stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Alföld 60

EGY FOLYÓIRAT A VÁLTOZÓ IDŐKBEN

 

Ahogy a könyveknek, a folyóiratoknak is megvan a maguk sorsa. Főleg ha már egy emberöltőt jelez történetük, nemzedékek cseréivel, meredek ízlésváltásokkal, bonyolult ideológiai hátterekkel, olykor kikerülhetetlen kultúrpolitikai csatározásokkal és egzisztenciális gondokkal. Egy ilyen fórum szétfutó törekvéseit, hullámzó szerzőgárdáját szinte reménytelen vállalkozás minden esetben a sokasodó évfolyamok keretei között tartani, de talán nem is szükséges. Annyi kis belső kohéziót mindig jelent az érték, a folyamatosságnak furcsa kényszere vagy a hely – gyakran tagadott – determináló szelleme, hogy valamiféle egységet lássunk abban, amit hol groteszkké, hol anakronisztikussá, hol hősiessé mázol a rohanó idő. Szóval az Alföld 60 éves.

Kétségtelen, ha mai szemmel felütjük az 1950 nyarán Építünk címmel és a Magyar-Szovjet Baráti Társaság Hajdú-Bihar megyei Titkársága által kiadott lap első számát, majd lapozgatjuk az 1954 őszén Alföldre váltó, némi vízválasztó jelleggel is továbbélő fórum évfolyamait, nincs az az irodalmi sztárügyvéd, aki a sematizmus és a provincializmus bélyegét levakarhatná a folyóiratról. Ne kéjelegjünk a részletekben, hiszen járt így más is, kissé látványosabban és nagyobb tűzerővel ugyanezen az úton botladozott jobb sorsra érdemes egész szellemi életünk. Fiókban maradt mítoszaival, nemzetféltésnek álcázott gyarló gesztusaival együtt. Maga mentségére a tájhaza, ki jórészt a környékről toborozta ekkor többnyire szerény képességű vagy „a munkapad mellől” fölállított szörnyű munkatársait, tanult filoszai révén azért már ekkor kitekinthetett a város kivételes irodalomtörténeti panorámájára, s a látvány Csokonaitól Kölcseyig, Petőfitől Aranyig, Adytól Móriczig, Tóth Árpádtól Gulyás Pálig és még tovább némileg megóvhatta a mély csüggedéstől.

Úgy tűnik azonban, az utókor a történelmi rettenet képzete nélkül nehezen tud közeledni az említett időszakhoz. A 60-70-es évek óvatos ideológiai „olvadása” viszont már viszonylagos nyugalmat, lassú színvonal-emelkedést tükröz a lap életében. No, burkoltan kegyetlen szellemi közeg ez még ekkor is, melyet e sorok írója előbb munkatársként, később szerkesztőként már élményszerűen is megélhetett. De 1963-tól mégis csak megszűnt a talpon maradás zsarolási kényszere: az Alföld havi lappá lett, s innentől a meg nem jelenés okozta volna ebben a különös politikai helyzetben az igazi botrányt. Korlátozva, de bevédve elindultak hasábjain a művészeti és társadalmi viták, a gazdagodó egyetemi háttérrel sokasodtak a korra méretezett szakemberek, a felemás decentralizáció és a peremen létezés eseti előnyei okán az országos horizont és a határon túli magyar kultúra felé fölnyílt a világ. Lassan helyet talált a lapban a helyi erők mellett irodalmunk szinte teljes élvonala. Az ellentmondásos politikai helyzet és az átmeneti ideológiai csatározások, a hagyományok iránti nosztalgiák és a készülődő neoavantgárd nyugtalanságok, a tudálékos eklektikusság és a túlhajszolt kitörési vágyak feszültsége, persze, kicsit Forman filmjeire emlékeztető ironikus kavargást idéztek a lap életében – de már vitathatatlan színvonalon, erős egyéni karakterekkel. S azzal a történelmi bölcselettel, hogy a múlás előbb-utóbb minket is belehelyez majd a fölülnézet és fölülírás komikus hintájába. Ettől kezdve azonban kezdeményező és útnak indító is lett a folyóirat, szorgalmas műhelymunkával és neves konferenciákkal, országosan feltűnő publikációkkal, a szakmában mind gyakrabban „vidéken szerkesztett központi lapként” emlegetve.

A 80-90-es évek utólag még eléggé át nem gondolt és föl nem dolgozott társadalmi és szellemi mozgása, valamiféle globális szabadság és gazdagság illúziója kétségtelenül felszabadítóan hatott felemás irodalmi életünkre is. A kiürült kisrealista és szelektív moralista koncepciókat viharos gyorsasággal sodorták a perifériára a különböző művészetfilozófiai és alkotás-lélektani elméletek a dekonstrukciótól a megújult hermeneutikáig, a feminizmustól az újdonság erejével ható informatikai trendekig, s kezdték lassan átvenni az addig érinthetetlen prímér irodalom egyes funkcióit. A jelenség, persze, még hosszú tudományos elemzéseket igényel, a műfaji átrendeződések és az új típusú kánonképződések tünetei viszont kétségtelenek. A folyóiratok nagy példányszám-eséssel és némi válsághangulatban élték meg e folyamatokat. Az erős szakmai gárdával, világirodalmi kitekintéssel rendelkező fórumok – s talán szerénytelenség nélkül e helyen az Alföldet is megemlíthetjük – nemzedéki nyitottságukkal, innovatív lendületükkel föl tudták vázolni egy, a kor szelleméhez jobban igazodó paradigmaváltó irodalom lehetőségét, mely erős irodalomtörténeti beágyazottsága révén a múlt értékeinek korszerű áthangolásában is megbízhatóan működhet. Ebben a mozgásban vált nélkülözhetetlen segítségünkké, talán a lap tudatos műhelymunkáját is részben visszaigazolandó, a mai irodalmi életet uraló középnemzedék, a maga sokszínűségével – gazdag helyi, országos és határon túli színképével.

Persze, egy irodalmi lap nem csak nemes szándék, igényes olvasmány és fogyasztható tudományosság, hanem egy bonyolult szellemi folyamat jól behatárolható része is. Sokszor éppen az nyűgözi, ami másfelől alkotói energiáit felszabadította. Belépve a 21. századba, nagyjából megszabadulva a korabeli sámánista mítoszoktól, lecsengő ideológiai nehezékektől most alig követhető technokrata kényszerek riogatják. Az újra támadt egzisztenciális bizonytalanság, az olvasói igények drasztikus megcsappanása, az elektronikus forradalom látványos tobzódása mind a feleslegessé válás mérgét csepegtetik, vagy legalábbis egy gyökeres szemléleti fordulatot követelnek. Kimozdulást abból a kényelmes pozícióból, mely szerint az elmúlt évszázad a folyóiratok és periodikák százada volt, melyben jelentős művészi, társadalom- és természettudományi produkciók, az intellektuális életet alapvetően befolyásoló nóvumok aligha jelenhettek meg e fórumok megkerülésével. Most szokni kell az információ- és szövegközlés szédületes tempóban teljesítő friss csatornáit, a történeti értékmentés és a becsatlakozás követelményeit, kutatni a szerkesztésnek és a Mallarmé-i mű-egész illúziójának beteljesíthető változatait. De ez a kérdés részben már a science fiction fejezetei közé tartozik. Ma még csak ott tartunk, hogy az Alföld 60 éves.

Aczél Géza


stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret