EPA Budapesti Negyed 11. (1996/1)Szemere B.: Széchenyi István gróf < > Kenézy Cs.: Millenniumi-dal

A zsúr

___________
ERDÉLYI BÉLA

Az utczasor zsibongással tele.
Leszállt az éj: leszállt a köd vele.
Gyengén szűrődik át a lámpafény:
Minden járókelő egy tünemény:
Ez megnagyul, amaz meg összetörpül...
Kocsim a kapubolt alá begördül.

Kandallómban a tűz lobogva ég.
Oly édes volna honn maradni még.
Elszenderülni itt a pamlagon.
Hová a far niente visszavon:
De nem lehet. Sietni kell már.
Madamnak zsurja van; okvetlen elvár.

Elvár a többi léha néppel - és
Elvár a tartalmatlan fecsegés:
»Volt künn a jégen? - Kuglernél mi hir?«
»A premierre páholylyal ki bir?«
»A pikniken melyik czigányunk húzza?«
»Kinek volt tegnap este szebb a blúza?«

»Igaz, hogy válni készül Terka már?«
»Igaz, hogy Jancsi, Nelli mátkapár?«
»Mért nem köszönti Evelin Gerőt?«
»Miért nem jött el hozzám délelőtt?«
»Mert... - Jól tudom szakitna minden áron.«
»Soha! Imádlak!« ... »Dejeunére várom.«

Az ingó lábú, apró asztalok.
A sandvichek, mikért élek-halok,
Mert esténként háromszor is nyelem,
Rabvallatást üzhetnének velem.
Himzett teritőn teád kiloccsanva:
Szőnyegre hull a czigaretted hamva.

Ujja hegyére kaviár ragad.
Egyéb szennytől is óvhatod magad.
Mert a szalonban pikáns tápszerül,
Jóhired is sandvich közé kerül...
A zsuron mindent apróra megrágnak,
Inyencz-falat kell itt a nagyvilágnak.

Ha már beteltek ezzel, azzal is:
Elkél az ének, lenne bár hamis.
Zeng hárfa mellett »vorei morir«.
S mit orfeumból arra hord a hir:
A Beim Soupé, a Beichte és a Daisy...
A zsur ezt klasszikus gyanánt idézi.

Sovány mulatság, mondhatom, nagyon.
Hogy minden estét igy üssünk agyon,
Hogy igy öljünk el érzelmet, kedélyt.
Igy altassunk el észt és szenvedélyt.
Hogy szárnyaló lelkünket ilyen lomha
Munkára küldjük taposó-malomba.

De hát betegség, századvégi láz,
El nem kerüli most ezt úri ház.
Nem óv meg ettől vörös czédula
S hatástalan az olyan pilula,
Mit kis adagba most adok be néktek:
Elnyelitek, - de mégis lázban égtek.

Sőt bár a bajt magam felismerem:
Azt is tudom: csirája hol terem;
Tudom: mi szolgálna gyógyszerül;
Lelkem a lázba szintén elmerül
S mig a kesernyés pilulákat gyúrom,
Közöttetek ásitok minden zsuron.

Mert, bár a zsuros társaság beteg,
Felüdülök mégis közöttetek.
Szép hölgyeim, kiket a nagyvilág
E néven emleget: szalonvirág.
S hiszem: a zsurokat télen ha járom:
Kertem virágos lesz talán a nyáron!

Ország-Világ, 1896. 146. oldal


EPA Budapesti Negyed 11. (1996/1)Szemere B.: Széchenyi István gróf < > Kenézy Cs.: Millenniumi-dal