. Nem kevesebb, mint öt ilyen képviselőre öltögeti nyelvét Galeottó. Mindanynyian ellenzékiek: függetlenségiek és nemzeti pártiak. Ezek a képviselők kijelentették, hogy mind az, a mit róluk fecsegnek, puszta merő koholmány, semmiféle kártya afférban, váltó afférban (mert ilyenről is beszéltek) nincs részük és bámulnak, miképpen kerül nevük a hir szájára.
      Eleinte azt tervezték, hogy valamennyi ellenzéki képviselő aláir egy nyilatkozatot, melyben kijelentik, hogy az a hir, mintha soraikban hamis játékos volna, rágalom. Később azonban azt határozták, hogy egyenesen felelősségre vonják a hirt közlő lapot.
      Horánszky Nándor, a nemzeti párt elnöke, Kossuth Ferenc és Szederkényi Nándor, a két függetlenségi pártárnyalat elnökei abban állapodtak meg, hogy a képviselőházba kéretik Braun Sándort, az illető lap szerkesztőjét és felszólitják hogy nevezze meg azokat a képviselőket, akiket lapjában emleget. Braun Sándor meg is érkezett a Házba, hol Horánszkyval, Kossuthtal és Szederkényivel félrevonult a Ház egyik termébe hol Horánszky felolvasta előtte a K. N. idézett részét és azt a fölhivást intézte hozzá, hogy mivel e közleményben a nemzeti párt és függetlenségi párt egy-egy tagja van megjelölve mint olyan a ki hamisan játszik, ismerje el kötelességének, hogy nyiltan is nevezze meg, kiket értett lapja a gyanusitottak alatt, hogy igy minden további gyanusitásoknak elejét lehessen venni.
      Braun Sándor szerkesztő erre kijelentette, hogy lapjának közleményét nem mint pozitiv értesülést tette közzé, csak mint szájról szájra terjedő hirt. Neki tehát abszolut fogalma sincs arról, hogy kik lehetnek az illetők. És ezért kéri, hogy lapjának közleményét csupán az „utcai pletykák” ekhójaként tekintsék.
      Kossuth Ferenc abban a véleményben volt, hogy egy ily kijelentés talán még sem teljesen kielégitő. Mivel a függetlenségi párt valamelyik tagja határozottan körül van irva, talán mégis csak más módját kellene találni annak, hogy az ily gyanusitástól a képviselőház bármelyik tagja is ment maradhasson.
      Szederkényi Nándor ugyanily véleményben volt. De ha már a gyanusitás megtörtént, legalább annyira, a mennyire lehet, reputálandó az. Mivel az illető lap helyt adott a következtetéseknek, a szerkesztő kötelessége lenne, a hibát jóvá is tenni.
      Braun Sándor erre kijelentette, hogy mivel ő senkit megnevezni nem tud, hogy kikre vonatkozhatik az illető hir, melyet lapja pusztán a keringő hirek reprodukálásaként bocsátott közzé, ő kész a réktifikáció [30] bármily formájával a megsértett pártoknak elégtételt nyujtani. Ő maga is ugy tudja, hogy a hireknek semmiféle alapjuk nincs és ezért kötelességének ismeri, hogy lapja egy nyilatkozattal a dolgot jóvátegye, miután az egészet abszurd koholmánynak tartja.
      Kossuth Ferenc Braun Sándortól várta, hogy ő maga megtalálja majd a formát, hogy a pletykának ily módon való közzététele lapjában elitéltessék.
      Horánszky Nándor ragaszkodott ahhoz, hogy Braun Sándor nevezze meg a gyanusitott képviselőket. A mennyiben ezt nem tehetné, a tőle hallott nyilatkozatot csak tudomásul veheti, a teendő lépésekre nézve azonban föntartja magának a további eljárást.

*
      Ezzel az ügygyel kapcsolatos egy másik is, mely félig meddig már a lovagiasság terére terelődött. Hőse a Kossuth párt két képviselő tagja.
      Egy függetlenségi lap munkatársa a folyosón igy szólt egy függetlenségi képviselőhöz, a ki a parlament régi tagja és a kiért akárki tüzbe merné tenni a kezét:
      - Képviselő ur, ha tudni kivánja, kitől ered az a hir, hogy önt is hamis játékon kapták, megmondhatom.
      Az illető képviselő szintén a Galeottó fekete jegyzékében szerepel. Napok óta kutatja már, mily forrásból származik ez a hir, de eddig csak testetlen, névtelen árnyékok után szaladgált. Képzelhetni, menynyire megörült annak, hogy ime végre most testet ölt a hir, a kit felelősségre lehet vonni.
      - Ki az? Beszéljen!
      Az ujságiró ekkor megnevezte a képviselő egyik tekintélyes elv és klubtársát. Azt mondta, hogy a vasuton együtt utazott azzal a képviselővel s akkor az nyiltan megnevezte őt ama harmadikul, a kiről a fáma a Dániel és Babó ügy alkalmával beszélt.
      - Lehetetlen! - kiáltotta elképedve a képviselő.
      Azonnal irt két tanu által láttamozott levelet, melyben fölszólitja képviselőtársát, nyilatkoztassa ki, mondta-e azt, hogy őt hamis játékon kapták, s ha mondta, micsoda forrásból tudja, mert reméli, hogy ilyen irtózatos vádat nem mendemonda alapján dobott a világba.
      A levelet a képviselő megmutatta Komjáthy Bélának, a klub alelnökének, aztán expresz postára adta, mert a szóban forgó képviselő vidéken van.

*
      Még nagyobb szenzációt okoz a hir, hogy az országos kaszinóban azt vették észre, hogy a fővárosi kaszinókban használt kártyák hátsó lapjáról az, a ki tudja a titkát, megismerheti a kártyát.
      A kaszinó egyik tagja (a ki maga különben soha sem szokott kártyázni) födözte föl ezt az érdekes titkot, mely azt, a ki ismerte, azzal a bübájjal ruházta föl, hogy keresztül látott valamennyi partnere kártyáján, akár az üvegen. A fölfedező be is mutatta a kaszinóban érdekes fölfedezését és a leggyakorlottabb kártyások is hüledezve ösmerték be, hogy ezen a módon egy negyed óra mulva minden kártyát a hátáról fel lehet ösmerni.
      A nemzeti és országos kaszinó már kiküszöbölte eddig használatos kártya-készletét. Egész zsüri ült össze az uj kártya megválasztására s az összes kártyafajok közt nem találtak megfelelőt, ezért teljesen uj formát rendeltek. Az uj kártya háta teljesen fehér.
      (Szabadság, április 30.)

      Egy játékos, a ki nyer

- Saját tudósitónktól -
Budapest, márc. 12.
      A Budapesti Hirlap mai közleménye, mely a főváros egyik uri kaszinójában történtekről számolt be, városszerte nagy szenzációt okozott. Klubokban, uri társaságokban s a parlamentben alig beszéltek másról az emberek. A délelőtti órákban elterjedt a hire annak is, hogy a szóbanforgó kaszinó az országos kaszinó s az eset hőse, a hamis játékkal vádolt kártyás Dániel József, a tavaly elhunyt Dániel Pál fia, testvére Dániel László főispánnak és ifj. Dániel Pál orsz. képviselőnek és unokaöcscse Dániel Ernő kereskedelmi miniszternek.
      A fiatal ember régen azzal vonta magára a figyelmet, hogy állandóan és rendszeresen nyer, noha csak hirtelenében, beugorva játszik. Ellenfeleit pedig megfoghatatlan és sajátságos balszerencse üldözi mindig vele szemben. Ezeket a dolgokat hetek óta suttogják a kaszinóban, s éppen tegnap előtt azt mondta róla a kaszinó egyik tagja, Kégl Dezső:
      - Könnyü igy nyerni, mint Dániel, preparált kártyákkal.
      A mire éppen Kosztka Emil dr., a ki tegnap a hamis játék vádját tette, azt jegyezte meg:
      - Nem lehet senkit hiresztelésre, mendemondára, bizonyiték nélkül elitélni.
      De egyszersmind már akkor elhatározták, hogy a Dániel játékmódját legközelebb meg fogják figyelni. A suttogók szerint ugyanis Dániel rendszere a huszonegyes nevü játékra volt alapitva. Olyankor kezdett mindig játszani, ha a játékosok valamelyike nagy bankkal retirált. [31] Ilyenkor azt mondta: „Átveszem a bankot!” a mihez joga volt, ha a visszavonuló bank értékét tette az uj bankba. A játékosok, a kik az előbbi bankba nagy összegeket vesztettek, ilyenkor izgatottak s az uj bankkal szemben is nagyobb pénzt hajlandók kockáztatni. Ekkor Dániel - a mint beszélték - a magával hozott kártyát keverés és emelés nélkül osztja ki, szerencséjét igy formálván.
      Hire volt ugyanebben a társaságban már annak is, hogy Dániel Józsefnek néhány éve Gudenus báró huszárhadnagy vágta a szeme közé, hogy hamis kártyás. Ő akkor kihivatta a bárót, de az ügyet papiroson intézték el.
      A társaságnak, a mely elhatározta, hogy vigyázni fog Dánielre, már másnap alkalma nyilt az ellenőrzésre. Tegnap este ugyanis megint huszonegyes-parti volt, a melyben változó szerencsével Majthényi Béla br., Rudnyánszky László, Balázs Barna, Kosztka Emil dr. és Justh Béla vettek részt. A bank rendesen 25-50 forinttal indult, s a mikor Dániel József belépett, Justh Béla 780 forintra fölszaporodott bankjával készült visszavonulni. Dániel József, a ki előbb huzamos ideig künn volt, közbe kiáltott:
      - Átveszem a bankot, - s a zsebéből egy összegyürt ezrest vett ki, másik kezével pedig a másik asztalról egy tucat kártyát.
      A játékosok figyeltek: Dániel nem kevert, letette a játszóasztalra a kártyát, megemelte, a miközben ezt kérdezte:
      - Hát mennyi is a bank? - a leemelt kártyákat változatlanul visszatette előbbi helyükre.
      A társaság várta a történendőket. Először Majthényi báró, a ki nem tudta az előzményeket, kapott egy tök ászt s arra tett 120 forintot. Kapott rá egy figurát és egy kilencest. Befuccsolt.
      A többiek, noha az első lapja mindenkinek kitünő volt, csak a minimális összegeket tették.
      Justh Béla hetest kapott először, utána filkót. A ki huszonegyezni tud, tudja, hogy ez a legjobb kártya. Tett rá tiz forintot, kapott rá király és nyolcast. Befuccsolt.
      Rudnyánszky László a zöld tizesre ugyancsak tiz forintot tett. Jött rá alsó és tizes. Befuccsolt.
      Ekkor jött a sor Kosztkára, a kinek a vörös ász volt a kezében. Kosztka, mielőtt kártyát kapott volna, magából kikelve, fölugrott s azt mondta:
      - No hát, lássuk végig ezt az érdekes tablót.
      És tett egy tizforintost arra a kártyára, a melyre máskor huszszor annyit szoktak tenni. Dániel, a ki észrevette, hogy mi készül ellene, reszkető kézzel osztott ki a piros ászra egy hetest. Kosztkának tehát volt tizennyolca. Ezután magának osztotta ki a kártyát Dániel. Tök nyolcasára kapta a makk alsót és a makk tizest. A bankár tehát ezt a tételt is megnyerte.
      Kosztka erre fölkelt s példáját a többiek is követték. Dániel csodálkozva nézett rájuk, a mire Kosztka csak ennyit mondott:
      - Nem jól volt emelve a kártya.
      Justh Béla még hozzátette:
      - Igen, azt én is láttam.
      Dániel erre halálsápadtan fölkelt:
      - Hát talán hamis játékos vagyok? - kérdezte.
      Kosztka, a ki már menőfélben volt, visszafordulva ennyit mondott:
      - A véletlennek ezt a csodálatos összetalálkozását egy zsüri elé terjesztem majd véleményadás végett.
      Azzal eltávozott a kaszinóból, nehogy a szolgaszemélyzet előtt botrány fejlődjék ki.
      Dániel akkor az ott maradtaktól kérdezte:
      - Mi akar ez lenni?
      - Bizonyosan Kosztka is hallotta - felelt neki Justh - a mit mi mindnyájan, hogy hamisan játszol s az iménti dolog meggyőzte erről.
      A négy ur Balázs Barna, Justh Béla, Rudnyánszky Laci és Kosztka Emil valamivel később Kosztka lakásán találkoztak, s ott elhatározták, hogy a nyilvános botrányt elkerülendő, levelet irnak Dánielnek. A levélben fölszólitották őt, hogy a ma este történtek után valami ürügy alatt huszonnégy órán belül mondjon le az Országos Kaszinó és a Parkklub tagságáról és kerüljön minden érintkezést a két kör tagjaival. Különben a kaszinó választmánya elé viszik a dolgot.
      A levelet mind a négy ur aláirta, másolatot vettek róla s elküldték Dániel Józsefnek, a ki feleletül segédeivel: Papp Géza és ifj. Dániel Pál orsz. képviselőkkel kihivatta a levélirókat.
      A négy ur Rudnyánszky Béla orsz. képviselőt és Pásztély Jenő drt nevezte meg segédeiül, s a négy segéd (ifj. Dániel Pál helyét időközben Vicián Antal huszárezredes foglalta el) ma este tanácskozott az ügyről, s abban állapodott meg, hogy a dolgot becsületbiróság elé terjeszti.

      Dániel József nyilatkozata
      Az affér hőse, Dániel József a következőkben mondja el a botrány történetét:
      „E hónap 10-én a kaszinóban együtt játszottunk huszonegyest, Kosztka Emil, Rudnyánszky László, Balázs Barna, Justh Béla és én. A bankadás sorban ment s mikor Justh bankja 700 frtig emelkedett, én Justhnak a 700 frtot kifizettem s a bankot a régi összeggel tovább adtam. Osztottam. Justh 100 frtos, a többiek pedig kisebb tételekkel „fuccsoltak”. Kevertem s ujra osztottam. Kosztka Emil a vörös disznót kapta, de megjegyezte:
      - Nem teszek többet 10 frtnál, mert biztosan tudom, hogy fuccsolok.
      Kosztka azonban tévedett. Nem fucscsolt, hanem hetest kapott és „resztó lett”.
      Végül én következtem és a következő kártyákat kaptam: Zöld alsó, piros nyolcas és egy tizes, összesen husz. Természetes, hogy a tétet én nyertem meg. Erre Kosztka felállt és igy szólt:
      - Igy játszani nem lehet.
      Fölállottak a többiek is legnagyobb meglepetésemre és eltávoztak. Justh Béla, a ki hátra maradt, igy szólt hozzám:
      - Csodálom Emiltől, hogy olyat állit, a mit bebizonyitani nem lehet.”
      Dániel József ezután elmondja a hozzáirt levél, a segédek és a holnap összeülő becsületbiróság történetét, a melyet fönnebb ismertetünk, s Kosztka eljárásnak okául azt mondja, hogy ő Hirsch Sándorral, Kosztka Emillel és Pscherer Sándorral szemben nagyobb összegeket vesztett, s akkor annak a gyanujának adott kifejezést, hogy Kosztka és Hirsch Sándor összejátszottak. Nyereségeit inkább veszteségeknek mondja.
      (Budapesti Hírlap, március 13.)

      - Affaire az országos kaszinóban. Dániel József ügyében folytatott tárgyalásról az esti lapunkban közölt tudósitással is egybehangzólag, a »P. N.« a következő részleteket jelenti: »Éjfél után hivták meg a zsüri elé Dániel Józsefet, a ki a kaszinónak egy félemeleti külön szobájában várta az idézést. Dániel kihallgatása azután egészen hajnali félnégy óráig tartott, a mikor is a becsületbiróság összegezte a kihallgatások során nyert felvilágositásokat és tovább tanácskozván, reggeli nyolczadfél órakor itélkezett. A becsületbiróság a kártyázásra nézve egyhangulag azt mondta ki, hogy a hamis játéknak tárgyi bizonyitékait nem látja: ezzel a kérdéssel azután nem is igen foglalkoztak a birák. Leginkább azért itélték el Dániel Józsefet, mert a magaviselete, kezdve az affaire első inczidensén és folytatva az egész tárgyalás menetén át, olyan volt, hogy a becsületbirák és a segédek egyaránt meg voltak döbbenve. Mikor például Kosztkáék a végzetes huszonegyezés alkalmával hamis játékkal vádolták őt, Dániel József ezt a nehéz vádat nem utasitotta rögtön erélyesen vissza, - hanem csak kipkedett-kapkodott, de nem botránkozott meg, mint a hogy azt ilyen esetben az ártatlanságát érző ember teszi. Később a zsüri előtt is olyan magatartást mutatott, mint birái előtt az az ember, a ki nem az igazát követeli, hanem kegyelemért esedezik. Ezek az indicziumok [32] vezették a nemmel szavazó becsületbirákat és a választott elnöknek, gróf Esterházy Mihálynak döntését.
      Az eredmény, bár sokan erre voltak elkészülve, rendkivül meglepő volt, s csakhamar elterjedt a főváros összes köreiben. A képviselőház folyosóján egyébről sem folyt a beszéd, mint a becsületbiróság határozatáról, annak motivumairól.
      Dániel Józsefet az utóbbi napok eseményei teljesen összetörték, a mai éjszaka izgalmai pedig olyan hatással voltak rá, hogy alig képes a becsületbiróság előtt megállani. A mint kivezették a külön terembe, a hol az itéletet várta, lefeküdt s többé föl sem kelt. Reggel a kocsiba is ugy vezették le.
      A becsületbiróság határozatát kiméletből csak a lakásán mondotta meg neki sógora és ebben az ügyben egyik segéde, Viczián Antal honvédezredes, a ki a kaszinóból haza is kisérte. Döntés után nyolcz órakor reggel irták alá a jegyzőkönyvet«. Dániel Józsefről általában mint milliomosról szoktak beszélni. A való az, hogy hat ezer forint évi jövedelme volt.
      (Nemzet, március 15.)

      30. Helyreigazítás, helyesbítés.
      31. Visszavonul, meghátrál.
      32. 1. Ismérv, meghatározó jegy.
      2. Perben olyan ténykörülmény, melynek magában véve bizonyító ereje nincs, de egybevetve a perben jelentkező más körülményekkel, alkalmas következtetések levonására.


EPA Budapesti Negyed 11. (1996/1)Fürdőélet < > Blaháné